Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)

2014-11-12 / 260. szám, szerda

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 12. www.ujszo.com A kassai Thália Színházban bemutatták Az égig érő fa című mesejátékot; bravúrosan összetett előadás született Képek a Majdanról A magyar sajtófotónak is he­lyet ad a pozsonyi Fotóhónap. Bielik István a 2013 novembe­rében kezdődött kijevi tünteté­sek helyszínére utazott két al­kalommal is, hogy fotósként tudósítson az eseményekről. A város főterén 2014 februárjá­ban zajlott, halálos áldozatokat is követelő összecsapásokról készített felvételeiből állították össze a Képek a Majdanról című tárlatot. A Pozsonyban látható anyag a véres kijevi események résztvevőinek fé­lelmetes „harci” pillanataival szembesíti a látogatót. A meg­örökített helyzetek a forrada­lom folyamatát követik. A tün­tetők és a rendfenntartó erők közötti összecsapás kiélezett momentumai tükröződnek ar­cokban, elszánt vagy bizonyta­lan tettekben, összeütközések­ben, pusztító lángokban. Bielik István egyébként a Népszava belső munkatársa, az elmúlt években számos háborús öve­zetben megfordult, Szíriában készített fotósorozatával ran­gos szakmai díjakat nyert, (tb) Bielik István: Képek a Maj­danról. Pozsony, Artotéka Galéria (Kapucínska 1.); a kiállítás november 30-ig lát­ható. Egy tüntető őrt áll a Dinamo stadionnál álló barikádon (Fotó: Bielik István) Mese a megelevenedett cókmókokról Havasi Péter és Dégner Lilla nemcsak mesél, énekel és táncol csaknem másfél órán keresztül, ha­nem tologat, szerel, épít is (Tóth Emese felvétele) Az égig érő fa a legis­mertebb, legszebben in­dázó magyar népmesék egyike. Az Illyés Gyula­féle feldolgozásból For­gács Miklós és Szászi Zoltán írt darabot a kas­sai Thália Színház felké­résére. A szöveg az Iro­dalmi Szemlében jelent meg, olvasva is élveze­tes. De nézzük, mi lett belőle a színpadon. Hol volt, hol nem volt... JUHÁSZ KATALIN .. .egy görgőkön guruló dísz­let, rajta rengeteg színes cók- mók. Ezzel érkeznek a szerep­lők: a király, a lánya, a jószívű legény, a sárkány, egy ménes- nyi paripa, éneklő halottak, vaddisznó, hal, róka, kígyó - hogy csak néhányat soroljunk fel. A szereposztás ehhez képest rendkívül takarékos: az összes karaktert ketten játsszák: Hava­si Péter és Dégner Lilla, a társu­lat új tagja. Hálás feladat, igazi lubicko­lás lehet ez nekik, gondoltam az elején. Aztán ahogy haladtunk előre a pörgős, akciódús törté­netben, azon vettem észre ma­gam, hogy egyre jobban szorí­tok a színészeknek, bele ne ga- balyodjanak az általuk gombo­lyított fonálba. Itt ugyanis a kel­lékek is szereplővé válnak, és nagyon sok van belőlük. Plüss- állatkák, dobozok, fejfedők, kü­lönböző zsinórok, papír- és tex- tilcuccok lepik el a teret, és szé­dületes gyorsasággal cserélőd­nek, illetve a két színész cserél­geti őket. Forgács Miklós ren­dező megspórolta a kellékest, jókora plusz terhet rakva a sze­replők vállára, akik nemcsak mesélnek, énekelnek és táncol­nak csaknem másfél órán ke­resztül, hanem tologatnak, sze­relnek, építenek is. A gyerekek számára mindez rendkívül iz­galmas, hiszen a szemük előtt születik a mese. Az előadásra betévedő felnőtt pedig csak ámul és bámul a rendező, vala­mint a díszlet- és jelmeztervező Péter Krisztina ötletein, ame­lyek közül ízelítőként hármat említenék. Az égig érő fa egy létra, melyen úgy mászik fel a kanászlegény, hogy Havasi Pé­ter egy őt megtestesítő plüss- macit húz felfelé zsinóron. A szintén kulcsszereplő sárkány hét feje hét zöld lufiból van. A seprű pedig a fülhöz szorítva tolmácskészülékként működik, hogy a szerelmesek értsék a sárkány szavait. Jók a dalok, Lakatos Róbert zeneszerző viszont szintén fo­lyamatosan próbatételek elé ál­lítja a legényt és a leányt: a leg­többször egy szál hegedű kíséri őket, azaz nagyon pontosan kell énekelniük, a legkisebb elcsú­szást is azonnal észrevenni. És ezzel a feladattal is hősiesen megbirkóznak, mint ahogy a Kántor Kata által kitalált szín­padi mozgás is mesésen megy nekik. Viszont szeretnék belátni az agyukba, mert el nem tudom képzelni, mi mindennek kell ott elférnie. Ez az előadás igazi bravúr. Az alkotóknak sikerül elérniük, hogy mindig tudjuk, ki kicsoda éppen, és a néhol meglehetősen igényes, bonyolult szöveget is játékosan mondják a színészek, ki-kikacsintva a gyerekekre, ahogy azt egy rendes mesében kell. Most pedig jöjjön egy kis szö­vegmustra. .Ahogy moccansz, guggolsz, rakodsz, sikálsz, ha­jolsz, pakolsz, odább teszel, ar­rébb tolsz. Ez a finom rebbenés, ágaskodás, görnyedés. Ahogy teszed, ahogy végzed. Minden mozdulatod végzet! Erre for­dulsz, ide nézel, arra mozdulsz, megigézel” - mondja a kanász a serényen takarító királylány­nak. A partra vetett hal opera­énekesi hangon Schubert Piszt­ráng-ötösének dallamára ének­li, hogy „Kopoltyúmban pokol tombol, / Minden pikkelyem kihullt, / Vörös már a halfilém is, / Okos fejem ellilult”. A szin­tén megmentésre váró vadka­csa Verdi Rigolettójából Az asszony ingatag kezdetű ária dallamára ezt énekli: „Vegy- üzem böffent, / Kacsanagy baj van, / Meg kellett fürödnöm / A zavarosban”. Remek, de ha nem jártam volna utána, nem tud­nám idézni, mert a színpadról alig érthető. Csakúgy, mint a róka dala Beethoven Orömódá- jánakmelódiájára. Még néhány jó poén elsiklik, például amikor a vaddisznó így fenyegeti a kígyót: „Mindjárt agyontaposlak, te mitsiklasz!” Az általam látott előadás közön­sége legalábbis jobban honorál­ta a nonverbális humort, például azon nevettek, amikor a lány a fiú arcába nyomta a plüssmacit, nem pedig azon, amiről közben beszélt. Viszont a meseelőadá­sokra fokozottan érvényes, hogy a bemutató tulajdonképpen a nyilvános főpróba, mert olyan­kor derül ki, mi az, ami működik a pöttöm nézők előtt, és min kell módosítani. Amikor például Havasi Péter egy földre terített lapra térképet rajzolt, a fél néző­tér felállt és kíváncsian ágasko­dott. Persze az is lehet, hogy a rendező szándékosan akarta talpra állítani a gyerekeket. Vég­tére is, ez egy mese. És a mesé­ben bármimegtörténhet. .. mesekönyv-bemutatója A Lilium Aurum Dunaszerdahely. Ma 18 óra­kor mutatja be Jakubecz Már­ta Cincogi fényre vár című mesekönyvét a Lilium Aurum Könyvkiadó és a Vámbéry Ármin Polgári Társulás a du- naszerdahelyi Arthe Caféban (Vállalkozók Háza). A kötetet Kulcsár Ferenc méltatja, az est házigazdája Zirig Árpád. Ja­kubecz Márta Cincogi-trilógiá- jának első két része (A jóság felfedezése, Örömnapok) 2007-ben Isten állatkái cím­mel jelent meg egy kötetben. A harmadik rész tizennégy szé­pen illusztrált mesét tartal­maz, melyekben együtt ka­landozhatunk Cincogi csoda­egérrel és barátnőjével, Cin­kával, Szorgos hangyával, Ka­tinka katicabogárral, Tekercs csigával, Zsenge pacsirtával, Csenge fülemülével, Szarvas bogival, Brekii levelibékával és persze az ő gyerek és felnőtt emberbarátaikkal, (ú) A Symphony No. 42 című tízperces animáció vizsgafilmként készült Bucsi Réka Oscar-közelbe került MTl-HÍR Los Angeles/Budapest. Bu­csi Réka Symphony No. 42 című rövid animációs filmjét is beválogatta az amerikai film- akadémia azon tíz film közé, amelyekből januárban kerül­nek ki az Oscar-jelöltek. Azóta amerikai tehetségkutató stúdi­ók is megkeresték, hogy küldje el nekik filmjét. A fiatal rende­zőnő azt nyilatkozta a Berlinale rövidfilmes versenyprogram­jába is beválogatott és számos filmes mustrán díjazott alkotás Oscar-esélyeiről, hogy nagyon Bucsi Rékára Amerikában is kíváncsiak (Képarchívum) erős a mezőny, több olyan film került be, amely többszörös Oscar-jelölt rendezőtől szár­mazik vagy amely mögött egy nagy stúdió, például a Disney áll. „Nem tudom, hogy egy dip­lomafilm mennyire rúghat lab­dába mellettük” - mondta Bu­csi Réka. A Symphony No. 42 című tízperces rövid animáció a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen készült. A digitális rajztáblán született diploma­film 47 elgondolkodtató, vicces vagy éppen bizarr jelenetben mesél az ember és környezete irracionális kapcsolatáról. MOZIJEGY Minden lövésnek súlya van MÉSZÁROS GYÖRGY Lawrence Block korunk egyik legnagyobb krimiírója. Mesterien tárja fel az emberi lélek sötét bugyrait. Az ő nagy sikerű regényéből adaptálták nagyvászonra a Sírok között című filmet. Két pszichopata nőket ra­bol el és gyilkol meg New Yorkban. Mindegyik áldozat férje/barátja drogdíler, így nem fordulhatnak a rendőr­séghez. Itt jön a képbe Matt Scudder exzsaru (Liam Nee- son), aki nem hivatalos ma­gánnyomozóként éli napjait. Az egyik áldozat férje keresi meg, hogy kapja el és hozza el neki a felesége gyilkosait. Scudder a bűnözők nyomába ered, alámerül New York alvi­lágába, ahol elmosódik a ha­tár jó és rossz között. Ä film története ennyi, nem több, nem kevesebb. Részben ezért is lett nagyon megosztó ez a mozi: sokak vártak volna egy nagy csa­vart, fordulatot a történet­ben. És némiképpen azok is csalódtak, akik úgy gondol­ták, hogy az utóbbi időkben akciósztárrá avanzsált Liam Neeson újabb pörgős mozijá­ra váltanak jegyet. Akció vi­szont minimális mennyiség­ben van a fűmben. A főhős pisztolytára nem kifogyhatat­lan, nem gázol keresztül hul­lahegyeken, így minden egyes lövésnek súlya van. A fordulatok és akciók he­lyett a hangulat emeli ki az át­lagból a Sírok közöttet, emely felveszi a versenyt a Dashiell Hammett- és Raymond Chandler-féle hard-boiled krimik sűrű atmoszférájával. Ahogy Liam Neeson ballag New York kihalt, piszkos ut­cáin, az Philip Marlowe leg­jobb (legrosszabb?) pillana­tait idézi. Sírok között (A Walk A- mong the Tombstones). Amerikai akcióthriller, 114 perc, 2014. Rendezte: Scott Frank. Liam Neeson formálja meg Matthew Scuddert (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents