Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-16 / 238. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJSZÓ 2014. OKTÓBER 16. Vélemény és háttér 7 A közbeszerzési csalásokat akkor lehetne visszafogni, ha az állami oldal nem lenne érdekelt benne Kilátástalan korrupció A közbeszerzések terén példátlannak látszó korrupcióról és kliensrendszerről árulkodik az a csehországi és szlovákiai hivatalnokok körében végzett felmérés, amelynek adatait a héten hozták nyilvánosságra. KOCUR LÁSZLÓ A megkérdezettek 85 százaléka szerint a közbeszerzéseket úgy manipulálják, hogy azzal a kiválasztott cégeknek kedvezzenek. Azt pedig, hogy a közbeszerzéseknek több mint a fele manipulált, a hazai hivatalnokok negyede gondolja. Most hü- ledezhetnénk, megdöbbenhetnénk, felháborodhatnánk, bármelyik megnyilvánulás helyénvaló volna. Egy idegen univerzumból érkezett lény esetében. Akinek viszont a szlovákiai rögvalóság a természetes életkörnyezete, aligha döbben meg ezen. Bár az a 85 százalék kicsit izmosnak tűnhet, de lehetetlennek egyáltalán nem. A közbeszerzés a közvagyon felhasználásának - igen, az ön pénze is, kedves olvasó - racionalizációjára irányul. Az alapelképzelés, egy kormányzati struktúrán kívül álló, úgymond független hivatal ellenőrzése alá helyezése nem rossz, és még akár működhetne is. Amitől nem működik, az a korrupció mély társadalmi beágyazódottsága, és az irányába mutatott magas állampolgári tolerancia. Azt mindenki „tudja”, mennyit kell egy sikeres műtétért adni az orvosnak; mennyiért kerülhet be gyermekünk egy fővárosi óvodába, ha nem iratkoztunk fel a várólistára már születése után; a nagyit 500 alatt nem veszik be a szociális otthonba. Ahhoz viszont, hogy a hivatalok ne várják ki az ügyintézés során a törvényes határidőt, hanem gyorsabban eljáijanak, a kisebb címletek kérvénybe helyezése is elegendő (vagy gerincesen kifizetjük a magasabb illetéket a gyorsított ügyintézésért). És ha mindez kicsiben működik, már hogyne működne akkor, ha például egy minisztérium épületének takarításáról, a tárca szolgálati gépkocsiflottájának karbantartásáról, vagy éppen hólapátolásról van szó, de még ezeknél is jobb biznisz a tanácsadás, főleg EU-s pályázatok esetében... így mind a ketten jól járunk - hangzik el gyakorta a korrupció önigazoló magyarázata. Csak az állam jár rosszul, már rövid távon is, a hosszabb távú, gazdaságilag és társadalmilag egyaránt kártékony hatásokról nem is szólva. A (nagy) korrupció, és a vele kéz a kézben járó adóelkerülés miatt kieső források az államnak fognak hiányozni, így kevesebb forrása lesz az alapvető, a „társadalmi szerződésben” rögzített funkciói ellátására; nem is beszélve a korrupció versenyképességre gyakorolt negatívhatásáról. Mi hát a megoldás? - tehetnénk fel az álnaiv kérdést. A közbeszerzési folyamat átláthatósága mellett még nagyobb hangsúlyt kellene kapnia az ellenőrzésnek, illetve tágabb értelemben az állami repressziónak. Ez azonban csak egy olyan rendszerben működhetne, ahol az állami oldal nem érdekelt a kor- rumpálhatóságban. Ez a zavaros pártfinanszírozási háttérrel rendelkező, posztszocialista Ke- let-Közép-Európában még egy jó ideig nem lesz így. Hangozzék bármilyen pesszimistán, erre kell berendezkednünk. Katonai terepjáró szakadár Zsiguli, valahol Kelet-Európábán (T AS R/A P-fe I véte I) Üzletember-politikusok és a politikai opportunizmus művészeinek brüsszeli felvonulása Kifogytunk a politikusokból? FELEDY BOTON D Néha úgy tűnik, mintha most épp Brüsszelben forgatnák a jól ismert Polip című olasz maffiafilm újabb részeit. Persze nincsen szó összeesküvés-elméletekről és egy mély hangú keresztapáról, csupán arról a dilemmáról, hogy milyen mértékben kell az új Európai Bizottság vezetői közé olyanokat engedni, akiknek éppen a leendő tárcájukhoz kapcsolódó üzleti múltjuk van. Régi kérdés, hogy üzletemberből lesz-e jó politikus, vagy egy pályaelhagyó politikus lehet-e valaha jó üzletember...? Ami biztos: a szlovák, magyar és európai bürokráciára is ráfér a friss szemlélet, piaci tapasztalat. De nem összeférhetetlenség, érdekkonfliktus árán, leendő korrupciós botrányok melegágyát megteremtve. A szirének csábító éneke a sok milliárd eurós uniós költségvetés mellett nagyon hangosan hallatszik. Az európai sajtó szerencsére gyorsan utánanézett a jelölteknek, sok érdekes életutat feltérképezve. Adott huszonhét biztosjelölt és Jean-Claude Juncker, a Bizottság leendő új elnöke, aki 1995-2013 között luxemburgi miniszterelnökként szolgált a nagyhercegségben. Hazájában végül a titkos- szolgálati felügyeleti hatáskörének elhanyagolásából fakadó botrányba bukott bele, majd átejtőernyőzik most a Bizottságba. Adottak azok, akik korábbi éveik alatt komoly gazdasági érdekeket képviseltek, és most hirtelen azt várnánk tőlük, hogy majd ezen felülemelkednek. A spanyol néppárti Cane- te, az energiaügyi portfolió várományosa, éppen csak sógorára ruházta át 400 millió euró értékű olajipari részvényeit, mielőtt biztosjelölt lett. A brit Lord Hill saját cége képviselte a londoni bankárok - a City - érdekeit Brüsszelben, most pedig pénzügyi szabályozásért felelős biztos lesz. Karmenu Vella máltai politikus a környezetvédelmi és halászati tárcát kapja, miközben tapasztalatait részben a szerencsejáték-iparban kamatoztatta. Adottak azok, akik egyszerűen csak a politikai opportunizmus művészei, mint a végül kihullott szlovén liberális Alenka Bratušek, aki leköszönő kormányfőként utolsó leheletével saját magát jelölte biztosnak. Ebben a brigádban az egyetemi tanár, miniszter Nav- racsics és a diplomata múltú Šefčovič már-már üde színfolt. A „forgóajtó-jelenség” - vagyis amikor az üzleti életből egyből a politikába ugranak, vagy fordítva - a fejlett demokráciákban szabályozott, és kötelező egy úgynevezett „lehű- lési időszak”: 1-2 évet egy független szektorban, más munkahelyen tölt a jelölt. Az uniós intézmények ezt még nem alkalmazzák - csak reméljük, hogy nem a mi zsebünknek fog fájni ez a lazaság... A szerző külpolitikai szakértő KOMMENTAR Médiatér MOLNÁR NORBERT Újságíró ritkán válhat hőssé. Nem is ez a feladata. Szerkesztőségünk tagjai kedden simán hőssé válhattak volna néhány ember szemében. Csak be kellett volna jelentenünk: jön a Penta, mi megyünk. Jellemzően ezt olyanok várják el tőlünk, akik biztosan nem tennék meg a helyünkben, vagy akik profitálhatnának abból, ha az Új Szó eltűnne a piacról. Nem, nem jó érzés, hogy egy nem jó hírű befektetési csoport is tulajdonosa lett kiadónknak. Ettől azonban a kiadó még működik, és megvan az esély, hogy semmi sem fog változni, vagyis továbbra sem szólnak bele a munkánkba. Ha ez változna, a szerkesztőség nagy része bizonyára felállna, és menne. De amiatt, mert a cég felügyelőtanácsába esetleg két embert beültet a Penta, nem gondolom, hogy az újságíróknak távozniuk kell. Mára a szlovák médiapiac tele lett olyan szereplővel, akiket nem feltétlenül azért ismertünk meg, mert a Máltai Szeretetszolgálatnak dolgoztak. Nem akarom magam kibeszélni más kiadókra, de mennyivel jobb Širokýnak vagy Babišnak dolgozni? Esetleg a kormánynak? Hiszen a közmédia „állami pénzből” él, a vezetőséget pedig a kormánypártok választották meg. És akkor még nem szóltunk a kisebb-nagyobb oligarchákról, akik ilyen-olyan médiatermékek mögött állnak úgy, hogy nem is tudjuk, ki pénzeli az adott médiateret. S bármennyire patetikusan hangzik is, nekünk szem előtt kell tartanunk, hogy az Új Szó az egyetlen szlovákiai magyar napilap. Ha mi itthagynánk a szerkesztőséget, ismerve a médiapiaci trendeket, a lap megszűnne. Az egyetlen szlovákiai magyar napilap. Lehet szeretni, lehet nem szeretni, de van. És új napilap nem születne, az is biztos. Vagy ha igen, rögtön meg is szűnne, mert nem tudna megélni a piacon. Kinek lenne ez jó? Néhány simlisnek, aki megpróbál ebben a zavaros helyzetben aranyhalat fogni. De hogy nem a szlovákiai magyaroknak, az biztos. Éppen ezért nem szeretnénk elhamarkodott lépéseket tenni, és olyan döntéseket hozni, amelyeket lehet, már holnap megbánnánk. Amíg hagynak bennünket dolgozni, a szerkesztőség marad. Bátran nevezhetnek bennünket gyávának, de mi tudjuk, hogy nem vagyunk azok. Nem jó, ha az újságok önmagukkal foglalkoznak. Várjuk a pillanatot, amikor teljes mértékben a munkánkra tudunk koncentrálni. FIGYELŐ Előrehozott felszabadulás Az Európai Unió neheztelése ellenére Szerbia az orosz elnököt hívta meg a Belgrad felszabadításának 70. évfordulójára szervezett mai ünnepségre, Vlagyimir Putyin beszédet is mond. A szerb sajtó nagy teret szentelt azoknak a Brüsszelből kapott üzeneteknek, amelyek szerint Szerbia uniós tagjelöltként elkötelezte magát amellett, hogy külpolitikáját összehangolja az unióéval, ezért remélik, hogy a szerb politikusok Putyin látogatásakor is megerősítik uniós elkötelezettségüket. Szerbia az ukrán válság novemberi kitörése óta igyekszik semleges maradni. A hidegháború idején a titói Jugoszlávia számára ez a stratégia működőképes volt, a mostani szerb vezetés azonban nem biztos, hogy hosszú távon fenn tudja tartani neutralitá- sát. Szerbia ugyan kijelentette, tiszteletben tartja Ukrajna területi integritását, a történelmi szerb-orosz barátságra hivatkozva mégsem vezetett be szankciókat Oroszországgal szemben. Szerbián kívül ezt minden uniós tagjelölt ország megtette. Míg Putyin az EU-ban nem- kívánatos személy, Belgrad tárt karokkal fogadja, Tomisz- lav Nikolics elnök a legmagasabb szerb kitüntetést adományozza neki. Azt korábban Ivan Gašparovič volt szlovák, Traian Basescu román, Aljak- szandr Lukasenka fehérorosz, Viktor Janukovics volt ukrán és Hugo Chávez egykori venezuelai elnökkapta meg. Ennél is jobban jelzi, mekkora jelentősége van Putyin látogatásának: a Belgrad felszabadításának 70. évfordulója alkalmából rendezett katonai parádét az orosz elnök sűrű programja miatt az évforduló előtt négy nappal tartják meg. Putyin ugyanis a milánói Azsia-Európa Találkozóra menet áll meg a szerb fővárosban, és beszédet is mond a katonai parádén. Tárgyal a Déli Áramlat gázvezeték építéséről és az Oroszországba vámmentesen szállított termékek listájának bővítéséről. Oroszország - nem minden megfontolás nélkül - az utóbbi egy évben több százmillió eurós támogatást és hitelt adott Szerbiának, például 500 milliót a költségvetési hiány pótlására és 30 millió eurót adott a belgrádi Szent Száva- templom építésének befejezésére. (MTI)