Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-09 / 232. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 9. Vélemény És háttér 7 Az elmúlt években bemutatott balettmozdulatokkal jottányit sem jutottunk előre Forog a régi lemez Sikertörténetek után jönnek a vitás kérdések. Ismerős? Négy éve ez megy, eredmény nélkül. Előkerülnek valaha a „forró témák”? MÓZES SZABOLCS Fél éven belül a harmadik magyar külügyminiszter látogatott Pozsonyba. A bemutatkozó kőrútján lévő Szijjártó Péter is majdnem ugyanazt mondta, mint elődei. Éljen a szlovákmagyar gazdasági együttműködés, figyelni kell az energetikai kérdésekre, új határátkelőkre van szükség (hm, mintha'2007 óta már a gyakorlatban sem lenne határ a két ország között), aztán majd jöhetnek a nyomasztóbb témák. Majd valamikor. Szijjártó ezt még azzal fejelte meg, hogy szükség van sikertörténetekre. Kérdés, hogy miért? Fico, Lajčák vagy Kaliňák talán másképp fog nézni a Malina- ügyre, mint korábban, ha átadnak még tíz-tizenöt határátkelőt? (A nem létező határon.) Vagy a belügyminiszter személyesen ad új szlovák személyit az állampolgárságuktól megfosztott magyaroknak, s egyben bocsánatkérő levelet, ha megtudja, hogy működésbe lépett a két országot összekötő gázvezeték? Aligha. Hogyne legyünk igazságtalanok, elhangzottak pozitív hírek is, csak legyen látszatjuk. Például felülvizsgálnák a külügyminiszterek a vegyes bizottságok munkáját. A testületek eddig gittegyletként működtek, ám pont a két ország tárcavezetői voltak azok, akik fontosságot tulajdonítottak ennek a formátumnak, amikor a vegyes bizottságoknak utalták a kényes kérdéseket - hogy majd azok oldják meg. Pedig már akkor is tudhatták volna, hogy ott minden lesz, csak eredmény nem. Most kicsit lehet reménykedni, hogy legalább a bizottságok ügyében rendet raknak, s ha beismerik, hogy azok semmire sem jók, a jövőben nem fogják lepasszolni nekik a kényes ügyeket. Egy ahbizijiussal kevesebblehet. Miért kerülik a „forró témákat”? Mert momentán mindkét félnek ez az érdeke - az pedig másodlagos, hogy az itt élő magyarok mit szeretnének. E tekintetben a magyar kormány úgy viselkedik, mint a korábban joggal kritizált baloldali magyar kormányok. A hallgatás értelemszerűen leginkább a szlovák félnek felel meg. Ficóék addig is elmondhatják, hogy rendezték a vitás kérdéseket, és rendet tettek a szlovák-magyar fronton. Sőt, ha valaki idehaza azt mondaná, hogy vannak problémás ügyek, a Smer egyszerűen rámutathat a legutóbbi kormányfői találkozón készült Fico-Orbán fényképre, mondván: a két vi- gyorgó politikus láttán nem úgy néz ki, mintha itt komoly gondok lennének. „Ha így lenne, Orbán biztosan nem hagyná ezt szó nélkül! ” - tehetnék hozzá ravaszul a smeresek. S miért jó mindez a magyar félnek? Két lehetséges magyarázat van, valószínűleg az igazság a kettő keveréke. Egyrészt az Orbán-kormány az elmúlt négy évben épp elég európai ellenséget szerzett magának - hogy erről ki és milyen mértékben tehet, az nem ennek az írásnak a tárgya -, így nem hiányzik a feszült szlovák-magyar kapcsolat. Aminek láttán a nyugati szemlélők könnyen azt gondolhatnák (akár teljesen félreértelmezve a helyzetet): Orbán mindenkivel összeveszett, biztos most is ő a ludas, nem Fico. A másik magyarázat szerint azért nincs erélyesebb magyar reakció, mert Budapest is tudja, hogy számos ügyben nem tudna konkrét sikert elérni. Csak a bál állna. Ugyanúgy, ahogy a magyar honosítást nem tudta megváltoztatni Fico, a szlovák ellenreakció megváltoztatását sem tudja kikényszeríteni Orbán. A vitás kérdésekről viszont akkor is őszintén beszélni kell, ha mindkét fél tudja, hogy jelenleg nincs politikai akarat a megoldásukra. Legalább azért, hogy az érintettek - ez esetben a honi magyarság - lássa, valakinek fontos az, mi történik itt. Az elmúlt években bemutatott balettmozdulatokkal jottányit sem jutottunk előre, csupán gyűlnek a szőnyeg alatt a megoldatlan ügyek.- Végre bejelölt a Facebookon és az írta az a mocsok, Micike, maga ott ronda, ahol van! (Peter Gossányi rajza) Ankara tétlenségét bírálják és a kurdok támogatását sürgetik az európai lapok Végignézik a törökök a kurdok lemészárlását MT1-F1GYELO Törökországnak az Iszlám Állam (IÁ) előretörésével kapcsolatos tétlenségét bírálta a The Independent című brit lap. Ankara magatartásával kapcsolatban azt írta: Törökország, amely a NATO második legnagyobb hadseregével rendelkezik, súlyos dilemmával áll szemben. Az IÁ kegyetlensége egyfelől megrémíti a török lakosságot, másfelől azonban a szélsőséges szervezet annak a Bassár el- Aszad szíriai elnöknek az esküdt ellensége, akinek Ankara a bukását kívánja. Az pedig, ha a kurdok lakta Kobani napok óta ostromlott határvárosa az IÁ kezébe kerülne, jelentős csapás lenne a kurdok számára, akik hosszú ideig harcoltak Törökország ellen. Recep Tayyip Erdo- gan török elnöknek azzal a veszéllyel is számolnia kell, hogy az IÁ Törökország területén megtorló támadásokat követhet el, ha Ankara beavatkozik. Mindent egybevetve azonban bármennyire is gyűlöli Erdogan Aszadot és a kurdokat, Törökországnak lépnie kell. Az IÁ ellen közel-keleti szárazföldi erőkkel lehetne hatékonyan fellépni, ezért Törökországnak végre döntenie kell a beavatkozásról - írta a The Independent. A Neue Zürcher Zeitung című svájci lap a kurdok támogatásának szükségességét hangsúlyozta. Azt nem engedheti meg magának a Nyugat, hogy tétlen szemlélő maradjon. Ahhoz, hogy az IÁ elleni nemzetközi koalíció valós sikerrel járjon, gyorsan minden segítséget meg kell adni azoknak, akik még mindig keservesen ellenállnak a szélsőségeseknek: a kurdoknak. Az osztrák Die Presse külföldi szárazföldi beavatkozást sürget, „Csak a levegőből még sose nyertek háborút” című írásában. „Az Iszlám Állammal kizárt a politikai megoldás. Elkerülhetetlen a szárazföldi katonai beavatkozás”. Az Egyesült Államok vezetését is felháborítja, hogy Törökország nem hajlandó komolyabb katonai lépéseket tenni - írta a The New York Times. „Egy NATO-szövetséges nem viselkedhet így, miközben határától egy kőhaj ításnyira megnyílik a pokol” - idézte a névtelenül nyilatkozó tisztviselőt az újság. Egyre nagyobb félelemmel követik, hogy Ankara semmit nem tesz azért, hogy „megakadályozzon egy mészárlást a határától mindössze egy mérföldre” fekvő Kobani városban, amelyet hetek óta ostromolnak az iszlamisták. A tisztviselő szerint a törökök különböző ürügyeket találnak ki a beavatkozás halogatására. KOMMENTAR Tolerancia, Paška elvtárs! KOCUR LÁSZLÓ Pavol Paška házelnök, úgy látszik, még negyedszázaddal a rendszerváltás után is nehezen dolgozza fel, hogy több párt is van az országban. Bizonyos kor felett már nehéz szakítani a korábban beidegződött, pártállami reflexekkel, és azzal, hogy az e hazát üdvözíteni hivatott utat nem csak egy párt ismeri. A kormányzati ciklus felénél a Smerről már bizonyosan lehullani látszik a választások után vakolókanállal felhordott, européer, újbaloldali, toleráns arculat. A párt vezetése egyre inkább kimutatja a foga fehérét. Mi pedig meggyőződhetünk róla, mentálisan még mindig ugyanazok a kommunisták ők, akik 1989 előtt voltak. Paška házelnök gyógyszere elgurult. A legutóbbi parlamenti ülésszak előtt, rendkívül intoleráns módon, levette az ülés programjáról az ellenzék néhány javaslatát. Most - remélhetőleg csak egy gyengébb pillanatában - pedig egyenesen arról beszélt, hogy már az ellenzék törvényalkotó kezdeményezése is zavarja őt. Nevezetesen, hogy a jövő kedden kezdődő parlamenti ülésszakon megtárgyalandó törvénytervezetek és módosítások között több az ellenzéki: a 112-ből 73 nem a Smer műhelyében készült. A házelnök szerint az ellenzéki képviselők munkája színtiszta obstrukció, förmedvényeiket csak azért terjesztették elő, hogy megbénítsák a törvényhozás munkáját. Ugyan van, amiben Paškának igazat kell adnunk. A házelnök szerint „háromemberes” pártok készítik elő pozsonyi kávéházakban a törvényjavaslataikat. Az ellenzék atomizálódásáról éppen a múlt héten írtunk ugyanezen a helyen. Tény, hogy a jobboldali-liberális mozaik elemeinek politikai súlya jelen pillanatban semmilyen formában nem hasonlíthat össze a Smerével. Az ember komolyan nem tudja, sírjon-e vagy nevessen, amikor az SNS-szavazóból a liberalizmuson át, jobboldali kacérkodással a függetlenségig eljutó, valószínűleg az utolsó parlamenti időszakát töltő Dániel Krajcer akar megnyitni egy olyan súlyos, kormányzati ciklusokon át megoldatlan témát, mint az állam és az egyház különválasztása. Sikergyanús. De épp olyan joga van hozzá, mint ha ezt egy smeres akarná megtenni. Mert, ha tetszik Pavol Paškának, ha nem, az ellenzéki képviselőket épp úgy „a zemberek” választották, mint a Smer képviselőit, és mindkét képviselőtípusra ugyanazok a szabályok vonatkoznak. így az ellenzéki javaslatok semmibevételével az állampolgárok egy jelentős (nem smeres) csoportjának véleményét veszi semmibe. És ilyen „européer” hozzáállással Paška az ország második embere lehet. FIGYELŐ A mellőzött feltaláló Nem sajnálja az elismerést a három japán tudóstól, azt azonban nem érti Nick Holo- nyak, hogy a Svéd Királyi Tudományos Akadémia miért csak a kékfény-kibocsátó dióda (kék LED) felfedezését jutalmazta Nobel-díjjal, és miért mellőzte őt és csapatát, amely megalkotta az első LED-et. Az idős amerikai kutató sértve érzi magát. A kék LED folytatása volt a vörös LED-del indult fejlődésnek, amely aztán elvezetett a ma már nélkülözhetetlen kelléket jelentő okostelefonok, számítógépek és televíziók kijelzőjének kialakításához. A kék LED-et a vörössel és a zölddel kombinálva fehér fény nyerhető. A LED-lámpák a leghosszabb élettartamú és a legtakarékosabb fényforrások. Nick Holonyak kollégái évekig mondogatták, hogy a megérdemelné a Nobel-díjat az első LED, annak a vörös fénynek a felfedezéséért, amely lehetővé tette a száloptikai hálózatokat, a DVD-ket és egy sor más technológiát. Az idősotthonban élő 85 éves kutatóban felmerült a kérdés, miért ér Nobel-díjat a kék LED, és a legelső fénykibocsátó dióda miért nem. Ázt mondja, a kék LED soha nem válhatott volna valósággá az ő és a munkatársai által az 1960-as évek elején elért felfedezés nélkül. „A LED a mi munkánk. Nélkülünk nem jutottak volna el a kék LED-hez. Öreg vagyok már, de ez akkor is sértő” - mondta a kutató. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia röviden utalt Holonyak munkájára az indoklásban, arra azonban nem, hogy miért nem részesül a díjban. Nick Holonyak kelet-európai bevándorlók gyerekeként már az Egyesült Államokban született, Illinois déli részén, egy bányászvárosban. Mielőtt egyetemre ment, a vasútnál dolgozott. Nevéhez több tucatnyi szabadalom és több rangos díj fűződik. Arra viszont nincs ötlete, hogy munkáját miért nem találták érdemesnek a Nobel-díjra. „Nem tudom. És azt hiszem, ők sem tudják” - mondta. (MTI)
