Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-02 / 177. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AUGUSZTUS 2. Vélemény És háttér 7 Orbán utóbbi évekbeli intézkedései alátámasztják, hogy mintának a putyini Oroszországot tekinti Az illiberális eszme előretörése Az illiberális eszme előretöréséről ír pénteki számában a The Wall Street Journal (WSJ) című tekintélyes amerikai gazdasági politikai napilap. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ A véleménycikk szerint az, hogy világszerte csorbát szenvedett a politikai és gazdasági szabadság eszméje, annak egyik következménye, hogy az Egyesült Államok visszavonult globális vezető szerepéből. Orbán Viktor tusnádfürdői beszédét ismertetve a WSJ emlékeztet arra, hogy Orbán Viktor a nyolcvanas években a szó 19. századi értelmében vett liberális politikusként vált ismertté, de 2010-es ismételt hatalomra kerülése óta apránként leépítette az alkotmányos fékeket és ellensúlyokat. „Magyarország lassított felvételben való átalakulása puha autoriter állammá provinciális problémának tűnhet Washington vagy Brüsszel számára Európa perifériáján, de Orbán Viktor csodálattal tekint Vlagyimir Putyinra és hozzá hasonló vágyakat dédelget” - írja a lap, amely szerint a „nacionalista elit” sok tagja számára nem pusztán fantázia a határokon átnyúló Nagy-Magyarország feltámasztása. „Orbán Viktor illiberális őszintesége figyelmeztetés, hogy a szabad piacok és a szabad társadalmak erőteljesebb védelmet igényelnek” - írja a WSJ, emlékeztetve, hogy a hidegháborút követően eluralkodott az elégedettség, hogy a liberalizmus győzedelmeskedett, „a történelemnek vége”. De a tekintélyelvűek mindig lesben állnak, hogy kihasználják a demokrácia gyenge pontjait - fűzi hozzá. A cikk végül felszólítja Nyugat-Európát, hogy a gazdaság beindításával bizonyítsa be, mire képes a szabadság, valamint az amerikai elnökhöz is, hogy emeljen szót a liberális eszme védelmében. Magyarország az 1989-es forradalmakban betöltött szerepe után most ismét iránymeghatározó, az első európai ország, amely elítéli a liberális demokráciát, és elhatárolódik tőle. Olyan új rendszert vezet be, és olyan értékeket állít a középpontba, amelyekre példaként Vlagyimir Putyin Oroszországát szokták felhozni, de amelyek visszhangra találnak más országokban is - írta Fareed Zakaria publicista a The Washington Post című amerikai napilapban megjelent cikkében, utalva Orbán Viktor magyar miniszterelnök szombati tusnádfürdői beszédére. Orbán utóbbi évekbeli intézkedései alátámasztják, hogy ő mintának a putyini Oroszországot tekinti, Putyin nyomdokain járva olyan rendszert vezet be, amelyet a „putyi- nizmus” szóval lehet a legjobban jellemezni. Ennek a rendszernek a legfőbb elemei a nacionalizmus, a vallás, a konzervatív társadalomszemlélet, az államkapitalizmus és a kormány média feletti uralma. Ha az ember körülnéz a világbem, láthatja, vannak más vezetők is, akik célul tűzték ki a putyi- nizmus egyes fő elemeinek átvételét, többek között Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök. Putyin sikere nagyrészt magának az orosz elnöknek és az általa vezetett országnak a sikerén fog múlni. Ha diadalmaskodik Ukrajnában, és Oroszország szomszédja végül Moszkvának fog könyörögni, akkor úgy tűnik majd, hogy Putyin győzött. De ha Ukrajna Oroszország érdekszféráján kívül is megállja a helyét, és az orosz gazdaság tovább gyengül, akkor Putyin egy globálisan elszigetelt, szibériai olajtermelő állam élén találhatja magát - véli a The Washington Post cikkírója. JEGYZET Idegesítő cetlik JUHÁSZ KATALIN „Könyörgök, kíméljen meg a reklámoktól!” Ez áll az egyik szomszédom postaládáján, hatalmas betűkkel. Ám az üzenet nem sokat ér. Kárörvendő mosollyal szoktam konstatálni, hogy rendszeresen kandikál kifelé a ládikából egy-egy színes cetli, amelyen árengedményekre, fantasztikus nyári kedvezményekre hívják fel a figyelmet különböző cégek. Mintha azt jeleznék a szórólapozók, hogy bocs, de nekik ez a munkájuk, amelyet ha törik, ha szakad, el kell végezniük, esőben, szélben, trópusi hőségben, szóval akár be is tapaszthatja a kedves lakó a nyílást, úgyis bejuttatják az üzenetet, ha kell, vésővel. Elképzelem a szomszéd csüggedt, szürke arcát, ahogy este kitakarítja a postaládát. Az én eddigi életemből is jó néhány órát elvett már a levelek, számlák keresgélése a sok reklámcédula között. Nem rimánkodom, nem lázongok, rég belenyugodtam ebbe. Olyannyira, hogy már az utcán sem tanúsítok ellenállást. Főleg, amióta tudom, hogy ezek az emberek egykét centet kapnak egy sikeresen „kézbe nyomott” cetliért, szóval a legforgalmasabb helyen is egy óra, amíg összejön nekik egy euró. Egyébként meg kell hagyni, komoly kiképzésben részesültek, másképp nehezen boldogulnának a nagyvárosi forgatagban. Tántoríthatatlanul állnak a járdán, és már messziről fixí- rozzák a szembejövőt. „Üdvözlöm! Szeretne havi nyolcszázat keresni kényelmes, otthoni munkával?” Vagy: „Kérem, látogassa meg új üzletünket!”-hadarják, és muszáj elvenni tőlük a cetlit, mert ellenkező esetben a szöveg folytatódik. Némelyikben egy pszichológus veszett el,. bár ilyenkor, nyáron az sem kizárt, hogy pszichológia szakos egyetemista az illető. Megbízóik rendszeresen ellenőrzik a szórólapozókat „beépített civil ruhások” segítségével, akik a környék kukáiba is belekukkantanak, hogy nem szabadult-e meg a munkatárs rövid úton a feladattól. Épp ezért késő délután a szórólapozók már annyira rámenősek és agresszívak, hogy métereken át képesek ügetni a cetlivel a kiszemelt áldozat mellett. A kocsmák és boltok reklámemberei pedig vélhetően a közlekedési rendőröktől lestek el néhány terelő mozdulatot. Eleve úgy helyezkednek el az objektum előtt, hogy testükkel tereljenek befelé, azaz elállják a menekülés útját. Fontos adalék, hogy mindannyian szépek és fiatalok. Egy nyári munkát kereső egyetemista ismerősöm mesélte, hogy az „állásinteijú” leginkább modell-castinghoz hasonlított, ahonnan őt, a szemüveges, duci szeplőst hazaküldték, a hosszú combú szőkéket és az izmos macsó- kat bezzeg felvették. A hirdetésben ilyen jellegű kritériumok persze nem szere- pel(het)nek, de több szórólapozásra vonatkozó ajánlatra nem is próbált jelentkezni az illető... KOMMENTÁR Új politika, szlovén kiadásban RAVASZ ÁBEL Újabb prominens taggal bővült az európai csúcspolitikába a gazdasági világválság farvizén érkező, magát a politikán kívüli szereplőként láttató, majd jelentős választási sikert arató politikusok elképzelt klubja. Ez az új tag a szlovén Miro Cerar, akit hamarosan az ország miniszterelnökévé iktathatnak be. Cerar színre lépését az aktuális politikai elitek elkopása készítette elő. Szlovéniában azonban a régióban megszokottnál durvább eseménysor valósult meg: a korábban regionális éllovas, az eurózónához csatlakozó ország a válság idején gazdaságilag megroppant, miután bankszektoráról kiderült, hogyjelentősen terhelik a „rossz” hitelek. Tavalyra nem maradt más megoldás, mint a bankszektor állami megmentése 3,2 milliárd euró adóbevétellel. Alenka Bratušek, az ország első női kormányfője két rossz lehetőség közül azt választotta, hogyeztakiadást privatizációból fogj a finanszírozni, ezzel elkerülvén az eurómentő-csomagot, amely a görög megszorítások óta nem örvend túl jó hírnévnek. Bratušek azonban belebukott a kezdődő, masszív privatizációs hullámba, és új választásokat kellett kiírni. A szavazók politikába vetett bizalmán az sem sokat segített, hogy Bratušek elődje, Janez Janša épp a napokban kezdte meg börtönbüntetése letöltését. Janša bukása nagyon gyors és mély volt: 2013 februárjáig miniszterelnökvolt, másfél éven belül már fegyenc. A közvélemény-kutatások j ó előre mutatták, hogy a választásokat egyúj erő, a szerényen csak Miro Cerar Pártjának nevezett formáció nyerheti meg. így is lett: a 2014júniusában megalakított párt hat héttel később (!) 34,6 százalékot fogott. (Másodikként még a börtönből is Janša szoedemjei futottak be, 20,7 százalékkal.) Apán személyközpontú: Cerar apja olimpikonként vált ismertté, anyja miniszter és jogász volt, ő magajogprofesszorként tevékenykedett. Májusbanjelentette be politikába lépését, a privatizációkat ellenző politikai platformmal. Úgy tűnik, a szavazóknak tetszett az új, leginkább bal-középnek tűnő erőre való voksolás gondolata, és így ma Cerar kedvére válogathat a koalíciós partnerek között új kormányába, melynek vezetője szinte biztosan ő maga lesz. A szavazók azonban nem biztos, hogy azt kapják, amit vártak: Cerar már most arról beszél, hogy talán mégis szükséges lesz a privatizációs hullám, csak nem úgy. Ez persze a szavazóinak viszonylag kisebb hányadát hatja meg. Cerar kormányra kerülése a saját magához hasonló „új politikusok” dilemmáját mutatja be: amíg kívülállók és nincsenek hatalomban, könnyen manővereznek rendszerellenes retorikájukkal. Mikor azonban hatalmi pozícióba kerülnek, ők sem tudnak igazán máshogy ténykedni, mint az előttükjárók. Most elkezd ketyegni az óra: Ceramak négy éve van, hogy meggyőzze a neki most bizalmat szavazókat, hogy ismét érdemes lesz őt választani. Persze vannak az övénél kényelmetlenebb pozíciók is. Nálunk például az elmúlt hetek eseményei szerint az új politikusoknak még a hatalom közelébe sem kell kerülniük, hogy lelepleződj ön: ők is ugyanolyanok, mint bárki más. TALLÓZÓ Sztárfellépő Mao-hasonmások Filmek és televíziós műsorokba, kiállításokra, termék- bemutatókra, születésnapokra hívják a Mao Ce-tung-ha- sonmásokat Kínában, akik közül a legjobbak hatalmas összegeket keresnek. Az egykori kommunista pártvezér több tucat imitátora él a keletázsiai országban, ahol a Mao- kultusz négy évtizeddel az új Kína megalapítójának halála után is virágzik. A hasonmások megjelenése hatalmas visszhangot kap a kínai médiában és a bulvársajtóban, a cégek is mind gyakrabban alkalmazzák őket termékeik reklámozására. A héten a kunmingi gyógyszeripari kiállításon jelent meg egy Mao-hasonmás, aki több száz látogatót vonzott. Egy napra 10 ezer jüant is kaphatnak az imitátorok. Családi vagy vállalati rendezvényekre, születésnapok, évfordulók, esküvők ünneplésére is hívják őket, „sztárfellépőkként” több tízezer jüant is zsebre tehernek. A hasonmások közül Mao női imitátora keres a legjobban. Az ötvenes éveibenjáró Csen Jan az élethű hasonlóságért igazi híresség lett Kínában. A korábban háztartásbeli nőt 2005-ben fedezte fel egy helyi televízióállomás, mikor Csen egy Mao szerepében gyakran tetszelgő színészt figurázott ki. Az imitátor karrierje töretlenül ível felfelé, egy-egy negyvenperces fellépéséért ötszámjegyű fizetést kap. Csen népszerűségét megsínylette családi élete: férje elhagyta, nem viselte el a gondolatot, hogy „Maóval” osztja meg hitvesi ágyát. (MTI)
