Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-11 / 234. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 11. Vélemény És háttér 7 Moszkva újabb európai „hídfőállás" kiépítésével próbálkozik a Balkánon Növekvő feszültség Boszniában Választásokra készül Bosznia-Hercegovina, és sűrűsödnek az előjelek, hogy a kilencvenes években sokat szenvedett ország ismét problémás gócponttá válhat Európa térképén. A gondok két fő fronton jelentkeznek. RAVASZ ÁBEL Az első az ország 1995-ös day- toni egyezményekben létrehozott, szuper bonyolult szerkezetéből adódik. Akkor az érintett felek egy amerikai légi bázison Boszniát két tagállam föderális szövetségévé alakították át, az egyiken belül kantonokat is létrehoztak, később pedig mindez egy közösen igazgatott körzettel bővült. A végeredmény egy hatalmas kiterjedésű adminisztráció, amely gyakorlatilag megbénul, ha megosztó ügyekről van szó. Ráadásul a két tagállam, a szerb Republika Srpska és a bosnyák-horvát föderáció közötti viszony a népirtástól sem mentes háború után is feszült maradt. A béna, de alaposan fel- duzzasztott közigazgatás a korrupció melegágya, nem véletlen, hogy az év eleji tüntetések - amelyeket akkor „bosnyák tavasznak” is neveztek egy ideig - pont az állami pénzekkel és pozíciókkal való visszaélések miatt törtek ki. Mindennek tetejébe a jelenlegi, nemzetiségi kvótákkal dolgozó politikai rendszert a bíróságokon is támadják, és nem is sikertelenül: az ún. Sejdic-Finci ügy, amelyben egy helyi roma és egy helyi zsidó nemzetiségű polgár támadta meg a bosnyák- szerb-horvát triumvirátussal számoló kvótarendszert, a beadvány sikerével zárult, és a fennálló jogi probléma rendezetlensége többek között Bosznia EU-integrációját is hátráltathatja. Összefoglalva, nem véletlen, hogy a térség egyre több szakértője beszél a daytoni rendszer alkotmányos felülírá- sánakszükségességéről. A másik problémát pedig maga a Republika Srpska jelenti. A szerb tagállam politikai elitje ugyanis szakadatlanul arról beszél, hogy nem látja a jövőt a közös Boszniában. Ehhez pedig jól láthatóan külföldi szponzorokat is találna: nem véletlen, hogy a mai választások előtt a hírek szerint 144 kozák „hagyományőrző” - köztük krími veteránok - érkezett Banja Lukába, az orosz választási megfigyelőkről nem is beszélve. A szerb-orosz nexus már a háború idején is működött, és most is van jelentősége. A Republika Srpska kérdése a nagyobb szerb nemzetpolitikai problémába illeszkedik: a szerb államnak ugyanis az elmúlt évtizedben meg kellett emésztenie saját szétesését, s a legutolsó esemény, Koszovó széles körű európai elismerése kifejezetten nehéz falatnak bizonyult. Mindennek a tetejébe Észak-Koszo- vó és az ott élő szerb kisebbség jövőjének kérdése is Bélgrád ellenében került rendezésre. Nem csoda tehát, ha a szerbek a bosnyák-szerb határ mindkét oldalán Moszkva felé néznek megoldásokért, Brüsszel helyett. Moszkva pedig, naná hogy örül egy újabb előretolt bástyának a Balkánon. Bosznia jövője tehát borús: az intézményi fásultság és a korrupció mellett már a szerb-orosz kapcsolatok miatti kihívás is feszegeti az ország sérülékeny szövetét. Bosznia így Ukrajna (és Moldova) után egy újabb frontja lehet (lesz!) a formálódó kelet-európai, EU-Oroszország csatának a befolyási övezetekért. 144 kozák persze nem csinál forradalmat: de a hagyományőrzők mögött kétségtelenül ott van Moszkva teljes súlya, és 2014-ben ennek potenciális következményeivel kapcsolatban már nincs mit magyarázni. (Peter Gossányi rajza) És ahol nem kormánypárti a polgármester, ott nem lesz karácsonyi nyugdíj! AAeg gáz! JEGYZET Tétre, helyre, befutóra JUHÁSZ KATALIN A magam részéről azt vallom, a művészetet sem kilóra, sem rőffel nem lehet mérni, mert bár léteznek egyezményes szakmai kritériumok, a sok hasonló kaliberű végeredmény közül nehéz objektív szempontok alapján kiválasztani a legjobbat. Emiatt már azt is furcsának tartom, hogy egyáltalán létezik irodalmi Nobel-díj. Véleményemmel valószínűleg nem vagyok egyedül, a sajtóban rendszeresen megjelennek elemzések, eszmefuttatások e tárgyban, főleg a svéd akadémia bejelentése utáni időszakban. Vajon miért az kapta a Nobel-díjat, aki kapta, és nem más. Ha tavaly egy kanadai nőt díjaztak, akkor idén nyilván európai férfi következik. Vagy afrikai. De biztos nem ázsiai, mert tavalyelőtt kínai írót díjaztak. Ez a háború borzalmairól szokott írni, amaz meg a mai diktatúrákról. Emez a lélek rejtelmeit foglalja versekbe, amaz a muszlim nők kiszolgáltatottságáról ír. A fogadóirodák szorzóival pedig tényleg nem tudok mit kezdeni, annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele: manapság mindenre lehet fogadni, és mindennek az ellenkezőjére is. Az írókat versenylóként kezelni szerintem igen bizarr üzleti vállalkozás, és mint ilyen, sok spekulációra adhat okot. Rendszerint „bűzlik” is a dolog, legalábbis több olyan esetre emlékszem, amikor csalásra gyanakodtak a hatóságok. Amint azt megtudtuk, az idei francia „befutó” esetében nem történt ilyesmi. Azaz hiába ugrottak meg feltűnően Patrick Modiano esélyei a bejelentés előtti napokban, a tekintélyes brit fogadóiroda, a Ladbrokes szakértője nem gyanakszik arra, hogy kiszivárgott a győztes neve. Csak a pontosság kedvéért: azok, aldk a francia író diadalára fogadtak, nemrég még százszoros, a bejelentés előtt viszont már csak tízszeres szorzóval számolhattak. Emiatt sokakban felmerült a gyanú, hogy kiszivárgott a stockholmi döntés. 2008-ban ugyanez volt a helyzet egy másik francia Nobel-díjas íróval, Jean-Marie Gustave Le Clézióval. Akkor maga az akadémia gyanakodott kiszi- várogatásra. A Ladbrokes szerint viszont ajvlodianóra kötött fogadások mintájában semmi gyanús nem volt. Vagyis egyszerűen csak arról lehet szó, hogy az író rajongói felsorakoztak mögötte, emiatt nőttek meg az esélyei. Számomra ennek az egész hacacárénak egyetlen pozitív hozadékavan. Megtanultam egy izgalmasnak tűnő szerző nevét. Magyarul megjelent regényeinek tartalma alapján érdemes közelebbről megismerkedni vele. Ráadásul jövőre kijön egy újabb könyve magyarul, odahaza pedig alig egy hete jelent meg legújabb regénye. Nem csodálkoznék, ha tegnap óta valaki már azt is fordítaná magyarra. VENDEGKOMMENTAR Választóvonalak SZOMBATHY PÁL Magabiztos és erős jobboldal vár a hétvégi magyar önkormányzati választáson szétszabdalt ellenzékre, régóta borítékolható kimenetelű féloldalas meccsen. A baloldalnak nevezett valami fő ellenfele változatlanul saját maga. A 2010-es katasztrófa előállítói a választói figyelem helyett továbbra is a Titanic kormányrúdjáért harcolnak. Orbán? Lubickol. Megoszt, feloszt, eloszt. Vasárnap után valódi kormányzás jöhet kampánymegfontolások nélkül; viszont a viták, társadalmi, illetve gazdasági elitkonfliktusok mind-mind a centrális erőtérbe záródnak be; a NER innentől a nemzeti ellenérdekek rendszere (is) lehet. Ahol nincsen életképes ellenzék, ott megszüli magából a hatalom - Lengyelország is megoldotta a politikai versenyt baloldal híján, a jobboldalon belül. Az ellenzék? Ágnesasszonyos kampányfilmjük újfent a dikta- túrázás szűkös szellemi horizontjára készült. Csakhogy nyakra-főre diktatúrázni azzal fenyeget, hogy a végén népirtás lesz a légyirtásból is. Az idegesség további jele: Demszky reaktiválódott. Orbánt törpézi-sztálinozza, Tarlóst külváro- sizza. Az érvek pedig Bokros mellett: okos, hiteles, nagyszerű, remek- ráadásul ő maga folytatja ezt a szerénységellenes kampányt. Néhányan még mindig elhiszik, hogy bármilyen komoly eredmény elérhető evvel a bürokratával, politikai katasztrófaturistával, ambícióvándorral, akinek minden vágya valami oknál fogva a népszerűtlen népszerűség nevű fogalmi képtelenség előállítása, akinek a kézfogáson kívül is mindenről a megszorítás jut eszébe. Kinek a jelöltje ő? Leginkább mintha Gyurcsányé. És közben itt az új MSZP ígérete is, amely vasárnap után szakítást és háborút sejtet a megmondómániás, valóságtól távol sötétszobázó szuperértelmiséggel és az őket abajgató gyurcsányizmussal. Ennekjele a szoci országos elnökség nemje a csomagos emberre. „Majd akkor lesz vége a Kádár-rendszernek, ha ez a végtelen irigység kivész a társadalomból.” - nyilatkozza a túlfélen a Debrecentől búcsúzó Kosa Lajos, luxusjobbján az új külügyminiszterrel, aki főnöke engedélyével vásárolt délceg tuja- sorral ékesített, két Fidelitas-alapszervezet törzsi életteréhez is elegendő méretű dunakeszi házat, hogy ne kelljen szégyenkeznie a nemzetközifontosembervendégek előtt, ha azoknak futsalozás helyett úszni szottyan kedvük halvacsora után. Csakhogy a harmadvonal irányította ellenzékhez képest Orbán ereje, tehetsége elfedi a bajokat is, így legfeljebb karcolgatják a Szijjártó-féle furcsaságok a hatalmat. A közérzület szerint olyanok kérik a parvenü gazdagodásokat számon, akik kábé maguk is így működtek (lásd csak Szanyi europarlamenter friss esetét agójmotorosokkal-egy ostoba magánfogadás legkisebb költségeit is képes elszámolni az EP kontójára, ennyit a hitelességi problémákról). Éppen ezért jön ismét egy szomorú vasárnap számukra. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Elpusztult a tüntető kutya Elpusztult a megszorítás elleni athéni tüntetések emb- lematikus alakja, Loukani- kosz (Kolbász), akóbor kutya, amely 2011-ben az év személyisége címet kapta a Time magazintól. Az állandóan a rohamrendőrökre vicsorító „tüntető kutya” haláláról az Afghi görög lap számolt be. A kutya hevessége miatt vált hőssé, nevét a tüntetőktől kapta. A lap szerint Loukani- kosz halálát a tüntetéseken belélegzett nagy mennyiségű könnygáz okozta. „Belső szerveit megfojtotta a könnygáz, a testét gumibotok okozta sebek borították” - írta a Sziriza radikális baloldali párthoz közel álló lap. Két éve Louka- nikosz „otthagyta a tüntetéseket”, elcsigázottan tért vissza korábbi gazdájához. Louka- nikosz egyike volt a fővárosban kóborló számos kutyának. A fotósok fedezték fel a tüntetéseken, kedvenc témájukká vált, és világhírű lett, amikor a Time amerikai magazin 2011-ben az év személyiségévé választotta. (MTI) TIME
