Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-25 / 246. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 25. www.ujszo.com Virtuális séta a múzeumban Budapest. Immár öt magyarországi múzeum - a Magyar Nemzeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és az Iparművészeti Múzeum - anyaga érhető el az interneten, vagyis látogatható virtuálisan. A virtuális látogatást lehetővé tevő adatbázishoz - a Google Art Projekt programjához - világszerte több mint 500 múzeum csatlakozott, egyebek mellett a New York-i Metropolitan, a firenzei Uffizi, a londoni British Museum és a bécsi Kunsthistorisches Museum gyűjteménye is hozzáférhető már az interneten. (MTI) Elmarad a koncert Pozsony. A szervezők sajnálattal közlik, hogy Asaf Avidan énekes-dalszerző október 27-re a régi vásárcsarnokba meghirdetett fellépése elmarad. A koncertre kevés jegy fogyott el elővételben, így a szervezőiroda a művésszel konzultálva úgy döntött, nem kockáztatja meg a ve- szetségesnek tűnő rendezvény megvalósítását. A megvásárolt jegyek a Ticketportal jegyirodánál válthatókvissza. (k) Asaf Avidan mégis kihagyja Pozsonyt DiCaprio és a gorillák Los Angeles. Új oldaláról mutatkozik be Leonardo DiCaprio: a színész executive produceri feladatot vállalat egy Netflix számára készült gorillás dokumentumfilmben közölte a The Hollywood Reporter. A Virunga című film arra a küzdelemre hívja fel a figyelmet, amelyet vadőrök folytatnak vadorzókkal a veszélyeztetett gorillák megvédelmezésé- re a Kongói Demokratikus Köztársaság területén fekvő Virunga Nemzeti Parkban. A dokumentumfilmet egyidejűleg mutatják be november 7-én a Netflix internetes műsorszóró programjában, valamint New York-i és Los Angeles- i filmszínházakban. (MTI) Magyarországról jöttek: Sárkány Ramóna és Gellén Péter augusztusban igazolt az Ifjú Szivek Táncszínházhoz Hobbiból hivatásuk lett a néptánc Gellén Péter és Sárkány Ramóna (A szerző felvétele) szeretjük csinálni” - hangsúFiatalok, lelkesek, Magyarországról jöttek Pozsonyba dolgozni. Mindent hátrahagyva, új életet kezdve egy ismeretlen országban, ám ismerős közegben. Sárkány Ramóna és Gellén Péter augusztustól az Ifjú Szivek Táncszínház táncosa. JUHÁSZ KATALIN A társulat a nyáron hét taggal egészült ki, huszonhárom jelentkezőből választották ki az új táncosokat az addig betöltetlen helyekre. Közülük ketten nem bírták a gyűrődést és néhány hét után távoztak, a többiek közül négyen magyarországiak, egy lány pedig szlovák nemzetiségű, aki Gellén Péter szerint hamarabb meg fog tanulni magyarul, mint ők szlovákul. Vele a magyarországiak egyébként angolul kommunikálnak. „Mindketten néptánc tagozatos középiskolába jártunk, Ramóna Foton, én pedig Békéscsabán. Ott a tánctanulás volt az elsődleges, itt viszont meg kell tanulni egy műsort és színpadra kell állni vele. Ott értékmegőrző munka folyt, itt értékteremtő. Mindketten régóta táncolunk amatőr együttesekben, én például egy időben párhu- hamosan több csoportnak is tagja voltam, sőt egy folk-metál bandával, a Palmettával is gyakran felléptem táncosént. A hobbi és a hivatás között azonban hatalmas a különbség” - mondja Péter, aki nagyjából tudta ugyan, hova érkezik, mégis leesett az álla, amikor a nyáron megmutatták neki Hégli Dusán koreográfiáját, a Hontalanítást. .Annyira új dolog volt ez számomra, hogy az elején fel sem fogtam, hogyan lehet ilyen csodát alkotni autentikus kereteken belül. Ez volt az első benyomásom, ez alapozta meg az ittlétem első heteit. A másik konkrétum, hogy a próbákon nagyon kemény munka folyik. Viszont ezért jöttünk ide, ezt lyozta Peter, akinek szakmailag az volt a legvonzóbb az Ifjú Szivekben, hogy kis létszámú e- gyüttesről van szó, és az újakat nem a harmadik sorban dugják el, hanem komoly feladatokat kapnak. A próbákról Ramóna is hasonlóan vélekedik, de hozzáteszi, hogy az Ifjú Szivekben egyszerre van jelen a szigorú profizmus és a baráti légkör. „A sikeres felvételi számomra visszaigazolása volt mindannak, amit eddig csináltam. Egyfajta jelzés a profik részéről, hogy volt ér- • telme a rengeteg tanulásnak és áldozatnak. Nem igazán tudtam, mire számítsak ebben az együttesben, de azt már az elején észrevettem, hogy itt egészen másként gondolkodnak a táncról és másképp viszonyulnak hozzá, mint nálunk. A munkamódszert persze csak belülről lehet megtapasztalni. A csapat egyébként nem túl bőbeszédű. Az emberek nem mondanak el magukról mindent, de a legfontosabb dolgokat mégis tudjuk egymásról. Tudjuk, mikor kell odamenni a másikhoz és vállon veregetni, mikor érdemes leülni és megbeszélni valamit, és mikor kell békén hagyni a másikat ” - mondja Ramóna, aki pedagógiai főiskolára járt, most írja a diplomamunkáját, és pár hónappal ezelőtt még a katedrán képzelte el a jövőjét. Az Ifjú Szivek Táncszínház álláshirdetését két nappal a jelentkezési határidő lejárta előtt látta meg a Facebookon. „Néptáncos berkekben Magyarországon mindenki mindenkit ismer, hiszen ez egy rétegműfaj. Persze tudunk az Ifjú Szivekről is, de mivel velük kevesebbet találkozunk, nem ismerjük őket annyira. Amióta turnézunk a Felvidéki kakukktojás című gyerekműsorral, rájöttem, mi az alapvető különbség. A magyarországi szakma neves koreográfusai minden alkalommal el akarják kápráztatni a kollégáikat, azaz a szakmának, egymásnak dolgoznak. Hégli Dusán viszont nyitni akar a nagyközönség felé, minden réteggel meg akarja szerettetni a néptáncot, miközben nem minket, táncosokat akar mutogatni, hanem ezt a gazdag kultúrát szeretné felmutatni. Ez a szándék duplán érezhető a legújabb műsorban. Mivel én odahaza két gyerekcsoportot is vezetek, tudom, mi az, ami leköti a kicsiket, mire reagálnak jól. A Felvidéki kakukktojás úgy van összeállítva, hogy a közönség egy percig sem unatkozik. Persze közönség és közönség között nagy lehet a különbség. Az előadás matinéváltozatát a mostani turnén alapvetően gyerekközönségnek mutatjuk be, de volt már jó néhány esti előadása is a produkciónak. Elmondhatjuk, a felnőttek körében is sikeres. Egyes helyeken a gyerekek találkoznak az iskolában a néptánccal, a népzenével, máshol a tanárok nem tartják ezt fontosnak. A műsor második felében, amikor gyerekeket hívunk fel a színpadra, tulajdonképpen tánctanítás folyik. Rögtön lehet látni, kipróbálták-e már a néptáncot, vagy teljesen ismeretlenek számukra az alaplépések. Az, hogy feljönnek a színpadra, hatalmas dolog, mert azt jelenti, hogy megérintette őket ez a világ” - véli Ramóna. A két fiatal táncos jelenleg Dunaszerdahelyen lakik albérletben, az ingázás napi négy órát vesz el az idejükből. Ezért azt tervezik, hogy januárban Pozsonyba költöznek. Eddig azért hezitáltak, mert Dunaszerdahelyen mégiscsak „színmagyar” közegben élnek, ráadásul több kollégájuk is ott lakik, ők rendkívül segítőkészek, bármilyen problémával lehet hozzájuk fordulni. A Békés megyei Péter augusztus óta nem volt otthon, a Veszprém megyéből érkezett Ramóna ebből a szempontból szerencsésebb, mivel három óra alatt otthon tud lenni. Az említett két gyerekcsoporttal azonban szeptembertől nem volt ideje foglalkozni, a kicsiknek jelenleg meg kell elégedniük a „tanító bácsival”, azaz Ramóna oktatópárjával. „Persze szeretném folytatni a tánctanítást Boldog községben, mert imádom csinálni, és elég nehéz helyzetben sikerült létrehoznunk ott valamit. A gyekekek nagyon megszerették a néptáncot, és nagyon hisznek bennünk. Ha otthagynám őket, azt egyértelmű cserbenhagyásnak tekintenék, és talán á néptáncot is abbahagynák. A Kakukktojás-turné végéig sajnos nem tudok foglalkozni velük. Aztán majd minden kialakul.” November 8-án kezdődik a 16. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál a Mladosť, a Lumiere és a Nostalgia moziban A komor témákat az életerőről szóló filmek ellensúlyozzák ELŐZETES Pozsony. November 8-tól 14-ig tart a 16. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál, amely 147 vetítésen 123 mozgóképes alkotást kínál az igényes mozi kedvelőinek. A szemle gerincét- a hagyománynak megfelelően- ezúttal is a három versenyszekció alkotja. Idén azonban változtattak a játékfilmek versenyének alapszabályán: mostantól csak első vagy második filmjükkel jelentkezhetnek a rendezők e mezőnybe. A fesztivál ilyen módon szeretne új neveket felfedezni, és így próbálja támogatni a fiatal alkotókat, akik esetleg a jövő csillagai lehetnek. A játékfilmek versenyében küenc alkotás méretik meg, köztük Jirí Mádl Megyünk a tengerhez című rendezői debütálása, valamint Jaro Vojtek Gyerekek című első játékfilmje. A másik két versenyben rövidfilmek, valamint a dokumentumfilm területén alkotó első- és másodfilmes rendezők munkáit értékelik. Nem hiányoznak majd a szemle már megszokott információs szekciói sem. A Panoráma blokk az éppen zajló filmes szezon sikerfilmjei - fesztiváldíjas opusai - közül válogat. Ez évben meglehetősen komor témákkal, a menekültek problémáival foglalkozó mozgóképek kerültek az összeállításba. Mintegy ellensúlyozza ezt a Történetek - fümek az életerőről elnevezésű blokk, Jirí Mádl népszerű cseh színész rendezői bemutatkozása, a Megyünk a tengerhez című paródia a játékfilmek versenymezőnyében méretik meg a fesztiválon (Képarchívum) melybe főleg vígjátékokat, illetve derűs történetekről szóló műveket soroltak be, olyanokat, amelyek emelik a hangulatot, növelik az életkedvet. A Fókusz szekció, mely általában egy-egy nemzeti film- művészetet mutat be, idén a kortárs hongkongi filmre fókuszál. A szekció rövid- és nagyjátékfilmjei bonyolult gazdaságipolitikai viszonyokkal foglalkoznak. A kísérleti film kedvelői az Árral szemben szekció kínálatában keresgélhetnek. A pozsonyi filmfesztivál kiemelkedő művészeti munkásságáért díjjal jutalmazza Theodor Pišték cseh kosztümtervezőt. Ivan Palúch szlovák színész pedig táblát kap a pozsonyi filmsétányon, (tébé)
