Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-18 / 164. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 18. Vélemény És háttér 7 Alacsony kamatok, magas eladósodottság, úgy mint 2008-ban, csak a számok mások. Rosszabbak Egy kis Armageddon A kapitalizmus csődök nélkül olyan, mint a vallás bűnök nélkül, mondta Allan Meitzer amerikai közgazdász, amikor 2008-ban kirobbant a válság. LOVÁSZ ATTILA Meitzer szerint nem jó, ha a központi bankok „minden áron” mentik a bajba kerülőket, pl. az eladósodott országokat, vagy az eurózóna stabilitását. Előrebocsátom, nem vagyok közgazdász, de vak sem. Mert hogyan is indult a 2008-as válság? Ajegybankok (a híres amerikai Fed nemkülönben) meglehetősen alacsonyan tartották a kamatszinteket, gondolván, a fogyasztás így növekvő pályán maradhat, emellett az Egyesült Államokban boldog-boldogtalannak folyósítottak jelzáloghiteit. Az alacsony kamatszintek viszont eladósodásra késztették az államokat és a polgárokat, továbbá parttalan hitelezésre a kereskedelmi bankszférát. Az államok és a lakosok is lassan, de biztosan eladósodtak, s elég volt némi kamatemelés, hogy képtelenek legyenek hosszú távú kötelezettségeiknek eleget tenni, ráadásul ún. lufik fúvódtak fel a gazdaságban, döntően az ingatlanpiacon. Az az ország, amely az alacsony kamatszintek miatt üptre vette fel a hiteleket, egy napon azzal szembesült, hogy hoppá, magasabb lett a kamat, nehezebb törleszteni, sőt, volt amelyik nem is tudott - lásd Görögországot. És a lakosság? Egy kis kamatszint-emelés elég volt ahhoz, hogy hosszú távú hiteleik megfizethetetlenné váljanak, a bank a betáblázott ingatlanra rátette a kezét, ami viszont az ingatlanok árának zuhanásához vezetett - az utóbbira mondják, hogy kipukkad a lufi. Ad abszurdum: Amerika és Európa is tele van olyan adóssal, akinek az ingatlana a hitel maradékát sem fedezi. Eltelt öt év - az uniós államok a gondok jelentős részét úgy oldották meg, hogy eurósáncokat emeltek, banki konszolidációkat hajtottak végre - magyarán: a közszféra a válságban elvárható takarékos hozzáállás helyett, abban reménykedve, hogy a fogyasztás növelésével beindítja a gazdaságot, még jobban szórta a pénzt, ajegybankok még jobban leszorították az alapkamatokat. S míg közgazdászok sora arról beszél, hogy már kifelé megyünk a válságból, a válság előtti jelek hatványozottan mutatkoznak. Nincs ugyanis hihető magyarázat arra, miként hagyja el az eurósáncot Portugália, amikor az állam adóssága a 2010-es másfélszerese! Vagy: Portugáliát, Írországot, Görögországot, Ciprust és Spanyolországot 70-80-os GDP arányos állam- adósságnál „menteni kényszerültünk”, most viszont 130 százalékos adósságállomány mellett a mentőcsomagokat mosolyogva elhagyják (leszámítva a görögöket) és a piacon adósodnak el, 3 százalékos kamattal, tíz évre. Tejó ég, mi lesz itt egy százalékpontos kamatemelésnél? Márpedig ha rekordmértékűén alacsonyak a kamatok, esetenként a jegybanki kamat nulla, akkor már csak fölfelé mehetnek, s fognak is. A trendet a lakossági hitelezésre fordítva: ma rekord alacsony kamatokkal jóformán vadásznak a jelzáloghiteit felvevőkre. Persze, van fix kamatos idő, de az a futamidő legkésőbb harmadánál véget ér. És aztán? Mi van, ha a fixációs idő után rohamosan emelkedika pénz ára? Arról nem is beszélve, hogy a 2008 előtti ingatlanboom során megvásárolt (és jelzálogok) ingatlanok ára, Pozsonyt kivéve, jelentősen csökkent, sha valaki esetleg ki akar sétálni az adósságcsapdából és eladni amúgy sem lukrativ (mert jelzáloggal terhelt) ingatlanát, rájön arra, hogy a 22-es csapdája nem csakegy regényeim. A kamatok alacsonyak, az eladósodottság magas. Mint 2008-ban, csak a számok mások. Rosszabbak. Ezek után miért higgyem el, hogy a válságnak vége, s miért ne higgyem azt, hogy ami ezután jön, ahhoz képest 2008 csak egy gimnáziumi esszé volt a válságról?- Az orvos azt mondta, üldözési mániám van. Úgyhogy menekülj! (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Kitartás! LAMPL ZSUZSANNA * 1 mindenki kar1 csú, feszes akar jp,~ pírra nyomtatott m színes újságban összesen öt olyan egész oldalas reklámot találok, amelyben karcsú és feszes nők és férfiak örömtől ragyogva újságolják, hogy hosszú évek reménytelen próbálkozásai után végre sikerült lefogyniuk, mégpedig egyedül és csakis annak a csodaszernek köszönhetően, amely megrendelhető a mellékelt szelvényen. Öt különböző hirdetés, öt különböző fogyasztóbogyó. Nem olcsó az egész oldalas hirdetés egy ilyen krétapapírra nyomtatott magazinban, de biztosan megéri. Úgy látszik, sokan bíznak a bogyók hatásában. Pedig köztudott, hogy az egészséges emberek többsége csak úgy tud lefogyni és feszesebbé válni, ha abbahagyja a zabálást és mozogni kezd. Mégis azt gondoljuk, értelmes józan ember ritkán mond olyat, hogy „amikor reggel hatkor csörög az ébresztőóra, alig várom, hogy kimehessek kocogni a hideg, szitáló esőbe”. S a legtöbben úgy vagyunk a mozgással, hogy amikor eljön az ideje, legszívesebben leheverednénk egy díványra. Mondjuk egy étellel teli tálca társaságában. Előtte vagy utána jöhet a fogyasztótabletta. De miért viselkedünk ilyen ellentmondásosan? Csak azért, mert szeretjük a gyomrunkat és lusták vagyunk? Talán azért is, mert sokszor valótlan kép él bennünk a mozgásról. Azt gondoljuk, csak a nagyon intenzív, látványosan megerőltető mozgásnak van értelme, utóvégre a fanatikus testedzők is mondogatják, ha az izom nem fáj, marad a háj. A hetven év körüli szomszéd- asszonyom, aki soha életében nem sportolt, zumbára kezdett járni. Orvos lett a vége. Pedig minden este hívtam őt sétálni, de azt mondta, neki mozognia kell és a séta nem mozgás. Ugyanígy vélekedett egy fiatal ismerősöm is, aki hatalmas erőbedobással squash-ozni kezdett, mígnem ínszakadással végezte. Évekig a díványon pihengetünk, aztán hirtelen és türelmetlenül bajnokok akarunk lenni. Rögtön tökéletes alakúak és feszesek akarunk lenni. Úgy gondoljuk, muszáj sokkolni azt az eltunyult testet. Muszáj neki teljesíteni. Jár neki, meg persze nekünk az élmény, még ha kissé durva is, jár neld egy kis show, hiszen körülöttünk minden erről szól, s úgy gondoljuk, a mozgásnak is ez a lényege. S ha így értelmezzük a mozgást, s józan ítélőképességgel rendelkezünk a testünk korlátáiról, persze hogy elmegy tőle a kedvünk, még mielőtt belekezdenénk. Csakhogy a mozgás elsődleges lényege nem a teljesítmény, hanem az öröm. Őrülni annak, hogy képesek vagyunk gyalogolni vagy futni egy kört, megcsinálni tíz fekvőtámászt. És türelmesen örülni annak, hogy két hét múlva már megduplázzuk. És a fenekünk, amely mázsás súlyként húzott lefelé, egyszer csak könnyűvé válik, és repülünk. Kitartás! De hát erről szól a karcsúság és a feszesség. Erről szól (nem csak) a nyár. KOMMENTÁR Őszinteségi roham KOCUR LÁSZLÓ Ahogy a miniszterkedés mázsás terhe lekerült a válláról, máris felszabadultabb lett Dušan Čaplovič volt oktatási miniszter, jelenleg parlamenti képviselő. Azt nem tudni, hogy saját indíttatásból-e, vagy kommunikációs tanácsadók javaslatára, de őszinteségi rohamot kapott, és az állami, TASR hírügynökségnek kitálalt arról, milyen üzelmek folytak az oktatási tárcánál. Az exminiszter érdekcsoportokra panaszkodott, amelyek igyekeztek ellehetetleníteni működését, akadályozták munkáját. Na álljunk meg egy szóra! Amikor a rendszerváltást követően a később tragikus körülmények között elhunyt Ján Langoš lett a szövetségi belügyminiszter, eltartott egy ideig, mire az ŠtB-s hidra fejeit sikerült lemetszenie, és elbocsátott légióvá tenni az emberek százezreinek életét megkeserítő kommunista erőszakszervezetet. Langoš azért volt nehéz helyzetben, mert a rendszerváltás előtt fizikusként dolgozott, és nem rendelkezett irányítási tapasztalatokkal a katonai jellegű szervezetek vezetése terén, minden államigazgatási tapasztalata a kurta parlamenti alel- nökösködés volt. Akik tudták, hogyan kell belügyminisztériumot vezetni, azok pont az Š tB-sek voltak... Čaplovič viszont nem hivatkozhat arra, hogy amatőr politikusként került volna a tárca élére. 2001-től a Smer alelnöke, 2002-től parlamenti képviselő, az első Fico-kormány idején miniszterelnök-helyettes volt, és valami ráragadhatott azért a kommunista pártban is, melynek két évtizeden át szintén tagja volt. Ilyen előélettel rácsodálkozni arra, hogy a minisztériumban érdekcsoportok működnek, megközeh'tőleg annyira hiteles, mint amikor egy kapus meglepődik azon, hogy kapura rúgják a labdát. Igen, az államot a szemünk előtt lopják szét, egyenes adásban (persze, az önkormányzati vagyont is, de az most nem tárgya ennek a kommentárnak), erkölcstelenül ugyan, de papíron teljesenjogszerűen. Elég csak megnézni a mindenki számára elérhető Központi Szerződésjegyzéket, hányás hány olyan, gépjárműjavításról, takarításról, számítógép-beszállításról, ingatlanbérletről szóló szerződést találhatunk benne, amely ugyan teljesen szabályos, de úgy egyébként kopasznak is hajmeresztő. Szeretnének a hazai autószerelők és takarítónők azokért az árakért dolgozni, amelyek ezekben a szerződésekben vannak lefektetve. Persze, ez csak pár, kiválasztott cégnek adatik meg. Akik ezt a rendszert - kormányzatokon átívelve - működtetik, értelemszerűen a minisztériumokban is ott vannak. Ez természetesen nem helyes, de attól még ez van. Čaplovič így félresikerült miniszterkedése végére egy félresikerült magyarázkodással próbált pontot tenni. Le lehet ülni, Dušan, ez most így egy gyenge négyes. FIGYELŐ Orbán és Putyin beszélt a döntőn A Napi Gazdaság értesülései szerint Orbán Viktor miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz államfő nem csak közel ültek egymáshoz a labdarúgó világbajnokság döntőjén, de a meccs szünetében a FIFA VIP-termé- ben Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel hármasban beszélgettek. A lap információi szerint Orbán és Putyin az ilyenkor szokásosnál „sokkal hosszabban tartották szóval egymást”. Orbán Viktor miniszterelnök ezzel kapcsolatban az MTI-nek erre csak annyit mondott: „szünetben minden témáról beszélgettünk, ami három férfi között felmerülhetett”. A lap emlékeztet: Orbán és Putyin legutóbb januárban Moszkvában tárgyalt hivatalosan, s a legfontosabb bejelentés a paksi atomerőmű két újabb blokkjának az orosz Roszatom általi megépítése volt. (MTI) Putyin miatt nem kell félnetek „A magyar-orosz gazdasági kapcsolatok bővítése miatti lengyel aggodalmak indokolatlanok, ha arra vonatkoznak, hogy ez nagyobb politikai elköteleződéssel járhat. Magyarország számára a baráti kapcsolatok fenntartása Lengyelországgal alapvető fontosságú” - szögezte le Navracsics Tibor magyar külügyminiszter a Rzeczpospolita című lengyel lapnak adott interjúban. „Az eltérő értékelés az energiaellátás kérdésében mutatkozhat. Lengyelország ebből a szempontból jobban építhet saját forrásaira. Mi igyekszünk legalábbis kiegyenlíteni a beszerzési forrásokat, ezért döntöttünk a paksi atomerőmű bővítése mellett” - hangsúlyozta. Navracsics cáfolta, hogy az energiapolitikában Lengyelország és Magyarország, illetve Szlovákia közti nézetkülönbségek a visegrádi együttműködést fenyegetik. (MTI)
