Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-16 / 238. szám, csütörtök
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 16. www.ujszo.com A kurdok végső célja egy egységes Kurdisztán megteremtése, így azon országok kormányai szerint, ahol élnek, veszélyt jelentenek az államra Négy országban szétszóródva - saját állam nélkül a kurdok MTl-HÁTTÉR Az Iszlám Állam fegyveresei előtt szétfutott az amerikaiak által felszerelt iraki hadsereg, a dzsihádistákkal a kurd kisebbség védelmi erői vették fel a harcot. A NATO-tag Törökország viszont az USA unszolása ellenére végignézi, hogy az isz- lamisták mészárolják a kurdo- kat. Nem véletlenül. A kurdok főként Törökországban, Irakban, Iránban és Szíriában élnek, becslések szerint 25-35 millióan. A Törökország délkeleti részétől Irán közepéig terjedő, Irak és Szíria északi részét érintő, hegyes területen élnek. Saját államuk sosem volt, de hagyományaikat, dialektusaikat, törzsi szerveződésüket megőrizték. A kurdok többsége szunnita muszlim val- lású, de vannak köztük keresztények és jazidik is. A legtöbben, 12-15 millióan Törökországban élnek, a lakosság 20 százalékát teszik ki. Iránban mintegy 5 millió kurd van, arányuk kevesebb mint 10 százaléka az ország lakosságának. Irakban 4,6 millió kurd él, 15-20 százalékra rúg az arányuk, Szíria mintegy 3 millió kurdot számlál, amellyel 15 százalékát teszik ki az ország lakosságának. Európában Németországban él a legtöbb kurd, becslések szerint 500 ezer. A kurdok végső célja egy egységes ország, Kurdisztán megteremtése, s ezzel azon országok kormányai szerint, ahol élnek, veszélyt jelentenek az egyes ál- lamokterületiegységére. Törökországban a Kurdisz- táni Munkáspárt (PKK) - amelyet terrorista szervezetnek tekint Törökország, az Egyesült Államok és az Európai Unió is - harminc évig tartó harca 45 ezer halottat követelt. A török kormány 2012 végén béketárgyalásokat kezdeményezett, 2013 márciusában pedig a PKK vezére, Abdullah Ocalan tűzszünetet rendelt el. Iránban, 1946-ban a hadsereg elfoglalta az egy évvel korábban alapított kurd köztársaságot. Az 1979-es iszlám forradalom után a hatóságok kemény kézzel levertek egy kurd felkelést. Teherán azzal vádolja Washingtont, hogy támogatja az iraki központú fegyveres csoportokat, például a Kurdisz- táni Szabad Élet Pártját. Irakban a Szaddám Húszéin rezsimje alatt üldözött kurd népcsoport az 1991-es Öböl-háborút követően fellázadt, majd a megtorlás elől mintegy kétmilli- óan Iránba és Törökországba menekültek. Szaddám vegyi fegyvereket is bevetett a kurd polgári lakosság ellen, ezért védelmük érdekében a nyugati szövetségesek repüléstilalmi zónát alakítottak ki. Ma az iraki kurdok egy három tartományból álló, olajban gazdag autonóm északi régióban élnek, saját kormánnyal, biztonsági erőkkel, határátkelőhelyekkel rendelkeznek, van saját zászlójuk, de bizonyos területeken még a központi költségvetésre vannak utalva. A pesmergák iraki kurd önvédelmi erők - június 12-én elfoglalták az északiraki Kirkukot. Július 3-án az iraki Kurdisztán elnöke, Ma- szúd Barzani bejelentette, a kurdok népszavazást rendeznek a régió^függetlenségéről - azonban ezt szövetségese, az USA nem támogatta. A kurdok Szíriában is elnyomás alatt éltek, de a 2011-ben kezdődött polgárháborúban visszafogottan vettek részt. Az ország északi részében fekvő területeik felett ellenőrzést gyakorolnak a kurdok a szír kormányerők 2012-es visszavonulása óta. A szíriai Demokratikus Uniópárt (PYD) 2013 novemberében autonóm közigazgatást hozott létre a területen. Mivel az Iszlám Állam (IÁ) részben a kurdok lakta iraki és szíriai területeken akaija létrehozni „kalifátusát”, a népcsoport elsődleges célpontja lett a szélsőséges dzsihádista szervezetnek. Az iraki hadsereg összeomlása után pedig a kurdok már első vonalban harcolnak az IÁ ellen. Augusztus óta kapnak segítséget a nyugati hatalmaktól: az Egyesült Államok és szövetségesei fegyverszállítással és légitámadásokkal támogatják az isz- lamisták térnyerése elleni harcot a Közel-Keleten. KÁRPÁT-MEDENCEI FIGYELŐ Kötelező a december 1. út Romániában kihirdették azt a törvényt, amely kötelezővé teszi, hogy minden városban egy központi főút az „1918. december 1.” nevet viselje. Ez a gyulafehérvári nagygyűlés napja, amelyen az erdélyi, bánsági és magyarországi románok kinyilvánították Románia egyesülését. A törvény azt is előírja, hogy december elsején minden központi és helyi hatóságnak nevelő hatású kulturális, történelemidéző programokat, katonai parádékat kell szervezniük. A Krónika című erdélyi napilap rámutat: egyértelműen a székelyföldi városokat célozta meg a törvény. A parlamenti vita során néhány román honatya is kifogásolta az ünneplés kötelezővé tételét. Ez azt jelenti, hogy a magyar városokkal megünnepeltetik Erdély Romániához csatolását. A romániai városok túlnyomó többségében létezik már 1918. december 1. út, de a magyar többségű Hargita megye székhelye, Csíkszereda kivétel. Sepsi- szentgyörgyön régóta konfliktust okoz, hogy az 1918. december 1. utca egyes szakaszait átnevezné az önkormányzat. Korábban olyan törvénytervezet is készült, amely megtiltotta volna, hogy román személyiségekről elnevezett utcák nevét megváltoztassák, de a parlament azt nem fogadta el. (MTI) LÖVÉSZÁROK Miért fontos a magyar polgármester? Az önkormányzati választásokkal kapcsolatban több helyen felvetődött a kérdés: az MKP miért ad etnikai színezetet a helyi választásoknak azzal, hogy hangsúlyozza, a magyarok által lakott településeket lehetőség szerint magyar polgármester irányítsa. E témában három érvet is felsorolnék. Az ország közigazgatási felosztása számunkra olyan, hogy egyedül a helyi önkormányzatban tudunk önállóan, a törvény adta hatásköröknek megfelelően kormányozni. Bármilyen jó eredményt érünk is el az országos választásokon, számarányunkból kifolyólag legfeljebb koalícióban működhetünk, a megyéket pedig úgy rajzolták meg, hogy ne tudjunk választásokat nyerni. A helyi önkormányzat az, ahol ténylegesen irányíthatunk. Településeink vezetésénél meg tudjuk mutatni, hogy legalább olyan jól el tudjuk végezni a feladatokat, mint bárki más, képesek vagyunk magas erkölcsi és szakmai szinten irányítani a helyi közösséget. Tetszik vagy sem, a szlovák nemzetállamépítés egyik következménye, hogy egy magyar nemzetiségű jelöltnek kizárólag ott van esélye a győzelemre és rátermettségének bizonyítására, ahol helyben többséget alkotunk. Nagyonhosszú időnekkell még eltelnie ahhoz, hogy ez megváltozzon, és magyarként a délszlovákiai régión kívül is megválaszthatok legyünk. A második fontos érv a vegyesen lakott települések kétnyelvűsége. Egy adott község első embere jogi és erkölcsi felelősséget is visel, hogy az ott lakók élhessenek törvény adta jogukkal anyanyelvűk használatát ületően. Nyilvánvaló, hogy a kétnyelvűség kérdése túlmutat a hivatalon belüli kommunikáción, a közösségi élet, a mindennapok része kell, hogy legyen, ezt pedig csak olyan személy tekinti szívügyének, aki maga is bírja, napi szinten használja az adott nyelvet. Valljuk be, az a polgármester tekinti szívügyének a kétnyelvűséget, aki maga is átéli a kisebbségi lét nehézségeit. Az elmúlt huszonöt évben a többségi politikusok gyakran nemzetbiztonsági kockázatként bélyegezték meg a szlovákiai magyarokat. Történt mindez annak ellenére, hogy erre nem adtunk tényleges okot, sőt a magyar polgármesterek a legkézzelfoghatóbb bizonyítékai annak, hogy a szlovákiai magyarok tenni kívánnak és tudnak nemcsak saját nemzetközösségük, hanem a velünk együtt élő szlovákok anyagi és szellemi gyarapodása érdekében is. Az önkormányzatokban elvégzett példaszerű munka igazolja leginkább a magyarok rátermettségét, a sikeres magyar településvezetők sora pedig a szlovákiai magyarok szembeni bizalom megalapozottságát. Tegyünk róla november 15-én, hogy újra igazoljuk: helyünk van magyarként ebben az országban! Berényi József, az MKP elnöke '(O 1--------------------------------a rfifmeí Mit kell tennie? Rendelje meg negyed évre az Új Szót és megajándékozzuk 2 DVD-vel! Ez a lap jár Önnek!
