Új Szó, 2014. augusztus (67. évfolyam, 176-200. szám)
2014-08-09 / 183. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. AUGUSZTUS 9. Vélemény És háttér 7 A kitalált nemzetiség, két ellentétes és módosuló sorsértelmezéssel Kozák sors Az ukrajnai harcok változatos szereplői közül is kiemelkednek a gyakran tradicionális egyenruhában harcoló kozák csapatok. Mindkét oldalon találni kozákokat, és másmás módon ideologizálják szerepvállalásukat. RAVASZ ÁBEL A kozákok a 14. században jelentek meg a színen, a formálódó orosz és lengyel birodalmak határvidékein. Etnikailag vegyes csoportokról van szó, amelyek részben a Feketetengertől északra elterülő sztyeppék nomád lovas népeiből, részben pedig a vidékre érkező újabb szláv törzsekből álltak össze. A kozákok szervezetileg „hadakat” alkottak, amelyek részlegesen autonóm hatalmi egységeket jelentettek a lengyel-litván és az orosz államban. Adózás alól felmentett, a jobbágysort nem ismerő, cserében azonban földművelés mellett katonáskodó csoportokról volt szó, amelyek elsődleges szerepet játszottak az Orosz Birodalom területi növekedésében. A 18. századra minden nagyobb kozák csoport orosz fennhatóság alá került, majd 1918 után, mivel a kommunista hatalomátvétel elleni lázadás élharcosai voltak, szervezeteiket visszafejlesztették, korábbi szerepüket elvesztették. A kommunizmus bukása után azonban két, egymással ellentétes kozák tradíció is újra a felszínre került. A fontosabb ezek közül az oroszországi neo- kozák mozgalom, amelyet a moszkvai központi hatalom erősen támogat. Kozák hagyományokra építő - de nem elsősorban a kozákok leszármazot- taiból álló - egyenruhás csoportokról van szó, amelyek szélsőjobbos ideológiákat vallanak, és mostanra gyakorlatilag hivatalos állami milíciákként funkcionálnak. A kozákok mindenhol ott vannak, ahol az orosz állam beavatkozik, Grúziától Ukrajnáig, de már a nagyobb orosz városokban - beleértve Moszkvát - is előfordulnak kozák járőrök. A szocsi olimpián is gyakran pásztázta őket a kamera, egyenruháik mellett ostoraikról is felismerhetőek voltak. Miközben a neokozákok az orosz állam nagyságát és nagyhatalmi törekvéseit szimbolizálják, Ukrajnában a kozákok a Zaporozsjei Had tradícióira építve más irányt választottak. A Zaporozsjei Had anno a lengyel-litván állam vazallusa volt, majd a 17. században ideiglenesen önállósulni tudott, éppen ezért az ukrán államiság egyik előképeként - a lengyellitván kapcsolat okán pedig akár annak nyugatbarát orientáltságára utaló tradícióként is értelmezhetővé válnak a kozák szabadcsapatok. Ezek után nem csoda, hogy bár Kelet-Uk- rajnában a kozákok inkább az oroszbarát vonalat támogatják, nyugatabbra jócskán akadnak olyan csoportok, amelyek épp hogy a Majdan pártján szálltak be a háborúba, önkéntesként. A két csoport közül egyiket sem lehet „igazibbnak” mondani a másiknál, mivel nem autentikus tradíciókról van szó, hanem egy hagyomány modem újraértelmezéséről. A két, ellentétes sorsértelmezés jól mutatja, hogy ma a ko- zákság egy kitalált csoport, amit az orosz-ukrán határ egyik oldalán így, a másikon úgy álmodtak meg. Nemzetiségük, küldetéstudatuk kitalált, kitalálható, módosítható és módosul, hatalmi játékok tárgya és túsza. A kozákoknak nincs istenadta sorsa, csak örökké változó jelene Kelet-Európa határvidékem. Szerinted mennyi idő alatt roppannak össze az oroszok amiatt, hogy nem ehetnek uniós almát? (Peter Gossányi rajza) A magyar monetáris politika célja: a gyenge forinttal támogatni a kivitelt Meddig marad olcsó a forint? HORBULÁK ZSOLT Július 30-án megroggyant a forint. Egy látványos gyengülés általában a bevásárlóturizmus erősödését szokta gerjeszteni, a címlapokra is elsősorban ezért került. A gyenge forintnak a magyar határok mentén általában örülnek. A képlet egyszerű: olcsón lehet vásárolni. Az itteni boltosoknak ez természetesen rossz, de ilyen a verseny. 2008 nyaráig, amíg 260 eurós szint körül mozgott a forint, a bevásárlóturizmus nyertesei a szlovákiai üzletek voltak. Az árfolyam további alakulása a jövő zenéje, de néhány dolgot azért el lehet mondani. Fontos befolyásoló tényező a nemzeti bank kamatpolitikája. Amióta Matolcsy György vette át az intézményt, új szelek fújnak a monetáris politikában. Azzal valóban egyet lehet érteni, hogy nem volt teljesen helyes a Simor András-féle irányvonal, amely mindent feláldozott az alacsony infláció oltárán. A hitelezést fojtogató 7%-os kamat a legmagasabb volt a régióban. Ezt vitte le Matolcsy két év alatt 2,1%-ra (sokak szerint immár túl alacsonyra). Ez sokat segített abban, hogy elérhetőbbekké váltak a .hitelek, s a csökkenő alapkamat pozitívan hatott a kötvények árfolyamára. Aki ügyes volt, kaszálhatott. A bökkenő éppen az, hogy ez a lehetőség csak július 30-ig tartott, és a gyengülő forint miatt a kötvények árfolyama is esni kezdett. Azért helytelen lenne csak Ma- tolcsyt hibáztatni, hogy az ukrán-orosz konfliktus időközben EU-orosz gazdasági háborúvá terebélyesedett, igaz, mindezt előre lehetett látni. A kamatpolitika valódi problémája mégis az, érdemes- e akkor csökkenteni, mikor a nagy központi bankok már régen kamatemelést harangoznak be. Köztudomású, hogy a gazdaságban fontos tényezőnek számítanak a várakozások. Hiába alacsony most az alapkamat, ha csak rövid ideig marad az. Szomorú tény, hogy a Magyar Nemzeti Bank az utóbbi időben kétszer is padlót fogott. 2001-ben és 2008-ban pánikszerűen volt kénytelen emelni. Várható tehát, hogy a forint sokáig olcsó marad. Már csak azért is, mert ez a monetáris politika célja, a gyenge forinttal kívánja támogatni a kivitelt. Noha ez kissé emeli az árakat (a drágább behozatal miatt), viszont negyven éve nem volt ilyen alacsony infláció. Ilyen körülmények között a szlovákiai fogyasztó akkor maximalizálja a hasznát, ha forintot vásárol és azt el is költi, nem fekteti sem magyar kötvényekbe és nem helyezi el forintbetétben. VENDÉGKOMMENTÁR Bajor Imre sem fért bele SERES LÁSZLÓ Nem, ez csak arcátlanság, de nem az a legfőbb baj a magyar állami tévé híradójával, hogy az ország egyik legnépszerűbb színészének halálát volt képük nem bemondani este fél nyolckor. A legfőbb baj az, hogy a) ez az eljárás számít normális ügymenetnek ennél a cégnél, amelyet közpénzből fizetünk, de nem a közt, hanem az őt államosító kormányt szolgálja, b) ez az állami médiaholding vagy mi időnként közleményekben, nyilatkozatokban indokolja meg, mit miért tesz, azaz hellyel-közzel kommunikál velünk, és ezzel lényegében mindent megerősít, amit kritikusai elmondanak róla. AMédiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) az össznemzeti felhördülés hatására közleményt adott ki Bajor Imre halálának köztévés elhallgatásáról, amelyben merőben új szemponttal magyarázzák, hol kezdődik a színészek halálának hírértéke:, A Híradó gyakorlata szerint, művészek esetében a Kossuth-díj az a »választóvonal«, amely esetben egy halálhír feltétlenül bekerül az összeállításba.” Nem telt el néhány percnél több, és a Facebookon több, médiához értő és emlékezettel rendelkező polgártársunk megosztotta, hány nem Kossuth-díjas művész halála lehetett hír az MTV-ben, nagyjából ennyit arról, hogy „a Híradó gyakorlata szerint”. Egy dologban viszont nehéz vitatkozni a céggel: „Sajnálatos módon nagyon sok haláleset történik, mindről az esti 35 perces Híradó - érthető módon - nem tud beszámolni.” Nem teljesen világos persze, hogy ezt a tényszerű megállapítást kinek szánták, hiszen nem tudunk senkiről, aki azt vetette volna a szemükre, mér' nem tartanak esténként névsorolvasást a nemzet halottairól. A nézőket totál hülyének néző, a mi pénzünkből velünk szemben arrogáns kommunikációra azonban nem ez az egyetlen példa. Simán ide vehetjük azt az egyértelmű üzenetet is, hogy tavasszal azt a Papp Dánielt nevezték ki az MTVA új tartalomszolgáltatási igazgatójává, aki három éve konkrétan meghamisított egy Dániel Cohn-Bendittel készült interjút. Amikor lapom, a hvg.hu nemrég írásban rákérdezett az MTVA-nál arra, hogy heló, hát ezt mégis hogyan képzelik (nem szó szerinti közlés), ilyen válaszokat kaptunk: „Miként az más médiumoknál is elfogadott, az MTVA sem szokta a személyi döntéseit indokolni” (mintha nem mi tartanánk el ezeket az embereket) . „Papp Dániel szakmailag felkészült, nem vitatható a közelmúltja, miként például éppen a hamis bajai videó okán az Önök volt főszerkesztőjének.” És ez így megy: hosszan, személyeskedve, arrogánsán, hazudozva. Idén februárban a Magyar Rádió hírei „terroristáknak” nevezték a kijevi tüntetőket, és lényegében az orosz belügy nézőpontjából mondták el a történteket. Hogy miért? Mert az ő hírértelmezésük az, hogy nem kérdőjelezhetik meg a forrást. ,A Kossuth Rádió híreiben is több különböző forrásból szerkesztett hír hangzott el, köztük az orosz Russia Today televízióban és egy orosz napilap internetes változatában megjelent információk. A rádió hírműsoraiban ugyanakkor folyamatosan elmondunk más véleményeket is. A hírszerkesztőség nem fogalmazhat meg kritikát a különféle forrásokból beérkező beszámolókról.” Egészen hihetetlen, de a (volt) közrádió ezzel nyíltan lemond a hiteles és objektív tájékoztatásról, arról tehát, amire tartjuk. Amikor az MSZP áprilisban megpróbálta megtudni az MTVA-tól, miért nem számolt be az esti híradó egyetlen egyszer sem a Rogán Antal Fidesz-frakcióvezető vagyonnyilatkozatával és luxuslakásával kapcsolatos botrányról, a cég vezetőjének volt arca ezt közölni: „a pártok, politikai szervezetek továbbra sem szólhatnak bele sem a független hírügynökség, sem pedig a közmédia műsorszerkesztésébe.” Rendben, köszönjük. Elég volt. Ideje privatizálni önöket. A szerző a HVG publicistája, a Kapitalizmus blog szerkesztője FIGYELŐ Válaszcsapás bumeránggal Oroszországban vissaüt- het az uniós termékek behozatalának megtiltása, jelentősen drágulni fog az élelmiszer - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a Neue Zürcher Zeitung (NZZ) orosz gazdasággal foglalkozó szakértője. Az orosz agrár- szektor a Szovjetunió széthullása után több mint húsz évvel még a hazai piacot sem tudja ellátni. Az élelmiszerfogyasztás 53%-át fedezik importból. Most a behozatal több mint 15%-a esik ki egyik napról a másikra. Ezért előfordulhat, hogy éppen az élelmiszerimport korlátozása miatt üti fel a fejét a lakossági elégedetlenség Putyin politikájával szemben, mert ezt az intézkedést a legnagyobb igyekezettel sem lehet a Nyugat agressziójaként beállítani. (MTI)
