Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)

2014-08-16 / 189. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. AUGUSZTUS 16. www.ujszo.com SZUBJEKTÍV Csender, Kukorelly, Ferdinandy JUHÁSZ DÓSA JÁNOS „Igen, megütöttem Kukorelly Endrét. Az ok nem politikai, nemnépi-urbánusstb. Ő be­szólt, én hirtelen felindultam és ennyi. Más kocsmában is történtmárilyen. Kár ebből országos botránytkreálni”- írja az egyik közösségi olda­lon Csender Levente, az idei Tokaji írótábor negatív hőse, de így utólag a bajsza alatt ta­lán mégiscsak mosolyog. Há­rom remek novelláskötet ugyanis nem volt elég arra, hogy a nevét az országos mé­dia felkapja. Most elég volt egyjól kivitelezett jobbhorog (s nem leütés, ahogy az egyes lapokban megjelent), és lám, sokan azonnal a nevére kat­tintottak, vajon ki is ez a szé­kely góbé, aki nem bírta elvi­selni, hogy egy írótársa fals énekléssel vádolta. Azon szerencsések közé tar­tozom, aki nagyon jól ismerik Csender Leventét, noha már évek óta nem találkoztunk személyesen. Egykoron dol­goztunk együtt, jókat dumál­tunk, s volt vendégem Po­zsonyban, ahol az élet és az irodalom nagy dolgait vitat­tuk meg. „Egyetlenhoszú mondat. Afalurólvárosra, az agrárszegénységből a posztin- dusztriális nyomorba, apa- raszti életformábólalumpen- be, akisehbségbőlanagybüdös semmibevaló átkerülés mon­data. Legnagyobb erénye a tömörség. CsenderSzűnő- földem című írása négy flekken többetmondelaszerzőmikro- világáról ésanagyvilágról, mint egy négyszáz oldalas regény”- ezekkel a szavakkal méltatta őt atyai jó barátja, Ferdinandy György. Csender és Kukorelly az inci­denst megelőzően nem ismer­te egymást. S tudják, mégis mi a közös bennük? Azon keve- sekközé tartoznak, akikjár- tak Ferdinandy „Óperencián túli” otthonában, ugyanis egymástól függetlenül Ferdi­nandy legkedvesebb barátai. S hadd idézzem Kukorellyt is, aki pár éve ezt írta öreg barát­járól: „Ferdinandyvalószínű- legalegjobbmagyarnovellista. Érzelmes. Érzelgős is, komoly, rezignált, de nem komor, érze­leg és ironizál. Szűkszavú. Történet, cselekmény. Mesél, rövidenés könnyen, elmeséli amitakar, ami pedig nem kell feltétlenül, azt kihúzza. ” Bizony, az egyetlen igazi vesztese az ügynek az öreg jó barát. Nem szívesen lennék most a helyében. Csender Levente bocsánatot kért „Sajnálom a történteket. Kukorelly Endre írói munkásságát tisztelem, költészetét pedagógusként tanítottam. Az incidens pillanatnyi érzelmi túlfűtöttség következménye volt, semmi­lyen személyes, politikai és egyéb oka nincs. Endrét felhívtam, bocsánatot kértem tőle, amit ő elfogadott. Amint lehet, sze­mélyesen is meglátogatom” - áll Csender Levente tegnap ki­adott közleményében. A Tokaji írótábor két résztvevője szer­dán éjjel egy szórakozóhelyen szólalkozott össze, majd Csen­der megütötte Kukorellyt, aki nyolc napon túl gyógyuló sérü­lést szenvedett. A rendőrség súlyos testi sértés bűntettének gyanúja miatt indított eljárást. (MTI) A hétvége legcsábítóbb koncertjei a Szigeten: Bombay Bicycle Club, Triggerfinger, Jagwar Ma... Roger, Jupiter és a többiek Roger legendás figura: egész évben járja a fesztiválokat, körbebu- lizza Európát (A szerző felvétele) Végre egy kis sárdago- nyázás a Szigeten, mondta valaki mögöt­tem a tömegben, de nem mertem hátra nézni, ne­hogy orra essek. Minden rendes fesztivál alaptar­tozéka a sár, csakúgy, mint a gasztronegyed, a színes bazársor vagy a nonprofit szervezetek. Nos, a csütörtöki nagy eső után egész éjjel lehe­tett cslappogni. JUHÁSZ KATALIN Ez a fesztivál mára Magyar- ország első számú turisztikai attrakciójává vált. Kétszer any- nyian jönnek ide, mint a Forma- 1-re. És a Szigetnek köszönhe­tően Budapest egyre menőbb célpont a fiatal és nyitott felnőtt turistákkörében. Csütörtökön például összefu­tottam egy ötvenes belga isme­rősömmel. Rogert nem nehéz észrevenni a tömegben, mivel mindkét karját elborítják a kar­szalagok, sőt a bokájára is bő­ven jutott belőlük. Ez a legen­dás figura egész évben járja a fesztiválokat, körbebulizza Eu­rópát, közben szívesen fényké- pezkedik bárkivel. Természete­sen a profi fotósok is szeretik, több magazin címlapján szere­pelt már, és rajongói oldala van a Facebookon, ahol követni le­het, hol jár éppen. Mi több: Bel­giumban negyedik éve saját fesztiválja van, a Rogerfest. Persze nem ő szervezi, csak a nevével adják el, és szakértőnek kérték fel, elvégre komoly rálá­tása van a szcénára. Nem tudom, mit javasolna Roger az A38 sátor program- szervezőinek, mivel ott este nyolctól éjfélig akkora a tömeg, hogy szerintem az emberek tes­ti épsége is veszélyben van. Erre a programhelyszínre olyan fel­lépőket tuszkoltak be (pl. Tom Odell, Bonobo, Stromae, Kla­xons) , akik a Nagyszínpad elé is ezreket vonzanának, így az ér­deklődők fele nem fér be. Két- háromszázan a sátorral szem­beni placcon ülnek a fűben, és kivetítőn nézik a koncerteket, ami azért nem ugyanaz, mint bent lenni. A kiszorultak egy ré- sz_e a sátorszínpad kijáratainál toporog, hogy legalább vala­mennyit lásson a benti történé­sekből. És mivel elállják azt az utat, ahol a legnagyobb az át­vonuló forgalom, állandó a to­lakodás, nyomakodás. Ha már az A38-nál tartunk, jegyezzük meg, hogy idén más okokból is nehéz a dolguk. Nem elég, hogy a London Grammar helyett a Clean Bandit ugrott be (hatalmas tömeg volt kíváncsi rájuk), de ha hiszik, ha nem, Michael Kiwanuka idén is elját­szotta ugyanazt, mint tavaly: az utolsó percben mondta le a koncertet, ismét egészségi okokra hivatkozva. Helyette már senkit nem tudtak leakasz­tani csütörtök délutánra, a ra­jongók csalódottak voltak, és szerintem az ifjú mester ezek után lesheti, hogy még egyszer meghívják a Szigetre. Vannak viszont, akiket rend­szeresen visszahívnak, talán már kicsit túl gyakran is, lásd Prodigy, SKA-P, Placebo, Le­ningrad. A Manic Street Prea­chers, a Madness, Lily Allen, az Anti Flag és a Korn másodszor lép fel a Szigeten, sőt, mintha a népes német kolónia kedvéért meghívott Die Fantastischen Viert is láttam volna már itt ug­rálni és kiabálni. Az minden­esetre pozitívum, hogy idén végre nem a Die Arzte jött. Az eddigi legjobb nagyszínpados koncert számomra a Bastille fel­lépése volt, második helyezett az Imagine Dragons. Mindkét zenekar rendkívül ügyesen „al­kalmazta színpadra” világsikert arató első albumát, amit el nem tudtam volna képzelni élőben egy hatalmas színpadon. De mindkét esetben nagyon is működött a dolog, sikerült szé­pen felhizlalni a hangzást, és korrekt show-t keríteni köréje. A hétvége legcsábítóbb kon­certjei pedig a következők, leg­alábbis a számomra: Bombay Bicycle Club, Triggerfinger, Outcast, Jagwar Ma, Darkside, Winston McAnuff and Fixi, Ko­bo Town. A két utóbbi a világ­zenei színpadon, a domb mel­lett. Ahol egyébként a megszo­kottnál kisebb a tömeg. Talán azért, mert idén nincs itt a Bo- ban Markovié Orchestar. Felfe­deztem viszont egy remek kon­gói formációt, nézzenek utánuk a neten, ha friss, izgalmas hangzású, sőt egyenesen forra­dalmasított afrikai zenét akar­nak hallani. A nevük Jupiter and the Okwest International. Ez a Jupiter nevű fiatalember Berlinben cseperedett fel, ahol édesapja volt a kongói nagykö­vet. Hazatérve alapított egy ze­nekart, és első albumuk tavaly akkora durranás lett, hogy azonnal meghívták őket a Glas­tonbury fesztiválra. Ahol nyil­ván többen voltak a koncertjü­kön, mint most itt - de mit lehet tenni, ha velük párhuzamosan a nagyszínpadon Macklemore és Ryan Lewis bűvölte a tömeget? Augusztus 24-éig tekinthető meg az Umelka galériában a Wartha Vince Kerámiaművészeti Alapítvány gyűjteményéből származó válogatás Kerámiaművészeti vizitáció Pozsonyban Helena Hlušičková (Csehország): Téglaemberek NÉMETH BOZÓ ANDREA Pozsony. Az Umelka galéri­ában augusztus 24-éig izgal­mas kortárs kerámiaművészeti kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők: az alkotások a hódmezővásárhelyi Wartha Vince Kerámiaművészeti Ala­pítvány gyűjteményéből valók, s valamennyit a Vásárhelyi Ke­rámia Szimpóziumon készítet­ték a visegrádi négyek orszá­gainak keramikusai. A kiállítás címe - Vizitáció - a művészet által egymás felé nyitott utak­ra, egymás szorosabb megis­merésére utal. A tárlaton kerámiaplaszti­kák, szobrok, iparművészeti alkotások és reliefek láthatók, melyek mind formailag, mind kiviteli módban, mind anyag- használatban igen sokfélék. Ez a változatosság a művészi el­képzelések és formanyelvek sokféleségének köszönhető, a művészek különféle hagyomá­nyokból merítve hoznak létre újszerű műveket, vagy egyéni művészi elképzeléseket valósí­tanak meg. Az anyag - legyen az agyag, samott, porcelán vagy éppen beton - sokoldalú megmunkálásával, a mázak és festékek különböző változatai­nak felvitelével és kiégetésével érik el a kívánt hatást. Szlová­kiából Kutak Adrienn, Gabriela Luptáková, Ivica Vidrová és Ju­raj Vojčiak kerámiái szerepel­nek a kiállításon. Magyaror­szágot Antal András, Benkő Ilona, Csemán Ilona, Kerezsi Györgyi, Nemes Tímea, Pan­nonhalmi Zsuzsa, Schrammel Imre, Simon Zsolt József és Szekeres Károly munkái képvi­selik Pozsonyban. A dél-magyarországi Hód­mezővásárhely a Kárpát-me­dence egyik nagy múltra vissza­tekintő kerámiaközpontja. Az itt letelepült ember közel hét­ezer éve formálja művészi ízlésű kerámiáit. Régészeti lele­tei közül az agyagból megfor­mált kökénydombi Vénusz- szobrocskák a legismertebbek, a népművészet fazekastermé­kei pedig szintén szorosan hoz­zátartoznak a város kulturális örökségéhez. Erre a tradícióra építettek a Vásárhelyi Kerámia Szimpózium kiötlői, amikor 1998-ban elindították a ren­dezvényt. A szimpózium sike­réhez nagyban hozzájárul, hogy a városban ma is több kerámia­üzem működik, melyek hely­színt, alapanyagot és technikai feltételeket biztosítanak az ide érkező művészeknek. Az alko­tók a hathetes munka után leg­alább egy művet a Városi Kerá­mia Gyűjteménynek ajándé­koznak. A szakmai irányítást a Wartha Vince Kerámiaművé­szeti Alapítvány kurátorai vég­zik. A jelentős kortárs gyűj­teményben ma már több mint 350 alkotás szerepel - ezekből tekinthető meg válogatás a szlovákfővárosban. Gabriela Luptáková (Szlovákia): Csirkeláb (A szerző felvételei'

Next

/
Thumbnails
Contents