Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-22 / 167. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 22. Szín folk 11 Fontos, hogy legyen egy intézmény, mely lehetővé teszi, hogy elhivatott fiatalok hivatásként foglalkozhassanak hagyományainkkal A Szivek igazgatója közösségi érdeket szolgál Az elmúlt egy év során három megbízott igazgató állt az Ifjú Szivek Táncszínház élén, három pályázatot írt ki a kormány- hivatal, mire megfelelő embert talált a Szivek élére. Varsányi Lászlót július elején nevezték ki. GRENDEL ÁGOTA Tizenöt évvel ezelőtt kevesen hittek abban, hogy a félprofi Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttesből profi táncszínház lehet. Már Hégli Dusán első műsorai teljesen mások voltak, mint a régi Sziveké. Ő valóban az eredeti néptáncot és népzenét vette alapul a koreográfiák készítésekor. Ön nyilván a támogatók táborába tartozott, hiszen annak idején a Varsányi együttes is a tiszta forrásból merített. Gyakorlatilag nagyon régen csöppentünk bele a néptáncmozgalomba. Az elmúlt tizenöt évben nekem a Szivek az újjászületést, a folyamatos megújulást jelenti. Ma már az emberek ugyanazt a nevet más színpadi alkotásokkal azonosítják, mint 2000 előtt. Amikor népzenével kezdtem foglalkozni, valóban a tiszta forrást vettem alapul. Számos elrettentő példa volt előttünk a hatvanas-hetvenes években. A hármas osztató színpadi megjelenés, a Mojszejev- típusú műsorok addigra számunkra idegenek lettek. Az Ifjú Szivekben a nyolcvanas években következett be az első jelentős megújulás, mely Katona István nevéhez fűződik, ő visszatért az együttes eredeti küldetéséhez, a hagyományos magyar népzene és néptánc színpadi feldolgozásához. A nagy fordulatot a kétezres évek hozták. Hégli Dusán komoly elhatározásának és kemény munkájának eredménye, hogy Szlovákiában létrejött a hivatásos művészeket foglalkoztató Ifjú Szivek Táncszínház. Sokan fanyalogtak, néhányan ellenségesen nézték, hiszen ez az átalakulás sok változással járt. Az Ifjú Szivek azóta műsoraival, a szakma és a közönség köreiben aratott sikereivel igazolta, hogy volt létjogosultsága a profivá válásnak. Heti két próbával egy együttes - legyen bármilyen felkészült a vezetője, lelkes a tagsága - nem tud olyan műsorpolitikát folytatni, mint egy profi társaság, amelyik a táncra összpontosít. A hivatásos táncosok ráadásul nem csak a próba és az előadás alatt táncosok, a többség a próbák után a gyűjtött anyagot nézi, eljár tanítani. Amióta az együttes hivatásos művészekkel dolgozik, folyamatos tartalmi és alkotói megújulást tapasztalunk a műsoraiban. Fontos, hogy legyen egy intézmény, mely lehetővé teszi, hogy elhivatott fiatalok hivatásként foglalkozhassanak hagyományainkkal. Határon túlról is nagy az érdeklődés az együttes munkája iránt. Nekünk, magyaroknak fontos kell hogy legyen, hogy hagyományaink ápolásán túl olyan kulturális alkotásokat hozzunk létre, melyekkel külföldön is megmutatkozhatunk. Hogyan lesz belsőépítészből népművészetpártoló ember? Valójában meg lehet fordítani a kérdést, mert a népzenész lesz mérnök. Tizenhárom éves koromban a féli Kis Duna Tánc- együttest kezdtem zongorán kísérni. 1968-ban Zselízen második díjat nyertünk, de míg a többi táncegyüttest zenekar kísérte, a Kis Duna egyszemélyes zenekara én voltam. 1975-től a Szőttesben voltam korrepetitor. 1977-78-ban ismerkedtem meg Sebők Gézával, ő hozott össze Éri Péterrel, akitől olyan anyagot kaptam, melynek alapján elkészítettem az első háromhú- ros kontrámat. Később Halmos Bélával és Sebő Ferenccel is kapcsolatba kerültem. 1978-79- ben alapítottuk a Varsányi zenekart, de csak amatőr zenészek voltunk, Szlovákiában abban az időben nem lehetett volna muzsikálásból megélni. Mi motiválta arra, hogy megpályázza az igazgatói posztot? Olyan igazgatója is volt az Ifjú Szivek Táncszínháznak, aki a régi rendet akarta visszaállítani. Megbukott. Kétségtelen, Varsányi László, az Ifjú Szivek igazgatója (Somogyi Tibor felvétele) hogy ön nem ilyen elképzeléssel jelentkezett a pályázatra. Úgy vélem, a Szivek igazgatója elsősorban közösségi érdeket szolgál. Aki azt gondolja, hogy egyéni ambícióit teljesítheti ki a táncszínházban, téved. Annak az értéknek kell stabil hátteret adni, ami itt létrejött az évek során, vigyázni kell arra, hogy az együttes küldetése ne sérüljön, hogy az az út, amelyen Hégli Dusán a táncszínházzal elindult, ne torkolljon zsákutcába vagy ne szakadjon félbe. Amatőr népzenész volt Milyen kapcsolatban lesz a Szivek az amatőr együttesekkel? Kiváló kapcsolatunk van a szakmai és kulturális szervezetekkel idehaza és külföldön is. Szeretnék továbbra is együttműködni a hazai együttesekkel, jó kapcsolatokat ápolni működőképes gondolatokkal. Az együttes tagja a Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Egyesületének, ahol egyébként táncszínházunk művészeti vezetője az elnök, a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának, a Magyar Táncművészek Szövetségének. A társulat tagjai számos együttesben táncolnak, tanítanak és koreografálnak az országban. Idén sajnos elmaradt a Szivek-Tükrös tábor, de jövőre bizonyára ismét megrendezzük. Néhány éve a pozsonyi Duna utcai gimnáziumban a Szivek kezdeményezésére nyűt egy osztály, amelynek tanulói néprajzot tanulhattak, jó néhányan közülük a Szivekben táncoltak. Ha lesz rá igény, ha ismét lesz mondjuk félosztálynyi fiatal, aki komolyabban szeretne a népművészettel foglalkozni, természetesen támogatni fogom egy folklórra szakosodó osztály megnyitását, azért is, mert fontosnak tartom az utánpótlás-nevelést, és azért is, mert itt nincs esély arra, hogy az iskolában közelebbi kapcsolatba kerüljenek a gyerekek a néprajzzal. Az egyik legsikeresebb műsor a Magyar tánciskola volt, több mint 250 előadással. Ami azt jelenti, hogy a gyerekeket is meg lehet fogni a néptánccal, népzenével, csak meg kell találni a hozzájuk vezető utat, például egy Uyen interaktív, mozgalmas előadással. Ebből a szempontból kiemelkedő előadás volt volt a Rendhagyó történelemóra is. Egyelőre nyüvánvaló, hogy a néprajzoktatást nem vezetik be sem az alap-, sem a középiskolákban. Mit tud tenni az Ifjú Szivek azért, hogy a néptánc, a népzene, egyáltalán a népművészet egy idő múlva ne kuriózum legyen? Mindkét előadás komoly váz lehetne, amely alapján ki lehetne dolgozni a néprajzoktatás alapjait. Nem kellene az óráknak egymásra épülniük, sem térben, sem időben, olyan órákat lehetne tartani, amelyek megfogják az alapiskolás gyerekeket, a kis- és nagykamaszokat. A Hontalanítás is azt igazolja, hogy nem kell szörnyűséges dolgokat bemutatni ahhoz, hogy mélyebb érzelmeket váltson ki az emberből egy műsor. Biztos vagyok benne, hogy Hégli Dusán tarsolyában vannak még tartalékok, amelyek előremozdíthatják a népzene, a néptánc, illetve akár a néprajz oktatását. Fotók: ifjú Szivek archívuma
