Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)

2014-10-23 / 244. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 23. Kultúra 9 Nem tudta összefogni a szakmát az 1. Magyar Filmhét, sok alkotó meg sem jelent a rendezvényen A szökött menyasszony esete Mohai Tamás, Bánfalvi Eszter és Jakab Júlia a Senki szigete című filmben (Képarchívum) Három év kihagyás után ismét ünnepelni akart a magyar film. Ünnepelni akarta puszta létezését, sokszínűségét, minősé­gét, legendás alkotóit és ifjú tehetségeit. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ünnepelhette volna azt is, amit Mátyássy Áron, a szakma egyik legátütőbb fiatal talentu­ma fogalmazott meg, hogy „a magyar film nem múzeumi tárgy, hanem élő organizmus”. Az ünnepség azonban - érdek­lődés hiányában - elmaradt. Az „élő organizmus” majdnem fel­falta magát. A magyar film­szakma ugyanis az I. Magyar Filmhét során egyszerűen nem tudott és nem is vágyott ünne­pelni. Három elmaradt film­szemle után, amikor a magyar filmgyártás mozgatórugóit An­dy Vájná kormánybiztos irányít­ja, szakmai körökben nagyobb az ellentábora, mint fele- vagy igaz baráti serege a magyar filmnek, amely Havas Ágnes, a MagyarNemzetiFilmalapvezér- igazgatója szerint „nem szűnt meg, hanemnagyonisél”. Ennyire lehangoló, sőt kiáb­rándító mustrája azonban még azokban az években sem volt a magyar filmnek, amikor a vásznon igazán sötét, sőt pusz­tító erejű, az életigenlést teljes mértékben nélkülöző alkotások peregtek. A MOM Park Cinema City multiplexében, ahol az idei fesztivál zajlott, inkább csak a rendezvény külföldi vendégei, a magyar film elszánt hívei kö­zött tűntek fel ismerős arcok, a hazai szakma nagy része tá­volmaradásával jelezte: „Ez nem a mi ünnepünk.” A nagy öregek közül egyedül Gyarma- thy Lívia tűnt fel, aki ötvenper- ces dokumentumfilmjét, A teret saját lakása ablakából forgatta. „Sok évvel ezelőtt egy ház felső emeletére költöztem - így a rendező. - Az ablakom alatt felállították a Turul-szobrot, amely a politikai élet csatározá­sainak színterévé vált.” Ezekről a csatározásokról szól e rend­hagyó mű, amely nemsokára Mar del Plata fesztiválján ad pontos diagnózist napjaink ma­gyar valóságáról. Szabó István a filmhét meg­nyitóján, A tolonc kapcsán Ker­tész Mihályról beszélt lelkesen, de ha például a pénzszerzés módozatairól tartott volna kis­előadást, legfeljebb ironikus mosollyal az arcán konstatálha­tott volna bizonyos tényeket. Mészáros Márta még mindig szponzorokat keres forgatásra kész anyagához, s mint mondta: a „koldulás színterén” ma már az sem elég, hogy a történet fő­szereplője TörőcsikMari. „Ha nem adtál, én miért ad­jak?” - gondolhatta Hajdú Sza­bolcs, aki egyszerűen nem en­gedélyezte, hogy Délibáb című új filmjét - amelynek szlovákiai koprodukciós partnere is van, ezért a film ünnepi bemutatója novemberben Pozsonyban lesz - vetítsék a rendezvényen. To­vábbi négy film más okokból nem került a mustra programjá­ba. Paczolay Béla Dumapartija például februárban kerül a mo­zik műsorára, de „oldalágon” mégis bejut a már lefutott me­zőnybe, amelyből a bejegyzés alatt álló Magyar Filmakadémia (a jövő évi filmhét rendezője) februárban választja ki és díjaz­za az arra érdemes alkotásokat. Ilyen sem volt még. Négy hó­nappal a mustra után kiderül: ki volt a legjobb - az elmúlt három évben, az idén ősszel vagy az el­következő pár hónapban? Teljes a káosz, vélekedik a szakma. Sok a logikátlanság, állítják a körön kívüliek. Reményre adnak okot azok az alkotások, amelyek a következő hónapokban állnak be az „idei” válogatottak (Mund- ruczó Kornél: Fehér Isten, Szász János: A nagy füzet, Deák Krisz­tina: Aglája, Pálfi György: Sza­badesés, Császi Ádám: Viharsa­rok) sorába. Ők pedig: Nemes Jeles László (Saul fia), Fekete Mészáros Márta szerint a „koldulás színterén" ma már az sem elég, hogy a történet fősze­replője Törőcsik Mari. Ibolya (Anyám és más futóbo­londok a családból), Fazekas Csaba (Swing), Gárdos Péter (Hajnali láz). Az idei filmhét leginkább várt új opusa Török Ferenc absz­traktnak titulált, meseszerű sze­relmi története, a Senki szigete volt, amely három boldogtalan sorsvonalat vázol - sajnos elég halványan. Fél órával az esküvő­je előtt megszökik egy meny­asszony. Ötletnek kiváló. A má­sik lány taxisofőr, aki sem ma­gát, sem az őt körülölelő világot nem szereti. Polinéziába vágyó­dik. Hogy álmát megvalósíthas­sa, kétes kalandokba bocsátko­zik. Ez a szál is alakulhatna elég izgalmasan. A fiú tehetséges ko­sárlabdázó, kitartás azonban nincs benne, mivel a nők jobban érdeklik. így csöppen bele egy furcsa családi drámába, amely­ben egy idős hölgy milliókat érő titkát kellene kicsalnia, termé­szetesen kecsegtető jutalom fe­jében. Ez a történet már önma­gában is megérne egy filmet. A Senki szigetében azonban egyet­len figura sorsa sem tudja leköt­ni a nézőt. Főleg nem a szökött menyasszonyé, akit az amatőr Jakab Júlia halványít érdekte­lenné. Bánfalvi Eszter és Mohai Tamás mentené a menthetet­lent, de szerep híján csak a sze­mélyes varázsukkal hathatnak a nézőre, ami egy remek filmhez is csak kiindulópont lehet. így az­tán Török Ferenc szakmailag el­vérzett az I. Magyar Filmhét me­zején. Mint ahogy több sebből vérzett maga a rendezvény is. Próbáljunk hát örülni annak, hogy volt, s reménykedjünk ab­ban, hogy lesz majd egy jobb, egy teljesebb, egy „összeboru- lósabb” rendezvény is. Szándékosan kerültem a szemle kifejezést. Az ugyanis nem lesz már. Más világot é- lünk, más áramlatokkal, más elvárásokkal. Önmagát lehetet­leníti el, aki ebbe nem képes be­lenyugodni. A Fotóhónap alatt a 80-as évek szlovák új hullámáé és a propagandát szolgáló fotóké lesz a KHB Megszakítja kiállítását a pozsonyi Kunsthalle Németh Ilona Többfunkciós nő/Ágy című munkája A Paradox 90 - kurátori koncepciók a meéiarizmus időszakában (1993-1998) elnevezésű kiállításon (TASR/AP-felvétel) ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. Az Sznf téri Művészetek Házában szep­temberben megnyílt Kunsthal­le (KHB) tegnap megszakította első kiállítását, hogy termeit átengedje a Pozsonyi Fotóhó­napnak. Az épület eddig min­den évben központi helyszíne volt a fotós rendezvény kiállí­tásainak, ezt teszi lehetővé a KHB a Paradox 90 - kurátori koncepciók a meéiarizmus idő­szakában (1993-1998) című ismétlő kiállításának megsza­kításával. A tárlat december 11-én nyit újra, és 2015. febru­ár elsejéig lesz látható. A Kunsthalle LAB kiállítótermé­ben ma zár Karl Salzmann osztrák művész Hullámtanul­mányok című tárlata. Itt no­vember 6-án nyílik az Electro Moon Vision: Random Eye Check című új kiállítás, melyen Elwira Wojtunik és Láng Csaba Popesz vetített installációja lesz látható november 27-ig. A Fotóhónap alatt a Kunst­halle épülete A 80-as évek szlo­vák új hulláma, a SONY World Photo Awards 2014, valaminta Fotográfia a propaganda szol­gálatában című fényképkiál- lítsnak ad otthont, (tébé) A rendszerváltás gyermekei a V4 országaiban Visegrádi műhelymunka JUHÁSZ KATALIN Pozsony. A rendszerváltás 25. évfordulója inspirálta a bu­dapesti József Attila Kör kez­deményezését, amelynek kere­tében fiatal irodalmárok azt vizsgálják, foglalkoztatja-e az 1989 környékén született írók nemzedékét az elmúlt rendszer, illetve hogyan jelenik meg alko­tásaikban az egyén és az elnyo­mó hatalom viszonya. A rendszerváltás gyermekei címmel beszélgetéseket és szak­mai műhelyeket szerveztek a négy visegrádi országban a té­ma iránt érdeklődő fiatal írók számára. A Visegrádi Alap által támogatott első ilyen találkozó nyáron valósult meg a balaton- szemesi JAK-táborban, ahol egy hétig láttak vendégül szlovák, cseh és lengyel írókat. Október közepén Pozsonyban zajlott ha­sonló találkozó, majd Prága és Krakkó következik. A helyzet- és szövegelemzés mellett a ren­dezvényeken új írások is szület­nek, amelyeket januárban Bu­dapesten olvasnak fel a szerzők a nagy nyilvánosság előtt. Czinki Ferenc, a projekt ko­ordinátora szerint az olyan kre­atív feladatok, mint például a kisgyermekkori élmények írás­ba foglalása segíthet felelevení­teni, mi szivárgott be az életük­be az elmúlt rendszerből. „A résztvevők közös élménye, hogy valamennyien a kilencve­nes években nevelkedtek fel. És mivel a rendszerváltás nem egy napig tartott, hanem egy olyan folyamat, amely máig zajlik, iz­galmas dolog fiatal írókkal be­szélgetni róla. Annál is inkább, mivel ma ők csinálják a rend­szerváltást. És ezt egyre inkább tudatosítják is”- véli a projekt­koordinátor. Az irodalmi foglalkozások mind a négy országban angolul zajlanak, a résztvevőket pedig a helyi partnerszervezetek vá­lasztják ki. PENGE Transzgenikus bestiárium Ha valaki tanulmányozni szeretné szűkebb és tágabb környezetének komplexitá­sát, annak az Akadémiai Ki­adó Új polihisztor sorozatát tudjuk ajánlani. A sorozat új darabját Emily Anthes jegy­zi, aki újságíró mesterfoko­zatot szerzett az MIT-n tu­dományos ismeretterjesztő írásból. A könyv beteldntést enged az állatokat érintő ku­tatások világába. Klónozás­sal visszahozhatjuk-e a sír­ból kedvenc állatunkat? A biotechnológia jelentené a választ bizonyos állatfajok kihalásának a veszélyére? A biotechnológia kutatója len­ne napjaink Noéja? Létezik-e az amerikai kiborgrovar- hadsereg? Egyebek között ilyen izgalmas kérdéseket is tárgyal a szerző. A genetikai kód megfejté­sét követően az ember vi­szonylag gyorsan megtanulta manipulálni a géneket. Transzgenikus élőlénynek nevezzük azt az állatot, mely­nek a génállományába idegen DNS-t ültettek. Ezek a be­avatkozások rendre morális, filozófiai, esztétikai stb. kér­déseket vetnek föl, melyek összetettségét a szerző nagy körültekintéssel mutatj a be. A hibernált állatkertekben a Földről eltűnt, kihalt állatok DNS-ei alusszák Csipkerózsi- ka-álmukat folyékony nitro­génben, és arra várakoznak, hogy újra feltámadjanak. Ma pici az esélye annak, hogy na­gyon régen kihalt fajokat fel­támasszanak. Az eddig meg­lelt mamutpéldányok gé­nanyaga elég rossz állapotban van: nem valószínű tehát, hogy kertünk végében gyapjas mamutok tanyáznak majd. Az ember ma olyan evolúciós erőt képvisel, és oly módon alakította át környezetét, hogy a többi faj evolúciója emberi segítség nélkül elkép­zelhetetlen. Az egyik fő kérdés az, hogy vajon a biotechnoló­gia reményt ad vagy apokalip­szissel fenyeget. Emily Anthes a következő gondolatokkal zárja könyvét: „A biotechnológia önmagá­ban se nem jó, se nem rossz: egyszerűen egy sor eljárást ad a kezünkbe, azt pedig mi döntjük el, hogy miként használjuk fel őket. (...) Ideje tisztáznunk, hogy pontosan mit jelent az, hogy az élővilág a gondjainkra lett bízva, és utána már nyugodtan halad­hatunk tovább az evolúció út­ján együtt, állatok és embe­rek, mindannyian.” Végezetül feltétlenül meg kell emlékeznünk Zsélyi Fe­renc gördülékeny, szellemes és találékony fordításáról. Ez bizony „vegytiszta” tízes. Emily Anthes: Franken­stein macskája: A szép új világ állatai. Akadémiai Ki­adó, 2014.288 o. Értékelés: FRANKENSTEIN i MACSKÁJA a A SŽ£? Üj VILA6 ÁlUTAI ÜL*----------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents