Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-13 / 235. szám, hétfő
4 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 1 3. www.ujszo.com KOMMENTAR Búcsú az indián nyártól ÉÉ S1D0 H. ZOLTÁN A kimondottan barátságosra sikeredett vénasszonyok nyara lágy napsütését szívjuk magunkba, hogy legyen miből erőt meríteni a borongós, hideg, hosszúra nyúló késő őszi időszakban. Érdemes a pozitív élményeket elraktározni, hogyjobban bírjuk a nehezebb időszakot. Ez a hazai gazdaság nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy ugyan nem mindenki érzi, ám idén évek óta nem látott ütemben nőnek a fizetések, ami növeli a lakosság vásárló- és hitelfelvevő kedvét, az infláció - kimondani is szép - nulla százalékon ragadt be, és a bátrabb hazai fogyasztásnak köszönhetően idén több mint 20 ezerrel bővül a foglalkoztatottak száma. Nos, ennyi volt a vénasszonyoknál elegánsabban hangzó indián nyárból, azaz a pozitív hírekből. A folytatás kevésbé lesz lelket melengető, mert máris komor fellegek gyülekeznek az Európai Unió gazdasága egén. A napokban tették közzé, hogy az unió motorja, Németország csúnyán fékez: júliushoz viszonyítva augusztusban az ipari termelése 4 százalékkal zuhant vissza, ezen belül az általános gépgyártása közel 9 százalékkal csökkent - mindkét mutató felülmúlja a legpesszimistább előrejelzéseket. Ilyen visszaesésre csak a gazdasági válság legsötétebb évében, 2009 elején volt példa. Mondhatnánk, mi közünk hozzá. Fájdalom, de nagyon sok, mivel a szlovák kivitel bő egy ötödé irányul a német piacra, és ha a szintén hallatlanul erős német kötődéssel bíró Csehországra - második legfontosabb piacunkra - gyakorolt hatást is hozzászámítjuk, akkor máris világossá válik, hogy a termelés és a megrendelések visszaesése ugyancsak fájdalmasan érinti az itteni autó- és abroncsgyártást, az általános gépgyártást, továbbá a kohászatot. A felsoroltak voltaképpen Szlovákia iparának gerincét adják, és munkahelyek százezrei kötődnek hozzájuk. A fejleményeket sokszor csak utólag tisztán látó elemzők azzal nyugtatnak, egyetlen havi rossz adatból nem szabad kiindulni, különben is, eltart néhány hónapig, míg hozzánk is begyűrűznek a negatív hatások. Ami igazán zavaró, hogy Németország a tartós pénzügyi, gazdasági viharban egyfajta igazodási pont, a költség- vetési fegyelem és a fellendülés példaképe, s most tessék, a második negyedévben már a német gazdaság is stagnált, a Lufthansánál meg a vasútnál sztrájkhullámok söpörnek végig. Az egész eurózóna egy helyben topog, a valamikor virágzó Olaszországot agyonnyomja az államadósság, Franciaország még véletlenül sem képes elfogadható szintre lefaragni az államháztartás hiányát, az egykoron példásan fejlődő, mára a Nokia bukását nehezen viselő Finnországot pedig pénteken kitették a hitelminősítők a legmagasabb osztályzatú, az ún. AAA kategóriából. Mindebből az következik, hogy Szlovákia jövőre sem éri el az egészséges 3 százalékos növekedési ütemet, az ideinél kevesebb új munkahely létesül, a bérfejlesztés megreked. Úgy tűnik, mire a 2008 ősze óta húzódó gazdasági válságból lassan kilábalna a fejlett világ (minket is beleértve), újra jön egy átmeneti lefékeződés, majd ismételten bizakodóvá válik a hangulat, hogy aztán megint valami sötét felhő érkezzen (most az orosz-ukrán krízis képében). A szelíden simogató vénasszonyok nyara után jönnek a zordabb napok. A sajtó igazi célja meggátolni, hogy a hatalmasok azt kezdjenek a hatalmukkal, amit akarnak Rebellisek a színen Amikor 1993 januárjában Vladimír Mečiar kialudta az önállósulás szilveszteri bulijának fáradalmait, első lépése az volt, hogy leváltotta az akkor még állami ellenőrzésű Smena vezetőit, és leváltatta a Smena napilap vezetését. LOVÁSZ ATTILA Nem tudta megbocsátani a 1992-es választási győzelmét tragédiának kikiáltó, fekete címlapos rendkívüli számot. Mečiar jól tudta, hogy a Smena az egyik olyan szerkesztőség, ahová nem lehet „leszólni”. Amely nem fog kritikátlanul elfogadni mindent csak azért, mert az „önálló és szlovák”. Csak a Smena kisöprése után nyúlt az állami tévéhez, lehetet- lenítette el a rádió költségvetését, íratta át a frekvenciatanács első határozatait. A söprés eredményére valószínűleg nem számított: 18 szerkesztő fogta magát, kilépett, és bejelentette, hogy új lapot alapít. Ha valaha valaki megírja a kelet-európai zsurnalisztika történetét, a SME története jelentős fejezetet kap benne. Nem véletlenül. A SME hasábjain is találkoztunk hibával, elírással, etikai vétséggel, a szakmai tudás gyengélkedésével. De! A SME a Dominóval és a Szabad Európával együtt olyan szerkesztőségi hármast alkotott, amely az önálló Szlovákia megalakulása után soha nem támadta a kisebbségeket. A SME volt az első és sokáig egyetlen, amely következetesen vitte végig az államfő fia elrablásának ügyét, A lap akkor is megmaradt, amikor a pénzügyminisztérium egyetlen tollvonással meggátolta fenntartójának további működését, amikor a kormányzati arrogancia minden eszközét bevetve megtiltotta a pozsonyi nyomdáknak, hogy kinyomják a lapot (ekkor vállalta át a lapot Meszlényi direktor Komáromban). De a SME, amelyet Mečiar bukása után sokan simán Dzurinda- párti lapnak neveztek, szemrebbenés nélkül hozta nyilvánosságra az akkor kiadójához tartozó Domino információit Dzurinda fizetett PR-tollnokai- ról és korrupt magatartásáról, a Szabad Európával karöltve vetett véget az SDKÚ pénztárosa, Gabriel Palacka politikai karrierjének, az állítólagos Dzurin- da-párti lap hozta le a vonattendert és került komoly konfliktusba a második Dzurinda- kormány titkosszolgálatával. Ha egy kommentátor másutt a kiadó menedzsmentjének reklámtevékenységét bírálná, másnap nem kellene bemennie, a SME-ben ez nem történt meg. S amikor Szlovákia-szerte üptre váltották le a magyar iskola- igazgatókat, a SME egyetlen szlovák napilapként ment neki Slavkovskának. A kiadó jelenlegi munkatársaiból három volt ott az indulásnál - az egyik ma a vezérigazgató. A regnáló főszerkesztő az alakulás utáni napokban tizenévesként lett gyakornok a külpol rovatban. Az a 63 ember, aki most a Penta belépése kapcsán távozását helyezte kilátásba, koránál fogva sem emlékezhet a 21 évvel ezelőtti, kimondottan forradalmi helyzetre. De egy rebellis lap szülte munkahely nyilván nem működhet nem rebellis módon. Nomen est omen - hála Istennek. A gagyi- tól, a nímand celebektől hemzsegő médiavilágban vannak rebellisek. S lett légyen az egyének motivációja egyenként más-más, rebellisek nélkül nincs sajtó, csak szórakoztatóipar, nincs zsurnalisztika, csak kontaminált éter. S aki megmosolyogja a szerkesztők kiállását, cinikus cinkos, akinek köszönhetően a hatalmasok azt kezdhetnek a hatalmukkal, amit akarnak. Pedig ennek meggátolása a sajtó egyetlen igazi, nemes célja, teljesítése nélkül rosszul és szabadságunktól megfosztva fogunk élni. FIGYELŐ Fenyegetik a friss Nobel-díjast „Minket nem félemlíthet meg a hitetlenek propagandája. Éles késeinket az iszlám ellenségeire fogjuk” - néhány órával azután, hogy Malala Juszafcai pakisztáni diáklányt Nobel-békedíjjal tüntették ki, egy pakisztáni szélsőséges csoport halálosan megfenyegette a lányok tanuláshoz való jogáért küzdő aktivistát. A Dzsamaát ul Ahrár nevű szélsőséges csoport Twitter-oldalán tette közzé a halálos fenyegetést. A 17 éves Malalát két évvel korábban, 2012. október 9-én tálib fegyveresek megpróbálták megölni, amikor hazafelé tartott az iskolai busszal. Több lövés is eltalálta, fején életveszélyes sérülést szenvedett. Felgyógyulása óta az Egyesült Királyságban él. Pakisztánban széles körben elismerés övezi minden idők legfiatalabb Nobel-bé- kedíjasát. Az országos lapok nemzeti hősnőként, Paldsz- tán büszkeségeként és a nemzet lányaként emlegetik. A muzulmán államban, ahol mindennaposak az erőszakos bűncselekmények és a társadalom jelentős része mélyszegénységben él, egy pakisztáni állampolgár elismerése Nobel-békedíjjal örömmel töltötte el a lakosságot. A No- bel-bizottság méltatása szerint Malala saját példájával bizonyította, hogy a gyermekek és a fiatalok maguk is hozzájárulhatnak helyzetük javításához. (MTI) Új szelek fújnak az iskolákban a kelet-ukrajnai szakadár területeken Putyin már tananyag Donyeckben MTl-HÁTTÉR Padjaikból felállva, tapsolva énekelték a hangszórókból közvetített szovjet katonadalokat egy Donyeck megyei iskola 11. osztályos növendékei a harcok miatt mostanra halasztott tanévnyitón - írta a Reuters tudósítója a Donyeck melletti Ma- kijivkából. „Hangosabban, hangosabban!” - kiáltja Jeleňa Sze- pik tanárnő, miközben tenyerével üti a ritmust. „Egy új állam, a Donyecki Népköztársaság, No- vorosszija születésének tanúi vagyunk” - magyarázza a 15-16 éves, fásult serdülőknek. Az oroszbarát szakadárok mindent megtesznek, hogy egy működő állam látszatát keltsék - az iskolákban is. Pedig sok minden „nem normális”. Elvándoroltak az ukrán anyanyelvűek és azok, akik nem akarnak Oroszország árnyékában, fegyveres lázadók közigazgatása alatt élni. Az iskolákban az osztályok létszáma a harmadára apadt a lázadás kezdete óta. Jóllehet tűzszünet van, időnként távoli ágyúdörgést hallani a tanteremben, ahol most három osztályt zsúfoltak össze. Az új tanterv gondosan kerüli Ukrajna említését, Oroszország és a szakadár területek története a tananyag. Moszkva befolyása kitapintható a tantermekben is, ahol a tanárok nyíltan dicsérik Vlagyimir Putyin elnököt. Az első óra az erkölcsi és állampolgári értékek népszerűsítése, Oroszország és a közös történelem dicsőítése. A 2. világháború a téma, a diákok fekete-fehér dokumentumfilmet néznek a térségben lezajlott csatákról. A narrátor Donyecket időnként Sztalinóként említi: a kelet-uk- .rajnai város 1961-ig a szovjet diktátor nevét viselte. A történelmet új szempontok szerint fogják tanítani - mondja Natal- ja Kudojar tanárnő. A hangsúly az egyetemes és az orosz történelemre esik. A tantermekből eltávolították az ukrán jelképeket, az ukrán nyelv és irodalomórák számát csökkentik. Nem meglepetés, hogy a kultúrharc középpontjában a nyelv áll. A szakadár területen mindenki folyékonyan beszél oroszul, de többeknek ukrán az anyanyelve. A megyében egyenlő számban voltak orosz és ukrán iskolák, és a szülők döntötték el, hogy melyikbe íratják gyermeküket. Az ukrán iskolák mára szinte elnéptelenedtek. Nő a nyomás, hogy az emberek inkább oroszul beszéljenek, a szakadár oktatási minisztérium rendelete szerint az oktatás hivatalos nyelve az orosz. Az eddigi, ukrán nyelvű tankönyveket addig fogják használni, amíg az orosz nyelvűek el nem készülnek. Egy ukrántanárnő, Marina azt mondja: az ukrán nyelvű iskoláknak nincs jövőjük Donyeck megyében. Marija Ivanickajal2 éves fiával Donyeckből Kijevbe költözött, mert attól félt, hogy az ukrán nyelvű iskolák a szakadá- rokkal rokonszenvező emberek célpontjává válnak. Nem akar visszamenni Donyeckbe. „Felhívott a fiam tanárnője. Megkérdezte, idén is az ő iskolájába küldöm-e a fiamat. De az ukrán iskola. Félek a provokációktól” - mondta a Kijevbe költöző nő.
