Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-31 / 175. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 31. Résen kell lenni, ugyanis a védelmi tárcák az államkassza fejőstehenei Vadászgépbiznisz sok kérdőjellel Csendben érik az évtized legnagyobb védelmi biznisze. Első ránézésre úgy tűnik, rendben lehet az ügylet, ám mivel hadászati kiadásról van szó, nem árt résen lenni. S figyelni a részletekre. Emellett pedig olyan kérdéseket is fel lehet tenni, amelyekre eddig nem kellett válaszolniuk a kulcsszereplőknek. MÓZES SZABOLCS Martin Glváč védelmi miniszter eltökélt, év végéig tető alá akarja hozni a svéd Gripen vadászgépek bérléséről szóló szerződést. Ha sikerül neki, ez lesz az évtized, sőt, talán az utóbbi húsz év legnagyobb hadászati biznisze. Gépet venni nem akarunk, viszont bérelnénk évi 30 millió euróért nyolc darabot. Mielőtt populista módon számolgatni kezdené valaki, hogy a 30 millióból hány lélegeztetőgépet lehetne vásárolni, szögezzük le: a védelmi kiadások nem pénzkidobás. Az ukrán-orosz kváziháború mutatja a legjobban, hogy a háború nem történelmi relikvia, minden államnak gondoskodnia kell területe és lakossága védelméről egy agresszorral szemben. Olyan ez, mint az autóbiztosítás: lehet, hogy évtizedekig feleslegesen fizeti az ember, ám előfordulhat, hogy többször is ebből kell téríteni más kárát. Nem árt viszont résen lenni, ugyanis a védelmi tárcák hagyományosan az államkassza fejőstehenei. Több okból is: egyrészt a hadászati befektetések általában komoly tételek, itt nehéz észrevenni, ha kicsit erősebben fog a ceruza a költségvetés összeállításakor. Főként, hogy ehhez a viszonylag kevés szereplős iparághoz kevesen értenek. Ha az állam A4- es papírokat vagy szolgálati autókat rendel, még egy laikus is jó eséllyel ki tudja szúrni, nem árazták-e túl a vételt - ha nem, pár kattintás után a Google kidobja az eredményt. Egy tanknál vagy repülőnél erre nincs esély, nagyon kevés szakértő van, aki kvalifikáltan meg tudja mondani, mi a sok és miért. Hogy mindez ne legye elég, a védelmi beszerzéseket szokták- egyébként nagyrészt jogosan- a leggyakrabban titkosítani. Hogy jelenlegi példánknál maradjunk: ha megkötik a szerződést, azt fogjuk tudni, hány évre, mennyi Gripent bérelünk, ám a pontos specifikációkat és egy sor, az árra hatással lévő fontos záradékot évtizedekre titkosítanak majd. így - ha nem lesz valami nagyon durva le- nyúlás a pakliban - szakember legyen a talpán, aki felelősség- teljesen ki tudja jelenteni: megérte vagy nem érte meg a beruházás (tisztán az ár szempontjából). Éppen a fenti okok miatt jobb, ha eleve nagyon óvatosan kezelünk mindenféle hadászati befektetést. Közben pedig feltehetünk egy más jellegű, kissé banálisnak tűnő kérdést: miért kell nekünk egyáltalán vadászgépeket vásárolnunk? E sorok szerzője nem azt állítja, hogy nincs rájuk szükség, de elvárná, hogy a minisztérium magyarázza meg a nyilvánosságnak, a drónok és láthatatlan szupergépek korában - amikre egy kis államnak sosem lesz pénze -, miért kell egy ötmüli- ós országnak klasszikus vadászgépeket vásárolnia. Mit várunk el tőlük? Kivel szemben fognak minket megvédeni? Presztízsszempontból vesszük őket? Vagy szerződéses kötelezettségből? Ha igen, nem lehet ezen változtatni? A kérdés azért is lényeges, mert a gépeket működtetni és használni is kell. A katonák már eddig is arra panaszkodtak, hogy az elmúlt években a kötelezően előírtnál lényegesen kevesebb órát repültek évente - ergo: nincsenek kellően felkészítve -, arról pedig inkább ne is beszéljünk, hogy a hadsereg többi egysége milyen állapotban van, milyen a felszereltsége. Ha a miniszter komolyan veszi a feladatát, sok kérdésre kell választ adnia az elkövetkező hónapokban, mielőtt aláírja a Gripen-szerződést.- Ez az első nyár, amikor úgy érzem, jobb idebenn, min kint lenne. (Peter Gossányi rajza) Felmérés készült arról, ki a leggyűlöltebb történelmi személyiség a magyar fiatalok körében Rákositól Bajnaiig, Hunyadi Mátyástól Attiláig HVG.HU A magyar Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) felmérte, hogyan viszonyulnak a történelemhez a 18-30 éves magyar- országi fiatalok. Kiderült, Hunyadi Mátyás körükben a legkedveltebb történelmi személyiség, a legkevésbé pedig Rákosi Mátyást szeretik. A „történelmi személyiségek” közül Bajnai Gordon több ellenszavazatot kapott, mint Hitler. A NÖRI megbízásából 2014 tavaszán közvélemény-kutatás készült a 18 és 30 év közötti magyar fiatalok hazájukról alkotott történelemképéről és a nemzeti örökséghez és emlékezethez fűződő viszonyáról. Az intézet arra volt kíváncsi, hogyan viszonyul a magyarországi fiatal felnőtt lakosság a történelemhez, milyen képet alkot róla, mit tart fontosnak a történelemoktatásban, mit gondol a nemzeti, kulturális örökség ápolásáról. Az 1204 fiatal megkérdezésével készült, reprezentatív kutatás eredményei azt mutatják, hogy a fiatalok háromnegyede érdeklődik a magyar történelem iránt, és fontosnak tartja annak ismeretét. Történelmünket leginkább negatív jelzőkkel illették, mint például: „viharos”. A pozitív jelzők között többször említették a „ha- zaszeretetet” és a „hazafiasságot” - olvasható a NÖRI közleményében. A felmérésben, amelyet két 15 fős fókuszcsoportos interjú is kiegészített, arra is rákérdeztek, hogyan viszonyulnak a fiatalok a történelmi személyiségekhez. A pozitív szereplők között Hunyadi Mátyás végzett az élen (42 százalék említette, hármat lehetett megnevezni), akit Szent István (38 százalék), Széchenyi István (31 százalék) és Kossuth Lajos (24 százalék) követ. Tőlük messze lemaradva szerepelt a felmérésben Petőfi Sándor, Deák Ferenc, IV. Béla, II. Rákóczi Ferenc, Árpád fejedelem, Horthy Miklós, Hunyadi János és Attila hun király. A felmérés eredményei egyértelműen mutatják, hogy - Horthyt kivéve - a történelemoktatásban kanonizált és egyértelműen pozitívan ábrázolt szereplők uralják a fiatalok történelemképét. Ugyanakkor a negatív szereplők élmezőnyében Koppány kivételével kizárólag 20. századi személyeket, sőt ma is aktív politikusokat találni, ami a közélettel és az aktuálpolitikával szembeni elutasításra utal. Rákosi Mátyás végzett az élen 18 százalékkal, őt Kádár János (12 százalék), Gyurcsány Ferenc (12 százalék), Szálasi Ferenc, Horthy Miklós, Orbán Viktor, Koppány, Bajnai Gordon és - egyetlen külföldiként - Adolf Hitler követi. Vélemény és háttér 7 KOMMENTAR Ki vizsgálja a rendőrt? KOCUR LÁSZLÓ Egymástól függetlenül két új rendészeti testület felállítását kezdeményezték, illetve támogatták a napokban politikusok. Ľubomír Gaiko (SaS) volt védelmi miniszter a „diákokra lövöldözés” néven hírhedtté vált ügy kapcsán kezdeményezte a belügyminisztérium belső ellenőrzési osztályának kivonását a belügy hatásköréből, és egy független, a fegyveres testületek tagjainak bűnügyeit kivizsgáló szerv létrehozását. A (kirakatba azért gyakran nem tehető) Volt Hírszerző Tisztek Szövetsége pedig az elmúlt időszak lehallgatási botrányaira reagálva egy független, lehallgatásokat végző testület gondolatával állt elő, amelyet több, jellemzően ellenzéki politikus támogatott, a kormányoldalt valahogy nem mozgatta meg. Mindkét javaslat tartalmaz megfontolandó elemeket, és egyik indítvány kiötlője sem találta fel a spanyolviaszt, azonban ahhoz, hogy akármelyik működőképes legyen, komolyabb, rendszerszintű változtatásokra lenne szükség, mivel az elmúlt két-három kormány idején fokozatosan leépítették a katonai és rendvédelmi szervek körében történt bűntetteket vizsgáló speciális testületeket. Az első Fico-kor- mány idején bizonyos Štefan Harabin igazságügyi miniszter felszámolta a katonai bíróságokat. Ez egy folyamat végállomása volt, előbb kivonták a hatáskörük alól az összes fegyveres testületet, a hadsereget kivéve, majd azt mondták, az alig 20 ezer fős hadseregre, ahol egyébként is alacsonyabb a bűnözési ráta, mint egy azonos nagyságú településen, nem kell bírósági rendszert fenntartani. A katonai ügyészségek ezt túlélték, azokat a Radičová-kormány idején számolták fel. így a kétes ügyeket minden fegyveres testület most saját hatáskörében vizsgálja, aztán csodálkozunk, ha ez a vizsgálat olykor részrehajlónak tűnik... A „nagy nemzeti fül” ötlete sem új keletű. A lehallgatásokat jelenleg a Szlovák Információs Szolgálat végzi az összes, erre jogosult testület számára. Magyarországon a jogosult szervek a lehallgatásokat nem önállóan végzik, hanem a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnál „rendelik meg”, amely aztán, anélkül, hogy különösebben mélyre ásna az ügyben, elvégzi a műszaki munkát, és leadja a kért hanganyagot. A fegyveres testületek körében elkövetett bűntettek vizsgálata és a lehallgatások szabályozása terén is számos ellenőrző mechanizmus működik már. Először ezekkel kellene megpróbálni élni, s ha itt minden lépés kudarcot vallott, csak akkor hozni létre két újabb sóhivatalt. Ne gondoljuk azonban, hogy ha létrejönne akár az egyik, akár a másik hivatal, attól egy csapásra számottevő változás állna be ezen a területen. Valószínűleg az történne, hogy a Smer kinevezné az emberét a hivatal élére, és minden maradna a régiben, ahogy az Szlovákiában szokás. FIGYELŐ Lezárult egy 25 éves fejezet Az Oroszország ellen bevezetett gazdasági szankciókkal lezárul egy 25 évig tartó fejezet, amelynek során a Nyugat megpróbált konstruktív kapcsolatokat kiépíteni Oroszországgal abban a reményben, hogy Moszkva folyamatosan eltávolodik a kommunista korszak gyanakvó és önként vállalt elszigetelődésétől - úja a Financial Times tekintélyes brit politikai, gazdasági napilap európai kiadása. Ez a remény halott - szögezi le szerkesztőségi cikkében a lap, amely szerint a Moszkva elleni intézkedések után nem marad el az orosz megtorlás, amely éppen akkor érintheti érzékenyen az európai gazdaságot, amikor a válság már véget érni látszott. „Éppen ezért a nyugati kormányoknak el kell magyarázniuk a bankároknak, az üzletembereknek és a választóknak, hogy miért van szükség szigorúbb intézkedésekre” - írja a lap. Az újság úgy véli, a nyugati közvélemény tájékozottabb annál, semmint, hogy bedőljön az orosz félretájékoztatásnak, de a kormányok nem hagyhatják megcáfolatlanul azokat a hazugságokat, amelyeket az európai radikális jobboldal és Moszkva terjeszt, hogy a vérontásért az Egyesült Államok vagy az Európai Unió a felelős. Nincs ok ugyanakkor riadalomra, Oroszország ugyanis nukleáris arzenálján, az ENSZ BT állandó tagságán és ásványi kincsein kívül már nem az egykori szovjet szuperhatalom, globális szinten nem egyenlő partnere az Egyesült Államoknak, Ázsiában pedig Kína hatalmasodik föléje. „Oroszországi politikai változás nélkül aligha fog javulni a nemzetközi légkör” - állapítja meg a lap, amely szerint Vlagyimir Putyin éppen azért vált konfrontatívabbá, mert megfeneklett Oroszország posztkommunista kísérlete egy modem állam és társadalom megteremtésére. (MTI)
