Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-09 / 156. szám, szerda
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 9. A megszorítások és a növekedés szembeállítása hamis feltevés A laza olasz lazítana Túlköltekeztünk a válság előtt, a válság alatt és most túlköltekeznénk a válság után is, csak ezt az új - épp a válság hatására megszigorított - uniós szabályok már nem engedik, ezért puhítsuk fel őket. Nagyjából így hangzana, ha az új olasz kormányfő megmondaná az „őszintét”. GÁL ZSOLT Az Európai Tanács elnökségét fél évre átvevő Olaszország új, népszerű, fiatal és ambiciózus kormányfője, Matteo Renzi persze másként fogalmaz: az EU részéről megkövetelt fiskális szigort enyhítené, rugalmasabban értelmezve a szabályokat, valamint a növekedésre és munkahelyteremtésre helyezné a hangsúlyt. A megszorításokról, mert a helyzet mostanra stabilizálódott. Itt újra visszaköszön a hamis dilemma: megszorítások vagy növekedés? Csakhogy a kettő nem egymás reális alternatívája. Ez egy csapda, aki belesétál, az csak egyféle választ adhat, vagy rituális politikai öngyilkosságot követhet el („én a megszorítások mellett vagyok”). Nézzük kicsit a tényeket: az olasz gazdaság már két évtizede minimális mértékben növekszik, állandósultak a magas költségvetési hiányok, egyre dagadt az államadósság. Az 1997-ben elfogadott Stabilitási és Növekedési Paktumban rögzített, a GDP 3%-án meghúzott maximális deficithatárt Olaszország rendre (2007 és 2008 kivételével) megszegte. De mert a paktumot 2005-ben flexibilisebbé tették és egyébként is rugalmasabban értelmezték (ismerősen hangzik?), egyetlen szankció sem követte az áthágását (nem csak Olaszország esetében). Ez az egyik oka, hogy a válságba az olasz állam a GDP 106 százalékának megfelelő adósságszinttel lépett be és ezt - köszönhetően a korábbinál is magasabb államháztartási hiányoknak - sikerült mostanra 135 százalékra feltofnáznia. Igen, ennek az országnak a kormányfője beszél az EU soros elnökeként a szabályok lazításáról. Mert a helyzet mára stabilizálódott... De akkor tegyük is gyorsan hozzá, hogy számos fontos tényező jóvoltából stabilizálódott, de az olasz költségvetési politika véletlenül sem tartozik ezek közé. Az eurósáncok, az amerikai jegybank mennyiségi lazítása és az Európai Központi Bank (EKB) akciói csendesítették le a helyzetet. Köztük az EKB szintén olasz elnökének, Mario Draghinak a kijelentése, aki 2012 forró nyarán, amikor az eurózóna szétesése veszélyes közelségbe került, a bank új, pénzügyi lazítást célzó OMT programját bemutatva nyilatkozott úgy, hogy bármit megtesznek a közös pénz megmentéséért. A stabüitáshoz hozzájárultak a szigorúbb uniós szabályok is, amiket most az olasz elnökség enyhítene. Ezzel persze épp a törékeny stabilitást áshatja alá. Ha Renzi és a hasonló gondolkodású politikustársai (akikből jócskán akad) tényleg növekedést akarnak, akkor talán vegyenek példát az EU utóbbi három évben leggyorsabban növekvő gazdaságaitól. A balti országokról van szó, amelyek messze a legdraszti- kusabb megszorításokat alkalmazták a válság idején, főleg a kiadási oldalon (az állami költekezés lefaragása, értsd: spórolás). A recept kegyetlenül egyszerű: először megszorítás, aztán növekedés. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója Jó aknavető nem érdekel? Finn digitális. Robert Fico és Mirek Topolánek (Cartoonizer) KOMMENTÁR A polip csápja MARIÁN LEŠKO a Robert Fico kormányfő Miroslav Výboh üzletember társaságában gyakran találkozott nem hivatalosan Mirek Topolánek volt cseh kormányfővel, akit a találkozókra az ismert cseh lobbista, Marek Dalik kísért el. Fico ezt az információt a következőképpen magyarázta: „Výboh úr a barátom, és baráti találkozókról volt szó”. A Výbohhal kapcsolatos további kérdéseket pedig a következőképpen intézte el: „Húsz éve ismerem személyesen azt az embert, és nem fogom most itt átkozni, mint tejzik azt mások.” Persze semmit nem változtat a helyzeten, hogy ez a szép barátság húsz éve kezdődött. Fico már akkor is közszereplő volt, az SDĽ parlamenti képviselője, s a párt 1994-ben kormányon volt. Miroslav Výboch pedig már húsz éve is üzletelt, már akkor a fegyverkereskedelemben volt érdekelt. A sikereses üzleteléshez pedig komoly politikai összeköttetésekre és politikai támogatásra volt szüksége. Természetesen a barátság rendkívül nemes dolog és a politikusokat is megilleti, de egy biztos: úgy, ahogy minden politikus felelős azért, amiben hisz, ugyanúgy felelős azért is, hogy kivel barátkozik. Mert ami a barátját érinti, abban aztán ő is érintve van. Jan Kofán cseh államügyész bejelentette, hogy az osztrák ügyészség eljárást indított Miroslav Výboh ellen. A Lidové noviny cseh napilap információi szerint a nyomozati anyagban az szerepel, hogy Robert Fico jó barátja is érintett abban a korrupciós ügyben, amelyben Marek Dalik 18 millió eurós kenőpénzt kért a Steyr fegyvergyártó vállalattól. Az aktában az áll: ,A háromszor 6 millió euró kifizetéséről Miroslav Výboh tárgyalt a Steyr menedzsereivel.” Fico persze azt mondhatja erre, hogy még semmit sem bizonyítottak rá a barátjára. Es ha bíróság elé is állítanák Ausztriában, olyan ügyről van szó, amihez neki kormányfőként semmi köze. Csakhogy ez a védőbeszéd hallgat a legsúlyosabb dologról: néhány üzlet, amelyben a barátja benne volt, nem valósulhatott meg a Fico-kormány nélkül. És a kormányhoz azért már van valami köze a kormányfőnek. A cseh Hospodárske noviny Výboh szerepe után kutatott a cseh-szlovák fegyverüzletekben, és kiderítette, hogy a kormányfő régi jó barátja „az összekötő volt, a szlovák védelmi miniszter és az Iveco közt közvetített, amikor Szlovákia páncélozott terepjárókat akart vásárolni, vagy például részt vett a finn aknavetők vásárlásáról szóló tárgyalásokban.” A cseh és a szlovák hadsereg is versenypályázat kiírása nélkül vásárolt páncélozott járműveket, mert közös vásárláskor a két államnak nem kell teljesítenie a szokásos uniós beszerzési szabályokat. Elég kijelenteniük, hogy „stratégiai fontosságú” közös projektről van szó. Výboh szerepét a cseh és a szlovák kormány „stratégiai fontosságú” üzletében már 2010 szeptemberében szépen leírta Tereza Stmadová cseh újságírónő: „A cseh polip szlovákiai csápja egy bizonyos Miroslav Výboh, ismert lobbista, akinek kitűnő a kapcsolata Robert Ficóval.” Hogy a kapcsolatuk továbbra is kitűnő, azt most maga Fico erősítette meg. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora JEGYZET Valaki viszi a vizet VERES ISTVÁN Fico tényleg nagyon be lehet tojva. Második miniszterelnökségének szofisz- tikáltabb agymenéseitől (egybiztosítós egészségügy, állami gázár) visszatér azokhoz az egyszerű, könnyen érthető néphülyítési módszerekhez, amelyek első kormányzását jellemezték. Tegnap bejelentette, hogy egy alkotmánymódosítással megvédi a szlovák vizet. Merthogy már nem valamit visz a víz, mint a Karády-filmben, hanem a vizet viszi valaki. Vagy vinné. A mi vizünket. Ezt a csodálatos folyadékot, amelyet naponta magunkhoz veszünk (és amellyel mellesleg a kertjeinket is öntözzük - igen, az ivóvízzel). Azért tegyük hozzá, az ellenzék is ezt akarja, csak alkotmánymódosítás nélkül. Egyetértenek abban, hogyjobb lesz úgy, ha a vizet az országból nem lehet kivinni, mert vége lesz a burjánzó (vagy nem?) vízkereskedelemnek. Hát mutassa meg valaki azt a választópolgárt, aki ezt a döntést nem helyesli? Nincsenek ilyenek, és ezt tudja Fico is. A kormány fél éve pótcselekvésekkel tölti idejét, nem fogadott el semmi lényegeset. Fico elvesztette az államfőválasztást, a Smer támogatottsága pedig már kimutathatóan csökken. Fico félidőben még próbál belehúzni - kirúgott két minisztert, most pedig ismét megvédi az országot. Hogy kitől? Hát ugyanazoktól, akiktől Orbán Viktor védi folyamatosan Magyarországot. Valakiktől ott messze külföldön, akik bár nem igazán mutatják jelét annak, hogy minket le akarnának igázni (jelen esetben de- hidratálni), de hát azt már Virág elvtárs is megmondta, hogy az a gyanús, aki nem gyanús. Szóval szokjuk a gondolatot: meg leszünk mi is védve, nem leszünk mi sem gyarmat, de persze az uniós alapok eurómilliárdjait elfogadjuk, mert ahogy Áder János mondta (nem erre, hanem talán a tömegközlekedés helyzetére, vagy másra), hogy ami jár, az jár, ami nem jár, az nem jár. Ilyen törvényt még soha senki nem hozott, mondta tegnap Fico. Az ilyesmit viszont nem lehet elég hamar elkezdeni. Javasolnék egy adalékot a bejelentett módosításhoz: azide érkező külföldieknek tiltsák meg, hogy Szlovákia területén zuhanyozzanak. Elvégre ez a mi vizünk, nem az övék. Évezredek múlva a kiszáradt Föld fonnyadt almaként kering majd a Nap körül, Szlovákia viszont zöld oázisként díszeleg rajta, és a világ cserepesre száradt országainak lakói, akik nem védték meg időben vizüket, nagy pénzeket fognak fizetni azért, hogy ide költözhessenek. Akkor pedig fel- virágzunk, menthetetlenül. FIGYELŐ „Menjen, ha akar az RMDSZ” A bukaresti kormánykoalíciót nem zavarná túlságosan, ha az RMDSZ kilépne, amiért a külügyminisztérium a kisebbségijogok ellen lépett fel. A magyar párt szavazatait ugyanis a Calin Popescu Tari- ceanu vezette új liberális párt képviselői pótolhatják - írta kedden az Ádevarul című román lap. A cikk rámutat, a Liberális Reform Párt 20 voksot jelentene Victor Ponta kormányának, alig kevesebbet, mint amenynyivel az RMDSZ rendelkezik (26) a törvény- hozás két házában. Tariceanu hívei (köztük a korábbi Ponta kormány egyes miniszterei) amúgy is azért léptek ki a jobbközéppel szövetkező Nemzeti Liberális Pártból, mert nem értettek egyet az ellenzékbe vonulással. Az Ad- evarul számításai szerint a képviselőházban az RMDSZ szavazatai „nem számítanak”: a 18 fős magyar frakció nélkül a koalíció többi pártjának 12 fős többsége van. A szenátusban viszont a kormánykoalíciónak alig egy fős többsége maradna a nyolc tagú RM- DSZ-ffakció távozása esetén. Az RMDSZ azért helyezte kilátásba kilépését, mert Románia a magyar érdekképviselettel szemben avatkozott be a kisebbségekés az Európai Bizottság jogvitájába. A Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezés a kisebbségek védelmében szorgalmaz uniós szintű jogalkotást, de illetékességét az EB elhárította. (MTI)
