Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)

2014-09-24 / 219. szám, szerda

www.ujszo.com UJSZO 2014. SZEPTEMBER 24. Vélemény és háttér 7 Rossz érzése támad az embernek a Penta sajtópiaci nyomulása láttán Tőzsdecápáké lesz a média? Nem öli meg a sajtósza­badságot, de nem válik a javára sem, ha a szlovákiai médiák többsége pénzügyi csoportok és oligarchák portfoliójában landol. GÁL ZSOLT A TA3 hírtelevíziót Ivan Kmotrík birtokolja, a Joj televí­ziót a J&T pénzügyi csoport, de hozzá köthető cég kezében van a Pravda napilap is. A Hospodárs­ke noviny a szlovák származású cseh milliárdos és politikus (je­lenleg pénzügyminiszter), And­rej Babiš tulajdona, aki megvette a két legfontosabb cseh politikai napilapot is. A Penta pénzügyi csoport nemrég szintén bevásá­rolt a szlovák sajtópiacon (Plus 7 dní, Trend), de úgy látszik, ez nem elégítette ki étvágyát, sze­met vetett a Petit Pressre (Sme, Korzár, My, Új Szó, Vasárnap) is. Ha így haladunk, a komolyabb híreket, háttérelemzéseket és némi oknyomozó újságírást is felvonultató médiák közül csak a .týždeň hetilap és a Markíza magántévé, na meg a közmédia nem lesz az oligarchák kezében. Egyelőre. És épp ez az aggasztó: hogy kiknek a kezében. Olyan pénz­ügyi csoportoknak és oligar­cháknak, akik az állammal való üzletelésből szerzik bevételük jelentős részét, aminek Szlová­kiában automatikus hozadéka a politika befolyásolása és a pár­tok szponzorálása. Egy olyan milliárdosnak a kezében, akit a levéltári archívumok StB-ügy- nökként tartanak nyilván, de immár papírja (bírósági végzé­se) van arról, hogy nem volt ügynök - egy volt StB tartótiszt vallomása alapján... Egy olyan pénzügyi csoportnak a kezében, amelynek vezetői a moszkvai elit diplomataképzőben (MGI­MO) és mellesleg KGB-s tobor­zóirodában végeztek, máig fog­lalkoztatják az ŠtB volt főnökét és párhuzamos titkosszolgálat módjára fedett lakásokban ta­lálkoztak politikusokkal, párt- pénztámokokkal, magas beosz­tású hivatalnokokkal. És hosszan folytathatnánk a sort. Nem állítom, hogy ez min­denképpen rosszat jelent, elvég­re a média befolyásoló szerepét jóra is használták már: például a Markízának döntő szerepe volt Mečiar megbuktatásában. Ami jó a Pentának, az jó lehet az or-' szágnak is - mondjuk a részben furcsa körülmények között elfo­gadott Zajac-féle egészségügyi reform. Azt sem várja senki, hogy egyes médiák megvétele után egyből durva beavatkozás jön. Ezzel az új tulajdonos ma­gának tenne be, minél szofiszti- káltabb olvasótábora van egy lapnak, annál inkább. Viszont joggal félhetünk a fokozatosan elhatalmasodó öncenzúrától, ami leépítheti az oknyomozó új­ságírás maradékát is. A médiák egyfajta atomfegyverré válhat­nak, senki sem meri majd be­vetni őket, tartva attól, hogy a többiek visszalőnek. A politiku­sok és szerkesztőségek (tulaj­donosaikkal a háttérben) száz­szor is meggondolják majd, hogy „nekimenjenek-e” egy médiatulajdonos oligarchának vagy pénzügyi csoportnak. Se­gíthetne az erős közmédia, de ennek nálunk egyszerűen nincs hagyománya. Segíthet az inter­net, ami egyben a sajtószabad­ság megmaradásának záloga is. Csak itt jóval kevesebb pénzt le­het csinálni minőségi újság­írásból, és jóval több a kókler, manipulativ meg egyszerűen hazug tartalommal. Egy szó mint száz: a külföldi tulajok jobbak (voltak) a hazai tőzsde­cápáknál. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének ok­tatója és a Híd frakcióvezető­jének gazdasági tanácsadója- Közösségvezérelt helyi kezdeményezés keretében javasolnám a polgármester úr újraválasztása esetének fennforgására kerülését! (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Medveszar VERES ISTVÁN Elsős alapisko­lás koromban az egyik tanító bácsi (afféle családi jó barát) behívott a taná­riba, kezembe nyomott egy méretes fóliapa­pírt, amelyben hosszú, vezetékszerű, vöröses-rózsa­színes képződmények voltak. Tessék, medveszar, mondta, majd megveregette a válla- mat. Ilyen útravalóval kezd­tem tehát az iskolás éveket. Ha ezt az esetet elmesélném a szlovák parlament alelnöké- nek, a smeres Renáta Zmajkovičovának, valószínűleg sejtelmesen bó­logatni kezdene(és közben azt gondolná, kövér gyerek voltam). Tegnap ugyanis a parlament (egyelőre első ol­vasatban) jóváhagyta Zmajkovičová javaslatát, melynek értelmében az isko­labüfékben januártól tilos lenne édességeket, cukrász- termékeket és kólát árusítani. Zmajkovičová így szeretné megakadályozni, hogy a gye­rekek elhízzanak. Visszatérve a fóliapapírhoz: tartalma még évekig a spájzban várakozott, majd miután már nem csák az íze, hanem a látványa is elvi- selheteden volt, kidobtuk. Ennek az volt az oka, hogy nem szeretem az ánizsos édességeket, így a medveszart sem. A karamelles lengyel krówky cukorkákat viszont előszeretettel fogyasztom ma is, persze csak ha nincsenek túlságosan kiszáradva. Az is­kolabüfékre nem tudok sem rosszat, sem jót mondani, egyrészt azért, mert ahová jár­tam, ott vagy nem volt isko­labüfé, vagy ha volt is, nem szoktam látogatni. A napi Horalky-adagot a legtöbben otthonról hoztuk (át is vette sokszor a szalámis kenyér meg a paprika zamatát). A bü­fébe leginkább azok jártak, akik egyébként is rengeteg édességet hordtak otthonról. Nem rémlik, hogy ők lettek volna a legkövérebb osztály­társaim. Renáta Zmajkovičová biztosan be tudná bizonyítani, hogy rosszul emlékszem, hiszen pártjának, a Smemek többsé­ge van a parlamentben. Meg­szavaznák, hogy rosszul em­lékszem, és kész. Azért gondolom, azt senki sem hiszi el, hogy ha januártól nem lesznek édességek az is­kolabüfékben, akkor keve­sebb édességet fognak enni a gyerekek. Ezzel a javaslattal legfeljebb az iskolabüféket le­het tönkretenni. Mert ha a gyereknek édesség kell, a zsebpénzén úgy is megveszi, ha nem az iskolabüfében, ak­kor az iskola melletti élelmi­szerboltban, vagy éppen be­pakolja neki az anyukája, a kólával együtt. Vajon miért nem inkább a kötelező testne­velésórák számát emelteti a parlament alelnöke? Annak ugyanis lenne kézzel fogható hozadéka: többet sportolná­nak a gyerekek. Zmajkovičová tegnap második olvasatba utalt javaslatának tehát nagy­jából annyi értelme van, mint a medveszarnak. És itt nem az édességre kell gondolni. KOMMENTAR A Fico-féle állandó MARIÁN LEŠKO Robert Ficónak a walesi NATO-csúcs után is feltették a szokásos kérdést, hogyan viszo­nyul ahhoz, hogy NATO-támaszpont létesül­jön Szlovákiában. Azt válaszolta, nem jó, ha valaki geopolitikai konfliktusokba akar bele­rángatni kis államokat. Szerinte a NATO-tag- ságunkból még nem következik, hogy az or­szág területén „idegen katonák állomásozzanak”. Ha erre kényszerítenének bennünket, népszavazást hirdetne a kér­désben és inkább visszavonulna a politikából, de „sose en­gedné, hogy NATO-támaszpont létesüljön Szlovákiában”. Válaszai szépen összegzik, hogyan is viszonyul a Smer elnö­ke az észak-atlanti szövetséghez. Először is Fico valótlan dolgokat vet a NATO szemére. Alap­jaiban hamis az az állítás, hogy a NATO nyomást gyakorolna Szlovákiára egy NATO-bázis létrehozása érdekében. Tölünk eltérően Lengyelország nagyon szeretne egy katonai bázist a területén, pofonegyszerű okokból. Lengyelország esetleges megtámadása közvedenül a NATO-erők elleni támadás len­ne. Tehát egy nálunk sokkal nagyobb és erősebb állam biz­tonsági garanciának tekintene egy területén levő NATO-tá- maszpontot. Csakhogy a lengyelek igyekezete eredményte­len volt, a NATO-csúcson a tagállamok a német állásponttal értettek egyet: be kell tartani az 1997-es NATO-Oroszország egyezményt, amely szerint az új, keleti tagállamok területén „nem szükséges” katonai támaszpontokat létrehozni. Fico olyasmitől védi az országot, ami egyáltalán nem fenye­geti, mert a NATO még azokba az országokba sem tervez új támaszpontokat, amelyek egyenesen ezt követelik. Fico jól tudja ezt, ezért hajlandó akár politikai karrierje árán is meg­óvni bennünket egy bázistól. A kormányfő továbbá azt a képet vázolja fel, hogy „az egyik nagy geopolitikai szereplő” nyomakodik az országba, de ő ezt „csak a testemen keresztül” felkiáltással megakadályoz­za. Bár a kép hamis, az egyik alapköve igaz. Fico „idegen, megszálló hadseregnek” tartja a NATO-erőket. Ez nem va­lamiféle nyelvbotlás, hanem Fico-féle konstans: a kormány­fő előadja állandó számát. Egy ideje már tartózkodik attól, hogy a Varsói Szerződéshez hasonlítsa a NATO-t, de egy lehetséges NATO-bázisról min­dig ugyanúgy nyilatkozik. „Szlovákiának megvannak a tör­ténelmi tapasztalatai a megszállókkal, emlékezzünk csak 1968-ra... Elképzelhetetlennek tartom, hogy idegen hatal­mak állomásozzanak a területünkön és támaszpontjaik le­gyenek itt.” Abszurd hasonlata alapján ha NATO-katonák jönnének a területünkre azért, hogy megvédjék az ország szabadságát és integritását, Fico megszálló erőknek tekinte­né őket, ugyanúgy, mint a szovjet katonákat, akik azért vo­nultak be, hogy megakadályozzák Csehszlovákia kilépését a keleti blokkból. Ha Fico megkérdőjelezi, hogy a NATO Szlovákia biztonsá­gának garantálója, akkor azt kérdőjelezi meg, hogy alkal­mas-e magas politikai funkció betöltésére. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Garabits megmondta A Magyar Nemzet „A bal­oldal jelöltje lopni tanít” című cikkében Garabits Ká­rolyról, a baloldali pártok egyik budapesti politikusáról közöl leleplező írást. A lap on­line felületén egy hangfelvé­telt is megjelentetett, ame­lyen - az újság állítása szerint - a VII. kerületben induló Ga­rabits Károly hallható. A poli­tikus ilyesmiket mond a poli­tikáról: „előre nem fogadunk el pénzt”, „idióta Hunvaldék- nak megmondtam, lopni az tud, aki profi a szakmájában, az amatőr az megbukik”. A Magyar Nemzet azt írja, Ga­rabits Károly arról is beszélt, megütötte Hunvald György volt VII. kerületi szocialista polgármestert és Gál György volt SZDSZ-es bizottsági el­nököt, és meg fogja rugdosni azokat, akika zömében romák lakta körzetéből nem mennek el szavazni. Továbbá azt állít­ja, háromféle rendőrigazol­ványa van, ezért még sosem kapták ittas vezetésen, ha vé­letlenül megállítják, azt mondják a rendőrök, jaj, el­nézést. Emellett barátja há­rom budapesti kerületi rend­őrkapitány is. Garabits az MSZP-ben kezdett politizálni, 2005-ben a budapesti, erzsébetvárosi Fidesz alelnöke lett, most pedig a baloldali pártok kö­zös jelöltjeként indul. Érde­kes üzenet a választóknak, hogy Garabits arról beszél: „az lesz a szlogenem, hogy Erzsébetváros az erzsébetvá­rosiaké. Hát én sem lakom ott, de van ott egy lakásom, és oda vagyok bejelentve”. A hangfelvétel feltehetően két évvel ezelőtt készült, (ú)

Next

/
Thumbnails
Contents