Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-06 / 180. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AUGUSZTUS 6. Vélemény És háttér 7 Úgy látszik az adó- és járulékemelési hullám még nem rontotta le eléggé a vállalkozói környezetet Túlórázó szakszervezet A baloldal úgy gondolja, majd azzal csábítjuk ide a befektetőket, hogy a visegrádi négyek közül Szlovákiában a legmagasabb a minimálbér és a társasági adó, és mi vagyunk az első új uniós tagország, amely megszüntette az egykulcsos adót. Kiváló PR. GÁL ZSOLT A szakszervezetek szeretnék 400 euróra emelni a minimálbért, a Fico-kormány igyekszik ehhez minél közelebbi szintet törvénybe iktatni jövő januártól. Emil Machyna szakszervezeti vezető közben a munkaidőt is csökkentené, szerinte csak a túlórák uniós átlagra való csökkentésével 40 ezer új munkahelyjönne létre. Jelen helyzetben mindkét javaslat tipikus populista intézkedésként értékelhető: bizonyára népszerűek lennének, de összességükben rontanák, nem javítanák a gazdaságihelyzetet. Ha a dolgok olyan egyszerűen működnek, mint ahogy a smeres és szakszervezetis agyak járnak, akkor a kormány miért nem vezeti be a luxemburgi minimálbért (1921 euró/hó) és miért nem csökkenti 20 órára a heti munkaidőt? Ez esetben - a balos logika alapján - mindenki egy csapásra gazdag lenne és megszűnne a munkanélküliség. Mert ha bizonyos órányi munkaidő-csökkentés automatikusan, mondhatni mechanikusan 40 ezer új munkahelyet hoz (ahogy Machyna gondolja), akkor ebből logikusan levezethető, hogy mondjuk a munkaidő nyolcszor ekkora lefaragása nyolcszor 40 ezer új munkahelyet jelentene, ergo megszűnne a munkanélküliség (azonnal Nobel-díjatneki!). A valóság nyilván kicsit összetettebb. Egyrészt sok empirikus példa igazolja (a legjobb Franciaországé), hogy a munkaidő adminisztratív csökkentése nem vezetett a foglalkoztatottság növeléséhez. Ha ezt megspékelik a minimálbér felemelésével, akkor meg pláne kérdéses az eredmény. Ha viszont ez utóbbit úgy akarják elérni, hogy a munkaadóknak ne kerüljön többe (Ficóék most arról is beszélnek, hogy járulék- csökkentéssel kapcsolnák össze a dolgot), akkor az állam emiatt kieső bevételeit kell pótolni, amit megint az embereken fognak behajtani. (A kiadáscsökkentés sci-fi kategória ennél a kormánynál.) Röviden: a dolog nem működik. Arra azonban alkalmas, hogy tovább rontson a vállalkozói környezeten, mert ezek szerint az eddigi rombolást nem tartják elégségesnek. Szlovákia máig abból él, hogy (különösen a 2002 és 2006 közötti) reformok sokaságával becsalogatta a beruházókat. Csakhogy akkor a legalacsonyabb társasági adóval, a legegyszerűbb, az egykulcsos adót a térségünkben elsőként bevezető rendszerrel, a legalacsonyabb minimálbérrel stb. von- zottuk a tőkét. Most mindennek az ellenkezője igaz. A kiút kezdete a tatarozás lenne, nem pedig a további rombolás. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója KOMMENTAR Orbán Keletre tart MARIÁN LEŠKO Egyszer okozott felbolydulást Szlovákiában amerikai politológus írása. 1989-ben Fareed Zakaria azt írta: „Időnként a demokratikusan megválasztott kormányok is ignorálják azokat a határokat, amelyeket az alkotmányos keretek szabnak a hatalom számára, és megfosztják polgáraikat alapvető szabadságjogaiktól”. Példaként pedig Mečiar Szlovákiáját hozta fel. Az illiberális rendszerek a demokráciát letudják azzal, hogy szabad választásokat tartanak. Aztán fittyet hánynak rá, hogy a demokrácia a törvények hatalma, a hatalmi ágak szétválasztása és a szabadságjogok biztosítása. 1998-ban valamennyi kicsit is értelmes ember számára világos volt, hogy amíg a me- čiari illiberális demokráciát nem váltja fel valódi liberális demokrácia, nem csatlakozhatunk se a NATO-hoz, se az EU-hoz. Azóta pedig bebizonyosodott, hogy önmagában az uniós tagság sem biztosíték az illiberális visszaesőkkel szemben. Orbán Viktor magyar miniszterelnök arra használja a Fidesz erdélyi nyári táborait, hogy előadja vízióit. Amikor pár éve arról beszélt, hogy Magyarország a vezetésével folytatja szabadságharcát, Alex Rühe német újságíró megkérdezte, hova vezet ez a szabadságharc. Orbán néhány napja adott világos választ: célja az illiberális állam kiépítése. Ahol nem fontosak az emberi és szabadságjogok, csakis úgymond a nemzet sikere. Orbán szerint a „nemzet nem egyének puszta halmaza, hanem egy közösség, amelyet szervezni kell”. A sikeres országok (a magyar miniszterelnök szerint ezek Kína, Szingapúr, India, Oroszország és Törökország) éppen az illiberális rendszert használják erre. És mivel azt akarja, hogy Magyarország „sikeres” legyen, olyan országot igyekszik kitalálni, amely a nemzetet rendeli minden fölé. Winston Churchill híres mondata, mely szerint „a demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, ha eltekintünk az összes többitől, amit már kipróbált az emberiség”, akkor hangzott el, amikor Sztálin és Hitler volt hatalmon. A mondat még ma is érvényes, még akkor is, ha Vlagyimir Putyin vagy Orbán Viktor megkérdőjelezi. Még ha el is tekintünk attól, hogy Oroszország vagy India nem olyan ország, ahol egy normális uniós állampolgár élni szeretne, Orbán szövegelése az illiberális demokráciáról ideológiai álca az autoritativ rezsim bevezetésére. Beszéde pedig magyarázat mindarra, amit eddig tett: a demokratikus intézmények programszerű gyengítése, hogy az állam nevében szónokló funkcionáriusként diktálhassa az embereknek, mit kötelesek megtenni a nemzetért. A Mečiar kapcsán már emlegetett politológus, Fareed Zakaria Orbán beszéde után azt mondta, nem hitte volna, hogy egy politikai vezető - főleg egy uniós miniszterelnök- az illiberális demokráciát fogja dicsér- getni. Mi több, Orbán azt is kijelentette, nem gondolja, „hogy az Európai Unión belül ne lehetne egy illiberális, nemzeti alapokon álló új államot fölépíteni”. Az EU a liberális társadalmi értékeket hordozó szerveződés, de Orbán Viktornak is rá kellene jönnie, hogy nincs minden megengedve. Mert nemcsak Oroszország várja Orbán sikerét, hanem olyan politikusok is, mint Geert Wilders, Nigel Faragé vagy Marine Le Pen. ........................................................................................................................................................ A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora Amint a franciák felbukkantak az erőműben, megmagyarázhatatlan dolgok történtek, kis híján végzetes atomkatasztrófa következett be Az orosz titkosszolgálat szerepe a paksi atomüzletben FIGYELŐ Új megvilágításba helyezik a paksi erőmű bővítésének történetét azok az értesülések, amelyeket a Nouvel Observateur ismertetett: a francia hetilap szerint az orosz titkosszolgálat hozta tető alá az „évszázad atomüzletét”, elébe vágva a franciáknak. Néhány magyar résztvevő szerepe, illetve a 2003-as paksi üzemzavar máig húzódó históriája is átértékelődhet. A cikk lényege: a Roszatomnak sikerült eladnia egy atomerőművet Magyarországnak, miután titkos- szolgálati úton értesült róla, hogy a magyar kormánynak a francia Areva már ajánlatot tett. Ennek következménye lett Orbán Viktor váratlan és mindvégig titokban tartott moszkvai útja idén januárban (amelyről előzetesen a magyar kormány csak dezinformációkat osztott meg a közvéleménnyel), a magyar-orosz nukleáris együttműködési megállapodás aláírása és az egész furcsa történet a lefújt nemzetközi tenderrel, a parlament elől is elrejtett hatástanulmányokkal. A Népszabadság informátorai szerint az eset megértéséhez vissza kell menni 2003-ig, a paksi reaktorbalesetig. Akkor egy olyan tisztítási művelet okozta az üzemzavart, amelyet az orosz kivitelezésű erőmű konstrukciós hibája tett szükségessé. Az erőmű és a kormány illetékesei (még az első Orbán-kabinet, 2001-2002-ben) úgy döntöttek, hogy a nukleáris fűtőelemeken észlelt lerakódások eltávolítását nem az oroszokra, hanem egy német-francia cégre, az Areva érdekeltségébe tartozó Frama- tome-ra bízzák. Az „ellenség”, vagyis a franciák kapun belülre kerülését a magyar nukleáris ágazatban máig létező „orosz lobbi” támadásként értelmezte, és igyekezett elhárítani. Ezzel is összefügghet, hogy a tisztítási művelet előkészítését megmagyarázhatatlan momentumok jellemezték, amelyeknek a balesetet vizsgáló, fideszes vezetésű parlamenti vizsgálóbizottság jelentése szerint közük lehetett ahhoz, hogy a beavatkozás kis híján végzetes atomkatasztrófába torkollott. Idézet a jelentésből: ,A tartályban nem volt kizárható a spontán láncreakció. Semmiféle, az időtényezőt is figyelembe vevő beavatkozás nem volt, amely meg tudta volna akadályozni egy üyen reakció beindulását.” A Framatome a dicstelen epizód után rövid úton távozott Paksról, és jött helyette a Tvel, a Roszatom leányvállalata. A franciák kiebrudalásában és az oroszok „visszahívásában” két embernekvoltkulcsszerepe: Kocsis Istvánnak, aki 2002-től 2005-ig az atomerőmű vezér- igazgatója volt, és Aszódi Attila jelenlegi paksi bővítési kormánybiztosnak, aki 2003-ban a baleset utáni kárelhárításért felelős miniszteri biztosként tevékenykedett Pakson. A francia-orosz cserének is voltak nehezen magyarázható elemei. Aszódi akkori állítása szerint a legolcsóbb és leggyorsabb kárelhárítási ajánlat nyert, de ennek ellentmond, hogy akkor másfél évben határozták meg a folyamat időszükségletét, az azonban máig, azaz 14 év alatt sem zárult le, a tényleges költségekről pedig a kormány - kockáztatva a törvénysértést is- nem hajlandó tájékoztatni. Emellett feltűnő, hogy az állam akkori képviselőit jobban érdekelte a franciák elküldése, mint az esetlegesen megszerezhető kártérítés, és ebben az egymást követő kormányok - beleértve Orbánékat is - mindvégig partnerek maradtak. Az említett vizsgálóbizottsági jelentés elfogadását pedig egyenesen a Fidesz hiúsította meg. Aszódi Attilát, illetve Kocsis Istvánt azóta is az említett „orosz lobbi” emberének tartják. Kocsisról a Népszabadság idén tavasszal azt is megírta: annak ellenére, hogy az MVM-et érintő 15 milliárdos sikkasztási ügyben jelenleg is gyanúsított, Orbánék igénybe vették a szakértelmét és az orosz atomiparhoz fűződő rendkívül jó kapcsolatait az atomüzlet nyélbe ütéséhez. Ezeknek a kapcsolatoknak az eredetéről és mibenlétéről semmit sem találni Kocsis életrajzában. Arra, hogy másodszor is a Kocsis-Aszódi páros siklatta volna ki a franciák paksi csatlakozását - nincs semmilyen bizonyíték. Iparági források ugyanakkor megemlítették, hogy Aszódi Attila azon kevesek közé tartozott, akinek - mint a BME Nukleáris Technikai Intézete igazgatójának - szinte biztosan voltak információi az Areva bővítésre vonatkozó ajánlatáról. Kocsis pedig mindigjelen van, amikor az oroszok a magyar energiaiparban nagy üzletet kötnek: az egyik jobboldali hírportál cikke szerint már 2010-ben, nem sokkal a kormányváltás után is ő volt a kulcs ahhoz, hogy az Orbán-kabinet szándékának megfelelően Oroszország eladja a magyar államnak a Mol-részvénypakettet. (444.hu, NOL)- Három órája nem tudok hozzá bejutni, mert a pótérettségire készül.
