Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-25 / 246. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 25. Szombati vendég 9 Lukács Sándor: „Az ember, pláne ha színész, gyakran szembesül önmagával, főleg egy szerepalkotásnál. Azzal, hogy tudja megoldani a feladatot..." Egy ördög, aki rendet akar rakni a világban Sin asszony után maga az ördög. Brechtre Bulgakov. Másodszor dolgozott Michal Dočekallal, a prágai Nemzeti Színház főrendezőjével Lukács Sándor. SZABÓ G. LÁSZLÓ A Jóembert keresünk két év óta telt házas előadás a Vígszínházban, a Mester és Margarita friss produkció a társulat életében. Lukács Sándor a rá jellemző eleganciával, belső nyugalommal válaszol kérdéseimre. Woland, az ördög szerepe meghatározó színészi élmény lett az életében. Gazdag pályája során, még Sin asszony előtt, játszott valaha nőt? Nem. Soha. De egy másik darabban, a Rózsavölgyi Szalonban is női ruhában láthat a közönség. Mi volt az első gondolata, amikor megtudta, hogy Brecht darabjában nőként kell megjelennie a színpadon? Elkezdte figyelni, ellesni és megjegyezni a környezetében levő nők gesztusait, mozdulatait? Eszembe sem jutott ilyesmi. Konkrétan egyetlen nőre sem gondoltam. Nekem erről különös filozófiám van. Magamból csináltam meg a nőt. A Vígszínházban is, a Rózsavölgyi Szalonban is. Elmondjam, min múlik? Jinésjang? A férfibátorságon, azon múlik. Nem akarok nagy szavakat használni, elég, ha az ember koncentrál, és olyan mélységekbe ereszkedik le saját magában, ahol megtalálja azokat a lelki és fizikai gesztusokat, de a legfinomabbakat, a legapróbbakat, amelyek a nőiségre a leginkább jellemzők. Én az összes fontos gesztust, finomságot megtaláltam, hiszen nagyon ismerem a nőket, ezt most minden nagyképűség nélkül mondhatom. Magamban, az én testemben, az én lelkemben kellett ezt megmutatni. Aki attól fél, hogy emiatt esetleg femininnek nézik, az vesztett. Ha nőt játszol, nővé kell válnod. Ezt teljes mértékben vállalni kell. A nagy macsók amúgy is gyanúsak nekem. Egyébként pedig ez a csodálatos a mi szakmánkban. Mindig valaki más lehetsz. Átalakulhatsz. Ezért érdemes csinálni, hogy ilyen metamorfózison mehet keresztül az ember. A Jóembert keresünk próbaidőszakában, amikor már Sin asszonyként járt-kelt a színpadon, tudta, hogy Alföldi Róbert rendezésében, a Rózsavölgyi Szalonban is nő lesz? Nem. Dehogyis! Robi látott a Jóemberben, és azután hívott meg az Előttem az életbe, amely egy hetvenes évekbeli kultregény színpadi változata. Az előadásban Lola asszonyt játszom, aki nővé operálása előtt bokszoló volt. Hogyan reagált a felkérésre? Robi telefonon hívott fel. Elmondta, miről lenne szó, kicsit hallgattam, majd azt feleltem: „Ha úgy érzed, hogy ez a szerep örömet fog jelentem nekem, és kiélhetem magam benne, akkor így, látatlanban elvállalom.” Mireő? Hogy: ,Jgen!” Bíztam benne, hiszen kétszer is rendezett már. A Colombe-ban és a Phaedra- sztoriban. Mindkét alkalommal komoly szerepet játszottam nála. Sin asszony segített Lolának? Mindenképpen. Boldog vagyok, hogy ez volt a sorrend. Woland, a Mester és Margarita ördöge is extra kategória. Nem rombol, épít! Rendet akar tenni a földön. Játszottam már Bulgakovot. Az Őfelsége komédiásában XIV. Lajos, avagy Joszif Visszarionovics Sztálin voltam. Ruttkai Évával és Darvas Ivánnal volt két nagyjelenetem. Ez is olyan szerepem, amelyet életem végéig viszek magammal. Nagyon élveztem. Marton László egyik legjobb rendezése volt. Nagy hódolója vagyok Bulgakovnak. Michal Dočekal rendezésében Wolanddal több időt tölt a néző, mint a Mesterrel vagy Margaritával. Az első felvonás végén van egy hátborzongatóan súlyos monológja, amely Peter Handke Közönséggyalá- zás című, lehengerlő írása. Nagyon ökonomikusán kell bánni a szereppel, mert olyan jó és annyira erős a szöveg, hogy Isten őrizz bármit rátenni. Woland önmagában is komoly erőpróba a színésznek. Mindaz az öröm, keserűség, ami szakmai téren és magánemberként eddig ért, az belehelyezhető abba, ahogy Woland a világot, a húszas évek Oroszországának korrupciós diktatúráját látja, amelyben ott a kiszolgáltatottság, a meg- alázottság, a kisstílűség, a kicsinyes bosszúvágy, a szellemi sekélyesség, a pénzhajhászás. Ahogy erre Woland rávilágít, és ezt bünteti, majd szépen, konzekvensen segíti a Mestert és Margaritát, ahogy az ő transzcendenciája folytán új mederbe kerül az életük... elbűvölően érdekes és szép a szerep. Woland eleganciájába a magánemberi kiegyensúlyozottságát, belső harmóniáját is beleolvaszthatja. Az eleganciához iszonyú nagy erő kell. Eljutni arra a szintre, hogy elegánsan viszonyulj a dolgokhoz, hatalmas önuralom, s megkockáztatom: nem kevés szenvedés és megaláztatás kérdése is. Nagyon sok mindenen kell keresztülmennünk az életben, hogy eljuthassunk az elegancia ilyen fokára. Sok minden megoldható erővel, erőszakossággal, kemény feleseléssel, szenvedéllyel, de az elegancia felül van mindezen. Az indulatok természetesen kőkeményen jelen vannak, csak le tudja őket szorítani az ember. Tudom, manapság sokan lekicsinylőén beszélnek az eleganciáról. „Ugyan már!” - legyintenek. Közben ez a legnagyobb erő. Megengedni magadnak, hogy elegánsan intézel el olyan dolgokat, amelyek miatt más téglát hajítana feléd, vagy asztalt borítana. De ha csak elegánskodni akar az ember, az nézhetetlen, elviselhetetlen. Ha nincs mögötte erő, átéltség, filozófia, akkor semmit nem ér az egész. Ha viszont igen, szuggesz- tív és elbűvölő tud lenni. Ördögei pedig mindenkinek vannak. Nekem is vannak rossz éjszakáim, amikor rám tör a félelem. Sok mindentől rettegek. A betegségektől, a kiszolgáltatottságtól, a tehetetlenségtől, ami nemcsak fizikailag, társadalmilag sem lenne jó. Én azt szeretem, ha élni és dolgozni hagyják az embert. Hogy azt csinálja, amit tud. S ha még hasznos is, amit tesz, akkor ne koppintsanak a fejére. Azt nem szeretem. Ezzel persze nem terrort, letámadást, semmit. Inkább megválogatom a köreimet, kerülöm az illetőt, hogy ne találkozzak vele. A színészetben viszont olyan tulajdonságaid is előjöhetnek, amelyek magánemberként egyáltalán nem jellemzők rád. Durvaság, önzés, indulatosság. Ha ez kell a figurához. A jó színész mindenféle szerepben elképzelhető. A jó színészben sok -ember lakik, és meg is tudja mutatni őket. De ha magánemberként mutatnám meg azt, amit a színpadon, börtönbe vagy elmegyógyintézetbe zárnának, vagy kirúgnának az állásomból. Böszörményi Gézával forgatott 1971-es filmjét, a Madárkákat vetítette nemrég az egyik televíziós csatorna. Ez volt az az időszak, amikor a közönség köreiben magyar felfedezni benne. A Madárkák után főleg televíziós produkciókban játszottam, mert amikor már tényleg kezdtem tudni valamit erről a szakmáról, addigra megcsappant a filmjeim száma. De még most sem adtam fel. Mi volt a legutóbbi mozifilmje? Az ügynökök a paradicsomba mennek. A rendszerváltással kapcsolatos film volt, Dézsy Zoltán rendezte pár évvel ezelőtt. Nagyon izgalmas szerepet játszottam benne, egy rejtélyes figurát, aki Aczél György holdudvarához tartozott. Egy belügyminiszteri ezredes, aki egyik levezetője volt a rendszerváltásnak. Pályája legelején, majd harminc-negyven évesen, amikor küllemének köszönhetően rengeteget forgatott, mennyiőt a népszerűség, és hogy fütyül a nőkre. Ez nem igaz. Nagyon is jólesik a rajongás, ha a kis balcfislányok és az érett nők felismernek, autogramot kémek, de közel sem arra összpontosult az élvezeteim nyílhegye, hogy én ezt kihasználjam, vagy túllubickoljam magam. Nálam ez egyébként is úgy van, hogy ha a fő hivatásom jól megy, akkor a magánéletem is. Akkor vagyok boldog, ha van egy-két-három olyan szerep, amelyben jól érzem magam. Ha viszont nem úgy alakulnak a szakmai dolgaim, ahogy szeretném, magánemberként depresszióssá válók. Elszáll a boldogságom. Mikor jött a változás, amikor már nem lubickolni ment a tóba, hanem úszni? Az elég hamar eljött. A stégek és a bóják elég hamar megjelentek az életemben. Mari, a feleségem is viszonylag korán jött. A lubickolásra alkalmas évek másoknál tovább tartottak, mint nálam. Marival viszont bizonyára jól tudott lubickolni. Hosszasan. S ha most nagyképű akarok lenni, akkor azt mondom: még most is lehet. Kétségtelen, hogy a bóják és a partok már közelebb vannak, de az is lubickolás, amíg azt a távot megteszi az ember. Mari mellett olyan biztonságérzetet nyertem, hogy nagyon sok mindeme már nem is kellett figyelnem. Majdnem száz százalékig a szerepeknek és a hivatásomnak tudtam szentelni az életem. Vagy az olvasásnak, a tenisznek és egy-két hobbinak. csak én vagyok így. Annyi sok konfliktust éltem át, és nyilván még fogok is, hogy elég nagy rutinom van már a kezelésükre. De ez akkor is fárasztó, ha már tudja az ember. Sokszor arra gondolok, talán könnyebb annak, aki nem képes konfliktusokat kezelni, és azonnal kiborul, kirobban, és nyomban megkönnyebbül. Azon is eltöprengtem már: vajon a jó konfliktuskezelés nem gyávaság? Nem kellene olykor tényleg asztalt borítani? Nem is volt még erre példa az életében? De igen. Két alkalommal is. Tanúim vannak rá. Természetesen, ha nem lépnek olyan nagyon a fejemre, nem kezdeményezek Delonként emlegették. Müyen érzésekkel nézi a régi filmjeit? Könnyen veszi, hogy mindez már a múlté, s az idő szorítása egyre erősebb? Bonyolult kérdés ez. Az ember, pláne ha színész, elég gyakran szembesül önmagával, főleg egy szerepalkotásnál. Azzal, hogy mire vagy képes, milyen formában, milyen erővel, milyen odafigyeléssel tudom megoldani a feladatot. S nyilván azon igyekszel, hogy minél tökéletesebben megoldjad. Ami pedig a múltat és a Madárkákat illeti: az elég jól sikerült film volt. Böszörményi Géza a cseh újhullám stílusát, formavilágát követte. A cseh és a magyar vidéki élet sok hasonlóságát lehet re foglalkoztatta a tény, hogy vonzerejével mekkora hatással van a nézőkre? Konkrét példával válaszolok. 1973-ban kaptam az első vígszínházi főszerepemet. Fiatal voltam. Max Frisch Don Juan, avagy a geometria szerelme című darabjában a főhőst játszottam. Ennek a Don Jüannak, akit körberajongnak a nők, a testi vágyaira is a geometria van a legnagyobb hatással. Nem ál- htom, hogy pontosan ugyanígy volt nálam is. Max Frisch Don Jüanja menekül a nők elől, ám a viszonyok így is megtörténnek. Közben alig várja azt a fél órát, amikor leülhet a példái mellé. Hazudik és álszent, aki azt mondja, hogy nem érdekű És azt a pontot is tisztán látja a pályáján, amikor határozottan úgy érezte: most mozdították ki a szépfiúk szerepköréből? Amikor azt mondta: mostantól fogya már érett színésznek számítok. Ezen a téren is szerencsém volt. Már induláskor, az első években sem egyértelmű sárm- őröket vagy tejfelesszájú szépfiúkat játszottam. Már azokban a szerepekben is volt valami csavar. Valami fura, valami negatív. Az első televíziós főszerepem Hunyady Sándor Aranyifjúja volt, aki kihasználja, sőt átver egy idős milliomos nőt. Isteni szerep volt. A Különös vadászat című tévéfilmben egy Nyugat- Németországból átdobott fiatal kémet játszottam. Vagy Fábri Zoltán filmjében, a Befejezetlen mondatban Vidovics voltam. Negatív figura. Mindegyik fiatalkori szerepemben volt mit játszani. Átmeneti időszakot tehát nem is érzékeltem. A rokonszenves szépfiúság csupán csatlakozott az adott figurához. Válogatott verseinek kiadását szorgalmazza a kiadója. Nyilván új költemények is lesznek a kötetben. Tizenöt-húsz biztosan. A tizenötből egyelőre három van. Egyik szemem sír, a másik nevet. Woland miatt hónapok óta csak Bulgakowal foglalkoztam. De lehet, hogy az ördög a verseimbe is bekerül. Wolandnak óriási hatalma van.
