Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-02 / 226. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJSZÓ 2014. OKTÓBER 2. Vélemény És háttér 7 A Smer úgy tesz, mintha kormányozna, de hiányzik a vízió, és ezt még csak palástolni se próbálja Dávidok és Góliát Az SDKÚ e hasábokon már több ízben pertraktált agóniája a vártnál jobban járul hozzá a jobboldal atomizálódásához. KOCUR LÁSZLÓ A párt ifjúsági tagozata - az Új Generáció - a botrányos szombati kongresszus után jelezte, várhatóan kilép, így minden bizonnyal szintén a „felnőttek” között fog helyet kérni a politikai palettán. Sikerére jelen pillanatban valószínűleg csak egy szerencsejáték-függő merne nagyobb összeget tenni, de attól még ott lesznek. 2016 elég messze van a jósolgatáshoz, ám azbiztonkijelenthető: abalolda- lon nem várható komoly változás. A Smer monolitikus pozícióját nem fenyegeti más párt. Miután a kisebb szociáldemokrata formációkat „utód nélkül” olvasztotta magába, a meglevők közül a teljesen komolytalanokat leszámítva már csak a kommunisták maradnak, azok meg egyrészt kinek kellenek, másrészt legutóbb acélos 0,72 százalékos támogatottságot kaptak. A baloldalon a furcsa, szakszervezeti-milliárdos együttélést megvalósító Smeren kívül tehát fű se nő, és a baloldali szavazónak ez ígymegis felel. Ez a Smer azonban már nem az a Smer, amelyik az első Fico- kormány idején volt, de még csak nem is az, amelyik ezt a kormányzati ciklust kezdte. A Radičová-kormány bukása után Fico ajánlotta az ügyvezetővé lett kormánynak, hogy már csak fűtsön és világítson, s most láthatóan a Smer teszi ugyanezt. Ellátja az államigazgatás működtetéséhez elengedhetetlen funkciókat, kormányoz, vagy úgy tesz, mintha kormányozna, de hiányzik a vízió, a nagy témák, és ezt nem is próbálják még csak palástolni sem. Ficóból pedig - főként az elnökválasztáson begyűjtött pofonok nyomán - kifogyott a szufla. Vagy az is lehet, hogy unja már az egészet, de távozási lehetősége nincs. Ezzel a cseppet sem diadalmas, verhetőnek tűnő baloldallal kellene szembenéznie a jobboldalnak az „eszmebarikádokon”. Itt azonban köldöknézés folyik, ahhoz, hogy a versenyzőket komolyan lehessen venni, saját soraikat kellene rendezniük. Ehhez képest az SDKÚ a szemünk láttára hull szét; a KDH, miután dinamikus politikusai elhagyták, egy szintén sikertelen elnökválasztással megbélyegezve állóképszerűségbe merevedett. Az SaS-t láthatóan csak az mentette meg a korábbi, egyszer használatos liberális pártok sorsától, hogy az a kormány, amelybe bekerült, időnap előtt befejezte. De az mindenki számára világos, hogy Brüsszelből nem lehet pártot vezetni, Richard Sulik pedig inkább a könnyebb utat választotta. Bugár Béla Hídja még tartja magát, sőt versenytársai gyengélkedéséből, Lucia Žit- ňanská megszerzésével még profitálni is tudott. Gyengesége ugyanaz, mint az erőssége: a vegyespárt-jelleg, amely mindenkor korlátozni fogja megszerezhető szavazatai számát. A jobboldali „klasszikus” pártok közül azonban a Hidat kerülték el leginkább a botrányok. A harmadik ciklusát parlamenten kívül töltő MKP számára a nagypolitikai színtéren való túlélés, vagy a regionális párttá válás a tét. Maradt még Daniel Lipšic a vártnál gyengébben muzsikáló Új Többsége, melynek nem hogy nem sikerült a jobboldal vezetőjévé válnia, de a parlamenti küszöb is messze van; a pszichopata Igor Matovič szóra sem érdemes egyszerű emberei, és Radoslav Procház- ka sokak számára szimpatikus Sieťe. Ennek a pártnak egyelőre van egy jó, de immár nem szeplőtlen arca, de ezen kívül még semmit nem tett le az asztalra. Abból profitál, hogy a választók egy részének elege van a korábban felsorolt pártokból. Na, hát ennek a társaságnak kellene alternatívát és víziót kínálnia a Smerrel szemben. Ránézésre úgy tűnik, nem ez lesz a világ legegyszerűbb feladata... Pedig ez a Smer legyőzhető. Van rá két évük, hogy kitalálják, hogyan. Ellenkező esetben újabb négy év koncepciótlan kormányzás várhat az országra. Forradalom az esernyők alatt. Az esernyőket a rendőrségi vízágyúk, a könnygáz- és a paprikaspray ellen használják a tüntetők. (SITA/AP) KOMMENTAR Klímagörcsök MÓZES SZABOLCS Az új autók többsége többet fogyaszt, mint amennyit a gyártó hivatalosan feltüntet - mi köze ennek a napokban véget ért ENSZ-klíma- csúcshoz? Nagyon sok. Nézzük először a tényeket: New Yorkban összegyűltek az orszá- gokállamfői, hogy elmondják, mennyire szívükön viselika környezetvédelmet. Majd a klímakutatás felkent papjaitól elhangzott pár riasztó szám (ha nem tesszük ezt és ezt, pár éven belül kimúlik a Földünk), a résztvevők megették a feltálalt fogásokat és hazamentek. Aki nagy áttörést várt, az... nem naiv, csak most jött le a falvédőről. Áttörés évtizedek óta nincs, és erről elsősorban nem a gálád ipari biznisz tehet. Az ENSZ az utóbbi években még nagyobb gittegyletté vált, mint a hidegháború idején volt: senki sem veszi komolyan. Ami még nagyobb gond: a klímacsúcsok ajánlásainak elfogadását általában pont a legnagyobb szennyezőkblokkolják, pl. az Egyesült Államok vagy Kína. Amelyek pedig próbálják komolyan venni a klimatológusok ajánlásait, nagy igyekezetükben hatástalan és populista lépéseket tesznek. Például az Európai Unió. Nagy hévvel kezdte támogatni a bioüzemanyagok előállítását, pedig ezzel egyrészt nem csökkent a károsanyag-kibocsátás, másrészt egy sor fejlődő országban sikerült éhínséget előidézni - merthogy az élelmet-üzemanyagként tüzeljük el a motorokban. Ehhez hasonló az autó fogyasztásával kapcsolatos történet. Az egyre szigorodó kibocsátási normáknak csakúgy tudnakmeg- felelni az autógyártók, ha az egyre kisebb motorokra turbót tesznek, s megfelelően „kalibrálják” a fogyasztást. A gyártók úgy építik fel a motort és az autót, hogy a fogyasztást hitelesítő tesztsorozaton érjen el minél jobb eredményt. Az, hogy a valóságban egy turbóbenzines motor-amely a szigorú normák miatt vált csak„népszerűvé”-többet eszik, mintpapíron, csak egyvalakit zavar: a fogyasztót. Agyártókteljesítettékaz irreálisan alacsony károsanyag-kibocsátási normát, az unió pedig elmondhatja: teljesítette vállalását. A gyártókj órészt nem PR- szempontból nyomjákle művileg a fogyasztást- a vevőket nem lehet sokáig átvágni -, hanem azért, hogy megfeleljenek az előírásoknak. A klímával kapcsolatos fő probléma mégis az, hogy az egészhitvitává vált. Az egyik oldalon megrögzött szkeptikusok, a másikon pedig évente kataklizmával fenyegetőző kutatók. Pedig Földünk klímája a múltban is jelentősen változott, amikor az emberi tevékenység elhanyagolható mértékű volt, vagy egyenesen semmilyen. S ittne csakadino- szauruszok korára gondoljunk, az elmúlt ezer évben is komoly hőmérséklet-ingadozásokvoltak (pl. a középkor végétől a 19. századig tartó ún. kis jégkorszak). Józan hangok figyelmeztetnek- csak a klímakakofóniában alig hallani -, hogy nagyon keveset tudunk Földünk működéséről, s így azt sem tudjuk pontosan felmérni, milyen természeti jelenség írható az emberi te- vékenység rovására, smelyiknem. Hamegnéznénk, 10-20 vagy 30 éve milyen előrejelzések készültek, azt látnánk, hogy- kis túlzással- Földünknekmár rég lakhatatlanná kellett volna válnia, Aklímakutatókriogatós típusa így maga alatt vágjaa fát, ugyanis aki menetrendszerűen kiált farkast, annakegy idő után már senki sem hisz. Környezetünk megóvása tényleg több figyelmet érdemel, csak ehhez normális vita és valós megoldásij avaslatok kellenének. 1989-ben tíz nap kellett ahhoz, hogy Peking olyan katonákat vezényeljen Belső-Mongóliából Pekingbe, akik vita nélkül végrehajtják a parancsokat A hongkongi esernyős forradalom tétje MTl-HÁTTÉR Kína a Tienanmeri téri téri tüntetések óta nem szembesült a hongkongi megmozdulásokhoz hasonló horderejű kihívással - állapítja meg egyöntetűen a világsajtó. Hongkongot 1997-ben adták vissza a britek Kínának, azóta az „egy ország, két rendszer” elve érvényesül. Peking vállalta, Hongkong ötven éven át megőrizheti kapitalista gazdasági rendszerét és demokratikus politikai berendezkedését, de csak bizonyos korlátok között. A hongkongi választásokon ugyanis csak olyan jelöltek indulhatnak - beleértve a kormányzót -, akiket Peking irányításával egy központi bizottság kijelöl. Szabad jelöltállítás tehát nincs - az esernyős tüntetők cél- j a éppen ennek elérése. A brit The Times elemzése szerint a hongkongi pénzvilág rettegve figyeli a csillogó felhőkarcolók tövében hullámzó népi erőt, amely összezúzhatja a hongkongi stabilitást. Lesújt vagy kivár? A The Guardian szerint egy forgatókönyv kizárható: Peking soha nem fogadna el vele szemben ellenséges hongkongi kormányzó megválasztását. A kérdés, hogy a kínai kormány várakozó álláspontra helyezkedik-e, abban bízva, hogy az ellenállás lassan elenyészik. Ám minél tovább tartanak a hongkongi tüntetések, annál valószínűbb Peking erőszakos beavatkozása - írja a Der Standard osztrák lap. Ha tankokat vetne be, akkor egyértelművé tenné, hogy sem politikai reformokat, sem a kommunista vezetők bebetonozott hatalmának enyhítését nem tervezi. A lap megjegyzi: talán a pekingi rendszert méltatok is elgondolkodnak azon, hogy Európa számára valóban követendő példa-e a kínai modell. Ä német Die Welt szerint a pekingi kormány a konfliktusokra még mindig az egyre keményebb elnyomással válaszol, amit a Tibetben vagy az ujgur autonóm régióban kibontakozott kisebbségi mozgalmak erőszakos leverése is mutat. A francia Le Figaro szerint döntő lehet, hogy a tüntetők száma a következő két kínai munkaszüneti napon növek- szik-e, a diákoknak sikerül az idősebbek szimpátiáját megnyerni. Ez példa nélküli teszt lehet a kínai vezetés számára. A Les Échos című gazdasági lap szerint Hongkong pénzügyi és gazdasági szerepe miatt a a kínai vezetésnek engednie kell. Nyolcezer katona vár bevetésre A Libération szerint a Ti- enanmen tér szelleme támadt fel Hongkongban. 1989 júniusában tíz nap kellett ahhoz, hogy a kínai vezetés olyan katonákat vezényeljen Belső- Mongóliából Pekingbe, akik vita nélkül végrehajtották a megtorlásra kiadott parancsokat. Hongkongban 8 ezer katona él bezárva a laktanyákban, amelyeket nem hagyhatnak el. Semmit nem láttak a városból, nincs internet-hozzáférésük, mobiltelefonjuk, csak a kínai állami tévét nézhetik, a napjaikat gyakorlatozással és a kommunista párt direktíváinak tanulmányozásával töltik. „Egy biztos: Peking felkészült a tragikus végkifejletre is” - vélte a lap. A Kommerszant című orosz napilap szerint ha Kína engedne, akkor Sanghaj és további kínai régiók követnék a hongkongi példát. Ha a tiltakozás nem lankad, akkor erőszakot fog alkalmazni, úgymond az alkotmányos rend helyreállítása érdekében. A Rosszija 24 állami hírtelevízió kommentárja szerint az Egyesült Államok szítja a tiltakozást, a tévé párhuzamot von Ukrajnával. „Viktor Janukovics volt ukrán elnök problémái azzal kezdődtek, hogy megtisztítsa-e a kijevi főteret az egyetemistáktól, és erre a kérdésre Peking nagyon hamar sajátos választ fog adni” -jósolja a Krem szócsöve. Világrekord cenzúrázásban Kérdés, hogy a hongkongi történéseknek lesz-e bármilyen hatásuk a szárazföldi Kínára, vagyis, hogy lehet-e számítani szimpátiatüntetésekre. Az internet világának szárazföldi kínai cenzorai nagyüzemben dolgoznak, s állítólag már rekordot döntöttek a törlések számát tekintve a hongkongi vonatkozású tartalmak eltávolításával. A kínai átlagpolgár nem sejt semmit arról, ami Hongkongban történik, még akkor sem, ha véletlenül a CNN amerikai hírtelevíziót nézi. A hongkongi beszámolók idejére ugyanis elfeketedik a képernyő.
