Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-03 / 227. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 3. Kultúra 9 A Szlovák Nemzeti Színház Angelika című előadása csalódást okoz azoknak, akik valami merészet várnak a koreográfustól Suchoňnak igaza volt „Az első szlovák balett” - így harangozta be a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház az Angelika szeptember 27-i világpremierjét. A művet 88 évvel a megírása és 22 évvel szerzőjének halála után mutatták be, Eugen Suchoň ugyanis soha nem engedte előadni ezt a diákköri zsengéjét. VOJTEK KATALIN Suchoň 17 éves volt, amikor a prágai Nemzeti Színház előtt meglátta Csajkovszkij balettje, a Hattyúk tava plakátjait, és elhatározta, hogy ő is ír egy balettet. Visszaemlékezéseiben erről így vallott: .Álltam előttük, és hirtelen éreztem, hogy a belsőmben valami bizonyosság sarjad. Balett! Balett! Gyorsan megfordultam és siettem az állomásra. Fülemben csengtek új balettom első taktusai... Többé semmi más nem érdekelt. A fejem telis-tele volt a balettel. Kiről, miről, azt még egyáltalán nem sejtettem.” S mivel nem akadt senki, aki librettót írt volna számára, maga írta meg a cselekményt, amelyet később így összegezett: .Angelika, a szegény kis falusi árva áhítattal hallgatja a grófi kastélyból kiszűrődő szalonzenét, a finom és gyengéd táncdallamokat. A kocsmában, ahol az egyszerű falusi nép fúvósok hangja mellett szórakozik, nem sok megértésre talál a finom lelkű lányka zenei világa. Angelika a kocsma előtt eltáncolja saját táncfantáziáját. A falusiak kigúnyolják, de az úri társaság és főleg a gróf, aki az ablakból figyeli Angelika táncát, el van ragadtatva az ifjú táncosnőtől. A mulatságot egy tiszt szakítja félbe, aki közli, hogy a kastélyból eltűnt egy értékes óra. Angelikát gyanúsítják. A grófnak azonban meggyőződése, hogy a gyengéd teremtés nem vihette el az órát. Végül minden kiderül, és megbüntetik a tettest, a falu tréfamesterét.” A mű színpadra állítói - valószínűleg a zeneszerző iránti kegyeletből - meghagyták az eredeti cselekményt. Csupán ■ETZEnSH Koszovó először nevez Pristina. Először szerepel koszovói alkotás a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára nevezett produkciók között. A 2008-ban a Szerbiától való elszakadását és függetlenségét kikiáltó Koszovó korábban nem küldött filmet az amerikai filmakadémia nevezési listájára. Idén először az Isa Qosja rendezésében forgatott Three Windows and a Hanging című produkció képviseli a kis balkáni országot a legjobb idegen nyelvű film Oscaijáért folyó versengésben. A rendkívül érzékeny témát feldolgozó film azt mutatja be, hogyan néz szembe egy kis település azzal a traumával, hogy az 1998-99-es koszovói háború idején szerb katonák nőket erőszakoltak meg a faluban. (MTI) Horowitz írja a Bond-regényt London. A korábban Sherlock Holmest is újjáélesztő Anthony Horowitz brit bestsellerszerző írja a következő James Bond-regényt a Fleming-hagyaték megbízásából - számolt be róla a BBC News. Horowitz könyve az ötvenes években játszódik majd. Az új történet egy ismeretlen Fleming-szövegre épül, egy hatvan évvel ezelőtti Bond-tévésorozat egy epizódjának vázlatára, amely a 007-es brit titkos ügynököt a motorversenyek világába vezeti. Horowitz regényének kiindulási pontja a Murder on Wheels (Gyilkosság két keréken) című epizódvázlat lesz. A brit ügynök egy német motorversenyen keresztezi orosz riválisa útját, aki egy híres versenyző elleni merényletre készül. Az új Bond-könyv megjelenését 2015. szeptember 8-ra tűzték ki. (MTI) A táncosok mindent megtettek, hogy sikerre vigyék a művet - középen Romina Kolodziej (Angelika) (Fotó: Peter Brenkus - SND) annyit változtattak rajta, hogy Angelika nem táncos lábú falusi szende, hanem egy három személyből álló vándortrupp táncosnője. A trupp vezetője, az egocentrikus Pavol bohócként szórakoztatja a közönséget, és féltékeny Angelika sikereire. Amikor az elragadtatott ifjú gróf meghívja a lányt a kastélyába, hogy táncoljon a bálozó társaság előtt, Pavol kierőszakolja, hogy társával együtt velük tarthasson, és ő lopja el a házigazda óráját. Hogy féltékenységből fakadó bosszúból-e, vagy puszta nyereségvágyból, nemigen tudható. Túl gyengén megrajzoltak a figurák ahhoz, hogy valamiféle lélektani motiváció derülhessen ki róluk. Pás de deux-k érzelmi töltet nélkül Még a szereplők egymáshoz fűződő kapcsolata sem világos. Ezért nincs érzelmi töltete egyetlen pás de deux-nek sem, mindegyik olyan, mintha csak azért kreálták volna, mert a műfaj konvenciói megkívánják, hogy duó is legyen a darabban. A cselekmény csúcspontjának szánt lopási jelenet és leleplezés olyan hangsúlytalanul zajlik, hogy az a néző, aki nem ismeri a cselekményt, szinte észre sem veszi. Az állítólag ragyogóan táncoló Angelikának nincs egy virtuóz szólója, Pavolról sem nagyon derül ki, hogy mitől bohóc. A trió harmadik tagjának, Petemek nincs se karaktere, se szerepe. Csupán Pavol ellensúlyozására van rá szükség, nehogy úgy tűnjön, hogy Pavol és Angelika egy párt alkotnak. Mindkét felvonás alatt ott sétálgat a szereplők között egy sötétbe öltözött férfi, és időnként jegyezget a noteszébe. Ez maga a zeneszerző, akinek ezenkívül nincs semmi dolga, csupán a darab végén, amikor belekarol az elmagányosodott hősnőbe, és elegánsan távozik vele. A zene szinte túlcsordul az érzelmektől Kegyelet helyett több invencióra lett volna szükség ahhoz, hogy érdemesnek bizonyuljon feltámasztani Suchoň fiatalkori művét, amelyet ő maga sem tartott színpadra érett alkotásnak. Az Angelika zenéje magán viseli a korai opusok minden tipikus jegyét: nagyon üde, nagyon friss, szinte túlcsordul az érzelmektől és a sok ötlettől, amelyek a romantikus operákból és a századvégi operettekből nyertek ihletet. „A népzenétől kezdve a szalonzenén, a 18. és 19. századi táncokon át, egészen a tangóig, minden ott volt együtt. Ez mind belefért a naiv autodidakta kottavázlatába” - írta Suchoň sok évvel később első nagyobb próbálkozásáról. A legnagyobb dicséret a táncosokat illeti Mauro de Candia olasz koreográfus neve ismerősen cseng a balettkedvelők körében. Ha másért nem, azért, mert az ő kreációja a Vlagyimir Malakov által világszerte (Pozsonyban is) nagy sikerrel előadott, szellemes koncertszám, a „férfia- sított” Haldokló hattyú. A színházvezetés valószínűleg annak reményében választotta őt, és nem valamelyik hazai koreográfust, hogy kívülállóként nem érez majd megkötéseket, nem fogja fétisként kezelni a nagy mester művét. Sajnos, de Candia komolyan vette Suchoň zsengéjét, és sablonos megoldásaival, unalomig ismert lépésanyagával csalódást okozott mindazoknak, akik valami újat és merészet vártak tőle. Finom egyszerűségében nagyon jó viszont a színpadkép (Antonella de Candiának, a koreográfus építész húgának munkája), tet- szetősek Mauro de Candia jelmezei. (Nem tévedés, ezenkívül ő volt a rendező és a világítást is ő tervezte.) Marián Lejava szemmel látható élvezettel vezényelte a Rudolf Pepucha által feldolgozott Suchoň-dallamo- kat, ami érezhető volt a zenekar teljesítményén is. Akik a legnagyobb dicséretet érdemlik, azok a táncosok. Romina Kolodziej (Angelika), Adrian Ducin (Louis gróf), Orazio Di Bella (Pavol), Igor Leushin (Peter), Cosmina Maria Sobota Zaharia (Anya), Andrej Szabó (Apa) és a tánckar minden tőlük telhetőt megtettek, hogy sikerre vigyék a művet. Nem az ő hibájuk, hogy a produkció nem emelkedik a tisztes átlag fölé. Hiába, igaza volt Suchoňnak. Jól tudta, miért zárta el mélyen a fiókjába az Angelika kottáit. VÁLASZOL Molnár Xénia színésznő Hétfőn este lesz a bemutatója Szencen az Ibusár című kamaradarabnak, amelynek „huszeretť’-változatában 2003-ban nagy sikert aratott a Komáromi Jókai Színházban. Ezek szerint önben is olyan mély nyomot hagyott ez a darab, mint azokban, akik annak idején látták? Tavaly nyáron Gál Tamással együtt vezettük az első gömöri vers- és prózamondó tábort Kokaván. Ott fogant meg Tamásban a kamarafeldolgozás ötlete, mivel tudta, hogy Parti Nagy Lajos egy monodrámát is írt az Ibusárból. Azon melegében fel is hívta a szerzőt, aki azt mondta a telefonba, hogy Börcsök Enikő mellett én voltam a kedvenc Sárbogárdi Jolánja. Három nap múlva már meg is kaptam tőle a szövegkönyvet. Mivel hetekkel azelőtt távoztam a komáromi színházból, ott és akkor úgy éreztem, elegem van ebből a szakmából, most gyerekekkel szeretnék foglalkozni, ezért hosszú időre jegeltük az ötletet. Nemrég azonban Tamás ismét előhozakodott vele. Akkor tudatosítottam, hogy ez a szerep mérföldkő volt az életemben, és nagyon a szívemhez nőtt. A főszereplő nyolcvan százalékban én vagyok, mert szinte mindenen keresztülmentem, amiről a darabban szó esik. Ráadásul ismerőseim közül sokan még ma is Jolánnak hívnak, baráti körben szállóigévé váltak a darab egyes mondatai, és rengetegen emlegetik azt a bizonyos előadást. Szóval úgy gondolta, egy év „bujkálás” után ezzel szeretne visszatérni? Tulajdonképpen nem bujkáltam, hiszen Gál Tamásékkal együtt szerepeltem néhány Beugróban, ami a rögtönzésről, a közönséggel való együtt- szórakozásról szól. Azért mondtam végül igent, mert nagyon tetszett a rendezői koncepció, az, hogy lesznek segítőim a színpadon, és a főszereplő mellett négy további karaktert is eljátszhatok. Lakatos Róbert és Madarász András az eredeti darabban szereplő dalokat is áthangszerelte, fazonra igazította. Örülök, hogy összeállt ez a kamaraelőadás, mert - be kell vallanom - a színház hiányzott az életemből. Én ugyanis szeretek adni az embereknek, szívesen megnyílók előttük, de egyáltalán nem mindegy nekem, milyen közegben tehetem. A Jókai Színházban az utolsó években nem éreztem magam körül a szeretetet. Jól sejtem, hogy ez a mostani Ibusár tömörebb, drámaibb lesz, mint a 2003-as verzió? Igen. Zanzásítva szerepel benne mindaz a feszültség, ami a nagyszínpadi változatban is benne volt. Tudjuk, hogy egy kamaradarabban minden szónak és mozdulatnak fokozott szerepe van, nagyobb hangsúlyt kap. Remélem, ez az előadás azok számára is érdekes lesz, akik annak idején láttak engem Jolán szerepében, és a szűz nézők sem fognak unatkozni rajta. Nagy megtiszteltetés, hogy Parti Nagy Lajos is jelen lesz a bemutatón. Mik a további tervei? Szeretnénk minél több helyen játszani az Ibusárt. Már van néhány meghívásunk, sok rendezvényszervező látatlanban lekötötte az előadást. Jelenleg azonban kilencéves kisfiam, Adorján a legfontosabb az életemben. Mivel egyedül nevelem őt, igyekszem mindent úgy szervezni, hogy ne neki kelljen alkalmazkodnia hozzám, hogy ne kelljen őt magammal húznom-nyúz- nom, vagy mások gondjaira bíznom, amíg én színészke- dem. (juk)
