Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-30 / 149. szám, hétfő
10 Autó-motor ÚJ SZÓ 2014. JÚNIUS 30. www.ujszo.com Tiemann lefényképezett egy gerberát az asztalunkon levő vázában, s megmutatta, ha akarnám, azonnal elküld- hetném ezt a fényképet a gyártónak, amely három hét alatt bekeveri ezt a színt. „Tavaly volt egy londoni kliensünk, áld a szalonba behozta kisautóját, amelyikkel gyermekkorában játszott. Azt mondta, hogy ez volt az első autója és azt akarja, hogy az első Rolls-Royce-a pontosan ugyanolyan zöld színű legyen, mint a játékautó. Természetesen teljesítettük kívánságát” - mondta Tiemann. A rövid társalgás után kikísért a szálloda elé, ahol már ott csillogott a Drophead Coupé. A modell dizájnerei, mint mondta, arra törekedtek, hogy az autóban megőrizzék az régi Rolls- Royce modellek stílusát, s mindezt modern technológiákkal ötvözzék. Az ülések brit marhabőrből készültek, a padló kárpitozása pedig bárányszőrből. A műszerfal rendkívül kifinomult, egyszerű a vonalvezetés. Minden ott van, amit egy modem autótól elvárnánk, de minden el van rejtve, hogy a sofőrt vezetés közben semmi se zavarja. Az ülések beállítására szolgáló gombokat a könyöktartóba rejtették el, a médiarendszer vagy a navigáció vezérlése szintén a könyöktartóba van integrálva, egy gombnyomásra elővarázsolható minden, s miután már mindent beállítottunk, egyszerűen eltüntetjük a vezérlőegységeket. Az ajtók gombnyomásra zárulnak, s mindegyik ajtóban van egy teflonbevonatú esernyő. A teflonról állítólag sokkal gyorsabban lepereg az eső, ráadásul ha a szenzor érzékeli, hogy az esernyő rekeszébe nedves esernyőt dugtunk, egy rendszer elszívja onnan a nedvességet, így az anyag nembüdösödikbe. A Drophead Coupé egyébként olyan modell, amit a kliensek a vezetés miatt vesznek meg. Itt minden luxust előre helyeztek, hátul ugyan van két ülés, de ez inkább csak dísznek van, illetve ha gyermekeinket akarnánk elszállítani. Szükség esetén gyermekülés is szerelhető hátra. Minden többi modellben, mint például a Phan- tomban vagy Ghostban a luxus a hátsó ülésekre került, ezeket az autókat ugyanis olyan emberek veszik meg, akiknek sofőrjük is van. A csomagtartó ajtaja, lehaj- tása után egy kis, báránybundával kárpitozott ülőkévé változik, amelyet piknikülésnek használhat, 150 kilót is elbír. Az autóhoz ugyanis Rolls-Royce fonott kosár, kristálypoharak és étkészlet rendelhető. „Mi Britanniában viszont ezt inkább arra szoktuk használni, hogy ha lovaspólóra megyünk, akkor ráállunk, hogy jobb kilátásunk legyen” - mondta Tiemann. Végre jött a vezetés. Megkaptam a slusszkulcsot, s irány a város. Leginkább az autó méretétől rettegtem, hogyan lehet üyen hatalmas járgányt irányítani a fővárosi utcákban, ahol minden oldalról autók parkolnak? Az első tíz perc után rájöttem, hogy nagyon könnyen. Az elülső kerekeket ugyanis szinte teljesen el lehet fordítani, minek köszönhetően az autóval " * f 'íj rT. Ettől szebb és ettől drágább autó tesztelésére aligha lesz valaha is lehetőség (Somogyi Tibor felvételei) egyszerűen betérnek bárhová. Ráadásul, aki nem biztos a dolgában, az bekapcsolhatja az autó két elülső sarkában található kamerát, és a műszerfal kivetítőjén nézheti, mennyi hely van még az akadálytól. Ez olyankor is praktikus, amikor egy parkolóhelyről vagy garázsból kell kiállni, s nem látunk az útra. A motort egyszerűen nem hallani Ami azonnal feltűnik az autóban, az a motor hangja. Pontosabban az, amit nem hallani, ugyanis az autó a motor és az alváz dupla szigetelésének köszönhetően hihetetlenül halk. Helyenként olyan érzése támad az embernek, mintha elektro- mobüt vezetne. Az alapvető vezetési élmény tehát a nyugalom és a kényelem. Hála a tiszta, egyszerű és finom műszerfalnak köszönhetően semmi sem zavaija a sofőrt. Tényleg van valami abban, ha a műszerfalon csak kevés gomb van és semmi sem veszi el a sofőr figyelmét. Még a rádiót sem volt kedvem bekapcsolni vezetés közben. Az autóban a kényelem is tökéletes. így képzelem el egy repülőgép első osztályát. Tágas tér áll a sofőr és utastársa rendelkezésére. Hátul, mint mondtam, valamivel szűkösebb a hely, de túl lehet élni azt is. Ami a gyorsulást illeti, a 2,6 tonnás autó 5,8 másodperc alatt éri el nulláról a 100 km/órát, s ez a gyorsulás is olyan Rolls-Royce-hoz méltó. Padlógáznál az autó lassan, visszafogottan indul meg, mintha be lenne húzva a kézifék, aztán amikor a fordulatszám eléri az ötezret, meglódítja magát és úgy kistartol, mint egy nagy teherszállító repülő. Olyankor már csak arra kell ügyelni, hogy senki se álljon az útjában. Sajnos a fogyasztásról is kell írnom egy két mondatot, bár ebben a kategóriában ez ugyanolyan lényegtelen mutató - mivel pénzzel van összefüggésben - mint az autó ára. Kérem szépem, a Drophead Coupé városban simán 22 liter feletti fogyasztást is elér. Én mondjuk, mivel a tesztnapon sok rendőr volt az utakon, visszafogottan vezettem, de a kollégám, akivel másnap találkoztam azt mondta, hogy városban 27,5 literes fogyasztást ért el 100 kilométeren. Városon kívül és sztrádán sincs esély 10 liter alatti fogyasztásra, nekem a nap végén 17,4 literes átlagot mutatott a fedélzeti számítógép. Összegezve és aláhúzva A tesztnap során, mikor pár embernek megmutattam az autót, gyakran hallottam a kérdést: mire jó ez a kocsi és valóban megéri a pénzét? Én mindig egy másik kérdéssel válaszolok. Mire jó valakinek egy 50 ezer eurós karóra, ha egy 20 eurós is ugyanúgy mutatja az órát? Miért kell valakinek 20 ezer eurós eredeti retikül, ha egy hamisítottba is beférnek a cuccok? Egyszerűen azért, mert megengedheti magának, presztízs megvenni az adott márka termékét. S ugyanez mondható el a Rolls-Royce-ról. A Drophead Coupé nem a legkényelmesebb és a legpraktikusabb autó a világon, de Rolls-Royce. Az autó hírneve az, ami miatt annyi pénzt kérhetnek érte, s amiért még mindig olyan kelendő a világon. Ebben a világban minden más lényegtelen. Bennem pedig az marad meg egy életre, hogy teljesült egyik gyermekkori álmom azzal, hogy egy Rolls-Royce-t vezethettem. Hihetetlen élmény volt. És végezetül még egy megjegyzés. Megkérdeztem Tie- manntól, mi igaz azon a híreszteléseken, hogy a Rolls- Royce egy SUV terepjáró modellen dolgozik. A válasza teljesen kifejezi a márka filozófiáját: „Felkértük tervezőinket, hogy rajzolják le, hogyan is nézhetne ki egy Rolls-Royce SUV. Amit láttunk, az nem igazán felelt meg elképzeléseinknek. Megértettük, hogy a Rolls-Royce soha nem volt és nem lesz igazán sportos autó, nem is lesz igazi szabadidős autó, hanem csak Rolls-Royce lesz. Ennyi.”
