Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)
2014-09-26 / 221. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. SZEPTEMBER 26. Vélemény És háttér 7 Végre egy kifizetetlen beszállítónak sikerülhet megszorongatnia a nagyvállalatot Közbeszerzési csőd? Hihetetlen dolog történt: végrehajtási eljárást indítottak Szlovákia második legnagyobb építőipari vállalata ellen. LOVÁSZ ATTILA A Váhostav ugyanis komoly összegekkel lóg. Az első hitelező csak 50 ezret kér, de ha nem történik semmi, a cég egzisztenciális problémák elé néz. A történet önmagában nem lenne érdekes - a gazdaság világában tucatszám mennek tönkre cégek, mert rosszul számoltak, tartozásaik nagyobbak, mint amit állni képesek. Ilyenkor jön a felszámolás, az ellenőrzött felszámolás vagy a csőd. A Váhostav viszont más példa. Egyike ugyanis azon vállalatoknak, amelyek százmilliós tételekben kapnak állami megrendeléseket, főleg autópálya-építésre, a pénzt az államtól fölveszi a beszállító. A kisebb alvállalkozóknak meg nem fizet. A történet gusztustalanságáról már értekeztünk e helyen: a kisvállalkozók ugyanis a nagy cég folyamatos fizetési kötelezettségmulasztása okán tartoznak az adóhivatalnak, a társadalom- és egészségbiztosítónak, emiatt közbeszerzésben megszerezhető további megrendeléseket nem kaphatnak és csődbe mennek. Pedig kintlevőségeik vannak, a nagyvállalat számára aprópénznyi, számukra viszont egzisztenciális összegekről van szó - pl. a már említett 50 ezer a Váhostavnak tűpénz, egy kisvállalkozónak sokszor az éves forgalmát meghaladó összeg. Az elemzők tudni vélik, hogy az árverseny miatt a nagy cégek irreálisan alacsony árakat adnak meg a közbeszerzés során, olyanokat, amennyiből nem lehet az autópálya-szakaszt megépíteni. Majd később áremelést kémek, de annak jogszabályi gátjai vannak, s így nem fizetnek tovább. No most akkor hogy is van ez? Szlovákiában állítólag méregdrágák az autópályák, a németek olcsóbban építik, pedig ott még a munkaerő is drágább. S most az halljuk, hogy a cég tulajdonképpen ráfizetéses közmegrendelést fogadott el? A másik oldalon: a nagyvállalat megkapja az állami megrendelést, de az állami és közintézmények, sőt a munkahivatalok által sokszor emiatt ellenőrzött magánvállalkozókkal ellentétben nem tart el alkalmazottat, hanem kiszervezi a munkát, a kőművesek, ácsok, betonozok kényszervállalkozóként végzik munkájukat, így a nagy cég nem fizet alkalmazottat, járulékot, csak részben felel a munkabiztonságért, a munkabaleset tulajdonképpen nem az ő munkabalesete, hanem a kisvállalaté, és a végén még nem is fizet. Ezt a számtant, kérem szépen, valamit érő iskolában nem tanítják. Merthogy e mögött gazemberség van. A tény, hogy találtatott egy beszállító, aki sikeresen leállította a Váhostav számláját, ez esetbenjó hír. Illene végre erre a jelenségre odafigyelni, nem lehet büntetlenül kilátástalanság- ba kergetni munkából élő vállalkozókat (akiket szociális kormányunk úgy nyúz, ahogy csak tud), nem lehet évekig legyintve elintézni egy olyan piaci deformációt, amelynek a szabad piachoz semmi köze, amely állam által eltűrt deformáció, sőt, nem megalapozatlan, hogy ezt a deformációt az állam gerjesztette. El kell dönteni, valóban oly drága-e az autópálya, mint ahogy állítják, valóban annyira kicsi-e az az összeg, amivel versenypályázatot lehet nyerni - de mindez piaci kérdés. Az viszont már igenis lehetne szabályozási kérdés, hogy ne csak az államnak tartozó vállalkozás legyen kitiltva a közbeszerzésből, hanem az a vállalkozó is, aki köz- beszerzésben megszerzi a megrendelést, az állam fizet, de ő nem fizeti ki a beszállítót. Az állam ugyanis nem támogathat gazember viselkedést - még akkor sem, ha tisztességesebb eljárásban esetleg száz évig nem épül meg a 25 éve ígért sztráda.- Kétféle anyagból lehet jóféle tömegbort készíteni. Az egyik a szőlő, a másik pedig bármi más. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Elborzasztó kísérlet LAMPL ZSUZSANNA ■ Ebben az évben ^JT"“ (is) nagy törté- W" nelmi kataklizmákra emléke- JjP zünk. Száz éve Bk C*> m ilyenkor már ja- vában folyt a világháború, amiről akkoriban még senki sem gondolta, hogy olyan hosszú lesz, azt pedig végképp nem, hogy csak az első. De a tudománytörténetnek is vannak tragédiái. Az egyik hetvenöt éve, 1939-ben játszódott le. A kísérletet, amelyet azóta szörnykísérlet- nekneveznek, Wendell Johnson, az amerikai Iowai Egyetem pszichológus-logopédusa ötlötte ki, és egyik tanítványával, Mary Tudorral, valamint a segítő személyekkel közösen valósította meg. Azt akarták bebizonyítani, hogy a dadogás nem veleszületett, hanem szerzett beszédhiba, amely önbizalomhiány esetén alakul ki. Az önbizalom elvesztését pedig a nem megfelelő szülői bánásmód okozza. A kísérletet a helyi árvaházban végezték. Kiválasztottak huszonkét kisgyereket, közöttük tíz olyat, aki dadogott. Ezután két csoportra osztották őket, mindkét csoportban volt öt beszédhibás. Az egyik csoport foglalkozásait türelmes, kedves tanítók vezették. Nem fukarkodtak a dicsérettel, egyfolytában buzdították, lelkesítették a gyerekeket. A másik csoporttal foglalkozók folyamatosan megalázták, kinevették, ledorongolták a kicsiket. MaryTudor például ilyeneket mondott a teljesen normálisan beszélő gyerekeknek: „A tanítók egyetértenek abban, hogy sok dologban hasonlítotok azokra a gyerekekre, akik dadogni kezdenek. Használj átok az akaraterőtöket. Ne beszéljetek, amíg nem vagytok benne biztosak, hogy a szavakat és mondatokat helyesen mondjátok. Látjátok ezt a gyereket, hogy dadog? Nála is úgy kezdődött, mint most nálatok”... Mary Tudor már a második foglalkozás után feljegyezte, hogy az egyik ötéves kislánynak szinte emberfeletti erőfeszítésébe kerül, hogy ki tudja nyögni a szavakat, holott egy hónappal azelőtt még teljesen normálisan beszélt. Egy kilencéves, korábban szintén problémamentes kislány pedig megszűnt kommunikálni. A foglalkozás alatt többnyire eltakarta a szemét vagy a száját, állapította meg Tudor. A kísérlet fél évig tartott! A megfélemlített gyerekek önbizalma súlyosan sérült, életre szóló károsodásokat szenvedtek. Bár a kísérletnek védelmezői is voltak, akik azt állították, a kutatók nem vétettek a tudomány erkölcsi szabályai ellen, mert nem biztos, hogy a gyerekek a kísérlet következtében károsultak, a többségi vélemény szerint igenis embertelen, negatív következményekkel járó kísérlet volt. Nem véletlen, hogy halála előtt Mary Tudor bocsánatot kért az árváktól, s2001-ben ugyanezt tette az egyetem is. 2007-ben Iowa állam 925 ezer dolláros kártérítést fizetett a még élő kísérleti alanyoknak. Hogy Wendell Johnson bocsánatot kért-e, azt sehol nem említik. KOMMENTAR A szlovák Hitler MOLNÁR IVÁN Szlovákia ünnepel: 150 éve, egész pontosan 1864. szeptember 27-én született a második világháború előtti időszak egyik legellentmondásosabb szlovák politikusa, a szélsőségesen magyar- és zsidóellenes Andrej Hlinka. Az évfordulóval kapcsolatos ünnepségsorozat is bizonyítja, hogy ha magyarellenességről van szó, alig van különbség a mérsékelt és a szélsőségesen nacionalista politikusok között. A Hlinka születésével kapcsolatos ünnepségsorozat csúcspontja a korábbi pozsonyi vármegyeháza épületében megrendezett szerda esti összejövetel volt, amely felett a mérsékelten konzervatívnak tekintett Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) vezetője, Ján Figel vállalt védnökséget. Figel a szlovák nemzet egyik legjelentősebb személyiségének nevezte Hlinkát, aki mindig határozottan kiállt a szlovákok mellett. „Örülök, hogy üzenete és munkássága ma is gyümölcsöző. Szlovákia sokat köszönhet neki” - mondta beszédében Figef. De mit is köszönhet Szlovákia Hlinkának? A katolikus pap politikai eszmevilága különös keveréke volt a nacionalizmusnak, a szélsőséges klerikalizmusnak és idegengyűlöletnek, miközben nem álltak tőle távol a fasiszta ideológia egyes elemei sem. Hlinka - akinek ma országszerte szobrokat állítanak és utcákat neveznek el róla - 1936-ban egy nagygyűlésen kijelentette: „Én vagyok a szlovák Hitler, olyan rendet csinálok itt, mint Hitler Németországban.” A baloldali pártokat pedig csak „zsidó-bolsevik csőcselékként” emlegette. A tekintetben teljesen igaza van Figeľnek, ha azt vallja, hogy Hlinka üzenete és munkássága ma is él. Elég megemlíteni a legutóbbi megyei önkormányzati választásokat Besztercebánya megyében, ahol azt a Marian Kotlebát választották megyefőnöknek, aki egekig magasztalja a több tízezernyi zsidó haláláért felelős második világháborús fasiszta szlovák államot, miközben a szlovákokon és az oroszokon kívül szinte minden más nemzetet eltörölne a föld színéről. És Kodéba pártja, a roma- és magyarellenes Mi Szlovákiánk Néppárt egyre népszerűbb. A kérdés már csak az, hogy mindennek miért örül a szlovák parlament alelnöki posztját betöltő Figel, akinek pártja ugyan klerikális nézeteiről ismert, korábban azonban többször is a magyar pártokkal lépett koalícióra, vagyis elvileg azon tömörülések közé tartozna, amelyek kevésbé látványosan viszolyognak a magyaroktól és más kisebbségektől. A válasz csak az lehet, hogy az új jobboldali pártok megjelenése egyre inkább veszélyezteti a kereszténydemokraták népszerűségét, a párt így olyan választói csoportokat is kénytelen megcélozni, amelyekre korábban nem volt ráutalva. Márpedig a szlovák választók egy jelentős részének fő szlogenje, hogy aki magyarellenes történelmi alakokat éltet, az rossz ember, rossz politikus nem lehet. FIGYELŐ Kitüntetés Snowdennek Az „alternatív Nobel-díj- ként” ismert Helyes Életmód díj idei nyertesei közé választották az amerikai megfigyelési programot kiszivárogtató Edward Snowdent, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) volt alkalmazottját. „A pénzjutalommal nem járó tiszteletbeli díjat Edward Snowden a demokratikus folyamatokat és alkotmányos jogokat korlátozó, példátlan kiterjedésű állami megfigyelő program leleplezésében tanúsított bátorságáért kapja” - áll a stockholmi székhelyű magánalapítvány közleményében. A díjat megosztva kapta a megfigyelési programról cikkeket megjelentető The Guardian brit lap szerkesztője, Alan Rusbridger. Az alapítvány másik, 1,5 millió svéd koronás pénzjutalommal járó díját Aszma Dzsahangir pakisztáni emberi jogi aktivista, Basil Fernando az Ázsiai Emberi Jogi Bizottság munkatársa és Bili McKibben amerikai környezetvédő kapta megosztva. Az 1980-ban létrehozott alapítvány azokat az erőfeszítéseket honorálja, amelyek a Nobel-díjak odaítélésekor nem kaptak elég figyelmet. A díjakat december 1-jén adják át Stockholmban, nem tudni, Snowden részt vehet-e az ünnepségen, továbbra is Oroszországban él száműzetésben. A kémkedési törvény alapján hazájában vádat emeltek ellene, és akár 30 évi börtönre is ítélhetik. A bejelentést későbbre tervezték, de nyilvánosságra hozták, miután a svéd tévé megszellőztette az értesülést. Az alapítványnak idén nem engedélyezték, hogy a külügyminisztérium sajtótermében ismertesse a díjazottakat, mint ahogy 1995 óta minden évben tette. A minisztérium biztonsági okokra hivatkozott, de az alapítvány szerint ebben az is szerepet játszhatott, hogy Snowden is a díjazottak között van. (MTI)
