Új Szó, 2014. szeptember (67. évfolyam, 201-224. szám)
2014-09-06 / 205. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. SZEPTEMBER 6. Vélemény És háttér 7 Mi lesz a klasszikus szlovák jobboldali-liberális pártok szimpatizánsaival? Kék halál A Procházka-féle Sieť legújabb eredményei (Focus: 11%, Poliš 12%) ismeretében úgy tűnik, hogy az Igor Matovič által állított politikai csapda „benézéséért” komoly árat kell fizetni. RAVASZ ÁBEL A Sieť így is az erősebb jobboldali pártok egyike lehet a következő választási ciklusban, de mára elapadt az a fajta elsöprő energia, amellyel a párt elnöke a jobboldal élére tört az elnökválasztás és a pártalapítás után. Ennek fényében ismét aktuális a kérdés: mi lesz a klasszikus „kék” szavazókkal, azaz a szlovák jobboldali liberális szimpatizánsokkal? A kék szavazók - a szín ez esetben nem csak a kék imázzsal rendelkező SDKÚ-ra„ de általában a jobbközép pártokra utal - 1998 és 2006 között, majd 2010 és 2012 között is a domináns politikai erőt jelentették az országban. Az általunk preferált SD- KÚ uralni tudta a politikai tér jobb oldalát, és szövetségre lépve a katolikusokkal, a magyarokkal és a liberálisokkal (illetve helyenként a balközéppel is) ellensúlyt tudott teremteni a „nemzeti” baloldallal (HZDS, Smer) és szélsőjobbos szövetségeseivel szemben. Ezt az erőt azonban a Radičová- kormány bukása, majd a Gorilla-ügy a jelek szerint végzetesen megtörte. A kínosan rossz 2012-es választási eredménye után a párt Pavol Frešót választotta elnökké, aki a jelek szerint megállítani nem, felgyorsítani viszont annál inkább tudta a párt lefelé csúszását a lejtőn. Az SDKÚ ma a releváns közvélemény-kutatóknál az 5 százalékos küszöb alatt van, és ez a megmaradt szavazói bázis sem feltédenül a régi szavazóit takarja. Hová lettek a kékek? A távozók első nagyobb csoportja, a liberális jobbszél az SaS mögé állt be, még úgy 2009 tájékán. A pártról azóta kiderült, hogy sok minden, csak nem az SDKÚ-s értelemben vett polgári jogi liberális párt, ennek ellenére a SaS gyengüléséből (mostanában rendre szintén a vonal alatt van) az SDKÚ már nem tudott profitálni. Kék szavazók vannak a Híd táborában is, és a párt erre a profiljára Lucia Žitňanská leigazolásával is ráerősített. De szintén a kékekre utazik Rado- slav Procházka, például Miroslav Beblavý alelnökké választásával, na meg a mára szintén kifulladni látszó Dániel Lipšic- féle NOVA is. Ezen erők egyike sem tudta legalábbis eddig - integrálni maga mögött azt az akár 20%-nyi szavazót is kitévő kritikus tömeget, amely a mindenkori szlovákiai jobboldali kormányok motorja volt. A kék szavazók ma megosztottak a pártok között, és így nem képeznek olyan szavazói blokkot, amely jelentősebben befolyásolni tudná a politikai eseményeket. Talán ezért is annyira egyeduralkodó ma a Smer: a pirosak egyben szavaznak, a kékek viszont szét. Azt gondolom, hogy egy kék integráció nélkül a jobboldalnak nehéz lesz kormányt váltania. Hogy erre az integrációra mi a recept - a Sieť, a Híd vagy az SDKÚ megerősödése, esetleg egy újabb párt érkezése -, az ma még nem látszik, de a szlovák jobboldalnak valamiféle változásra mindenképpen szüksége lesz, ha ismét sikeres akar lenni. JEGYZET Nemzeti alkoholbiznisz JUHÁSZ KATALIN Régóta csiripelik a verebek, hogy a nemzeti dohányboltok utánjövőre jönnek a nemzeti italboltok Magyarországon, vagyis az alkoholkereskedelem is állami felügyelet alá kerül. Eddig nem akartam hinni a verebek- neknek, hiszen ezt a lépést logikátlannak tartottam egy olyan országban, ahol engedélyezték a házipálinka-főzést. A magyar kormány cáfol: ilyen előterjesztés nem készült és nincs napirenden. De ki tudja, mi kerül napirendre mondjuk három hét múlva. A közelgő önkormányzati választások előtt érthető ez a titkolózás, ám a „trafikmutyi” előtt is hasonlóan reagáltak az illetékesek a sajtó kérdéseire, így nagy valószínűséggel igaz a hír. A Heti Válasz információi szerint már tárcaközi egyeztetés alatt áll a koncepció, amelynek értelmében alkoholt csak az arra kijelölt boltokban lehet majd kapni. Nem tudni, hogy a korlátozás a sörre és a borra is vonatkozna-e, de jelen pillanatban bármibe lefogadom, hogy lesznek nemzeti italboltok. Ami ellen egyébként nincs ellenvetésem, hiszen Európa több országban ez évtizedek óta így működik, és sikerült is javítani a népegészségügyi statisztikán, illetve megakadályozni, vagy legalább megnehezíteni a fiatalkorúak alko- holhozjutását. Viszont az is tény, hogy a skandináv államokból nem jöttek olyan hírek, hogy a legnagyobb kormánypárt politikusainak baráti köréhez tartozó vállalkozók, illetve a párt szimpatizánsai kapták a koncessziókat. Az alkoholárusítás ugyanis hatalmas biznisz, tán még a dohánybiznisznél is nagyobb. A magyarok ráadásul alkohol- fogyasztásban a világ élvonalához tartoznak. Az egészség- ügyi világszervezet friss felmérése szerint egy magyarországi lakos évente 16 liter tömény alkoholt iszik meg. Ennél többet csak a moldávok és a csehek, (nálunk három literrel kevesebb az éves mennyiség). A kis élelmiszerboltok tulajdonosai mindenesetre már most rettegnek, hogy tönkremennek, ha nem árulhatnak szeszes italokat. Ami persze nem érdekli a kormányt, miért is érdekelné. Ráadásul ha a borokra is vonatkozna a korlátozás, azt is „felülről” határozhatnák meg, hogy mely bortermelőktől és értékesítőktől vehetik át az árut a nemzeti boltok. Természetesen a Fidesz-közeliektől, a többieket szép gyorsan tönkre lehet tenni. Olyan sajtóinformációk is napvilágot láttak, melyek szerint a nemzeti trafikosok is pályázhatnak majd az italárusítási koncesszióra, vagyis az égetett szeszeket egyszerűen bevinnék a nemzeti dohányboltokba. Amelyekben egyébként jelenleg is lehet kapni töményét, de ez esetben kizárólag ott lehetne hozzájutni. Illetve a feketepiacon, amely nyilván gyorsan virágzásnak indulna, ami népegészségügyi szempontból sokkal károsabb, mint a jelenlegi árusítási rendszer. VENDÉGKOMMENTÁR Látványkampány LAKNER ZOLTÁN Olimpiai szellemben készülhet a magyarországi ellenzék az idei harmadik választásra: nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Ami alatt elsősorban azt értem, hogy a részvételről szóló döntés az a kulcsfontosságú mozzanat, ami meghatározza az ellenzék viszonyát az Orbán-rendszerhez. Az EBESZ jóvoltából hivatalos helyről is tudható, hogy a tavaszi országgyűlési választás tisztasága kívánnivalót hagyott maga után. Nem ezért vesztett az ellenzék, ám a kétharmados eredménybe belejátszott. Ezt követően a kormányoldal szánt szándékkal létrehozott egy életképtelen fővárosi közgyűlési konstrukciót, hogy még az esélyét is elkerülje a baloldali-liberális pártok budapesti többségének. Ezen felül a miniszterelnök és ideológusai világosan tudtunkra adták, hogy a kormány rendszert épít, az ellenzék pedig a rendszeren kívül helyezkedik el. A kormány ellenzőinek kívül tágasabb. Ennél fogva az ellenzék választáson történő részvétele kevéssé szólhat a rendszer megrengetéséről, hiszen a játékszabályokat pontosan úgy alakították ki, hogy a Fideszen kívül más párt ne győzhessen. Ettől még igaz, hogy az ellenzék széttagolt, és elemeiben is gyenge, ám ennek részben - persze tényleg csak részben - az is az oka, hogy olyan politikai alkukba és rivalizálásba kényszerült, amelyek szinte megnyerhetetlenek. Nem mentség ez az ellenzék saját hibáira, amelyeknek száma egyre gyarapszik. Az önkormányzati választás előkészületei és eddigi történései afféle tünetkampányként értelmezhetők: ami baj az identitások és a szervezetek gyengeségéből, az egymással folytatott harcokból, meg a tisztázatlan belviszo- nyokból adódhat, az most mind a felszínre tör. Mindez egy olyan kampány során történik, amelynek látszólag minden korábbinál nagyobb a tétje, hiszen most először négy helyett öt évre választunk helyhatóságokat. Valójában azonban 1990 óta még soha nem volt ennyire súlytalan a helyi kormányzás: intézményeit, pénzét, politikai hatalmát egyaránt államosították, mozgástér alig maradt. így az ellenzék szereplésének tétje csak félig-meddig az, hogy létrejönnek-e a Fidesz-kormányžás ellensúlyát jelentő önkormányzatok, s hogy lesznek-e olyan vezetők, akik nem a miniszterelnök szinkronhangjaként szólalnak meg saját településükön. A legfontosabb a látszódás. Az ellenzéki erők hírt akarnak adni magukról a választóknak, s ez ésszerű, mert bizonyíthatják: mégsem egyedül a Fideszé az ország. Ám e vállalkozás kockázatot is hordoz. Az országos figyelemmel övezett településeken folytatott rossz kampány, illetve gyenge eredmények esetén az Orbán-rendszert ellenzők passzivitása tovább fokozódhat, amivel a rendszer szavatossági ideje hosszabbodik. A szerző magyarországi politológus FIGYELŐ Muzulmán vallásrendőrség Wuppertalban Az iszlám jogrendszer, a saría előírásainak tiszteletét számon kérő vallásrendőrség jelent meg a németországi Wuppertalban, a német rendőrség eljárást indított a csoport valamennyi tagja ellen. 11 személy ellen indítottak eljárást a gyülekezési jog megsértése miatt. A hatóságok nem tűrik, hogy bárki is megfélemlítse vagy provokálja a polgárokat - mondta Birgitta Raderma- cher rendőrkapitány a Rheinische Post című lapnak. A 19 és 33 év közötti muszlim férfiak narancssárga mellényt viseltek Shariah-Police (saríarendőrség) felirattal, játéktermekben, török üzletekben, szoláriumokban jelentek meg. Felszólították a tulajdonosokat és vendégeket, hogy ne fogyasszanak alkoholt, és tartózkodjanak a szerencsejátékoktól. A belvárosban szórólapokat osztogattak, amelyeken a Sha- riah-Controlled Zone (ebben az övezetben a saría törvényei uralkodnak) felirat állt, és például az, hogy tilos a zenehallgatás, a koncertlátogatás, a kábítószer-fogyasztás és a prostitúció. A szórakozóhelyeknél zaklatták az oda igyekvőket. Az önjelölt er- kölcsrendészek a világi államot elutasító, a saría alapján működő állam kiépítésére törekvő szalafísta irányzat hívei. Közölték, hogy hamarosan a tartomány más városaiban is megjelennek. A német belső elhárítás szerint a szalaíizmus a leggyorsabb ütemben terjedő szélsőséges iszlamista irányzat Németországban. A sza- lafista szubkultúrából származnak sokan azok közül, akik Németországból a Közel-Keletre utaznak, hogy csatlakozzanak a Szíriái polgárháborúban részt vevő, illetve Irakban felkelést folytató radikális iszlamista fegyveres csoporthoz, az Iszlám Államhoz. (MTI)- Menjünk, nézzük meg, mit adnak a nemzetiben. (Peter Gossányi rajzi
