Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-05 / 179. szám, kedd
www.ujszo.com UJSZO 2014. AUGUSZTUS 5. Vélemény és háttér 7 Nyári kulisszák között készülnek a pártok az őszi önkormányzati választásokra Hálózatépítés uborkaszezonban Ez a nyár a szlovákiai politikában némiképp eltér a megszokottól, most születnek a döntések a novemberi helyhatósági választások lehetséges koalícióiról. TOKÁR GÉZA A polgármesterek és helyi képviselők helyzete annyiban eltér az első vonalas politikusokétól, hogy nem feltétlenül kell kötődniük szorosan egy párthoz. Gyakran ezért nem is kötelezik el magukat, miközben maguk a pártok a káderépítés egyik fontos fázisának tartják ezt az időszakot, hiszen az politikai jövőjüket is nagyban meghatározhatja. A helyi független káderekért meg kell küzdeni - az állítás különösen igaz az egymással versengő jobboldali pártokra. Ha megnézzük az előző négy év eredményeit és párthovatartozás alapján osztályozzuk a polgármestereket, helyi képviselőket, a parlament összetételéhez viszonyítva meglehetősen nagy eltéréseket tapasztalunk. Minden harmadik polgármester függetlenként indult, a helyi kádereket tekintve nagy a Smer túlsúlya, s az egykori HZDS-es tisztviselők, az örökös helyi politikusok sem tűntek el. A déli régiókban az MKP és kisebb mértékben a Híd jelenléte meghatározó, miközben a szlovák jobboldal hagyományosan gyengének számít a településeken, kivéve a nagyvárosokat. Kiépült struktúrája a két, hagyományosnak is tekinthető jobboldali pártnak, a KDH-nak és az SDKÚ- nakvan. Viszont az újabb pártok sokszor vállaltan nem is akarnak mélyebben belefolyni a sok pénzt és erőforrást igénylő helyi politikába, ez azonban alaposan visszaüthet. Ugyanis ha helyi szinten nincsenek eredményes politikusok, akikből válogatni lehet, lassan kifogy a párt káderállománya, vagy csupán hiteltelen, valós támogatás nélküli személyekre hagyatkozhat. Ezt az utat járja például az eleve rétegpártként, exkluzív tagsággal rendelkező SaS, amely Richard Sulik Brüsszelbe menekülésével végleg kikophat a hazai politikából. Az Egyszerű Emberek a laza, kötetlen szerkezete miatt A helyi független káderekért meg kell küzdeni - különösen az egymással versengő jobboldali pártoknak. nem alkalmas arra, hogy kiépítse helyi bázisait - legfeljebb egyes aktivisták és jelöltek népszerűségére hagyatkozhat. Az idei helyhatósági választások ugyanakkor kulcsfontosságúak lesznek abból a szempontból, hogy a két legújabb jobboldali, akár tényezővé válható párt megveti-e a lábát a régiókban. Daniel Lipšic Novájáról minden bizonnyal inkább a városok kapcsán hallunk majd, de Radoslav Procházka és a Sieť sorsa érdekesebb fordulatot vehet. Fő koncepciója ugyanis - annak ellenére, hogy máig nem tudjuk pontosan, mit akarnak Procházkáék - elvileg komolyan épít a regionálisjelenlétre, a közösségépítésre és a politika új, emberközeli dimenziójára. Ezért számára kiemelten fontos a helyi támogatottság megalapozása - viszont a tehetséges és politizálni akaró káderek nagy részét már elszippantotta valamelyik párt. Procházkáék válasza a dilemmára kétirányú. Egyrészt függetleneket próbálnak bevonni, másrészt egy általános deklarációval megnyitják a pártot a helyi politikusok előtt. A stratégia megalapozottsága és sikere is kérdéses, de érdemes lesz figyelni, mire jutnak vele, mennyire lesz sikeres a hálózatépítés. KOMMENTÁR Európai béke NAGY ANDRÁS Az első világháború kitörésének századik évfordulójára emlékeztek a múlt héten Európa- szerte. Szinte mindegyik vezető európai politikus az elmúlt évtizedek legnagyobb ajándékát, az európai nemzetek közötti békét hangsúlyozta leginkább, hiszen az újkori történelem során még sosem volt ilyen hosszú békés időszaka Európa boldogabbik felének. Az 1945és 1989 közötti hidegháborús időszakban a legnagyobb szerencse az volt, hogy a két nagyhatalom, az USA és a Szovjetunió akkora fegyverarzenállal rendelkezett, hogy bármikor elpusztíthatta volna a másikat, így folyamatosan sakkban tartották egymást és Európát. Talán ezért sem jutott eszébe egyik félnek sem újra átrendezni a kontinens térképét. Ám Európa nyugati felében a legböl- csebb politikusok eközben másra is rájöttek. Megértették, hogy egy olyan kompromisszumos megoldást, egy olyan új rendszert kell felállítani, amelyben mindenki veszít egy keveset önállóságából, ám rettentően sokat nyer a békés együttműködéssel. Megértették azt, hogy nem lehet Európában olyan rendszert teremteni, úgy átrajzolni a térképeket, hogy mindenki elégedett legyen. Másfajta megoldást kellett találni. Az EU elődje, a Benelux államok között elkezdett gazdasági együttműködés volt az, mely megmutatta az utat a többi európai nemzetnek. Ezt a rendszert lehet kritizálni, hiszen rengeteg hibája van, ám ennek köszönhetik a legnagyobb európai ellenfelek, hogy megtalálták a közös hangot. Ajelenlegi európai berendezkedés messze nem tökéletes. Egy huszadik század eleji igazságtalan békeszerződéssel megrajzolt térképből indult ki. Ennek a békének voltak vesztesei és nyertesei, ahogy minden hasonló döntésnek a világon. Nincs igazságos béke. Ám mára nem feltétlenül azok tartoznak a legnagyobb nyertesek közé, akik a világháborúból nyertesként kerültek ki, és fordítva. Azok lettek Európa vezetői, akik saját képességeiket tudták kamatoztatni, szomszédjaikkal kooperálni, politikai és gazdasági téren egyaránt. A tájainkon jelen lévő provinciális nacionalizmus rettentően melengeti a szívet, ám egy tapodtat sem visz előre. Európa értelmesebbik felében már régen felfogták, hogy a mellveregetés és a kivagyiság legfeljebb populista szavazatszerzésre jó, hosszú távon az ország egyetlen gondját sem oldja meg, sót növeli a belső frusztrációt. Az első világháború után felállt rendszer nem csak nekünk okozott fájdalmat, mégis úgy tűnik, mintha csak mi, magyarok nem tudnánk ezt a mai napig feldolgozni. Sokan az európai békét és együttműködést valamifajta pacifista, baloldali, idejétmúlt mantrának tartják. Nekik nem tudok mást ajánlani, minthogy emlékezzenek arra, mi történt két évtizede néhány száz kilométerre tőlünk délre, illetve képzeljék el azt a helyzetet, hogy ajelenlegi háború nem Ukrajna keleti felében folyna, hanem mondjuk kétezer kilométerrel nyugatabbra, és akkor már meg is érkezett hozzánk. A háború mindig valamifajta korábbi sérelem, vagy az adott ország határain túl élő kisebbség állítólagos védelme címén indul. Okot sosem nehéz találni. Békés megoldást annálinkább. A radikális Hamász betonbunkereket és mindent átszövő alagúthálózatot épített ki húszméteres mélységben A halál alagútjai - labirintusrendszer Gáza alatt MTl-HÁTTÉR Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök néhány napja kijelentette, hogy amíg alagutak lesznek a Gázai övezetben, addig nem áll le a hadművelet. A palesztin alagutak megsemmisítése azonban szinte reménytelen vállalkozás. Csempészettel kezdődött Másfél évtizede kezdtek titkos alagutakat építeni a palesztinok az egyiptomi határ alatt, hogy fegyvert csempésszenek a Gázai övezetbe. A határt és az övezetet akkor még az izraeli hadsereg őrizte. Miután Izrael kivonult és a határt már csak az egyiptomi oldalon őrizték, a csempészalagutak száma több százra nőtt, és egyre több gázai vett részt a jövedelmező tevékenységben, már mindenféle árut csempésztek. A Hamász palesztin radikális szervezet adót vetett ki a csempészárukra, ez egyik fő bevételi forrása. 2013- ban az új kairói hatalom lezárta az alagutakat - ez az egyik oka a Gázai övezet jelenlegi gazdasági válságának. Földalatti harc A palesztinok 2001-től az izraeli határ alatt is alagutakat kezdtek fúrni, amelyekben robbanószereket helyeztek el, így támadták a határőrposztokat. Ez azonban nagy erőfeszítéssel járt és kis károkat okozott. Ezért 2006-tól új cselt alkalmaztak: hosszabb alagutat fúrtak, s azon át egy kommandó az izraeli határőrök hátába került: kettőt megöltek, egyet megsebesítettek, egyet pedig elraboltak. Vietnami minta, komfortosítva A Hamász 2007-ben kizárólagos irányítása alá vonta Gázát, és hozzáfogott a föld alatti betonbunkerekből és alagutakból álló hálózat kiépítéséhez. A labirintusnak sok bejárata lakott területen van. Áz alagútrendszer hasonló ahhoz, amelyet a viet- kongok építettek ki, de a palesztinok a betonalagútjaikba már villamos vezetéket is belehúztak, és felszerelték komfortkellékekkel. Az egyiptomi határ alatt húzódó alagutak tágasabbak, lehetővé téve az áruk nagy tételben való csempészését, az Izraelbe vezetőek szűkek. A Hamász a bunkerekben rendezte be parancsnokságait, fegyveresei pedig az alag- úthálózatban gyorsan mozogva veszik fel a harcot az izraeliekkel. A bejáratokat álcázzák, általában épületek belső teréből nyílnak. Valószínűleg pokolgépekkel védik őket, de robbanószer lehet elhelyezve több helyen az alagútban is. Egyre messzebb mennek A Hamász 2012 novemberében rakétahadjáratot indított izraeli városok ellen, de nem tudott nagy kárt okozni, ezért elhatározta, hogy olyan alagutakat épít, amelyek több kilométer mélyen nyúlnak be Izrael területére, s azokon át a palesztin kommandók elérnek falvakat, illetve nagy erejű pokolgépeket helyeznek el a települések alatt. Rátalálni és felszámolni szinte lehetetlen Az izraeli hadsereg tudott ezekről az alagutakról, de csak néhányat volt képes megsemmisíteni. Az alagutakat csak akkor fedezik fel, ha rábukkannak bejáratukra. Akusztikus, szeizmikus, radarberendezésekkel keresik azokat, de megbízható technológiát még nem tudtak kifejleszteni. Az alagutakat általában 20 méter mélyen ássák. Ha az izraeliek felfedezik is a bejáratot, nem tudják, hogy a határ mely pontjához vezet. Az ásás hosszú hónapokig tart, nehéz munka, munkagépeket nem használhatnak. A kivájt földet csak álcázva, szintén hosszú idő alatt lehet elszállítani. Az alagutak felfedezéséhez az izraelieknek vagy nagyon jó hírszerzőkkel kell rendelkezniük Gázában, vagy maguknak kell végigjárniuk a gázai épületeket a bejáratok után kutatva. Egy alagút tönkretétele hosszú és összetett feladat, nem elég csak berobbantani a bejáratát vagy a szellőzőnyílásait, ettől még az gyorsan helyreállítható, kerülőútvonalak építhetők bele. Csak az segít, ha az egész rendszert fel tudják térképezni, és minden szakaszát berobbantani. FIGYELŐ Orbán törölve Eltüntették az Oxfordi Egyetem dicsőségfaláról Orbán Viktort. A Bors című lapnak az egyetem sajtó- osztálya elismerte, direkt törölték a híres diákok közül a magyar miniszterelnököt. Állítása szerint rendszeresen felülvizsgálják a listát, és nemrég rövidítették. De csak pár név került le róla, leginkább régen elhunyt hírességek. Orbán 1989-ben egy évet járt az Oxfordi Egyetem jogi karára, tanulmányait Soros György fizette. „Nehéz elhinni, hogy egy európai vezető nyíltan az üliberális demokráciára szólít fel, ahogyan azt Orbán Viktor tette” - egyszerűen ennyit közölt Francis Fukuyama neves politológus, filozófus Twitter-ol- dalán a hullámokat verő tusványosi beszédről, (ú) Igor Matovič
