Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)

2014-10-27 / 247. szám, hétfő

www.ujszo.com EGESZSEG 2014. OKTOBER 27. GYÓGYHÍREK TI N em könnyű erről a témáról hasznos és szakavatott infor­mációkhoz jutni. A helyzetet nagymér­tékben nehezíti az is, hogy a gyász­ról - de magáról a halálról is - keve­set beszélünk. Szlovákiában tabu­nak számít, akárcsak a gyászolóknak nyújtott tanácsadás. Tudjuk, hogy a lelki zavarokban szenvedő emberek száma folyamatosan emelkedik, s az is köztudomású, hogy a gyász a de­presszió leggyakoribb elindítóinak egyike. Nem mindegy hát, hogy ki meddig gyászol, ki hogyan tudja enyhíteni a kínzó lelki fájdalmat, s milyen módon tud tőle teljesen megszabadulni, vagyis: mikor és ho­gyan végzi el a gyászmunkát. Ez je­lentős mértékben kihat az ember későbbi életére, testi és lelki egészsé­gére. Tabu a halál Mária Demitrová története, amelyet egész Szlovákia ismer, példaként is megállja a helyét. Férje halála után a legnehezebb perceket is az ország, idegen emberek szeme előtt kellett megélnie. „Valahogyan át kellett él­nem ezt a tragédiát. Szerencsére most már lelkileg egészséges vagyok. Hosszú folyamat áll mögöttem - idézte fel a nehéz időket, majd így folytatta: - Sok ember nem tudja, hogyan kerüljön ki az ördögi kör­ből. Nem tudja, merre induljon, hol kezdje. Nekem ez szerencsére magá­tól jött. Először elkezdtem az elmú­lásról szóló könyveket vásárolni. A halálról nem tudtam sokat, bár talál­koztam vele, de soha nem érintett meg annyira, mint akkor, amikor a férjem meghalt. Akkor döbbentem rá, hogy a halálról milyen keveset beszélünk, hogy ez nálunk óriási ta­bu. Ám ha bekövetkezik, óriási sok­kot jelent. Az az ember, akinek saját magán kell segítenie, nem képes másoknak segíteni.” Elmondása szerint kezdetben a raj­zolás jelentett neki örömet, utána elkezdett írni, ez tartotta életben, és végül jelentkezett egy agyagozó kör­be. „Vázákat gyártottam. Már az egész család tele volt a készítménye­immel. Úgy éreztem, hogy ha az, aki számomra a legfontosabb, meg­halt, alkotnom kell valamit, aminek eredményét azonnal látom, és a vá­Gyászmunka nélkül nincs lelki egészs' A gyász, amelyet a családtag, barát, ismerős elvesztése vált ki, hozzátartozik az élet­hez. Viszont egyáltalán nem könnyű testi és lelki egészségben túlélni ezt az időszakot. Van, akinek szakem­berre is szüksége van, aki megta­nítja, hogyan dolgozza fel a szere­tett személy halálát. A szakemberek állítják: ezt is meg lehet tanulni. zakészítés pontosan ilyen. Az alko­tásba valójában beledolgoztam gyá­szom egy kis darabját is” - mondta a híres jégkorongozó özvegye. Fontos a gyászmunka „A gyász módját meg lehet tanulni - állítja dr. Jolana Kusá pszicholó­gus, majd hozzáteszi: „Taníthatjuk az embereket, segíthetünk nekik. Kellemeden hallgatni az effajta buta tanácsokat: ne félj, majd jobb lesz; mindenkit utóién ez; neked a gyere­kekről kell gondoskodni. Rendkívül fontos, hogy az, akinek szüksége van rá, megkapja a segítséget. Ha ugyanis nem kapja meg, ez idővel megbosszulja magát.” Dr. Jolana Kusá szerint naponta élünk át gyá­szokat, például amikor kirúgnak a munkahelyről, amikor a barátnő megbánt, amikor elveszítünk vala­mi szépet, valami jót. „Ha ezzel nem tudunk kellőképpen kibékül­ni, lassan-lassan összegyűlnek az ap­ró gyászok, és egyszer csak robban, és nem is tudjuk, hogy estünk de­presszióba. A közeli ember elveszté­séért érzett gyász nem csak a halál okozta gyászt jelenti. Például ami­kor részt vettem egy gyászterápián és meditáltunk, egyszer csak folyni kezdtek a könnyeim. Amikor nyo­moztam az ok után, rádöbbentem, hogy soha nem gyászoltam meg az apámat. Ismeri a helyzetet: meghalt az apa, s az anya egyszer csak egye­dül maradt, azt mondogatta, hogy neki nincs senkije a világon, és mi, gyerekek neki segítettünk, magunk­ra nem volt idő. Általában úgy szo­kott lenni, hogy az emberek, mi­közben másoknak segítenek, meg­feledkeznek magukról, pedig nekik is szükségük lenne a segítségre. Egy sor gyászt hordoznak magukban, és ezek egyszer robbannak. Tudni kell, hogy gyászra minden embernek szüksége van. Szem előtt kell tarta­ni, hogy akkor is örülhetünk az élet­nek, ha nagy veszteség ért bennün­ket, mert az élet fontosabb, mint minden más a világon” - fejtette ki a szakember. „Egy-egy haláleset után ne tegyünk úgy, mintha sem­mi sem történt volna. Mindenki te­gye azt, aminek szükségét érzi - fi­gyelmeztetett a szakember. - Például búcsúzzon el a szeretett sze­mélytől: üljön az asztalhoz, gyújtson meg egy gyertyát, és írjon neki leve­let, írja ki magából mindazt, amit érez iránta. Jó megoldás az is, ha va­lamilyen korábban nem végzett te­vékenységbe kezd, például rajzol, horgol, egyszerűen csinál valamit és nem szalad más tevékenységbe.” Nem áltassuk magunkat, hogy sem­mi sem történt, hogy az élet normá­lis körforgása, hogy az emberek meghalnak. A gyászmunka (annak a gyászreakciónak a lelki feldolgozá­sa, amely a szeretteink halálát köve­ti. A veszteség következtében ér­zett fájdalmat, szenvedést, bánatot fel kell dolgozni. A holttest szer­tartásos eltemetése, a búcsúszer­tartás, a szeretett ember elsiratása, a távozó ember értékeinek szétosz­tása, vagy a gyászidő betartása mind-mind az emberi elmúlás méltóságát ápolják és az élők bele­nyugvását segítik) elengedhetetlen ahhoz, hogy az élet tovább folyta­tódhasson. (kovács) » Segítség a gyászolóknak Néhány héttel ezelőtt a Kolobeh života polgári társulás honlapot indított útjára, amely segítséget kínál azoknak, akikkel Szlovákiában senki sem foglalkozik: a kiskorú gyerekes családoknak, amelyek az egyik vagy mindkét szülő halála után válsághelyzetbe kerültek és azoknak, akiknek hozzátartozójuk meghalt. A polgári társulás nagykövete Mária Demitrová. Amint azt dr. Jana Pitková, a PT statutáris képviselője elmondta, egy éve alakult meg a polgári társulás, ezalatt az idő alatt született meg a rászorulókat hasznos tanácsokkal ellátó oldal és nyári tábort szerveztek 15 olyan gyereknek, aki mindkét szülőjét elveszítette. (www.kolobehzivota.sk) A VIZSGALAT CÉLJA AZ VOLT, HOGY MEGÁLLAPÍTSA A SZIVMEGALLAS UTÁNI TUDATÁLLAPOTOT A halálközeli élményekről Ezrek, sőt milliók számoltak be a halál kapujában olyan je­lenségekről, mint a nagy fény, a meleg, vagy eltávolodás a tes­tüktől. A halálközeli élmények széles körben ismertek, de az orvostudomány és a természettudósok meglehetős szkepticiz­mussal fogadják őket. Az esetek száma nő, aminek az egyik oka lehet, hogy az utóbbi időben sokat fejlődtek az újraélesz­tési technikák. A southamptoni egyetem kutatói nemrégiben egy négyéves nemzet­közi vizsgálat végéhez értek, amelyben több mint 2000-en vet­tek részt. A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsa a szívmegállás utáni tudatszintet, és az érintettek élményeit. A beszámolók érvé­nyességét objektív markerekkel vizsgálták, hogy megfelelnek-e a tényleges eseményeknek vagy csu­pán hallucinációk. A résztvevők közül 140-en tudtak használható beszámolót adni. 39 százalékuk az újraélesztés előtti időről jelentett tudatosságot, ami­kor a szíve már megállt. Pontos emlékeik nincsenek, ami arra utal, hogy sokaknak működik még a tudata, de emlékeik később kies­nek. Ennek oka lehet agykároso­dás, de lehet bizonyos nyugtatok hatása is. Az érzéstelenítő és nyug­tató hatású ketaminról például tudni, hogy békés, örömteli álla­potot, valamint a testtől való eltá­volodás érzését idézi elő, hasonlót, mint amiről a halálközeli élmé­nyek felidézésénél hallunk. Egy korábbi vizsgálatnál a halál pilla­natában magas szintű idegi tevé­kenységet észleltek, a kutatók sze­rint az élmények hátterében áll­hatnak az agy emlékezésért felelős területei is. Bár a mostani vizsgálat résztvevői egyes részleteket nem tudtak fel­idézni, 20 százalékuk békésnek írta le az állapotát, és közel egy- harmaduk érezte úgy, hogy az idő felgyorsult vagy ellenkezőleg, le­lassult. Voltak, akik fényességet vagy állatokat láttak, mások vi­szont félelemről vagy mély vízről számoltak be. A résztvevők 13 százaléka élte át a testtől való elszakadás élményét, egy beteg pedig úgy érezte, mintha a helyiség sarkból figyelte volna az újraélesztést, pedig három percig is állt a szíve, és az agy a szívmegállást követően 20-30 másodpercen belül kikapcsol. Tényleges eseményeket a vizsgált személyek mindössze 2 szá­zaléka tudott felidézni, de mivel ezek részletei megfeleltek az igazolt történéseknek, hitelt kell adni ne­kik, és további vizsgálatokat érde­mes folytatni, mondják a kutatók. (informed)

Next

/
Thumbnails
Contents