Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)

2014-09-18 / 214. szám, csütörtök

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. SZEPTEMBER 18. www.ujszo.com PENGE A kócos Tandoriverzum Mit lehet kezdeni ezzel az egésszel? Van ennek itt ér­telme? Játsszunk, mondjuk madarakkal, lovakkal? Sza­vakkal? Legyen! Tandori Dezső 75. születésnapja előtt tisztelegve egy igen fi­gyelemreméltó kötetet adott ki a budapesti Scolar Kiadó. Mondható összegzésnek, fel­fogható nyitásnak, az eddi­giek, a minden újra értelme­Szászí Zoltán ■ kritikai rovata zésének, az eddigiek múlt­ként való felfogásának, a végtelen négyzetgyökének, a minden hatványának. Oda és vissza is. Tandori nagy kalandor. Olyan vizekre viszi olvasóját, amelyeket ő maga már sem megismerni, sem megismer­tetni nem akar. De merészen belecsap a szavakba, és om­lik, zúdul kifelé belőle a himnuszokba gerjedő szere­tet. Madárkái, verebei, ked­ves emberei, szeretett he­lyei, írói, együttgondolkodói felé. Az ember felé. Az külön huncutság Tandoritól, hogy lightosnak, könnyednek mi­nősíti saját poétikáját. Játsz­va azzal a kimondatlan filo­zófiai kérdéssel, ugyan me­nyit ér ez az egész élet, s benne az életmű, az kinek fontos. Ki érti meg Tandorit? Ki az a Tandori? Kérdezi Tandori. Végtelenül egysze­rűvé tenni a mindent, s ezt megpróbálni elmondani ért­hető nyelven. Mintha Isten lennénk, s teremtenénk. Já­tékosan. Vissza-visszanyúlva negyven egynéhány évvel a múltba, amikor Hamlethoz bevezető sorokat írt, s most kivezető sorokat ír, utóhan­gokat, zöngéket. Ebben a kö­tetben egy jól értelmezhető, a kócos Tandoriverzum tel­jességét megmutató verstö­megben lehet utazni. Ha­gyományos és prózavers, formabontó, már-már dada­izmusba hulló szövegek, rí­mek és ötletek, saját készí­tésű grafikák, az elmúlt 75 év pillanatképei, portréi, ma­dárfotók, lóarcok, néhány fohász mesterekhez, meste­reknek, Ady és Weöres meg- idézése, érzelemlenyomatok a világirodalom legjobb szer­zőinek hatására, de végül is semmi más ez az egész, mint a minden újra, véglegesen való értelmezése. Egy elérin- tés, ami magában hordozza az elfelé menést, a tévedést, meg ennek a kissé túlmiszti­fikált életnek, meg a költé­szetnek a profanizálását. Mert: „Ha nincs mit tenni, / nincs mit tenni. /De ha van, / úgysincs. ’’Avagy: ,/dd elvesz­ti egészét, / megleli részeit. / Őrződ, pár töredékét, / idegen egészeit.” Nincs tehát mit tenni, mint kézbe venni az Elérintést, aztán belegon­dolni abba, hogy ez se meg­fejtés. De pont ez a jó benne. Ez a sehova nem passzoló csillagváros. Egy 75 éves po­éta lightosan, 80 saját könyv és megszámlálhatatlan fordí­tás után. Tandori Dezső: Tandori light / Elérintés. Scolar Ki­adó, Budapest, 2013. Halló, Pozsony! - a Pozsonyi Magyar Intézet kiállítása modern eszközökkel mutatja be a fővárost Helytörténet telefonkagylóból Képeslapok a képernyőn (SomogyiTiborfelvételei) Kedden megnyílt a Po­zsonyi Magyar Intézet történetének első állandó kiállítása. A földszinti könyvtár rendhagyó kiál­lítási térré alakult át, méghozzá úgy, hogy a könyvkölcsönzés is zavar­talanul folyhat tovább. JUHÁSZ KATALIN ' A kiállítás Pozsony történetét mutatja be magyar szemmel és a legkorszerűbb eszközökkel. A könyvállomány egy részét át­pakolták a főváros történelmi látképeivel díszített szekré­nyekbe, a vitrinekbe pedig az egyes korszakokra jellemző használati tárgyak, régi képes­lapok és dokumentumok kerül­tek. Hat LCD monitort szereltek fel, mindegyiken egy-egy kor­szakot ismertet 5-6 percben napjaink egyik legnépszerűbb hazai színésze, Ludwig Bagin. A „mesélő” szövegét animációk egészítik ki és teszik néhol hu­morossá, máshol líraivá. A kép­ernyők alatt két régimódi tele­fonkagyló, az egyikben szlová­kul, a másikban magyar szink­ronnal hallható a szöveg. A szí­nész néha arra kér minket, húz­zuk ki az alsó fiókot, ott találjuk azokat a tárgyakat, dokumen­tumokat, amelyekről éppen szó van. így már érthető a kiállítás első hallásra furcsa címe: Halló, Pozsony! A jópofa, szellemes és krea­tív megoldások egy háromtagú csapat munkáját dicsérik. If­jabb Papp Sándor történész, a Pozsonyi Kifli egyesület tagja az ötletgazda, Szabó Réka a látványtervező, Molnár Csaba rendező pedig az oktató videó­kért felelt. A kiállítás költségeit a magyar Nemzeti Kulturális Alap támogatásból fedezték. „Fontos, hogy ez a kiállítás egy könyvtárban, egy közösségi térben látható. Egyrészt ezért döntöttünk a modem megoldá­sok mellett, másrészt azért, mert hagyományos paneleken nem fért volna el az a rengeteg digitalizált archív anyag, amely a videókban látható. Körülbelül kétszáz régi fotóról, térképről, metszetről van szó, nem beszél­ve a filmrészletekről, köztük a Pozsonyról készült első mozgó­képről” - tudtuk meg ifjabb Papp Sándortól, aki „nem civilben” a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának munka­társa. A Pozsonyi Kifli által lét­rehozott, Ortvay Tivadar hely- történész munkáját feldolgozó adatbázis (www.ortvay.eu) egyébként szintén tanulmá­nyozható a terem egyik sarká­ban elhelyezett számítógépen, de persze otthon is tehetünk vir­tuális sétát Pozsony régi utcáin és terein. „Egyesületünknek van a városban a legnagyobb, közel hétezer darabos interne­tes adatbázisa pozsonyi képes­lapokból, több magángyűjtő felajánlotta nekünk a gyűjte­ményét digitalizálásra. A kis- filmekben szereplő szövegek egy része írásban már megje­lent a honlapunkon. A városi könyvtárban őrzött Batka-ha- gyatékot is mi digitalizáltuk, ez közel harmincezer dokumen­tumot jelent. Batka János Po­zsony levéltárosa volt, aki a vá­rosnak ajándékozta dokumen­tumtárát és könyvtárát. A szakma is díjazta, hogy egy ilyen kis egyesület bele mert vágni ekkora munkába. Három év múlva lesz Batka János halá­lának századik évfordulója, és a Pozsonyi Városi Múzeum már most jelezte, hogy számít az együttműködésünkre a jubile­umi kiállítás összeállításánál” - tudtuk meg az ötletgazdától. Molnár Csaba rendező fon­tosnak tartotta, hogy olyan szí­nészt találjon a feladatra, aki premier plánban is hosszú per­ceken át képes lekötni a néző fi­gyelmét. Ludwig Bagin ráadá­sul igazi pressburger, aki érdek­lődik a város történelme iránt, és magyarul is tud, legalábbis annyira, hogy hiba nélkül ejti ki a magyar neveket. „Sokat tanul­tam Pozsonyról a munka során, és szakmailag is komoly kihívás volt ez a felkérés, mert életem­ben először készítettem animá­ciókat. Az információkat olyan formában igyekeztem feldol­gozni, hogy a laikus néző szá­mára is emészthetők legyenek. Az egyenként öt-hatperces fil­mek beleférnek egy tanítási órába, ezért iskolai osztályok­nak is ajánlható ez a kiállítás” - véli Molnár Csaba, hozzátéve, hogy a fiatalok számára magá­tól érthetődő technikai megol­dások az idősebb korosztály számára egzotikusán hatnak, ezért mindenkinek élmény le­het a látogatás. Szabó Réka, a kiállítás grafi­kusa és látványtervezője is osztja ezt a véleményt. „Nem korosztályfüggő, inkább sze­mélyiségfüggő, hogy ki hogyan fogadja a kiállítást. Elsősorban azt szerettem volna bemutatni, milyen színes, multikulturális város volt egykor Pozsony. A konkrét tér kialalakítása körül­belül fél évet vett igénybe, de a tervezés és a kiállítás anyagá­nak összeállítása ennél sokkal tovább tartott. Az animációkat együtt találtuk ki Molnár Csa­bával, én készítettem elő hozzá a grafikai anyagot. Nem az volt az elsődleges célunk, hogy ki­egészítsük az iskolai tananya­got, ám ahogy készültek a fil­mek és lassan formálódott a végeredmény, rájöttünk, hogy ez a kiállítás rendhagyó törté­nelemóraként is jól működik." A veterán író tavalyi kötetét 194 könyv közül találták a legjobbnak Vilikovskýé az Anasoft Litera fődíja ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. Pavel Vilikovský kapta a legrangosabb szlovák irodalmi elismerésnek számító Anasoft Litera fődíját az elmúlt év legjobb prózai munkájáért. Az író immár másodszor érde­melte ki a tízezer eurós juta­lommal járó díjat, ezúttal Prvá a posledná láska című, két hosszabb elbeszélést tartalma­zó kötetéért. A 2006-ban alapí­tott díjnak ő volt az első nyerte­se a Čarovný papagáj a iné gýče című kötettel. A 194 tavaly megjelent és a díjra jelölt könyv közül válogat­va a zsűri (Fedor Matejov, Mar­cel Forgáč és Peter Zajac iroda­lomtörténész, Deák Renáta mű­fordító és Zbigniew Machej köl­tő, műfordító) előbb egy tízes listát állított össze, ebből a szű­Pavel Vilikovský a díjátadón (TASR-felvétel) kebb mezőnyből került ki a győztes. A 73 éves Pavel Vilikovský azok közé a kortárs szlovák írók közé tartozik, akiket nem kell bemutatni a magyar kö­zönségnek, eddig négy kötete jelent meg magyarul a Kalli- gram Kiadó jóvoltából (Az élet örökzöld hátaslova, Az utolsó pompeji ló, A gonosz önéletraj­za, Kutya az úton). Vilikovský társadalmi és nemzeti sztereo­típiákat, mítoszokat romboló iróniája minden újabb könyve megjelenésekor vitákat kavar a hazai irodalmi életben. Amel­lett, hogy a legelismertebb kor­társ szlovák írók egyike, jelen­tős műfordító is: az ő közvetí­tésével ismerhetik a szlovák ol­vasók a 20. századi amerikai és brit irodalom legnagyobbjai­nak köteteit. (juk) Hat magyar mozgóképet vetítenek a retrospektív programban Kelet-Európa önéletrajza a San Sebastian-i Filmfesztiválon ÖSSZEFOGLALÓ Keleti ígéretek - Kelet-Euró­pa önéletrajza címmel nagy­szabású retrospektív progra­mot tűz műsorra a holnap kez­dődő San Sebastian-i Filmfesz­tivál. Spanyolország első szá­mú nemzetközi filmes sereg­szemléje a vetítéssorozattal a berlini fal leomlásának 25. év­fordulójára emlékezik, és 16 ország alkotásaiból válogatva keresztmetszetet ad a kelet-kö- zép-európai országok ezred­forduló utáni filmterméséből. Az ötven filmet felvonultató programban hat magyar moz­góképet is levetítenek: Török Ferenc Moszkva tér című, 2001­Pálfi György a Hukkléval tér vissza a szemlére (Képarchívum) ben bemutatott első játékfilm­jét; Pálfi György Hukkle című rendezői debütálását (amely 2002-ben San Sebastianban el­nyerte a legjobb elsőfilmes ren­dező különdíját); Antal Nimród Kontroll (2003), Vranik Roland Fekete kefe (2005) és Mundru- czó Kornél Johanna (2005) című operafilmjét, továbbá Ko­csis Ágnes Pál Adrienn (2010) című legutóbbi rendezését. A szlovák filmtermésből Ke­rekes Péter Hogyan főzték a tör­ténelmet (2009) című doku­mentumfilmje, Zuzana Liová A ház (2011) című drámája és Mi­ra Fomay Kutyám, Killer (2013) című mozgóképe került be a vá­logatásba; továbbá a cseh kíná­latban szerepel például Alice Nellis cseh-szlovák koproduk­cióban készült road movie-ja, a Kirándulás. (MTI, as) Ludwig Bagin, a „mesélő"

Next

/
Thumbnails
Contents