Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-07 / 256. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 7. Vélemény És háttér 7 Végre beszélhetnének arról, mekkora üzlet a gyógyítás, és főleg kiknek Botrány letudva - meddig? A nyilvánosság hangulat- változásaira oly éberen ügyelő kormányfőnk azonnal levonta a következtetést és menesztette két kedvenc hölgy politikusát. A politikai felelősséget Zvolenská miniszter asszony és Zmajkovi- čová parlamenti alenök vállalta - felszólításra. LOVÁSZ ATTILA Ez így van rendjén. No de itt véget is ér a rendjén való dolgok felsorolása. Merthogy az egészségügy nem biznisz, halljuk balról és középről, jobbról ritkán (a magyarországi jobb-bal leosztás most hanyagolva), de amikor technológiát és patikát kell vásárolni, eladni, üzemeltetni, kórházat fűteni, ágyneműt mosni, rendelőt világítani, kiderül, hogy megint csak azon pofátlan libertariá- nusoknak van igazuk, akik azt mondják, az egészség biznisz, méghozzá az egyik legnagyobb. És azzal a bizonyos biznisz-jelleggel nem is volna semmi baj. Nem, ha végre nyugodtan beszélhetnénk arról, mennyire üzlet a gyógyítás, és főleg, kinek üzlet. Az átlagbér környékén dolgozó egy atesztációs dokinak nem nagyon, a nővérkéknek pláne nem. Nem biznisz az egész életet ledolgozó háromszáz eurós nyugdíjasnak sem, aki rendre egy ötvenest hagy a patikában, de nagyon nem biznisz a családja anyagi szintjéről inaszakadtáig gondoskodó alkalmazottnak sem, aki mind munkaviszonyából, mind a mellékesből - ha legális - biztosítást fizet, de biztosítva csak egyszer van. Annak sem biznisz, aki tolja az adót meg a járulékokat az államnak, napi 16 órát gürizve emeli az adóalapját, majd lebetegszik, és akkor jövedelme a harmadára csökkenhet, de a törlesztésnél ez senkit nem érdekel. Nagyon sok mindenkinek nem jó biznisz a kötelező, általános érvényű, jogszabályban előírt közbiztosítás mindenféle üzleti és versenyszellemet nélkülöző rendszere, főleg azoknak nem, akik tömik a pénzt a rendszerbe. Nagy biznisz viszont mindenkinek, aki a közegészségüggyel üzletel. A pöstyéni CT-botrány csakajéghegy csúcsa, tucatszám írt a sajtó megdrágított mosodai vagy étkeztetési szolgáltatásokról, kétes beszerzésekről, halódó kórházak menedzsereinek limuzinjairól, az adófizetés kötelezettségét megkerülő biztosítótársaságról, amelyik magáncég ugyan, de közpénzekkel üzletel, törvényből adódóan. A CT - -botrány csak lakmusz, szerény meglátásom szerint nem is a legnagyobb lenyúlás, csak látványos volt. A rendszer a beteg, mert az nem lehet, hogy kötelező biztosítás mellett lassan a szikét is a páciens vásárolja, álleszázalékoltak húzzák ki a pénzt a valóban rászorulók elől, félmilliót lehet keresni egy üzleten csakúgy, miközben a rendszeres orvoslátogatás, gyógykezelés lassan a hazai családok luxuskiadásai közé emelt tétel lesz. A két politikus asszony okkal távozott. Viszont itt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba, köztehernek beállítani azt, ami közteher, a piacra bízni azt, ami biznisz. És főleg: az egészség- ügyi szolgáltatást ma is vásárló ügyfeleknek, a pácienseknek megengedni, hogy szolgáltatást, szolgáltatót és finanszírozási modellt is választhassanak. Mert csak akkor lesz ebben az ágazatban (igen, ágazat, nem szamaritánus szolgáltatás) rend. Félő, hogy a két lemonda- tással a kormány úgy véli, letudta a botrányt, a konzekvenciák levonására pedig várhatunk. Ha megéljük, jó egészségben. JEGYZET Kicsit buta LAMPL ZSUZSANNA ¥T több szakterület lágot egyre inuralja, a vesztünkbe rohanunk, és ha nem következik be egy konzervatív érték- és szemléletváltás, akkor csomagolhat az emberiség. Persze nem kötelező ezzel egyetérteni, de hogy van valamiféle káosz, azt talán értékorientációtól függetlenül érzékeljük. Egy színes külföldi női magazinban, amely tele van szebbnél szebbre retusált, csaknem félmeztelen nővel - talán azért, hogy a férfiak se dobják el maguktól, mint tüzes vasat, a lapot? -, interjút közölnek egy harmincas képzőművésznővel, aki húszas évei elején elhatározta, hogy művész lesz, ezért hozzáment egy nála negyven évvel idősebb férfihoz, aki abban a művészeti ágban, amelyet a lány meg akart hódítani, már elismert volt. Kisvártatva ő is művész lett, igaz, nem annyira elismert, mint a férje, de elismertebb, mintha a szomszéd farmerhoz ment volna feleségül. Bekerülve a megfelelő közegbe megismerkedett egy másik művésszel, aki nem olyan elismert, mint a férje, de lényegesen fiatalabb. Azóta van egy hároméves kislányuk. Hogyan reagált arra a férjed, hogy van egy szerelmed, kérdezte az újságíró. Ó, hát az elején kicsit dühösek voltak egymásra, de ma már imádják egymást, és a kicsit majd’ megzabálják. Csak az fáj, panaszolta a nő, hogy a környezetemben élők rágalmaznak. Azt mondják, hogy két férjem van, és mindkettőt csak kihasználom, mikor ez egyáltalán nem igaz. Egyszerűen az van, mondja, hogy ő emancipált nő, akinek van önbizalma, Az egyik férfi a munkájában segíti, a másik gyönyörű lakást vett neki. Az egyik férfit, a férjét, szereti, a másikkal él. Olyanok ők, mint egy család. Boldog család. Ha ő mondja, biztos így van, gondolom, s kicsit irigykedek, merthogy én is szeretnék egy gyönyörű lakást. Talán nem vagyok elég emancipált? Két oldallal arrébb mit olvasok? Attól a nőtől, akinek túl nagy az önbizalma (emancipált?), menekülnek a férfiak. Mit tegyél, ha ilyen vagy? A következőket: bár egyszerűen szuper vagy, előléptettek, fizetésemelést kaptál, a negyedik nyelvet tanulod, véradó vagy, a férfinak nem kell mindezt tudnia, nem tesz jót az önbizalmának. Bár ő nem egy szupermen, naponta többször úgy dicsérd, mintha az lenne. Ha valamit jobban tudsz, mint ő, tartsd meg magadnak, ne mutasd meg, milyen okos vagy, az a jó, ha kicsit butának lát. Ennyi. Ezek után nem csodálnám, ha kellene egy másik férfi, akivel a nő önmaga lehet. De melyik veszi neki a gyönyörű lakást? Igen, tudom, kedves olvasó, ez nem politika, nem választások, nem gorilla. Nem komoly téma. (Biztos?) Nőknek való téma. (Biztos?) Csakhogy minden káosz a fejekben kezdődik. S nemcsak a női fejekben. Ez biztos. KOMMENTÁR Elhallgatott bűnök MOLNÁR IVÁN A világsajtó az izraeli gyalogosokat szándékosan elgázoló palesztin ámokfutóktól és a védtelen izraeli katonákat kövekkel megdobáló vérszomjas palesztin tinédzserektől hangos. Felháborodott hangú kommentárokban, terjedelmes elemzésekben taglalják a palesztinok bűneit. Nem csoda, hogy a „lényegtelen” hírekre már nem marad helyük és idejük. Izrael idén nyáron háborús bűnöknek minősülő támadásokat hajtott végre az Erős Szikla nevű hadművelet idején a Gázai övezetben - tette közzé szerdai jelentésében az Amnesty International. A nemzetközi emberjogi szervezet szerint az izraeli hadsereg figyelmeztetés nélkül támadt a palesztinok otthonaira, rengeteg civilt, köztük gyermekek tucatjait ölték meg. „Izrael arcátlanul semmibe vette a hadviselés törvényeit, gyakran támadt a levegőből nagy erejű bombákkal civil lakóhelyekre, olykor teljes családok életét kioltva” - nyilatkozta Philip Luther, az Amnesty International közel-keleti és észak-afrikai programjának igazgatója. A jelentés szerint bizonyos esetekben Izrael szándékosan civileket és polgári helyeket lőtt, ami háborús bűncselekménynek minősül. A támadásoknak Gázában több mint 2 ezer halottja volt. Az emberjogi szervezet ugyanakkor a palesztin fegyveres csoportokat is háborús bűnökkel vádolja, mert több ezer rakétát lőttek Izraelre, megölve hat polgári személyt. Az elemzést az Amnesty International szerdán tette közzé honlapján, amit a szlovák és a magyar állami hírügynökség is azonnal átvett. Az Amnesty International jelenleg a legnagyobb elismertségnek örvendő nemzetközi emberjogi szervezet, amely 1977-ben elnyerte a Nobel-békedíjat, 1978-ban pedig az Egyesült Nemzetek emberi jogi díjával tüntették ki. Jelentéseire az egész világ odafigyel, és többségüknek tág teret biztosít a média. A szerdán megjelent hírt Szlovákiában ennek ellenére csak egy-két olyan internetes hírportál vette át, amely egyébként is megjelenteti az összes hírügynökségi jelentést, a mérvadó nyomtatott napilapok egytől egyig hallgatnak róla. Magyarországon hasonló a helyzet, ott a nagy napilapok közül csak egy adott helyet a hímek, Csehországban még ennél is nagyobb a csend .Miért hallgatják el a máskor oly sűrűn idézett emberjogi szervezet jelentését? Az igazsághoz talán azok állnak a legközelebb, akik szerint megszokásból. Nehogy rájuk süssék - okkal vagy ok nélkül - az antiszemitizmus bélyegét. FIGYELŐ „Én nyírtam ki bin Ladent!” Rob O'Neül volt amerikai kommandós azt állítja, ő ölte meg Oszama bin Ladent. A 38 éves férfi már nyugdíjba vonult és most anyagi gondokkal küzd. A Daily Mail brit lapnak fedte fel kilétét, állítása szerint 2011. május 2-ra virradóra a pakisztáni Abbo- tábádban ő ölte meg bin Ladent. Az al-Kaida vezére 2005 óta rejtőzött a városban. A cikkhez fotókat is mellékeltek. A tengerészgyalogos a SEAL különleges alakulatnál végzett 16 évi szolgálat után ment nyugdíjba. A SEAL (Sea, Air and Land, vagyis tenger, levegő, föld) a legvakmerőbb titkos akciókathajtjavégre. A Daily Maü megelőzte a közléssel a Fox News amerikai tévétársaságot, amely beharangozta, hogy november 11-én és 12- én bemutatja Az ember, aki megölte Oszama bin Ladent című kétrészes do- kumentumíílmjét. O'Neül azt mondta, háromszor lőtt Oszama bin Ladenre, de elsőre homlokon találta. Egyébként több mint 400 harci feladatot hajtott végre, több mint 30 embert ölt meg, ezért 52 kitüntetést kapott. Azok a különleges akciók, amelyekben részt vett, olyan hollywoodi filmek alapjául szolgáltak, mint a Phillips kapitány (témája a Szomáliái kalózok elleni harc), a Zero Dark Thirty - A bin Laden-hajsza (bin Laden megölése) és a Magányos túlélő (Lone Survivor - egy afganisztáni tálib vezér elfogására tett sikertelen kísérletről szól). O'Neill apja a Daily Maünek elmondta, a család nem fél attól, hogy isz- lamista terroristák célpontjává válik. „Végezzenek velünk, hatudnak!”-mondta. O'Neill azután döntött úgy, hogy felfedi kilétét, hogy elveszítette a neki járó katonai nyugdíj egy részét. Ennek oka, hogy nem 20, hanem már 16 évi szolgálat után ment nyugdíjba. Feltételezések szerint a dokumentumfilmért jelentős összeg üti a markát. (MTI)
