Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-08 / 257. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2014. NOVEMBER 8. VENDÉGLŐ 17 M ájus volt, kellemes koraeste. Trikóban, feltűrt ujjú ingben sétáltunk a Rákóczi úton, valahol az Astoria Szálló és az Uránia Filmszínház között. Nem állítom, hogy éppen ott, azon az oldalon, ahol ma a róla elnevezett söröző várja a betérőket, de biztos, hogy a közelében. Bohumil Hrabal egy kopott műanyag szatyorral a kezében lépdelt lassan, ráérősen, nézegetve a kék eget, a homlokzatokat, a kirakatokat, az embereket. Vendég volt Budapesten, pár napra érkezett egy olyan országba, ahol rengetegen olvasták már akkor is, és a szó szoros értelmében rajongtak érte. Sőt mi több: félig-meddig magyarnak tartották, hiszen az, amit írt, amit a esetiekről, a kocsmákban ücsörgő, söröskorsót szorongató mesélőkről papírra vetett, az valahogy a magyar viszonylatban is igaz, érvényes volt. Hrabal remekül érezte magát Budapesten. Akkor megjelent könyvét dedikálva, hosszú sorban várakozó olvasói körében pár magyar szót is megtanult, Puskást és Hidegkútit emlegette, aztán a Bástyában sört ivott, Magyarországon gyártott dán sört. Ha jól emlékszem, ízlett is neki, bár szívesebben kortyolgatott volna egy igazi magyart, amivel őt, a „kitanult” sörszakértőt sehol sem merték megkínálni. Hány május szaladt már el azóta, s hová tűntek a Rákóczi úti platánok? Lett viszont egy Hrabal söröző a Rákóczi úton. Pár lépéssel az Astoriától, egyenesen az Uránia felé. On az utolérhetetlen mester arcképe a bejárat fölön, és egy kedvesen becsalogató mondat is: ,A postŕižinyi sörivóknak barátsággal, B. Hrabal.” Csehországban három sörgyár kapcsolható össze az író nevével. A polnái az első, ahol fia születése után egy évvel segédkönyvelőként kezdett el dolgozni Marie Kiliánová, a kis Bohoušek édesanyja, aki új párjával, František Hraballal, Bohoušek nevelőapjával költözőn be a sörgyár szolgálati lakásába. Polnából később a nymburki sörgyár élére került František Hrabal. Azt vezene 1948-ig, vagyis az államosításig. Mindaz, amit a Sörgyári capriccióban olvasunk, azt on élte meg Nymburkban. A harmadik sörgyár, amelyet Jirí Menzel hozott vissza a feledésből a regény alapján készült filmjével, a dalešicei huszonkét évig várta, hogy ismét megnyithassa kapuit. 1977-ben ugyanis bezárták, s csaknem két évtizedig várta új tulajdonosát. Hrabal poétikája a kerszkói Há- jenka vendéglő és a prágai Arany Tigris mellen most a Rákóczi úti sörözőben is szabadon áramlik. Nem siet, aki ide beül. Ahogy Tomáš Mazal, az író hűséges barátja, hagyatékának gondozója, nem egy Hrabal-monográfia írója fogalmaz: „Sört inni és időnket vendéglőben eltölteni szakrális dolog. Pont úgy, ahogy a j>ap a templomban celebrálja az Ur ünnepe misét, ugyanúgy celebrálják a sörisszák és a sörcsap ünnepét. És amiként a pap alázatosan emelgeti maga élőn a szent monstranciát, ugyanolyan alázattal emelgeti maga élőn a sörissza is valamennyi korsaját az aranyló nedűvel. A sörivás ideje szent idő.” Orvos Miklós, a Hrabal söröző üzletvezetője sem veti meg a finom cseh sört, bár külleme alapján a legapróbb jel sem utal erre. „Igen, szeretem a sört - mondja -, a cseh söröket pedig különösSörivóknak Hrabal képpen és régóta. Amikor úgy alakult az életem, hogy vendéglátással kezdtem foglalkozni, Magyarországon cseh sört kezdtem el forgalmazni. A postŕižinyi lett a kedvencem. Csehül azok alatt az évek alatt tanultam meg, amikor gyakran jártam Csehországba. Az alapokat Békéscsabáról hoztam, ott jártam szlovák iskolába. Eredetileg Postŕižiny sörözőnek akartam elnevezni a helyet, de azt a magyar ember nagy nehezen tudná csak kimondani, ezért döntöttem végül a Hrabal söröző mellett. Naponta több külföldi betér hozzánk, sokaknak talán épp a név a vonzerő, de jönnek cseh társaságok is. Tetszik nekik a hely, láthatóan jól érzik itt magukat, ami nagy öröm nekem?’ Körben a falakon Hrabal-port- rék, és jelenetek a Sörgyári capriccio című filmből. Néhány képet a nymburki sörgyár bocsátott az üzletvezető rendelkezésére, a többit ő maga nagyíttatta - képeslapokról. Jirí Menzel, az Oscar-díjas prágai filmrendező pár héttel ezelőtt látogatott el először a sörözőbe, s két deci vörösbor mellett elmesélte: kesernyés íze miatt sohasem szerette a sört, és nincs az a pénz, amiért felhajtana akár csak fél korsóval. A Gyengéd barbár című filmben ugyan innia kellett pár kortyot, de arra sem emlékezik könnyű szívvel. .Amikor gyerekként beléptem a cserkészszövetségbe, rögtön az elején azt verték belém, hogy egy rendes, becsületes cseh polgár nem fogyaszt alkoholt. Engem sem vonzott sem a bor, sem sör. Ez utóbbi főleg azok után nem, hogy egyszer az édesapám engem küldött el sörért a sarki vendéglőbe. Kancsóban vittem neki, de útközben, hogy fehér bajszom legyen, beleittam párszor. Nagyon nem ízlett, és ezt sok-sok évvel később elmeséltem Hrabal úrnak is, amikor ott ültem mellette az Arany Tigrisben, és sör helyett teát rendeltem. O csak nézett kigúvadt szemmel, és láttam rajta, hogy szégyenkezik miattam. De én a cserkészeknél a szavamat adtam, hogy nem fogok sört inni, s ehhez azóta is tartom magam. Még a barna sör íze sem vonz, a szaga miatt. A bor, az más. Azt Olinka, a feleségem szerettette meg velem, amikor már túl voltam a hatvanon. Hrabalról elnevezett sörözőben mindenesetre most ülök először. Tetszik az ötlet, gratulálok a főnök úrnak. Szépen, ízlésesen rendezte be a vendéglőjét. Varsóban egy könyvesbolt neve kapcsolódik Bohumil Hrabalhoz, Gyöngéd barbár a neve. De ez a söröző... és hogy még Hrabal-trikót is kaptam! Prágában majd büszkén viselem, és mindenkinek elmondom, hogy Budapesten kaptam ajándékba. Újra és újra megmelengeti a szívemet, hogy Magyarországon ilyen sokan szeretik azt az embert, aki hozzám is olyan közel áll.” „Aki Közép-Európában akar élni, annak nem szabad kijózanodnia!” Bohumil Hrabal megállapításához Tomáš Mazal csupán annyit fűz hozzá: ,A sörissza lelke megtisztul a mindennapok hordalékától, a borús pillanatoktól, és a hétköznapok unalmától egyaránt. A sörözőben minden sörissza a megszentelt sör érzetétől telítve felragyog, újjászületik, dalra fakad, és egyéniséggé válik. Mi több, zseniális gondolatok jutnak eszébe, amelyek hatására folyamatosan egyre boldogabbá válik, és nemcsak saját maga, hanem asztaltársai egészségére is üríti poharát. Közép-Európa sörisszái Berlintől Prágán és Krakkón át Budapestig kedvenc kocsmájukban nap mint nap nekiülnek saját nehéz és fáradságos tevékenységüknek, azaz a sörivásnak; ennek a feltédenül szükséges megtisztulásnak, ennek a szent fürdőben való megmerítkezésnek” Merítkezzen hát, aki erre vágyik! Legyen számára örvendetes az idő, amelyet képzeletben Hrabal társaságában tölt. A negyedik-ötödik korsó után a pesti forgatagban is biztosan megjelenik. Szabó G. László
