Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-18 / 240. szám, szombat
2014. október 18., szombat SZALON 8. évfolyam, 41. szám A harmadik szektor tevékenysége fontos szerepet játszik abban, hogy Közép-Európában is kialakuljon egy öntudatos, aktív, nézeteit vállaló réteg Mi a civil - nem csak kisebbségi környezetben Az utóbbi hónapokban alapvetően megváltozott, milyen asszociációkat kelt valakiben a „civil” kifejezés. Mindezt szó- összetétellé fejlesztve - például így: szlovákiai magyar civil - csak tovább erősödhet a zavar. A fogalom és a harmadik szektor valós meg elképzelt szerepe közötti szakadék ugyanis új tartalmat kapott, méghozzá a Norvég Alap gazdálkodását érintő magyarországi események tükrében. TOKÁR GÉZA Ezért fontos ismételten tudatosítani, hogy az aktív civil szférával bíró öntudatos társadalom a garanciája a szlovákiai magyar közösség megerősödésének és megmaradásának, ahogy a régió további országait is gyarapítja. Meg kell továbbá vizsgálni, miként devalválódik a kifejezés és a civil szféra megítélése az utóbbi hónapokban. E rövid írásban kísérletet teszek arra, hogy összefoglaljam, milyen módon terjedt el és kapott egyfajta mögöttes jelentést a kifejezés a szlovákiai magyar közbeszédben, mi volt mindennek az elméleti alapja. Szó esik a civil szó átfogalma- zódásáról és ennek jelentőségéről, továbbá elmondom, miért szükséges kiemelt figyelmet szentelni a harmadik szektor megerősítésének a gyengítésével szemben. A civilek felemelkedése Maguk a civil szervezetek nem újkeletű tényezők. Anélkül, hogy a történelmi előzményekbe mélyebben belemennénk, kezeljük evidenciaként, hogy az önszerveződés hagyománya évszázados tradíció, kultúrkörtől függetlenül. A civil szférát nem véletlenül nevezik gyakran harmadik szektornak - az első kettő az államot és az üzleti jellegű vállalkozásokat takarja. A civil szféra értelme és jelentősége abban rejlik, hogy léteznek olyan területek és problémák, melyeket az állam képtelen hatékonyan és a rendelkezésére álló, általa közvetlenül irányított intézményekkel kezelni, miközben az üzleti szféra nem látja bennük a lehetőséget, így nem hajlandó az adott üggyel foglalkozni. Ekkor jönnek a képbe a különféle civil kezdeményezések, ' amelyek külső forrásokra támaszkodva, nem üzleti alapú tevékenységet fejtenek ki egy-egy speciális területen. A teljesség igénye nélkül lehet ez a kultúra terjesztése, szociális vagy egészségügyi (TASR/AP - illusztrációs felvétel) Manfred Kielnhofer Az idő őrei című installációja Berlinben, a Potsdamer Platzon vonzatú tevékenység, régiófejlesztés. A civil szócskának szlovákiai magyar viszonylatban az utóbbi években kimondottan pozitív felhangja lett. Ennek a jelenségnek vannak külső okai (a politikai pártok részleges elhasználódása és útkeresése felértékelte a pártfüggetlen kezdeményezések szerepvállalását, növelte a hitelességüket), de maradjunk a közéleti történéseknél. 2009-ben megalakult a civil szervezetek érdekérvényesítő fórumaként működő Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, majd 2012-ben a közreműködésével kerülhetett sor a Szlovákiai Magyar Alapdokumentum aláírására a szlovákiai magyar érintettségű pártok és a civilek között. Az, hogy a dokumentum milyen hatást gyakorolt a közéletre és a politikumra, volt-e gyakorlati haszna, külön téma, melyet hosszan lehetne tárgyalni. A civil kezdeményezések szempontjából viszont elsősorban imázskérdésként csapódott le a dokumentum aláírása: szlovákiai magyar viszonylatban először mutatkozott meg, hogy a harmadik szektor egyfajta ideológiákon és világnézeten felüli közvetítőként léphet fel a társadalmon belül, segítheti a közös pontok megtalálását. A modell később is működőképesnek bizonyult, legutóbb a Maiina Hedvig melletti szimpátiatüntetés kapcsán, de regionális szinten is alkalmazták már sikeresen más szereplők. Az utóbbi évek fejleményei javíthattak az általános közérzeten, de azon a helyzeten nem változtattak, hogy a civil szektor fogalmát a közvélemény mennyire képes a helyén kezelni és értelmezni. A civilek aktív belépése a közéletbe azon a fel- tételezésen alapult, hogy a különféle szerveződések és társulások képesek bizonyos mértékben megjelenni a közéletben a közösségen belüli, konszenzusos témák megfogalmazásával, illetve képesek ezeket befolyásolni. A civil szféra tevékenységi köre azonban nem feltétlenül ezt a fajta szerepvállalást célozza meg. Csak hogy visszanyúljunk a korábbi definícióhoz: jobbára olyan szervezetekről beszélünk, amelyek egy-egy részprobléma megoldásán fáradoznak, például jobbítani akarnak a régiójuk vagy városuk életfeltételein, részt vesznek a kultúra fejlesztésében és terjesztésében, a helyi közösségek megtartásában, identitásuk vagy közérzetük erősítésében. Nem lehet egy kalap alá venni a különféle szervezeteket. A civilek bukása Míg szlovákiai magyar környezetben a fogalmat az utóbbi időben jobbára pozitív kontextusban értelmezték, Magyarországon a fogalom a helyi társadalmi és politikai történéseknek köszönhetően ellentétes utat járt be. Maga a harmadik szektor legalább annyira tarka és tevékeny része a magyar társadalomnak, mint a szlováknak. Ideológiailag sokszínű, ahogy a forrásai és a lehetőségei is több irányba nyitottak. A magyar kormány a szektor egyik, jól behatárolható és leginkább liberálisnak nevezhető részével került egyre élesebb konfliktusba az utóbbi hónapokban, mára pedig oda jutottunk, hogy a Norvég Alap forrásait elosztó független alapítványok tevékenységét ellehetetlenítették (ennek okáról a nyilvánosság legalább háromnégy különböző, részben vagy egészében egymásnak ellentmondó verziót hallhatott). Az alapot érintő események elemzése nem képezi e cikk tárgyát, azt viszont le kell szögeznünk: a civilek társadalmi pozícióira a konfliktus körítése rettentően rossz hatással van. Az aránytalan rendőri fellépés, a külföldi ügynöközés, az ügyben érintett szervezetek tevékenységének haszontalanná minősítése mind-mind olyan mellék- zöngéi a botránynak, amelyek a társadalmi elfogadottságot gyengítik. És a tudatosan közvetített negatív üzenetek kihatnak a határon túli közösségekre is. A szlovákiai magyar és a magyarországi magyar civil szféra érthető okokból másképp fejlődött. Egy olyan társadalomban, amelyben a magyarság nem megkülönböztető jelző, a civil szervezetek például nem feltétlenül teljesítenek közösségi összetartó feladatot (vagy nem okvetlenül érzékelik az erre vonatkozó igényt), cserébe viszont sokkal szabadabban tudnak fókuszálni egyes részproblémákra és különleges területekre. Egyebek között olyan területekre, melyek más, nem feltétlenül etnikai kisebbségeket érintenek. Ennek köszönhetően viszont nehezebben alakul ki velük szemben az össztársadalmi szolidaritás, aminek tanúi lehettünk a jelenlegi botránysorozat idején is. A Norvég Alap ügyében érintett közhasznú szervezetek például legalább annyi támadást kaptak, mint amennyi támogatást, miközben az averziók legnagyobb részét ideológiai alapon fogalmazták meg a bírálók, arra a gyakran teljesen nyíltan kimondott feltételezésre építve, hogy az érintett civilek valójában nem fejtenek ki közhasznú tevékenységet. A civilek megtartása A harmadik szektor sokszínűsége és társadalmi tevékenysége - tekintet nélkül a képviselt ideológiára - fontos szerepet játszik abban, hogy Közép- Európában is kialakuljon egy öntudatos, aktív, nézeteit vállaló és a szűkebb vagy tágabb közösségért tenni képes réteg. Az aktív állampolgárok az állam hasznára is vannak, hiszen a civil szerepvállalás révén hatékonyabban képesek fellépni a problémák megoldásában. Kisebbségi viszonylatban hatványozódik a civil szféra jelentősége, különösen az ilyen szervezetek közösségmegtartó erejének köszönhetően. Elsősorban azért, mert ha valaki kisebbségben él, függetlenül attól, hogy ez az etnikumra vagy másra vonatkozik, aligha számíthat az állami intézményekre és a vállalkozói szférára. Az állami intézmények számára a kisebbségek problémája sokad- rendű kérdés, alternatív intézményhálózatunk (ami az önkormányzatiság különféle formáit jelenti) pedig nincs. A me- cénási rendszer szlovákiai magyar viszonylatban szintén nem működik úgy, ahogy kellene. Szlovákiai magyar szempontból ezért különösen fontos lenne, hogy a civil szférára ne ragasszanak tudatosan fölösleges és félrevezető jelzőket. Különösen nagy, hosszú távon akár megsemmisítő jellegű stratégiai hiba az idegen ügynöközés. A közhasznú szervezeteknek adott támogatások jellemzően nem csak az államkasszából érkeznek, ez egy általános, országtól független jelenség. Nem nehéz elképzelni egy hasonló botrány szlovákiai magyar vonzatait: ha a magyar-szlovák kapcsolatok ismét elhidegülnek, a hazai magyar civil szervezetek - a magyarországi botrány logikáját követve - minden további nélkül külföldi ügynököknek minősíthetők, hiszen jellemzően magyarországi forrásokhoz is hozzáférnek, úgy, hogy abba a szlovák félnek nincs beleszólása. A precedensek megteremtése veszélyes, aktuálpolitikai érdekek miatt pedig nem szabad feláldozni az abszolút értékeket. A szerző a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának szóvivője
