Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)

2014-08-02 / 177. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AUGUSZTUS 2. Vélemény És háttér 7 Orbán utóbbi évekbeli intézkedései alátámasztják, hogy mintának a putyini Oroszországot tekinti Az illiberális eszme előretörése Az illiberális eszme elő­retöréséről ír pénteki számában a The Wall Street Journal (WSJ) című tekintélyes ameri­kai gazdasági politikai napilap. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ A véleménycikk szerint az, hogy világszerte csorbát szen­vedett a politikai és gazdasági szabadság eszméje, annak egyik következménye, hogy az Egyesült Államok visszavonult globális vezető szerepéből. Orbán Viktor tusnádfürdői be­szédét ismertetve a WSJ emlé­keztet arra, hogy Orbán Viktor a nyolcvanas években a szó 19. századi értelmében vett li­berális politikusként vált is­mertté, de 2010-es ismételt hatalomra kerülése óta aprán­ként leépítette az alkotmányos fékeket és ellensúlyokat. „Magyarország lassított fel­vételben való átalakulása pu­ha autoriter állammá provin­ciális problémának tűnhet Washington vagy Brüsszel számára Európa perifériáján, de Orbán Viktor csodálattal tekint Vlagyimir Putyinra és hozzá hasonló vágyakat dédelget” - írja a lap, amely szerint a „nacionalista elit” sok tagja számára nem pusztán fantázia a határokon átnyúló Nagy-Magyarország feltá­masztása. „Orbán Viktor illiberális őszintesége figyelmeztetés, hogy a szabad piacok és a sza­bad társadalmak erőteljesebb védelmet igényelnek” - írja a WSJ, emlékeztetve, hogy a hi­degháborút követően elural­kodott az elégedettség, hogy a liberalizmus győzedelmeske­dett, „a történelemnek vége”. De a tekintélyelvűek mindig lesben állnak, hogy kihasznál­ják a demokrácia gyenge pont­jait - fűzi hozzá. A cikk végül felszólítja Nyugat-Európát, hogy a gazdaság beindításával bizonyítsa be, mire képes a szabadság, valamint az ameri­kai elnökhöz is, hogy emeljen szót a liberális eszme védel­mében. Magyarország az 1989-es forradalmakban betöltött sze­repe után most ismét irány­meghatározó, az első európai ország, amely elítéli a liberális demokráciát, és elhatárolódik tőle. Olyan új rendszert vezet be, és olyan értékeket állít a középpontba, amelyekre pél­daként Vlagyimir Putyin Oroszországát szokták felhoz­ni, de amelyek visszhangra ta­lálnak más országokban is - ír­ta Fareed Zakaria publicista a The Washington Post című amerikai napilapban megjelent cikkében, utalva Orbán Viktor magyar miniszterelnök szom­bati tusnádfürdői beszédére. Orbán utóbbi évekbeli intéz­kedései alátámasztják, hogy ő mintának a putyini Oroszor­szágot tekinti, Putyin nyomdo­kain járva olyan rendszert ve­zet be, amelyet a „putyi- nizmus” szóval lehet a legjob­ban jellemezni. Ennek a rend­szernek a legfőbb elemei a na­cionalizmus, a vallás, a kon­zervatív társadalomszemlélet, az államkapitalizmus és a kor­mány média feletti uralma. Ha az ember körülnéz a világbem, láthatja, vannak más vezetők is, akik célul tűzték ki a putyi- nizmus egyes fő elemeinek át­vételét, többek között Recep Tayyip Erdogan török minisz­terelnök. Putyin sikere nagyrészt ma­gának az orosz elnöknek és az általa vezetett országnak a si­kerén fog múlni. Ha diadal­maskodik Ukrajnában, és Oroszország szomszédja végül Moszkvának fog könyörögni, akkor úgy tűnik majd, hogy Pu­tyin győzött. De ha Ukrajna Oroszország érdekszféráján kí­vül is megállja a helyét, és az orosz gazdaság tovább gyen­gül, akkor Putyin egy globáli­san elszigetelt, szibériai olaj­termelő állam élén találhatja magát - véli a The Washington Post cikkírója. JEGYZET Idegesítő cetlik JUHÁSZ KATALIN „Könyörgök, kíméljen meg a reklámok­tól!” Ez áll az egyik szom­szédom posta­ládáján, ha­talmas betűkkel. Ám az üze­net nem sokat ér. Kárörvendő mosollyal szoktam konsta­tálni, hogy rendszeresen kandikál kifelé a ládikából egy-egy színes cetli, amelyen árengedményekre, fantaszti­kus nyári kedvezményekre hívják fel a figyelmet külön­böző cégek. Mintha azt jelez­nék a szórólapozók, hogy bocs, de nekik ez a munká­juk, amelyet ha törik, ha sza­kad, el kell végezniük, eső­ben, szélben, trópusi hőség­ben, szóval akár be is ta­paszthatja a kedves lakó a nyílást, úgyis bejuttatják az üzenetet, ha kell, vésővel. El­képzelem a szomszéd csüg­gedt, szürke arcát, ahogy este kitakarítja a postaládát. Az én eddigi életemből is jó néhány órát elvett már a leve­lek, számlák keresgélése a sok reklámcédula között. Nem rimánkodom, nem lá­zongok, rég belenyugodtam ebbe. Olyannyira, hogy már az utcán sem tanúsítok ellen­állást. Főleg, amióta tudom, hogy ezek az emberek egy­két centet kapnak egy sikere­sen „kézbe nyomott” cetliért, szóval a legforgalmasabb he­lyen is egy óra, amíg összejön nekik egy euró. Egyébként meg kell hagyni, komoly ki­képzésben részesültek, más­képp nehezen boldogulnának a nagyvárosi forgatagban. Tántoríthatatlanul állnak a járdán, és már messziről fixí- rozzák a szembejövőt. „Üd­vözlöm! Szeretne havi nyolc­százat keresni kényelmes, otthoni munkával?” Vagy: „Kérem, látogassa meg új üzletünket!”-hadarják, és muszáj elvenni tőlük a cetlit, mert ellenkező esetben a szö­veg folytatódik. Némelyikben egy pszichológus veszett el,. bár ilyenkor, nyáron az sem kizárt, hogy pszichológia szakos egyetemista az illető. Megbízóik rendszeresen el­lenőrzik a szórólapozókat „beépített civil ruhások” segít­ségével, akik a környék kuká­iba is belekukkantanak, hogy nem szabadult-e meg a mun­katárs rövid úton a feladattól. Épp ezért késő délután a szó­rólapozók már annyira ráme­nősek és agresszívak, hogy métereken át képesek ügetni a cetlivel a kiszemelt áldozat mellett. A kocsmák és boltok reklámemberei pedig vélhe­tően a közlekedési rendőrök­től lestek el néhány terelő mozdulatot. Eleve úgy he­lyezkednek el az objektum előtt, hogy testükkel terelje­nek befelé, azaz elállják a me­nekülés útját. Fontos adalék, hogy mind­annyian szépek és fiatalok. Egy nyári munkát kereső egyetemista ismerősöm me­sélte, hogy az „állásinteijú” leginkább modell-castinghoz hasonlított, ahonnan őt, a szemüveges, duci szeplőst hazaküldték, a hosszú combú szőkéket és az izmos macsó- kat bezzeg felvették. A hirde­tésben ilyen jellegű kritériu­mok persze nem szere- pel(het)nek, de több szó­rólapozásra vonatkozó aján­latra nem is próbált jelent­kezni az illető... KOMMENTÁR Új politika, szlovén kiadásban RAVASZ ÁBEL Újabb prominens taggal bővült az európai csúcspolitikába a gazdasági világválság farvi­zén érkező, magát a politikán kívüli szereplő­ként láttató, majd jelentős választási sikert ara­tó politikusok elképzelt klubja. Ez az új tag a szlovén Miro Cerar, akit hamarosan az ország miniszterelnökévé iktathatnak be. Cerar színre lépését az aktuális politikai elitek elkopása készí­tette elő. Szlovéniában azonban a régióban megszokottnál durvább eseménysor valósult meg: a korábban regionális él­lovas, az eurózónához csatlakozó ország a válság idején gaz­daságilag megroppant, miután bankszektoráról kiderült, hogyjelentősen terhelik a „rossz” hitelek. Tavalyra nem ma­radt más megoldás, mint a bankszektor állami megmentése 3,2 milliárd euró adóbevétellel. Alenka Bratušek, az ország el­ső női kormányfője két rossz lehetőség közül azt választotta, hogyeztakiadást privatizációból fogj a finanszírozni, ezzel elkerülvén az eurómentő-csomagot, amely a görög megszorí­tások óta nem örvend túl jó hírnévnek. Bratušek azonban be­lebukott a kezdődő, masszív privatizációs hullámba, és új vá­lasztásokat kellett kiírni. A szavazók politikába vetett bizal­mán az sem sokat segített, hogy Bratušek elődje, Janez Janša épp a napokban kezdte meg börtönbüntetése letöltését. Janša bukása nagyon gyors és mély volt: 2013 februárjáig minisz­terelnökvolt, másfél éven belül már fegyenc. A közvélemény-kutatások j ó előre mutatták, hogy a választá­sokat egyúj erő, a szerényen csak Miro Cerar Pártjának neve­zett formáció nyerheti meg. így is lett: a 2014júniusában megalakított párt hat héttel később (!) 34,6 százalékot fogott. (Másodikként még a börtönből is Janša szoedemjei futottak be, 20,7 százalékkal.) Apán személyközpontú: Cerar apja olimpikonként vált ismertté, anyja miniszter és jogász volt, ő magajogprofesszorként tevékenykedett. Májusbanjelentette be politikába lépését, a privatizációkat ellenző politikai plat­formmal. Úgy tűnik, a szavazóknak tetszett az új, leginkább bal-középnek tűnő erőre való voksolás gondolata, és így ma Cerar kedvére válogathat a koalíciós partnerek között új kor­mányába, melynek vezetője szinte biztosan ő maga lesz. A szavazók azonban nem biztos, hogy azt kapják, amit vártak: Cerar már most arról beszél, hogy talán mégis szükséges lesz a privatizációs hullám, csak nem úgy. Ez persze a szavazóinak viszonylag kisebb hányadát hatja meg. Cerar kormányra kerü­lése a saját magához hasonló „új politikusok” dilemmáját mu­tatja be: amíg kívülállók és nincsenek hatalomban, könnyen manővereznek rendszerellenes retorikájukkal. Mikor azon­ban hatalmi pozícióba kerülnek, ők sem tudnak igazán más­hogy ténykedni, mint az előttükjárók. Most elkezd ketyegni az óra: Ceramak négy éve van, hogy meggyőzze a neki most bizalmat szavazókat, hogy ismét érdemes lesz őt választani. Persze vannak az övénél kényelmetlenebb pozíciók is. Nálunk például az elmúlt hetek eseményei szerint az új politikusok­nak még a hatalom közelébe sem kell kerülniük, hogy leleple­ződj ön: ők is ugyanolyanok, mint bárki más. TALLÓZÓ Sztárfellépő Mao-hasonmások Filmek és televíziós műso­rokba, kiállításokra, termék- bemutatókra, születésnapok­ra hívják a Mao Ce-tung-ha- sonmásokat Kínában, akik kö­zül a legjobbak hatalmas összegeket keresnek. Az egy­kori kommunista pártvezér több tucat imitátora él a kelet­ázsiai országban, ahol a Mao- kultusz négy évtizeddel az új Kína megalapítójának halála után is virágzik. A hasonmások megjelenése hatalmas vissz­hangot kap a kínai médiában és a bulvársajtóban, a cégek is mind gyakrabban alkalmaz­zák őket termékeik reklámo­zására. A héten a kunmingi gyógyszeripari kiállításon je­lent meg egy Mao-hasonmás, aki több száz látogatót von­zott. Egy napra 10 ezer jüant is kaphatnak az imitátorok. Csa­ládi vagy vállalati rendezvé­nyekre, születésnapok, évfor­dulók, esküvők ünneplésére is hívják őket, „sztárfellépők­ként” több tízezer jüant is zsebre tehernek. A hasonmá­sok közül Mao női imitátora keres a legjobban. Az ötvenes éveibenjáró Csen Jan az élethű hasonlóságért igazi híresség lett Kínában. A korábban ház­tartásbeli nőt 2005-ben fedez­te fel egy helyi televízióállo­más, mikor Csen egy Mao sze­repében gyakran tetszelgő szí­nészt figurázott ki. Az imitátor karrierje töretlenül ível felfelé, egy-egy negyvenperces fellé­péséért ötszámjegyű fizetést kap. Csen népszerűségét meg­sínylette családi élete: férje el­hagyta, nem viselte el a gon­dolatot, hogy „Maóval” osztja meg hitvesi ágyát. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents