Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)
2014-09-24 / 219. szám, szerda
8 Kultúra UJSZO 2014. SZEPTEMBER 24. www.ujszo.com FULVIDEK Royal Blood JUHÁSZ KATALIN A szaklapok idén (is) a rockzene halálánakjövendö- lésével vannak tele. Kezdem azt hinni, hogy csupán azért kongatják a vészharangot ilyen intenzíven, hogy a műfaj új, ifjú megmentőinek titulált zenekarok minél hangosabb ajnározásban részesülhessenek, és lemezeik jobban fogyjanak. Szerintem ugyanis csupán annyi történt, hogy a rock ma már nincs a figyelem középpontjában, és nagymértékben „pluralizálódott”. Az üstökösként berobbant Royal Blood duóval kapcsolatban is ezen egyszerű marketingfogás gyanúja fogant meg bennem. A brit sajtó az Arctic Monkeys felbukkanása óta, vagyis kb. tíz éve nem zengett akkora ódákat rockzenekarról, mint mostanában róluk. A hatalmas hype- olásnak meg is lett az eredménye: a duó első, cím nélküli lemeze az albumeladási lista csúcsán kezdett, és simán megkaphatja az év legjobb brit lemezének járó Mercury-díjat is. Az őszi turné belépőjegyei pedig kevesebb, mint két perc (!) alatt elfogytak az interneten. Aki már ismerte a bemutatkozó EP-jüket, az körülbelül el tudta helyezni a duót mondjuk a The White Stripes és a Black Keys között. Nyers erővel párosuló húzós dallamok, friss, szellős hangszerelés, sufnituning hangulat, hagyománytisztelet és kreatív újítások, épkézláb szövegek. Mindezek mellett az anyag abszolút rádióbarát, közérthető, egyetemisták és segédmunkások együtt bulizhatnak rá. És ismerős, otthonos érzést kelt. A Little Monsterről a Led Zeppelin juthat eszünkbe, aTenTonne Skeletonról és a Carelessről a Queens of the Stone Age, a Figure It Outot pedig Jack White is megirigyelhetné tőlük, ha nem tudna bármikor hasonlótprodukálni. Mike Kerr és Ben Thatcher szivacsként szívott magába szinte mindent, ami a hatvanas-hetvenes évek óta érdekes volt a rockzenében. Albumuknak ellenállhatatlan sodrása van, és tizedszeri hallgatásra sem unalmas. Mégsem hiszem, hogy ők lennének a „haldokló műfaj” megmentői. Inkább csak hagyományőrzők. Ami persze szintén dicséretre méltó. (Warner Bros. Records, 2014) Értékelés: <»#>0 RÖVIDEN Film készül Edward Snowdenről Los Angeles. Oliver Stone rendező Joseph Gordon-Levittre bízná a főszerepet új politikai thrillerében, amely az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség titkos lehallgatásait kiszivárogtató Edward Snowdenről szól. A The Snowden Files című film forgatása decemberben kezdődik Münchenben. A 33 éves Gordon-Levitt korábban az Eredet, A sötét lovag - Felemelkedés és a Lincoln című filmekben is szerepelt, bennfentes források szerint már tárgyal a főszerepről. (MTI) Joseph Gordon-Levitt és Edward Snowden (Képarchívum) Fókuszban a divat Budapest. A magyarok mellett cseh, szlovák és lengyel divattervezők is bemutatkoznak az immár három napos eseménysorozattá bővült Central European Fashion Days programján, amelyet október 3. és 5. között rendeznek a budapesti Városligeti Műjégpályán. A program kiemelt eseménye a Gombold újra! nevű közép-európai öltözéktervezői pályázat döntője, amelyre idén csaknem kétszáz tervező jelentkezett a régió négy országából. A kezdeményezés egyik célja, hogy erősítse a regionális együttműködést a kreatív iparágak területén, és elindítsa a pályán a fiatal tehetségeket. (MTI) Az Utóélet rendezője a valóságban gyökerező generációs konfliktusokat abszurd világba helyezi Kísértetek a magyar vidéken Gálffi László mint „szellem" (Fotó: Vertigo Média) Zomborácz Virág első nagyjátékfilmjét, a Karlovy Varyban debütált, most pedig magyarországi moziforgalmazásba került Utóéletet nem lehet könnyen beskatulyázni. Vígjáték, de nem az a térdcsapkodós, szeretnivaló balekokat vagy egymást kerülgető szerelmeseket középpontba állító harsány komédia, amit a magyar filmtörténetben megszokhattunk. BARTAL DÓRA Kabarétréfák, erőltetett szóviccek helyett inkább a képi gégék és a helyzetkomikum működtetik a filmet. A groteszk, könnyed hangvétel alapja ugyanakkor egy nagyon is drámai felnövéstörténet. Mózes (Kristóf Márton) egy szorongástól szenvedő huszonéves, akit pszichiátrián kezelnek. Viselkedésére hamar magyarázatot kapunk, amint hazamegy a falujába: családja - és legfőképp lelkész apja - nem hagyja önállósulni, szigorú elvárásaiknak nem tud megfelelni. A hatalmaskodó apa (Gálffi László) váratlanul meghal, de szelleme továbbra is üldözi a fiút. A kezdetben tétova, majd az öntudatát lassan visszanyerő kísértettől Mózes úgy szeretne megszabadulni, hogy elvégzi a halott befejezetlen feladatait, így kapnak egy második esélyt arra, hogy rendbe hozzák a kapcsolatukat. Az Utóélet tematikájában jól illeszkedik az utóbbi években egyre népszerűbb, felnőni képtelen fiatalokról mesélő külföldi filmes trendekhez. Viszont a műfaj közhelyes karaktertípusait, kötelező fordulatait okosan elkerüli vagy továbbgondolja, és a pontos közegábrázolásától lesz sajátosan magyar és egyedi. A valóságban gyökerező generációs konfliktusokat egy irracionális, abszurd világba helyezi, amit a film látvány- világa is erősít. A lehangoló, kékesszürke falusi tájba belevegyül az élénksárga, a rózsaszín, egy szivárvány vagy éppen FILMKOCKA Utóélet ■ Színes magyar film, 95 perc, 2014 ■ Rendezte: Zomborácz Virág • Forgatókönyv: Zomborácz Virág ■ Operatőr: Pohárnok Gergely ■ Zene: Balázs Ádám ■ Szereplők: Kristóf Márton, Gálffi László, Petrik Andrea, Csákányi Eszter, Kinczli Krisztina, Hang Lili Rozina, Gyabronka József, Anger Zsolt, Kocsis Gergely A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. egy zöld dinó. Ezek és a minden drámai pillanatot követő poénok ellensúlyozzák az alapszituáció keserűségét. Ugyanis Mózes szorongása, passzivitása nem a semmiből jött, hanem reakció a szülői kontrollra; arra, hogy a családtagok képtelenek kifejezni érzéseiket a másik iránt; nem tudják elfogadni, hogy a gyerekek máshogy képzelik el az életüket, mint az idősebb generáció. Ebben a világban a felnőttek képviselik azt a világképet, melyet a főszereplő nem vall a magáénak, ezért nem is tud beilleszkedni a közösségbe. Abba a közösségbe, amely szerint jobb úgy tenni, mintha a kellemetlen dolgok nem lennének, amely a gyászt lelki gyengeségnek tekinti. Tulajdonképpen szórakoztató felismerni a saját családunk hóbortjait, újrahallani rokonaink tipikus mondatait, de közben hihetetlenül nyomasztó is szembesülni vele. A passzív, cselekvésre képtelen főhős ellenére nincs üresjárat a filmben, a mellékszálak a remekül kiválasztott színészek miatt dinamikusak. Anger Zsolt játssza az ezotériára fogékony autószerelőt, aki talán a legkat- tantabb szereplő, mégis hiteles minden szava. Az önző nagynéni karaktere is alapvetően túlzásra épül, de Csákányi Eszter játéka miatt mégis nagyon szerethetővé válik. Igazából mindenkinek megvan a maga furcsasága, a családtagok túlságosan önzők, merevek vagy épp szerencsétlenek, mégsem karikatúraszerűek. Az apafigura árnyaltabb ábrázolását viszont hiányoltam: Gálffi László szimplán parancsolgató zsarnokként természetellenesen hatott. Főleg az amatőr Kristóf Márton mellett, akinek nem kellett eljátszania a bizonytalanságot, elég volt megjelennie a kamera előtt, mivel az életben is visszahúzódó, gátlásos személyiség. Persze neki is vannak hamisnak tűnő pillanatai, mondatai, melyek túl megírtnak hangzanak. De a jelenléte legtöbbször mentes a zavaró túlját- szástól, hatalmas gesztusoktól, amit olykor a színházi színészek nem tudnak levetkőzni. Zomborácz Virág merészen nyúl eddig kibeszéletlen témákhoz, és mindezt olyan humorral teszi, ami tényleg egyedülálló a magyar filmben. Remélhetőleg a rendező-forgatókönyvíró tagja egy új filmes generációnak, amely- ha megkapja a lehetőséget - a saját nyelvén, a saját történeteivel tudja megszólítani a közönséget. Radnóti Miklós özvegye kikötötte, hogy a vaskos kéziratot haláláig senki sem olvashatja Megjelentetik Gyarmati Fanni naplóját MTl-HÍR Budapest. Decemberre tervezi megjelentetni a Jaffa Kiadó Gyarmati Fanninak, Radnóti Miklós költő özvegyének naplóját, amelyben házas életük éveinek eseményeit rögzítette 1935-től egészen a költő újratemetéséig, 1946-ig. Ferencz Győző irodalomtörténész, Radnóti-kutató, a kézirat szerkesztője elmondta, hogy a napló létezéséről a 2000-es évek elején értesült, amikor Gyarmati Fanni megkérte őt, hogy segítsen rendet rakni az iratszekrényében. Ekkor került elő a vaskos kézirat, az özvegy azonban leszögezte, hogy a naplót haláláig senki sem olvashatja. Az idén februárban elhunyt Gyarmati Fanni a kutató szerint nem szeretett naplót írni, csupán azért rögzítette napjaikat, hogy „megmaradjon, ami Miklóssal történt”. Ferencz Győző ugyanakkor valószínűsítette, hogy a szöveget sosem szánták a nyilvánosságnak, inkább azért született, hogy ők maguk öregkorukban fel tudják majd idézni, mi történt a vészkorszak idején. A kéziraton Gyarmati Fanni élete végéig dolgozott, javítgatta, időnként szerkesztette - fűzte hozzá az irodalomtörténész, megemlítve: az özvegy felhatalmazta őt, hogy azt kezdjen a dokumentummal a halála után, amit akar. A kutató szerint a napló többrétegű műként értelmezhető: egyrészt megismerhető belőle Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni házasélete, (Képarchívum) emellett komoly irodalomtörténeti értéke is van, hiszen bemutatja, milyen baráti társaság vette körül őket és milyen irodalmi élet zajlott Magyarországon. Ferencz Győző hangsú- lyozt, hogy a mű nemcsak az irodalomtörténet szempontjából lehet jelentős, hanem a ho- lokauszt-kutatás és a feminista irodalom szempontjából is, mivel Gyarmati Fanni ahhoz a generációhoz tartozott, amelyben először jelentek meg a „dolgozó nők”. Ferencz Győző kitért arra is, hogy a naplóírás esetlegességei ellenére egyértelmű: 1946-ra Gyarmati Fanni íróvá vált, a rövid, tényközlő bejegyzések helyett egyre több az önreflexív szöveg. A kutató ugyanakkor rámutatott: a naplóíró nem fukarkodott a minősítésekkel, amelyekből arra lehet következtetni, hogy valóban nem a nagy nyilvánosságnak szánta a szöveget.
