Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)

2014-07-16 / 162. szám, szerda

14 Riport ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 16. www.ujszo.com Végéhez közeledik a Nagyszombati Érsekség gazdálkodása ügyében két éve indított vizsgálat - a volt szentszéki államtitkárt is kihallgatják Sokol érsek panziója az egyháznak sem kell A hatalmas épület a régi templom mellett áll, szemben az új temp­lommal, amelyet szintén Sokol építtetett Isten és saját dicsőségére Az előcsarnokból olyan impozáns lépcsősor vezet az emeletekre, hogy bármelyik olasz palotában megállná a helyét (Képarchívum) A volt szentszéki állam­titkárt, Tarcisio Bertonét szeretné kihallgatni a nyomozó a Nagyszomba­ti Egyházmegye gazdál­kodásának ügyében. VRABEC MÁRIA A Vatikánból még nem érke­zett válasz, de a vizsgálat a vé­géhez közeledik, és legalább elméleti esély van arra, hogy kiderül, honnan szerezte, és fő­leg mire költötte Ján Sokol ér­sek azt a sok milliót, amely át­folyt az érsekség számláin. A Szentszék ignorálta az idézéseket A két éve tartó nyomozás a Róbert Bezák érsek által elren­delt könyvvizsgálat eredmé­nyeinek nyomán indult, mi­után az auditor feljelentést tett a gazdasági nyilvántartás meg­változtatása miatt. A nyomo­zók kihallgatták Sokol és Bezák érseket, az érseki hivatal több alkalmazottját, és kísérletet tettek a külföldi számlákat ke­zelő bankok és alapítványok, valamint a Szentszék képvise­lőinek beidézésére is - értesü­léseink szerint sikertelenül. Az ügy szempontjából az amerikai szlovák házaspár, Edward és Matha Garba által létrehozott alapítvány a legérdekesebb, ennek hozamán minden évben a Nagyszombati Érsekség, a New York-i Érsekség és a Szentszék osztozik egyenlő, egyharmados arányban. Azt azonban, hogy mennyi tőkéje van az alapnak, és mennyi volt ebből a 2002 óta Nagyszom­batba érkező egyharmad ho­zama, nem sikerült kideríteni, mert az alapítvány alapítóleve titkos, még Edward Garba lá­nya sem ismeri. Az egész titkos alapról - nagy valószínűséggel a Vatikán egyik pénzmosodájá­ról - csak annyit tudni, hogy a pénzt a Wells Fargo befektetési társaság kezeli, de hogy mikor küldtek utoljára pénzt Szlová­kiába, arról nem nyilatkoznak. Róbert Bezák 2010-ben kezdte firtatni az amerikai pénzek eredetét, amikor Ján Sokol 2009-ben egy 290 584 dollárról, 2010-ben pedig 1 203 306 dollárról szóló csekket adott át neki, valamint az ér­sekség titkárának. Azt, hogy miként kerültek hozzá a csek­kek annak ellenére, hogy már nem ő az érsekség aláírási jog­gal rendelkező statutáris kép­viselője, nem magyarázta meg. A nagyszombati érsekségre 2011-ben és 2012-ben - leg­alábbis amíg Róbert Bezák volt az érsek - már nem érkeztek meg a hozamok, az érseki hiva­talban nem volt sem végrende­let, sem szerződés, a könyve­lésben nem szerepeltek ilyen tételek, és Ján Sokol a hivatal átadásakor sem számolt be az amerikai alapítványról. Sajtó- nyilatkozataiban rendre azt ál­lította, az amerikai „gyermek­telen” házaspár ráhagyta a pénzét, hogy belátása szerint költse jótékony célokra. 2008-ban állítólag ebből a pénzből küldött 20 millió ko­ronát (666 ezer euró) a szülő­falujában, Jacovcén nyugdíjas­otthont építő Metropolitánik polgári társulásnak, amelynek elnöke az unokaöccse volt. A pénzt azonban nem a társulás­nak, hanem egy Ján Sokol név­re létrehozott magánszámlára utalta. Sokol érseknek a vati­káni bankban is volt magán­számlája, azt állítja, ide is a ba­rátaitól kapott pénzadomá­nyokat küldte. Jótékonyságra kapta, bizniszre költötte Lapunk 2013-ban kiderítet­te, hogy Edward Garba nem volt gyermektelen, és lányától, Darina Kreitschiztól megsze­reztük a férfi végrendeletét is. Ebben egy szó sem esik vállal­kozások támogatásáról, ellen­kezőleg, az áll benne, hogy „a tiszta haszon semmilyen része nem használható magáncélok­ra”. Az örökhagyó kikötötte, hogy a hozamokat elsősorban lelki, és csak másodsorban testi szükségletek kielégítésé­re kell használni. Mindenek­előtt missziós tevékenységre, szegény papok taníttatására, természeti vagy polgári ka­tasztrófák miatt bekövetke­zett éhínség enyhítésére, megnyomorított gyermekek és fogyatékos felnőttek támo­gatására, valamint olyan szo­ciális szolgáltatásokra, mint a szegények etetése, ruházása, egészségügyi ellátása és tanít­tatása, végső soron pedig a nem kívánt gyermekek támo­gatása árvaházak és örökbe­fogadó szolgáltatások biztosí­tásával. A végrendelkező azt is meghagyta, hogy ha a ked­vezményezettek közül bárme­lyik megkérdőjelezi, vagy megpróbálja érvényteleníteni a végrendeletet, akkor az őt érintő részek semmisnek te­kintendők. Mivel a járadékból a Szent­szék is részesült, az ottani ille­tékeseknek ismerniük kellett a végrendeletben leszögezett szándékot. Ennek tükrében még érdekesebb, hogy amikor Róbert Bezák 2009-ben Tarci­sio Bertone szentszéki állam­titkárhoz fordult, hogy a Ján Sokoltól kapott csekkek erede­te felől érdeklődjön, azt a vá­laszt kapta, hogy Sokoltól kér­jen magyarázatot. Mivel Bezák érseknek nem voltak olyan jogkörei, hogy elődjét felelős­ségre vonhatta volna, azzal a keserű felismeréssel zárta le az ügyet, hogy a Vatikánt nyilván csak a pénz érdekelte, az ere­detével nem törődött, vagy na­gyon is tisztában van vele, de őt nem akarja beavatni. Sejthető­en ez a „tilosba tévedés” lett le­váltásának az egyik, ha nem a legfőbb oka, mert az egyház­nak, beleértve a nagyszombati egyházmegyét és a Vatikánt is, máig sem hiányoznak a Sokol érsek keze között átfolyt pén­zek. Sem a számláiról eltűnt milliók, sem az áron alul el­adott ingatlanok, sem az előny­telen bérleti szerződések miatt nem érzi megkárosítva magát, és abban sem lát semmi rend­kívülit, hogy egy nyugalmazott érsek luxuspanziót épít a szülő­falujában. Sokol templom után panziót épített A hatalmas épület a falu kö­zepén, a régi templom mellett áll, szemben az új templommal, amelyet szintén Ján Sokol épít­tetett Isten és saját dicsőségére. A templomon kívül-belül már­ványtáblák hirdetik, hogy a te­lepülés neves szülöttje, Ján So­kol nemes lelkű adományából épült, de hogy a püspök hol vet­te rá a pénzt, arról már nem esik szó. A faluban azt sem fir­tatja senki, miből telt a panzió építtetésére egy püspöknek, aki legfeljebb 800 euró fizetést ka­pott az államtól - mindenki el­hiszi, hogy Ján Sokolnak szám­talan támogatója és szponzora volt szerte a nagyvilágban. A helybeliek csak azt nem értik, hogy ha az épület már teljesen készen van, miért tart olyan sokáig az üzembe helyezése, hiszen nekik munkahelyeket ígértek az otthonban. Erre a kérdésre kerestük a választ mi is, de Ľubomír Bošanský épí­tésvezetőtől csak annyit tud­tunk meg, hogy az engedélyez­tetéssel van valami gond. Amint láttuk, az épület belülről valóban teljesen kész, a beren­dezés is komplett, csak olyan „apróságok” vannak hátra, mint a szökőkút beszerelése az előcsarnokban, a tereprende­zés és a nagytakarítás. Látjuk, hogy a befektető séma tereken, sem a berendezésen nem spó­rolt, az előcsarnokból olyan impozáns lépcsősor vezet az emeletekre, hogy bármelyik olasz palotában megállná a he­lyét. Van persze lift is, meg ja- cuzzi, a legmodernebb eszkö­zökkel felszerelt konyha és mo­soda, tágas társalkodó kényel­mes ülőgarnitúrákkal és terasz a templomra nyíló kilátással. Mármint Sokol templomára, a másik a panzió árnyékában bú­jik meg, és mivel udvara nincs a létesítménynek, az építtetők úgy képzelik el a lakók szabad­idős tevékenységét, hogy majd a régi templomot takarítják, és odajárnak imádkozni. Összesen hatvanhét személy számára van hely a panzióban, egy- és kétágyas szobákban, va­lamint hálóból, nappaliból és fürdőszobából álló apartma­nokban. Minden szobában emelhető fejtámlájú és lábrészű ágyak vannak, ezeket külföldi adományozóktól kapta a Met­ropolitánik polgári társulás. Ugyanúgy, mint a kerekes szé­keket, az ülőgarnitúrákat és a telefonközpontot. A márkás sü­tőket, a mosógépeket, a mán­gorlót és a jazuccit - utóbbit, több mint 12 ezer euróért - már megvásárolták, nem csoda, hogy Ján Sokol adománya ha­mar elfogyott. Felépíteni könnyebb volt, mint működtetni A jelek szerint épp a finisre és a külső tereprendezésre nem fu­totta, de valószínűleg gond le­het az üzemeltetéssel is. A pan­zió felépítéséhez elég volt a pénz, de ahhoz, hogy beszerez­zék a működési engedélyeket, kiválasszák és irányítsák a meg­felelő személyzetet, naponta garantálják a lakók teljes körű ellátását, már szakértelemre és állandó odafigyelésre van szük­ség. Sokol érsek ezt már nem akarja vállalni, ezért ajánlotta fel a panzióját ajándékba a nyit- rai egyházmegyének, azzal a feltétellel, hogy az befejezi az építkezést, de Viliam Judák püspök nem kér belőle. A jáci (Jacovce) községi önkormány­zat sem kapkod a létesítmény után, a Metropolitánik polgári társulásban pedig mind Sokol érsek rokonai és barátai ülnek, akik annyit értenek a szociális intézmények üzemeltetéséhez, mint ő maga. Ez lehet az oka, hogy a Nyitrai Megyei Hivatal­tól még mindig nem kérte a tár­sulás, hogy a jáci nyugdíjasott­hont jegyezzék be a szociális szolgáltatásokat nyújtó intéz­mények j egyzékébe . Ilyesformán senki sem tudja, mikor szenteli fel az otthont nagy pompával Sokol érsek. Csak arról van elképzelés, mennyit kérnének tőlük - szo­bától és az igénybe vett szolgál­tatások (mosatás, fürdetés stb.) mértékétől függően havi 500-tól 1000 euróig terjedő összeget fizetnének. Ez való­ban nem nevezhető jótékony­ságnak, de a jelek szerint senkit - a Garba Alapítványt kezelő nyugalmazott New York-i ér­seket, Edward Egant sem - ag­gasztja, hogy az örökhagyók kívánságát nem tartották tisz­teletben. Az elmúlt négy év alatt, amióta Jácon a panzió épült, egyetlen egyházi szemé­lyiség sem tette fel a kérdést, honnan vette rá Sokol érsek a pénzt, és miért vállalkozott ilyen megalomán projektre. 666 Láthatóan a Vatikánban sem izgat senkit, hogy 666 ezer eu­ró elfolyt az egyház pénzéből. Veszett több is, és még mindig maradt elég, akár Ján Sokol vatikáni bankszámláin is. A Szentszék sajtóirodájában ér­deklődtünk, hogy Ján Sokol számlái is azon háromezer kö­zé tartoznak-e, amelyeket zá­rolt vagy felszámolt a vatikáni bank, de azt a választ kaptuk, hogy az ügyfelek kilétéről nem adnak tájékoztatást. Akárhogy is, a volt nagyszombati érseket az egyházban senki nem fogja felelősségre vonni, sem a pan­ziójáért, sem másért. Hogy a világi hatóságoknak lesz-e eh­hez merszük, azt majd meglát­juk, mint ahogy azt is, mikor fogadja a nyugdíjasotthon az első lakókat. A dolgok mai ál­lása szerint valószínű, hogy az épület még sokáig fog üresen állni a falu közepén - a kapzsi­ság és az öntömjénezés me- mentójaként. Mennyi?! Ferenc pápa (balra), amikor még Jorge Bergoglio Buenos Aires-i érsek volt, és Tarcisio Bertone szentszéki államtitkár. (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents