Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)

2014-09-11 / 209. szám, csütörtök

8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2014. SZEPTEMBER 11. www.ujszo.com OLVASÓI LEVEL Ki húzza arövidebbet? Összefutottam egy jó isme­rősömmel, Elemvei, és igazi rémálomba illő történet me­sélt. - Hogy mi újság a mun­kában? Ó, már nem dolgozom ott... - Hogyhogy, hiszen elé­gedett voltál, a főnök megbí­zott benned, sokszor te he­lyettesítetted. - így is volt ad­dig az ominózus napig. Ebéd után a két kolléganőm kiment a bolt elé dohányozni, én összeraktam a bevásárlóko­sarakat és visszaültem a pénz­tárba. Vásárló persze jó ideig nem jött. De a lényeg másnap következett. Rögtön nyitás után berobogott a főnök, mindhármunkat magához hí­vott. Nem tudtuk mire vélni a dolgot, még az is megfordult a fejünkben, hogy egy kis pré­mium üti markunkat. A főnök emelt hangon közölte, végig­nézte a tegnapi videót, és lát­ta, hogy a két kolléganő nem volt a boltban, én pedig ott pöffeszkedtem a kasszában. Nyolc percen át... Ezért úgy határozott, megbüntet min­ket, egyikünket azonnal elbo­csátja. Egymásra néztünk, nem tudtuk, mi következik, de ami jött, arra álmomban sem gondoltam volna. A főnök előhúzott három gyufaszálat, és annyit mondott, aki a rövi- debbet húzza, az mehet. Azt hittük, ez valami vicc. De nem. Húzni kellett, és én húz­tam a rövidebbet. Nem szól­tam egy szót sem, otthon jól kibőgtem magam. Másnap a városban megbeszéltünk egy találkozót a „volt”' főnököm­mel, a felmondásomat hozta. Amikor kezdte mondogatni, sajnálja, hogy így történt, meg így meg úgy, akkor már nem türtőztettem magam, meg­mondtam neki, mit csinálhat a felmondási papírjával és fa­képnél hagytam. Hát ennyi. Most munkanélküli vagyok... Nem fér a fejembe, hogy a mai világban fel lehet így mondani valakinek. Megittuk a kávét, elbúcsúztunk. Heni- től. Aztán Heni nemsokára felhívott, hogy a jövő héttől már van új új munkahelye. Prachár Zalezsák Kornélia LOVESZAROK Elúszott legalább tízmillió euró! Az Ipoly-vidéken élő idős emberek emlegetik, hogy a múlt század elején 47 híd kö­tötte össze az Ipoly két partját. Majdnem mindegyiket lebom­bázták vagy a letűnt rezsimben felszámolták. A rendszerváltás után jöttek a fogadkozások, hogy amennyit csak lehet, újjá­építenek. A szomorú valóság az, hogy egyelőre kettő épült meg: Ráróspuszta (Rároš) és Rárós, valamint Pető (Peťov) és' Pöstyénpuszta között, jelen­tős mértékben a fennállása 10. évfordulóját ünneplő Ipoly-hi- dak Újjáépítéséért Polgári Tár­sulás erőfeszítéseinek köszön­hető. A hidak átadását az el­hunyt első elnök nem érhette meg, ám utódja, Lőrincz Mária joggal mondta az évfordulós ünnepségen: „Sajnos, Molnár Katalin sohasem sétálhatott végig szeretett hídjain, de a ró­la elnevezett Katalin híd hirde­ti, hogy élt itt egy ember, aki mert nagyot álmodni és álmai megvalósultak”. Örömteli az is, hogy a Szadán elfogadott magyar-szlovák kormányközi memorandumban további hat Ipoly-híd felépítését vállalták Besztercebánya megyében. Ezzel szemben Nyitra megyé­ben egyetlen ilyen híd sem épült. Bárhogy is magyarázko­dik az MKP alelnöke és Nyitra megyei frakcióvezetője, ezt a tényt nem tudja megcáfolni. Ezértködösít. Nézzük hát a konkrétumo­kat: nagyrészt uniós forrásból, mintegy tízmillió eurónyi tá­mogatással Helembát (Chl’a- ba) és Ipolydamásdot, illetve Ipolypásztót (Pastovce) és Vá- mosmikolát kötötte volna ösz- sze híd. Maga Farkas Iván emlí­ti egy interjúban, „zajlik a He- lemba-Ipolydamásd közötti híd építésének előkészülete, ti­zenkét éve pedig az Ipolypász- tó-Vámosmikola hídé. Már holnap indulhatna a közbe­szerzési eljárás, mivel magyar oldalon már az építési enge­dély is elkészült. Néhány hóna­pon belül kezdődhetne maga az építkezés.” Aztán Milan Beli­ca megyei elnököt teszi bűn­bakká, szerinte csak ő akadá­lyozza a további lépéseket. Ar­ról azonban egy szó sem esik, hogy az előkészületek akkor álltak le, amikor idén tavasszal Magyar Levente, a budapesti miniszterelnökség helyettes ál­lamtitkára levélben értesítette Nyitra megyét, hogy a két híd nem tartozik a magyarországi prioritások közé. Álláspontját az Új Szónak is megerősítette. Magyarán: további létesítmé­nyekre nincs pénz, még annyi sem, hogy a mind gyakrabban megáradó Ipoly miatt legalább egy megemelt hidat megépít­senek. Farkas Iván fogadko- zott, hogy minderről értesíti a július elején pozsonyi látoga­tásra érkező, az MKP székhá­zába is ellátogató Navracsics Tibor magyar külügyminisz­tert. A jelek szerint egyelőre semmit sem ért el, amit Robert Fico kormányfő parlamenti in­terpellációmra adott válasza is igazol, mely szerint a kormány­közi szerződés nem tartalmaz időpontokat az Ipoly-hidak fel­építéséről. Vagyis a két híd megépítését a magyarféljegeli. Ráadásul a már említett szadai memorandumban váratlanul az Ipolyvisk (Vyškovce nad Ipľom)-Tésa híd felépítését és a Dunaradvány (Radvaň nad Dunajomj-Neszmély komp­járat indítását rögzítették. Va­jon milyen javaslat és lobbi alapján? Erről nem tudott az MKP megyei frakciója? Vajon ezt a javaslatot is Milan Belica vitte keresztül, önhatalmúlag? Amialényeg: elúszotttízmil- lió euró, amelyet az EU két Ipoly-híd építésére hagyott jó­vá. Farkas Iván félreveri a ha­rangokat, mert szerinte „félő, hogy Nyitra megye passzív hozzáállása folytán semmi sem épül meg az új uniós költségve­tésiidőszakban.” Én viszont úgy látom, főleg a magyarországi fél passzív, ami jól jön Milan Belicának. Lehet­séges, hogy ő még Marian Kot- leba besztercebányai megye­főnöknél is jobban irtózik a ha­táron átnyúló, Magyarország­gal közös uniós projektektől? A válasz nyilvánvaló: az Ipoly-hi­dak Újjáépítéséért Polgári Tár­sulás erőfeszítéseinek és az ot­tani képviselők tevékenységé­nek eredménye a két Ipoly-híd. Érsek Árpád, a Híd képviselője Arányuknak megfelelő képviselet a nemzeti közösségeknek Kész a székely autonómiatervezet MT1-F1GYELŐ Kovászna, Hargita és Maros megyei közigazgatási egysé­gekből jönne létre a Székely­föld Autonóm Régió - olvasha­tó abban a székelyföldi auto­nómiatervezetben, amelyet a romániai Hotnews hírportál az RMDSZ-nek tulajdonít, s ame­lyet teljes terjedelmében nyil­vánosságra hozott román és magyar nyelven. Állítólag ez az a dokumen­tum, amelyet az RMDSZ készül benyújtani a román parla­mentben. A tervezet szerint az említett régiót általános és közvetlen szavazással megvá­lasztott regionális tanács és re­gionális végrehajtó testület ve­zetné. Az elképzelés szerint a 77 tagú regionális tanács székhe­lye Székelyudvarhelyen lenne, e testületben számarányuknak megfelelően képviseltetnék magukat a régió nemzeti kö­zösségei. A régió elnökét a re­gionális tanács választja. Az el­nök a Csíkszeredái székhelyű regionális végrehajtó testületet vezeti, melynek tagjait a regio­nális tanács soraiból választják majd. A tervezet szerint a régi­ón belül a megyék is megma­radnának. A dokumentum le­szögezi, a régióban a román nyelv mellett a magyar is hiva­talos nyelvnek számít. Az álla­mi és megyei közhivatalokban a tisztségeket a román és a ma­gyar nemzeti közösség arányai szerint tennék hozzáférhetővé, ezt azonban csak a tisztségek megüresedésével, lépésről lé­pésre alkalmaznák. A statútumtervezetet több erdélyi magyar lap, illetve por­tál is átvette. A Kelemen Hunor RMDSZ-elnök többségi tulaj­donában levő Transindex por­tál a Hotnews által közzétett dokumentumra vezető linket is közölt, és a dokumentumot az RMDSZ autonómiastatútum- tervezetének nevezte. MT1-HÁTTÉR Kolozsváron egy civil kezde­ményezés szeretné elérni, hogy töröljék a város hivatalos román nevéből (Cluj-Napoca) a Napo- ca szót. A város nevét negyven éve Nicolae Ceausescu kommu­nista diktátor elnöki rendelettel módosította Cluj-ról Cluj-Napo- cára. A rezsim ezzel a románok kolozsvári őshonosságának tu­datát kívánta erősíteni. Erre az adott lehetőséget, hogy a város helyén római kori település állt, Napoca, amelyet 124-ben Had­rianus császár nyilvánított a Da­cia Porolissensis provincia fővá­rosává. A névmódosítást rögzítő 1974-es elnöki rendelet az ese­mény 1850. évfordulóján szüle­tett. A kommunista diktatúra éveiben a város neve az erdélyi magyar sajtóban is Kolozsvár- Napocaként, majd zl 1980-as évek második felében Cluj-Na- pocaként jelenhetett meg. Györke Zoltán, Kolozs megye korábbi alprefektusa, a kezde­ményezés elindítója elmondta, kétszer keresték meg írásban Emil Bocot, Kolozsvár polgár- mesterét azzal a kérdéssel, hogy hajlandó-e népszavazást kiírni. Választ nem kaptak. Boc véle­ménynyilvánítása azért fontos, mert a román törvények értel­mében csak a polgármester írhat ki helyi népszavazást. A névmó­dosítás kezdeményezői akkor se mondanak le céljukról, ha a vá­ros vezetése nem hajlandó fog­lalkozni a kérdéssel. Ez esetben állampolgári kezdeményezéssel terjesztenék a parlament elé a névmódosítást, ehhez hat hónap alatt kell százezer támogató alá­írást összegyűjteni. Az önkormányzat még infor­málisan sem tárgyalt a kezde­ményezésről. A névmódosítás csak a város román nevét érinte­né, a kétnyelvűséget szabályozó törvény mellékletében a város magyar neve a hagyományok­nak megfelelően, Napoca nélkül szerepel. Mit kell tennie? Rendelje meg negyed évre az Új Szót és megajándékozzuk 2DVD-vel! Ez a lap jár Önnek! rwraa E lr> '03 N : vqj co o C Q_ o <L> "q3 ŕ 5 "Ö3 lo '03 E 'Ö3 LÚ < É '03 N E co 'O '03 N • • m C E N '03 '03 L_ '03 N JZ 03" ’Ö3 LO j5 E n u to o o-IS 5 Q_ o ü c -<u .ti Polgári kezdeményezéssel törölnék a Napocát Kolozsvár román nevéből Máig kísért Ceausescu Kolozsváron

Next

/
Thumbnails
Contents