Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)
2014-09-09 / 207. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. SZEPTEMBER 9. Vélemény És háttér 7 Demokrácia közép-európai módra, alapsulis szinten Visegrádi hintapolitika Ukrajna a visegrádi négyek legnagyobb szomszédja, és az ukrán válságban szépen kimutatja a foga fehérjét a középeurópai politikai elit. JARÁB1K BALÁZS A Pozsonyba akkreditált ukrán nagykövet ki is mondta, mit gondolnak az ukránok Robert Ficóról - úgy viselkedik, mint egy rossz szomszéd. A szlováknál már csak a magyarok népszerűtlenebbek most odaát. Az ok prózai: sem Szlovákia, sem Magyarország, de már Csehország sem fogadja el teljes mértékben a hivatalos kijevi véleményt, hogy Ukrajnában minden baj okozója Vladimir Putyin orosz elnök. Ellenben a lengyel álláspont legalább annyira oroszellenes, mint az ukrán. A három közép-európai országnak abban igaza van, hogy ami az elmúlt hónapokban történik, annak fő oka Ukrajnában keresendő. A legfontosabb tényező, hogy a belpolitikai csatározások és a hihetetlen méretű korrupció következtében összezuhant a központi állami hatalom. Ezt Moszkva alantas módon kihasználja: úgymond megakadályozza Ukrajna nyugati integrációját, ami már évek óta nem szerepelt a napirenden. Moszkva azonban - egyrészt saját bizonytalansága miatt - elhitte, hogy EU által nagy nehezen összegründolt ún. ukrán társulási szerződés (hasonló szerződést az EU Törökországgal még 1963-ban írt alá) akár a NATO-ba is beviheti Ukrajnát. Vagy Moszkva úgy értékelte, hogy még egy retorikai vereséget sem engedhet meg magának. Megvette Viktor Janukovicsot, és a politikai csatákban összezuhant az agyaglábakon álló ország. Azóta az események drámai fordulatot vettek, a történelem a szemünk előtt zajlik a szomszédban. Az EU, illetve a NATO új tagállamainak viselkedése - Viseg- rádtól a Baltikumig - a saját bizonytalanságuk tükre. Az ukrán összecsúszás szindrómája - sokkal enyhébb formában persze - megvan a V4-eknél is: a növekvő társadalmi egyenlőtlenség az elit és a „nép” között, a hagyományos intézmények (mint az oktatás, egészségügy, hadsereg, vagy urambocsá! a titkosszolgálatok) erodálása, illetve a mindent átitató, politikához kötődő korrupció. Hasonlóan Ukrajnához, nálunk is fehér holló a közérdekeket szolgáló tisztviselő vagy politikus. Az elmúlt tizenöt év arról szólt hogy a régiót integráljuk az EU-ba és a NATO-ba és ennek megfelelően nagyok voltak az elvárások. Az elmúlt tíz évben elhittük, hogy a NATO megóv minket, „természetesen” anélkül, hogy mi elvégeznénk a házi feladatot - például a hadsereg fejlesztésére fordítanánk a GDP 2 százalékát. Váratlanul jött a vizsga - katonai konfliktus' van a szomszédban. Ficónak igaza van, hogy az Oroszország elleni szankciók nem jelentenek megoldást az ukrán válságra. Ukrajnát eközben meg sem említi. Mondhatná, hogy a technikailag recesszióban lévő EU polgárainak nem akaródzik fizetni az ukrán számlát. Mondhatná, hogy az ukrán válság békés megoldását Moszkvával közösen, nem azt izolálva lehet megtalálni. Amit mond, az úgy hangzik: mi elvárjuk, hogy az EU vagy a NATO megoldja a dolgot, de tenni érte nem va- gyunkhajlandók. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Európa területi elrendeződése továbbra sem stabil, legfeljebb másként változik, mint száz éve A skót függetlenség felé TOKÁRGÉZA A semmiből lett vezető hír, hogy Skóciában népszavazás lesz az ország függetlenségéről. Ehhez arra volt szükség, hogy a közvélemény-kutatás eredménye azt vetítse előre, hogy a függetlenségpártiak akár nyerhetnek is, és létrejöhet az önálló skót állam. A brit és az európai közvélemény elkezdett aggódni. Nyugat-Európában sem azonosak az etnikai és az államhatárok, s az elmúlt évtizedekben több olyan nemzetiségi mozgalom is megerősödött, amely a nyelvhasználatot vagy az önkormányzatiság különféle formáinak megerősítését tűzte ki célul. A függetlenség valamilyen formában való elnyerésére reálisan két nemzetnek van esélye: a katalánoknak és a skótoknak, míg például a baszkoknál az intézményes nyomás, a bretonok esetében a nyelvi öntudat hiányzik ahhoz, hogy meglépjék a két nagy nemzet szintjét. Az Európai Unió eközben tehetetlenül nézi a folyamatot, hiszen saját eszközeivel nem tudja befolyásolni a függetlenségi törekvéseket, a spanyol és brit jogmenetbe pedig nincs beleszólása. Brüsszeli szinten így legfeljebb azok az erőtlen ellenérvek kapnak hangot, hogy az önállósodó országok nem számíthatnak az uniós tagságra és az ezzel járó előnyökre. A skót függetlenség koncepciója nem új dolog, de az utóbbi években kapott igazán nagy lendületet. Az elszakadáspárti erők az 1970-es évektől kezdve politikai befolyással is rendelkeznek, s 1979-ben sikertelenül, 1997-ben viszont sikerrel próbálkoztak egy önálló, több fontos területen is autonóm jogkörökkel rendelkező skót parlament felállításával - szintén népszavazáson. Ez a folyamat tetőzik szeptember 18-án. A skót törekvések kapcsán nemcsak a politikusok, hanem az akadémikusok körében is tartja magát az a nézet, hogy a skótok nem is tudják pontosan, miért van szükségük független országra és mit is szeretnének elérni. Valójában van indokuk, több is: az elszakadáspártiak érvei szerint az országra vonatkozó döntéseket minden téren Skóciában kell meghozni, a régió politikai befolyását csak növelheti az önállósodás, továbbá létezik egy eléggé erős gazdasági érv is: a nagy bevételt hozó brit olajkészletek komoly része skót felségvizeken található. A népszavazáson vélhetően szoros eredmény születik, és a függetlenségi törekvések világosan mutatják, hogy a nyugati demokráciák sem feltétlenül képesek mindenki számára megnyugtatóan elrendezni a nemzetiségi vonatkozású problémákat. Európa területi elrendeződése pedig továbbra sem stabil - legfeljebb más logika alapján változik, mint egy évszázaddal korábban. KOMMENTAR Hozott is, meg nem is NAGY ANDRÁS a Robert Fico a hétvégén egyszerűen összefoglalta, hogyan látja az ukrán konfliktust, illetve Szlovákia pozícióját. Nem szállt szembe az EU tagállamok többségével, mert nem annyira kemény legény, mint Orbán Viktor. Míg Orbán időnként valóban ideológiai harcot vív, a szlovák miniszterelnök legfeljebb laví- rozik. Kifelé ezt úgy próbálja eladni, hogy országa érdekeit védi, de felmerül a kérdés, hogy Szlovákia miniszterelnökének fejében a szabadság közvetienül mennyi pénzre számolható át. Mert érvelése nagyjából erről szól. Magyarázkodása az ukrán témában három fő gondolat köré csoportosítható. Az első, hogy Szlovákiát már eddig is érték valós gazdasági hátrányok, és a harmadik oroszellenes szankciók megszavazása esetén komoly gazdasági kára keletkezne az országnak, amit ő, a szlovák kormány miniszter- elnöke nem-vállalhat fel. Ebből kifolyólag arra fog törekedni, hogy Szlovákia bizonyos területeken kivételt kapjon. A számok ezzel szemben azt mutatják, hogy Szlovákiát legfeljebb néhány millió eurós kár érheti, a többi meg populista maszlag. Fico a saját számaiba már belevette a német gazdaság esetleges csökkenését is, amely hatással lehet Szlovákia GDP-jére is. Eközben a német kancellár arról beszél, hogy a szabadság nem váltható át GDP-re, de a szlovák miniszterelnök szerint ezt csak egy nagy ország vezetője mondhatja. Fico második érve a szankciók bagatellizálása. Ezek szerint a gazdasági szankciókkal semmit sem lehet megoldani, ezért nincs semmi értelmük, inkább tárgyalásos úton kell megoldani a helyzetet. Arról, hogy ha a tárgyalás nem vezet sehova, mit is kell tenni, a miniszterelnök mélyen hallgat. A Krím félsziget kapcsán szerinte elégséges az, hogy a nemzetközi közösség elítélte az orosz annektálást, nincs hova tovább menni. Bár ezt így még nem mondta ki, elképzelhető, hogy megelégedne ennyivel a mostani válság kapcsán is. A harmadik érv, melyet az előző kettő alátámasztására, illetve minden eddigi érv és tett megmagyarázása használ, az a Szlovákiából Ukrajnába elindított reverz gázszállítás. A kormányfő szerint kevesen tettek annyit Ukrajnáért, mint Szlovákia. Ezzel a miniszterelnök szerint eleget tettünk kötelezettségünknek, így bennünket már senki sem vádolhat azzal, hogy nem támogatjuk eléggé az ukránokat. A szlovák miniszterelnök ezáltal tisztán gazdasági, illetve pénzügyi témává degradálta az ukrán-orosz konfliktust, amelyben nekünk a számok alapján kell döntenünk. Még szerencse, hogy nincs elég vér a pucájában, és nem mondja ki őszintén, hogy mit gondol az egész konfliktusról. Mert annak csak Moszkvában örülnének. FIGYELŐ Kilenc hónapra van elég gáz Nem túl kemény tél esetén Szlovákia csak kilenc hónap után érezne meg, ha Oroszország szüneteltetné az európai gázszállítást - írta az EUOb- server uniós ügyekkel foglalkozó hírportál. Finnországot viselné meg a legjobban aleál- lás. A kölni egyetem energiagazdaságiam intézetének tanulmánya azt vizsgálta, milyen következményei lennének az orosz gázimport egy, három, hat illetve kilenc hónapos leállításának a télen. A tanulmány figyelembe vette a vezetékek elhelyezkedését, a tárolási kapacitást és az országok cseppfolyós földgázzal való ellátottságát. Mivel Finnországnak nincsenek tárolói és 100 százalékban Oroszországból importálja a gázt, elsőnek érezné meg a szállítmányok kimaradását: az első hónapban 10, három hónap után már 50 százalékos hiánnyal kellene szembenéznie. A legkitettebb országok között van még Lengyel- ország, Törökország, Ausztria, Görögország, az egész Balkán és Észtország. A német, francia és olasz gázellátást jelentősen visszavetne egy kilenc hónapos embargó - 46 milliárd köbméter gáz nem érkezne meg ezekbe az országokba. Szlovákia, Magyarország és Csehország is a kilenc hónapos kimaradást érezné meg. Dánia, Norvégia, Hollandia, Románia és az Egyesült Királyság viszont saját gáztartalékkal rendelkezik, ezeket az országokat még ilyen hosszú kimaradás sem viselné meg. Oroszország viszont becslések szerint 4-4,5 milliárd euró bevételtől esne el, ami az állami olajvállalat, a Gazprom bevételeinek 3,5 százaléka. Günther Oettinger, az unió energiaügyi biztosa szerint az orosz-ukrán konfliktus miatt, Európa energiabiztonságának megőrzése érdekében a legrosszabb kimenetelű eseteket is számításba kell venni. Elképzelhető a tanulmányt készítők szerint, hogy az unió megtiltja a cseppfolyósított földgáz kivitelét Európából, vagy korlátozza az ipari gázfelhasználást. (MTI)
