Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-04 / 178. szám, hétfő
www.ujszo.com Egészség ■ 2014. augusztus 4. GYÓGYHÍREK 11 „A szex nem dolgozat, amit százszázalékosan meg lehet írni” Olvasóink levelei bizonyítják: vannak olyan kérdések (főleg a nemi élettel kapcsolatosak), amelyeket talán még az orvosnak sem merünk feltenni. Ezért jó hír, hogy az Egészségmagazin augusztusi számától kezdve a párkapcsolatokkal, s azon belül a nemi élettel összefüggő kérdéseikre Szalai Tamás Dömötör pszichológus, családterapeuta fog válaszolni, tehát bátran kérdezzenek, akár névtelenül is. Ebből az alkalomból tettünk fel neki néhány kérdést. Szalai Tamás Dömötör a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetében folytatja PhD tanulmányait. Evészavarokat kutat, orvosi pszichológiát oktat, családterápiát tart. A Nemzeti Drogmegelőzési Iroda tanácsadója és a Nemzeti Rehabilitációs Hivatal pszichológus szakértője. A testi és lelki egészséggel elég gyakran foglalkozunk, a szexuális egészéggel (vagy egészségtelenséggel) annál kevesebbet. Van-e ilyen egyáltalán, s ha igen, hogyan jellemezné? Az egészségnek nagyon sok megjelenési formája és olvasata van. így nyilvánvalóan szexuális egészségről is beszélhetünk. De mit is nevezünk annak? Míg a testi egészség és betegség viszonylag jól elkülöníthető, a lelki egészség kritériumai már kevésbé, bár vannak alapszempontjai, ilyen a pontos valóságészlelés, a szabályos gondolkodás, az irányított figyelem, a megtartott hangulati m'vó, az életcélok, a működőképes kapcsolat. A szexualitás esetében bonyolultabb a helyzet, mivel egyfelől evolúciósán meghatározott, másfelől mélyen társas jelenség: nem csupán az egyén élettapasztalataival, hanem azzal a kultúrával is rendkívüli mértékben összefonódik, amelyből a személy jön. Ez meghatározhatja viselkedésünket, értelmezéseinket a szexuális életről, így azt is, hogy mit tartunk szexuálisan egészségesnek. Egyes társadalmakban például gyakori és normális a többnejűség, de a mi kultúrkörünkben ez egyet jelent a kapcsolat sárba tiprásával. Hasonlóan különböző lehet a megítélése az egyes nemi viselkedésformáknak, sőt még a fantáziáknak is. Ez rengeteg félreértésre, szorongásra, akár ellenségességre is okot adhat egyes jelenségekkel kapcsolatban, egyben nehézséget jelent a szexuális egészség meghatározásakor. » Ha a két fél közt megvan az összhang akkor az idegen szemében akár furcsának tűnő szövetségek is stabilan működhetnek Egységes, mindenkire egyformán jellemző modell valószínűleg nincs... így van. Lehet, hogy egy párnak elég, ha havonta egyszer szeretkezik, és akkor is csak néhány percig, mégis tökéletesen egészségesnek, mélynek, kölcsönösen kielégítőnek tartják nemi életüket, míg másoknak ez kevés lenne. A szexuális egészségesség tehát egyrészt mélyen szubjektív. Ügy is fogalmazhatunk, hogy az egyik alap- kritériuma: mit élek meg és mit gondolok egészségesnek? Ehhez csada- kozik egy társas elem: találok-e ehhez partnert? Ha a két fél közt megvan az összhang, és meg vannak győződve arról, hogy amit együtt csinálnak, az egészséges, akkor az idegen szemében akár furcsának vagy egészségtelennek tűnő szövetségek is stabilan működhetnek. Ezért a szex terén könnyebb az egészségesség határterületeit kijelölni: így például azokat a jelenségeket, amelyek akadályozzák a nemi életet. Ilyenek az úgynevezett szexuális funkciózavarok, mint például az impotencia, a korai magömlés vagy a frigiditás. Ezek minden pár áetében felszínre törhemek - például konfliktusos időszakban. „Görcsmentes” kezelésük, a vágyból megélt új aktus sokszor megoldja őket. Néha pedig tovább húzódnak. Ilyenkor fontolóra vehetjük, hogy kérjük-e szakember segítségét, vagy a jelenség biológiai hátterét próbáljuk feltárni. A szexuális egészségesség másik „határát” jelentik azok a szexuális jelenségek, amelyek kulturális tabunak számítanak, vagy valóban torzak. Enyhébb perverziókat bizonyos partnerekkel ki tudnak élni, bár mások ezt tabunak tartják - itt elmosódik az egészség és egészségtelenség közötti határ. Általános tabu például a családtagok nemi viszonya, az incesztózus. Illetve jellegzetesen ilyen területeket alkotnak az ún. parafrliák, például a pedifilia, a szexuális molesztálás vagy a frottőrizmus (amikor valaki másokhoz dörzsölődik élvezet céljából). A szexuális egészség tehát bizonyos területen kristálytisztán kijelölhető, például a funkciózavarok és parafiliák esetén. Legtöbbször azonban személyes tapasztalatok, a pár sajátos egyezségének és a társas-kulturális le- horgonyzottság kérdése. Azt általában tudjuk - legalábbis elméletben hogyan kell egészségesen élni, táplálkozni. De mit tehet az ember a szexuális egészségéért, mi az, amin javíthat, s mi az, amin nem tud változtatni? Ez a kérdés nagyon messzire vezet, mivel az egész szexualitás rendkívül személyes és relatív. Tudjuk, hogy ha valaki túlsúlyos, megnőhet szexuális akadályozottsága, ugyanis a fittség részese szexuális életünknek. Nem árt tudni, hogy erős soványság mellett csökken a vágy. Tehát egyes biológiai adottságok, mint a megfelelő testsúly vagy a fittség segíthet. Más testi adottságok súlyosabb kérdéseket vernek fel, és jobban befolyásolhatják nemi életünket. Senki nem tud például azon változtatni, hogy mekkora a melle, de az ehhez kapcsolódó fantáziák akár az egész szexuális életet és a párkeresési stratégiákat befolyásolhatják. Melyek a jó szexuális élet feltételei? Nem elsősorban az említett biológiai adottságok, hanem az, hogy az ember ezekkel együtt mennyire fogadja el, tartja jónak önmagát. Ez határozza meg, mennyire lesz szenvedélyes, bátor vagy görcsös a szexualitásban, és mennyire adja át magát a partnernek, hogyan „viselkedik” vele. Ebben iszonyúan sokat segíthet a megfelelő partner, aki ha megijedünk, nem él vissza félelmünkkel, hanem természetességével feloldja azt. Egy másik szinten megjelenik „a zsák és a folt” vagy a „kulcs a zárban” eset, ami azt jelenti, hogy míg az egyik partnerrel katasztrófákat él meg az ember, és inkább elkerülné a nemi érintkezést, pár év múlva egy másik kapcsolatban minden átalakulhat, mert valahogy passzolnak egymáshoz. Mit tanácsol: érdemes kimondani vagy inkább elhallgatni az esetleges aggodalmakat, vágyakat? A válaszom kettős: egyrészt egyértelműen kimondani és megbeszélni, másrészt nem kell a szorongásunkat visszafojtani, elbizonytalanítani a párunkat. Vannak dolgok, amelyeket nem kell túlbeszélni, mert ezzel segítjük egymást. De a szexuális életben alapvetően nagyon fontos az aggodalmak és vágyak kimondása. Kulcsfontosságú momentum adottságaink elfogadása, melyet fantáziáink racionális mérlegelése, a tényleges tapasztalatok és partnerünk elfogadása segít. Sokat jelent, ha apró baki csúszik a nemi aktusba, nem görcsölünk be, hiszen a szex nem dolgozat, amit százszázalékosan meg lehet írni, és nem is egy matematikai egyenlet. Beszélni is kell, apró „instrukciók” segíthetnek egymás tanulásában. Máskor pedig csöndben ízlelni, átélni a pillanatot. A szexuális egészség vagy jó szexuális élet kulcs- fontosságú legnagyobb segítsége, hogy vonzónak lássuk a párunkat, és mi is érezzük: vonzóak vagyunk számára Jó lenne, ha mindenkinek olyan partnere lenne, akit kellően vonzónak talál, és saját maga miatt sem aggódna. Figyeljük csak meg, mennyire átalakul párunk arca, ha szex közben azt mondjuk neki: szép vagy - és valóban még szebb lesz. Tehát szexuális értelemben is lehet kölcsönösen építeni, szépíteni egymást. Érdemes kipróbálni! Ön szerint van különbség a gyermek és a szülő szexualitása között? Teljes mértékben. Már a legkorábbi tanulmányok is arról tájékoztattak, hegy a szülők és a gyermekek bizonyos eseményeket, viselkedési formákat olykor teljesen különbözően értelmezhetnek. Ilyenkor a szülő és a gyermek közötti „nyelvzavarról” beszélhetünk. Tipikusan megjelenhet ez a fajta nyelvzavar a gyengédséget, az összetartozást, a kíváncsiságot kifejező cselekedetekek esetén. A gyermeké a játékosság nyelve, melyet a természetes, gyermekére fogékony és emberileg, szexuálisan érett szülő azonnal megért, és ösztönösen jól kezel, de a szexuálisan éreden szülő félreértelmezhet, és a szexualitás nyelvén reagálhat. Régi példa erre, amikor a kisgyerek szülője ölében játszik, megsimogatja az arcát, mosolyog, örül neki, játékosan ismerkedik vele. Ritkán, egyes szülők félreértik ezt a viselkedését. Gyermekük pajkosságát saját szexuális fantáziájukkal tölthetik fel, in- cselkedésnek értelmezve a dolgot, másképp reagálva rá Ilyen esetben rendkívül fontos, hogy azonnal felismerjük a gyermek és szülő közti „nyelvzavart”. De legalább ennyire fontos, hogy amikor például egy apát látunk lányával játszani, ne gondoljuk őt saját félelmeink miatt automatikusan egy perverz kecskének. Sokszor fogalmunk sincs, mi történik az életben, csak arról, mitől félünk vele kapcsolatban. Aki látta a Vadászat című filmet, érteni fogja, miről van szó. Nyilvánvaló, hogy kié a felelősség. Mi a legfontosabb ebben az esetben? A gyermeki és szülői szexualitás kapcsán arra kell figyelnünk, hogy miként a test, úgy a szexualitás is érik, fejlődik. A szülő és a gyermek ennek a folyamatnak teljesen más lépcsőfokán áll, és onnan szemléli az eseményeket. Ez tévedésekhez vezethet. Egy másik példa erre az, amikor egy szülő a saját testével ismerkedő gyermekét szorongva és agresszíven lerohanja, hogy „mit mégis csinálsz?” A gyermeknek valószínűleg teljesen más elképzelése van arról, amit csinál, mint a szülőnek. így a lerohanás inkább trauma számára, mint helyreigazítás. A legfontosabb feladat e tekintetben tehát: megérteni a gyermek saját világát, elképzeléseit, ismereteit és élményeit ezekről az eseményekről. Hogy erről a szülő mit gondol, és mit tesz, annak saját szexuális és emberi érettsége és emberi nagysága az alapköve. Kovács Ilona » Várjuk kérdéseiket. Szakértőnk névtelen levelekre is válaszol az Egészségmagazin hasábjain.
