Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)

2014-08-06 / 180. szám, szerda

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. AUGUSZTUS 6. www.ujszo.com RÖVIDEN Féltik a teknősöket Los Angeles. Teknősvásárlási lázat indíthat el, majd szám­talan állat kidobásához vezethet az USA-ban pénteken be­mutatandó új Tini Nindzsa Teknőcök-film - figyelmeztetnek állatvédők az 1990-es film utáni tapasztalatokra hivatkozva. Egy kaliforniai teknősvédő szervezet szerint a gyerekek nin­csenek tisztában azzal, hogy a valódi teknősök nem tudnak repülni, és olyan akrobatikus mutatványokra sem képesek, mint fiktív másaik, ezért gyorsan elveszthetik érdeklődésü­ket, és a szerencsétlen állatok kukában végezhetik. Élő tek­nős nem való 13 évesnél fiatalabb gyermek kezébe - áll a szervezet nyílt levelében. (MTI) Harry Potter toleranciára nevel London. Angol és olasz kutatók szerint a Harry Potter- könyvek olvasása csökkenti az előítéleteket. Elsőként 34 olasz általános iskolást vizsgáltak, akiket a bevándorlókkal és a ki­sebbségekkel kapcsolatos hozzáállásukról kérdeztek. A kö­vetkező hat hétben részleteket olvastattak velük a Harry Pot- ter-regényekből, majd újra kitölttették velük a kérdőíveket. A gyerekek empátiája nőtt a bevándorlókkal szemben. A kuta­tást angol és olasz főiskolások körében folytatták, és a regény- részletek elolvastatása után kapott eredmények egybevágtak az olaszországi tapasztalatokkal. A tanulmány szerint a fiata­lokra hatással volt „Harry Potter pozitív beállítottsága és vi­selkedése a kisebbségi csoportokkal szemben”. (MTI) Hallström tizenkét év után mondott igent Kulináris csatározások MTI-HÍR Los Angeles. Több mint ti­zenkét éve kérte fel Steven Spi­elberg Lasse Hallströmöt közös munkára, ám a svéd rendező csak tavaly tudta elfogadni az invitálást. Az USA-ban a hét végén mozikba kerülő Az élet ízei című filmjéről tartott saj­tóbeszélgetésen Hallström el­mondta, hogy 2002-ben „tra- umatikus fájdalom” tört ki raj­ta, amikor eí kellett utasítania a Kapj el, ha tudsz című film ren­dezését, amelyre Spielberg fel­kérte. A filmet ezért Spielberg rendezte, aki a mozi producere is volt. A trauma végül elszállt, ami­kor a két filmóriás egyesítette erőit Az élet ízei című film elké­szítésére, amelyet Hallström rendezett, és Spielberg a pro­ducere Oprah Winfreyvel és Ju­liet Blake-kel. „Régóta csodá­lom őt” - mondta Hallström, megjegyezve, hogy az amerikai rendező-producerrel azonos korúak. (Hallström 68, Spiel­berg 67 éves.) „Mennyei volt dolgozni vele mint producer­rel. Nagyon nagy segítséget je­lentett, hogy napokon át ott volt a vágószobában, elmondta elképzeléseit, naponta meg­osztotta gondolatait. Jó ötlete­ket adott a forgatókönyvhöz is... Olyan volt, mintha együtt csináltuk volna, én és Spielberg” - tette hozzá. A Madame Mallory és a kis indiai konyhafőnöke című könyv filmváltozatának fősze­repét Helen Mirren játssza. A filmet Franciaországban és In­diában forgatták. A történet egy indiai családról szól, amelynek tagjai Dél-Franciaor- szágba költöznek, ahol egy Mi- chelin-csillagos francia étte­remmel szemben megnyitják saját éttermüket. Igazi kuliná­ris csatározások kezdődnek szerelemért, hűségért és a csa­ládi tradíciókért. Hivatalosan vasárnap ért véget, de még tegnap is bőven akadtak programok a nyár talán legmegosztóbb magyarországi fesztivál­ján. A béke szigetének kikiáltott Ozoráról évek óta leginkább a rendőrségi razziák kapcsán lehet hallani, mára azonban Európa egyik legnagyobb pszichedelikus zenei fesztiváljává nőtte ki ma­gát, a zenei kínálatot szakemberek is dicsérik. Az Ozora idén ti­zenhatodik alkalommal került megrendezésre. (Fotó: MTI) Könyvek a strandszatyorba 111.: történelmi romantika hercegekkel és cigánylegényekkel Ami Jane Austenból kimaradt Fontos felismerést kívá­nok megosztani a kedves olvasókkal: amikor csil­logó szemű ifjú hölgyek azt állítják, történelmi könyveket olvasnak, nem a középkori városok fejlődése vagy a hideg- háborús konfliktusok elemzése felé érdemes terelni a beszélgetést. Ál­talában a történelmi ro­mantika címszó alatt fu­tó művekről van szó, me­lyekben jellemzően ör­dögi mosolyú skót ne­mes urak és angol herce­gek csábítanak el nem is annyira vonakodó kis­asszonyokat. ALMÁSl SÁRA A műfaj megfejtéséhez nincs szükség bonyolult struktúra­kezelő algoritmusokra: adva van a szerelmi történet, hát­térben az elnagyolt historizáló kulisszákkal. A környezet, az időszak igazából mellékes - a szerzők a történelmi ismerete­iket nyilvánvalóan más, hason­ló kaliberű szerzők hasonló munkáiból vagy legfeljebb a Wikipedia szócikkeiből veszik. Persze nem is ezért népszerűek töretlenül ezek a regények. Egyszerűen csak a romantika iránti igényünket elégítik ki: minden megpróbáltatás dacá­ra hőseink végül révbe érnek az oltár előtt. Az idáig vezető cselekmény alapmintája nem túl változatos. Főhősünk álta­lában egy élvhajhász, megrög­zött agglegény (herceg, gróf, vikomt, báró...), akit végül megszelídít hősnőnk kitartó, gyengéd szerelme. Esetleg van még az a sztori, amikor szerep­lőinket kényszer vagy szükség tereli egymás mellé (pl. a vé- ledenül kerekedett kompro­mittáló helyzetet csak házas­sággal lehet megoldani), és hosszú, rögös úton jutnak el a boldogságig. Történelmi romantikus re­gények játszódnak a viking korban, a középkorban, az Er- zsébet-korban, de valami mi­att manapság a régenskori Anglia a legnépszerűbb hely­szín (ezek az ún. regency re­gények). Belterjes (szöveg)vi­lág ez: ha elolvastunk néhány könyvet, gyorsan az az érzé­sünk támad, hogy a szereplők, a történetek könnyen felcse­rélhetek, függetlenül attól, ki is a szerző és éppen melyik nagy családi sagába nyúltunk bele. Mert hogy ezen a műfaji változaton belül is igen nép­szerűek azok a sorozatok, amelyek egy család vagy egy baráti társaság tagjainak tör­ténetét mesélik el. A megfer- tőzötteknek nem kell magya­rázni, mi is az a Malory család (Johanna Lindsey), Bridgerton család (Julia Quinn), Macken­zie család (Jennifer Ashley) vagy kik a Bukott angyalok (Mary Jo Putney). Akik egye­lőre érintetlennek tudják ma­gukat, döntsenek belátásuk szerint: olvasni, nem olvasni... Anyáink, nagyanyáink, déd­anyáink és ükanyáink nem­zedékének is megvoltak a ked­venc történelmi romantikus szerzői - ezek közül né- hánnyal ma is találkozhatunk a könyvesboltokban, „örök­becsű alkotásaikat” időről idő­re újra felfedezik a kiadók. E sorok írója teljesen esetlege­sen tallózva a 20. század első felében, ill. derekán alkotó Georgette Heyer Régi szép színek (Gabo Kiadó, 2012) című regényére bukkant rá, és igen hálás ezért, mert segítette megérteni a műfaj egyik alap­vetőjellegzetességét. Arra már utaltunk, hogy történelemről ezekben a könyvekben aligha van szó, az viszont csak itt vált világossá, hogy a társadalmi­társasági viszonyok, a korabeli erkölcsök s normák ábrázolá­sát is alapvetően a szerző saját kora határozza meg. Heyernél a romantikus beteljesedés így néz ki: a mindenki által ördö­gien gonosznak tartott Avon herceg bevonul az étkezőbe; egyik kezében csirkebőr legye­zője, a másikban újdonsült arája finom kacsója (folytatás­ként ott a lány is). Ő már nem az apródom, hanem a hitve­sem - közli a főrend a meg­döbbent társasággal, mire az érintett szerelmes rajongással pillant urára, és édesdeden el­pirul. A mai szerzők könyvei­ben az a bizonyos csúcspont jóval korábban eljön: bizony, bizony, hősnőinkről már a meggyűrűzés előtt lekerül a fűző, és közelebbi ismeretsé­get kötnek a herceggel, a vi- komttal vagy a báróval a ka­napén, esetleg az előtte kiterí­tett Aubusson szőnyegen. A paradigmaváltás a női fősze­replők karakterében is meg­mutatkozik: az édes naivák he­lyét egyre inkább a határozott, emancipált vagy éppen a fur­csaságaikkal tüntető leányzók veszik át. A szerzők (jellemző­en írónők) pedig érezhető él­vezettel hoznak össze bizarr párokat, egyre extrémebb helyzeteket. A Könyvmolyképző Kiadó­nál jelent meg tavaly Sarah MacLean A csábítás kilenc sza­bálya című regénye, ami arra utal, hogy az elsősorban tizen­éves, illetve „fiatal felnőtt” ol­vasók igényeire szakosodott, nagyobbrészt fantasyt termelő kiadó piacilag izgalmas terü­letnek találta a történelmi ro­mantikus műfajt. A csábítás ki­lenc szabálya természetesen a régenskori Angliában indul. Csúnyácska hősnője, Lady Calpurnia bőven benne van a korban, amikor úgy dönt, ele­ge van abból, hogy mindig tö­kéletesen viselkedett. Listát készít hát azokról a vágyott dolgokról, amelyeket férfiként megtehetne, nőként viszont ti­losak a számára. Társasági szabályokat áthágó viselkedé­séhez ifjúkori plátói szerelme, az élvhajhász Ralston márki szegődik társul, és a boldog befejezést is borítékolhatjuk. Kissé szarkasztikusán úgy is fogalmazhatnánk: társadalmi tabukat döngetve indult útjára Lisa Kleypas Hathaway család című sorozata. Első és máso­dik részében - Éjfélig vagy az enyém (Ulpius-ház, 2010), Csábíts el pirkadatkor (Ulpius- ház 2012) - a két idősebb Hathaway kisasszony választ párt magának a 19. századi Angliában, egy-egy szenvedé­lyes roma fiatalember szemé­lyében. Dicséretükre legyen mondva: már az előtt megad­ják magukat a vágyaiknak és felülemelkednek a társadalmi előítéleteken, hogy kiderülne, választottjaik apai ágon egy ír arisztokrata család leszárma­zottai és örökösei. A műfaj mai királynőj eként számon tartott Julia Quinn- nek több sorozata is elérhető magyarul, közülük a legna­gyobb terjedelmű a nyolc test­vér párválasztását elmesélő, 8+1 részes Bridgerton család széria. (Az utolsó kötet, azaz a nyolc mese epilógusait tartal­mazó plusz könyv És boldogan éltek címmel idén jelent meg a Gabo Kiadónál.) Quinn alap­vetően az olvasható szerzők közé tartozik: meglehetősen ügyesen számítja ki az érzelmi hatásokat, hol humoros, hol mélabús, hol tragikus, de alapvetően derűs világot te­remt. Ráadásul - nagy szó - van érzéke a részletekhez: a Bridgertonok történeteinek java részét keretbe ölelő histó­ria, a titokzatos Lady Whistle- down pletykalapja által közölt hírek, illetve a szerző kilétére vonatkozó találgatások sokat lendítenek a regényfolyamon. A legjobb pillanatok közé tar­toznak azok a részek is, ami­kor a nyolcgyermekes özvegy lady éppen házasulandó lá­nyait igyekszik felvilágosítani a nászéjszaka várható esemé­nyeiről. Ha felhőtlen, pihente­tő nyári olvasmányt keresnek ebből a szegmensből, azt hi­szem, Quinn lehet a tuti vá­lasztás. Végezetül álljon itt még egy ajánlat, megkockáztatva azt a feltevést, hogy egy mai szerző által a 20. század legelejére he­lyezett történet - némi fenntar­tással bár, de mégis - a törté­nelmi romantikus irodalom fi­ókjába helyezhető. Brenda Joyce Francesca Cahill esetei gyűjtőcímen futó sorozata né­hány hónappal ezelőtt jutott el a végéig a magyar könyvpia­con: már olvasható a 9., utolsó rész, a Halálos esküvések is (Harlequin, 2014). 1902-ben járunk, a New York-i „felső ezer” köreiben. Francesca Ca­hill dúsgazdag család gyerme­ke, de ami számára fontosabb: kékharisnya, igazi reformer, ti­tokban főiskolára jár, és az a terve, hogy ő lesz az első újság­írónő. Aztán egy napon a szomszédban gyermekrablás történik, Francesca pedig fel­fedezi magában a nyomozói képességeket. Innentől kezdve minden rész magával hoz egy újabb bűnügyet, meg persze egy újabb fordulatot abban a szerelmi történetben, amely a lány, a város példamutató rendőrfőkapitánya, Rick Bragg, az ő féltestvére, a nem éppen szeplőtlen hírnevű dús­gazdag üzletember, Calder Hart és a férfiak régebbi part­nerei között hullámzik. Bár kriminek nem nevezhető, élve­zetes olvasmány lehet mind­azok számára, akik a lazításban is kedvelik az izgalmakat.

Next

/
Thumbnails
Contents