Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-22 / 167. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 22. Vélemény És háttér 7 A Gombaszögi Nyári Tábor legnagyobb erénye, hogy minden ízében önszerveződő Táborunk Krasznahorkán Nehéz megfogni azt az érzést, ami az embert a hatalmába keríti arra a pár napra, amíg Krasznahorkán táborozik. Különösen akkor, ha van összehasonlítási alapunk - e sorok szerzője először akkor sátorozott a rendezvényen, mikor még a névadó helyszínen rendezték a Gombaszögi Nyári Tábort. TOKÁR GÉZA A résztvevők száma azóta a tízszeresére nőtt, a tábort övező kötetlen és felszabadult hangulat viszont azóta sem változott, márpedig pontosan ez az atmoszféra garantálja, hogy tömegek utazzanak több száz kilométert minden évben. A tábor legnagyobb erénye, hogy minden ízében önszerveződő, többnyire ennek köszönhetők a kívülállók számára talán kicsit érthetetlenül is lelkes visszhangok. Nem nyereségközpontú, viszont nem szorul egyetlen intézmény kizárólagos támogatására sem. Saját magunknak csináljuk, ahogy a hangulatot és a légkört is saját magunk teremtjük meg. Ennek tükrében saját magunk is örülünk a kicsi, de figyelemben és visszajelzésekben azonnal mérhető sikereinknek. Ami már csak azért is nagy szó, mert a szlovákiai magyar rögvalóságban egyre kevesebb kezdeményezés képes, vagy akar megélni a saját munkájára alapozva, miközben a krasznahorkai tábor nem egy ember, hanem egy közösség sikersztorija. Létezik ugyanakkor egy másik, a jövőre nézve legalább annyira fontos következménye a táborozásnak. A Gombaszögi Nyári Tábor elsődleges célcsoportját eredetileg a szlovákiai magyar egyetemisták adták, viszont egyre nagyobb számban tűnnek fel gimnazisták, vagy éppen olyan húszas-harmincas éveikben járó fiatalok, akik elvégezték az egyetemet és a táborban ragadtak (e sorok szerzője egyébként az utóbbi kategóriába tartozik). Jellemzően arról a rétegről van szó, amelyik érdeklődik a világ történései iránt, és kritikusan gondolkodik azokról, saját véleményt formál a társadalmat érintő eseményekről, miközben átlagon felül képzett. Hosszú távon a szellemi elitünk részévé, hangadó csoporttá kellene válnia. Ezeknek a fiataloknak ugyanakkor a jelenlegi körülmények között komoly gondot okoz, hogy szűkebb régiójukban, vagy akár Szlovákiában maradjanak - egy részük a jobb élet és a munkalehetőségek reményében borítékolhatóan külföldre, Nyugatra, vagy Magyarországra költözik. A szlovákiai magyar társadalom jelenlegi állapotában ezt a folyamatot rövidtávon mérsékelni csak módjával lehet, teljesen megállítani pedig egyenesen irreálisnak tűnik. Azt viszont el lehet érni, hogy kialakuljanak az érintett fiatalok között a személyes kapcsolatok és hálózatok, megismerjék egymást és a környezetüket, végeredményben pedig jobban kötődjenek mind a régiójukhoz, mind pedig a magyar közösséghez. Ahhoz, hogy a szlovákiai magyarság megmaradjon, az kell, hogy ezt a középréteget ne veszítsük el, számíthassunk rájuk szimpatizánsként, támogatóként, vagy akár közvetítőként. Idén is jó volt Krasznahorkán táborozni, a maradandó élményeket pedig társadalmi tőkére is könnyen át lehet váltani.- Azért utálom a nyarat, mert a hőségben kiszárad a söröm (PeterGossányi rajza) KOMMENTAR Közöttünk járnak NAGY ANDRÁS A nyári szünetben a politikusok gyakran járják az ország fesztiváljait, falunapjait, kulturális programjait, hogy a nyári hónapokra se feledkezzenek meg róluk a szavazók. Ám az idei nyüzsgésnek van egy ennél sokkal prózaibb oka is. Az ősszel esedékes önkormányzati választás lesz az utolsó komoly lehetőség a parlamenti pártok számára, hogy megmérettessék magukat 2016 előtt. Az idei szuperválasztási év után jövőre beköszönt a teljes csend, a közvélemény-kutatásokon kívül nem nagyon fog kiderülni, hogy valójában mit is gondolnak az emberek a pártokról. Ezért is rettentően fontos lehet az egyes pártoknak, hogy ősszel bebizonyítsák, van helyük a palettán, illetve, hogy preferenciáik estleges csökkenése csak átmeneti, számolni kell velük még 2016-ban is. Az ön- kormányzati választások eredménye, illetve a pártok sorrendje sosem annyira egyértelmű, hiszen nagyon gyakran helyi koalíciókban indulnak a polgármester-jelöltek, illetve komoly számú független jelölt indul ilyen-olyan koalíció támogatásával. Ám az a párt, mely nem nagyon tud felmutatni saját jelöltet, pont a helyi szinten kerül kellemetlen helyzetbe. A helyi politikusokat az emberek ismerik, hibás döntéseiket mindenki a saját bőrén érzi, egy önkormányzati képviselőt jó esetben sokkal könnyebb felkeresni, mint mondjuk egy parlamentit. Az újonnan alakult pártok, például a Sieť itt akarja majd bebizonyítani, hogy nemcsak a pártelnökről, Rado Procházkáról szól, hanem valóban igazi pártot épít, országos lefedettséggel, helyi aktivistákkal és politikusokkal. Dániel Lipšicék Novájának is valószínűleg ez lesz az utolsó igazi lehetősége, hogy megmutassa, valódi párt, nem csak a pártelnök és szűk környezetének megálmodott projektje. De ugyanígy érvényes ez az összes „ötszázalékos” pártra Szlováldában, amelyből mostanában egyre több van. A Smemek is rendkívül fontos lehet a választás, mert ha itt sem sikerül megállítaniuk a párt támogatottságának csökkenését, előrevetítik, hogy a 2016-os parlamenti választás komoly kudarcot hozhat. És természetesen itt van a nagy MKP-Híd csata is. Míg a Híd 2010 óta folyamatosan a parlamentben van jelen, az MKP önkormányzati és megyei szinten volt fölényben. Kérdéses, hogy Bugáréknak vajon sikerül-e ősszel a 2012-enél jobb eredményt hozni, esetleg az MKP-nak erősödni, illetve sikerül-e a két pártnak bármilyen komolyabb, mondjuk járási székhelyen közös jelöltet indítani. Ennek, természetesen, nem kell célnaklennie, de a 2012-es komáromi bukta komoly mementóként szolgál. Éppen ezért nem kell csodálkozni azon, hogy egyes pártok bizonyos politikusai már most, a nyár közepén megkezdték óriásplakát-kampányukat is, nehogy akárcsak néhány hónapra mosolygós, rendesen megphotoshoppolt fejek nélkül maradjunk. Viszont örömhír lehet, hogyjövőre valószínűleg alig látunk majd politikust az óriásplakátokon. Vandálbiztos kivitelben készült a Szabadság téri szobor, a felületét antigraffiti bevonattal kezelték, de ez sem mentette meg a tüntetők fegyvereitől Budapesten nem avatják fel az éj leple alatt felállított emlékművet ÖSSZEFOGLALÓ Nem lesz avatóünnepsége a német megszállás áldozatai emlékművének - ezt Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter közölte Budapesten. A miniszter úgy fogalmazott: helyes döntés, hogy a kormány nem ünnepel, hanem tiszteletben tartja az elmúlt néhány hét társadalmi vitáit, megszólalásait, és nem lesz avatóünnepsége a Szabadság téri emlékműnek. Lázár János közölte azt is, a magyar miniszterelnök nyilatkozatot ad közre, amelyben ismerteti álláspontját az ügyben. Orbán Viktor döntött A szobor felállítása kapcsán a Népszabadságnak azt mondták a magyar kormányoldalon: Orbán Viktor döntése volt, hogy most nyáron kerüljön a helyére a szobor, és legyen meg az avatás is. Azért is, mert „tombol a nyár”, az emberek nyaralnak, kisebb lesz az ellenzéki felháborodáshullám hatása - vélelmezik. Másrészt, a balliberális tiltakozók minden ellenérvet - történelemhamisítás, holoka- uszt-átírás - számtalanszor elmondtak, az sem hat már széles körben. Egy hete L. Simon László, a Miniszterelnökség általános államtitkára azt nyilatkozta a NOL-nal, hogy „a közeljövőben” átadják a Szabadság téri emlékművet. Arra azonban nem tudott konkrét választ adni arra, hogy a Gábriel arkangyalos, birodalmi sasos szobor felavatására mikor kerül sor. A kormány számára az is szempont volt, hogy a nemzetközi sajtót ne tudják sikeresen fellármázni a magyar balliberális körök prominensei. Ahogy egyik vezető politikus fogalmazott: most olyan a „csillagállás”, hogy az emlékmű felállítása valószínűleg nem kavar nagyobb nemzetközi és belpolitikai hullámokat. Izrael a gázai háborúval van elfoglalva, a Mazsihisz pedig saját magával, miután a budapesti hitközség egyik vezetőjének Schwezoff Dávidot választották, aki korábban Carol Hore Mohn néven transzvesztita előadóként dolgozott, életének egy másik szakaszában pedig katolikus kántor volt az alsógödi Szent Ist- ván-plébánián. Ä kormányzatnak kapóra jött a Mazsihisz belső hatalmi harca. Kormányzati körökben vasárnap este megnyugvással fogadták, hogy az emlékmű felállítása után a Mazsihisz semmilyen tiltakozó közleményt nem adott ki. A nol.hu szerint a vasárnap hajnali szoborfelállításra azután adták ki a parancsot, hogy a múlt hét második felében a Fővárosi Törvényszék végleg elutasította az emlékmű építését megakadályozó helyi népszavazási kezdeményezést. Vandálbiztos kivitelben készült el a Szabadság téri szobor, a felületét antigraffiti bevonattal kezelték, de ez sem mentette meg a tüntetők fegyvereitől. Vasárnap reggel a birodalmi sas érkezésére ébredt demonstrálok döbbenten ismerkedtek az elkészült alkotással, majd a maguk részéről kefirrel és tojással avatták fel. Google-fordítás Egy oda nem illő kifejezés és két felcserélt szó mutatja, hogy héberül tudó ember nem, maximum a Google látta a szoborra került héber szöveget. Radnóti Zoltán rabbi írta meg blog- jában, hogy szarvashibák vannak a német megszállás emlékművén olvasható héber feliratban. A héberben ugyanis több kifejezés is van az áldozatra, az emlékműre vésett „korbán” azonban a Szentélyben bemutatott állatáldozatot jelenti - mondta az Indexnek Radnóti Zoltán. Szerinte a Holokauszt áldozataira nem valami elegáns az állatáldozatokra használt szót szerepeltetni a szövegben. Radnóti úgy sejti, a német megszállás emlékművén olvasható feliratot nem is látta héberül tudó ember. Egyrészt azért, mert az áldozat kifejezésre a korbán az első találat a Google- ben, másrészt egy másik tükör- fordításra utaló hiba is van az emlékművön: „emlékére áldozatok” áll jelenleg a márványon, összecseréltek két sort, amit egy héberül tudó azonnal kiszúrt volna - mondta Radnóti. Cseh és lengyel lap A budapesti emlékmű felállításáról cikkezett a cseh Hospo- dárské Noviny és a lengyel Rzeczpospolita. Az éj leple alatt általában olyan cselekedeteket szoktak véghez vinni, amelyeket később a rendőrség azért vizsgál ki, mert nem lett volna szabad megtörténniük - írja a cseh napilap. „Ha azonban az éj leple alatt, ráadásul rendőri felügyelettel kell szobrot állítani az elesett hősöknek, az azt jelzi, hogy az egész társadalommal van valami baj” - mutat rá a Módosított történelem című jegyzetében a napilap. Az újság szerint a budapesti allegória „kissé megfeledkezett” arról, hogy a Magyar Királyság 1940-ben Németország oldalán lépett be a második világháborúba, illetve hogy az ottani zsidók közül majdnem félmilliót halálba küldtek. Érthető, hogy a magyarok többsége csak a náci agresszió ártatlan áldozataként szeretné láttatni magát. „Történelmük értelmezéséhez azonban semmiféle emlékmű nem nyújt nekik segítséget” - zárja jegyzetét a napüap. A lengyel lap szerint az emlékmű koncepciója „ellentmond a történelmi tényeknek, hiszen megkerüli azoknak a magyaroknak a felelősségre vonását, akik kollaboráltak a németekkel, vagy a nyilas mozgalom résztvevőjeként maguk is háborús bűnöket követtek el.” (MTI, NOL, Index)
