Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-21 / 142. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚNIUS 21. Szalon 9 Stokertől Meyerig hosszú út vezetett, melyet a mindenkori társadalmi és kulturális normákban beállt változások határoztak meg Drakula alakul, avagy a vérszívók színeváltozása A halálból visszatért, emberi vérre szomjazó lények Ázsiától Afrikán és Európán át Dél-Ame- rikáig évezredek óta jelen vannak a különböző kultúrákban. A vámpírok a mozgókép megjelenésével azonban az elmúlt évszázadban hatalmas népszerűségre tettek szert, és meghatározó kulturális szimbólumokká váltak. HORVÁTH GERGŐ A vérszívók újkori térhódítása Brant Stoker 1897-es, Drakula című könyvével vette kezdetét. A művet több száz könyv és képregény, filmes és tévés adaptáció követte, éppen ezért a vámpíroknak a 20. századi popkultúrában betöltött szerepét döntő mértékben az amerikai kultúra és a társadalmi berendezkedés (szexualitás, vallás, férfi-női szerepek kérdésköre stb.) határozta meg. A szőkék jó eséllyel megmaradnak A filmvásznon, illetve a televízióban megjelenített vámpírok Lugosi Béla - a Broadwayn és a mozikban is - nagy sikerű Drakulájától kezdve megfeleltek a mindenkori szexuális ideálnak: szofisztikáltak, sármo- sak és vonzók. A nyugati keresztény kultúrkörben a vámpírok ördögi, megtévesztő és erős szexuális kisugárzású, csábító és parázna teremtmények. így a popkultúrában csakhamar az adott kor társadalmának szexuális normáit tagadó, illetve a szexuális határokat szétfeszítő szimbólummá váltak. Bram Stoker a gátlásos viktoriánus kor előterében megjelenő Drakulával az 19. század társadalmának elfojtott szexuális vágyait a művészet, az irodalom eszközével dolgozta fel. Ez, mondhatni már eleve sikerre ítélte a művet. A nyak - mint erogén zóna - harapása a korszellemnek megfelelően a szexuális aktus metaforájaként volt értelmezhető. Ami a férfinői szerepeket illeti, Stoker regénye a Drakulát követő későbbi filmekre is hatással volt. A 20. Anne Rice könyvei megreformálták a műfajt: a történetek középpontjába maguk a vámpírok állnak, nem azok, akik rájuk vadásznak. Az Interjú a vámpírral Neil Jordan rendezésében a filmvásznon is nagy siker volt. (Képarchívum) század második feléig a nők szinte kizárólag áldozatként jelentek meg a filmvásznon. Az 50-es évektől az Interjú a vámpírral 1976-os megjelenéségi a női szerepekre további sztereotípiák is rakódtak (például a szőkékre a barna hajúakkal ellentétben garantált happy end várt - lásd az 1966-os A sötétség hercegét vagy az 1970-es Drakula vérének ízét). Világos, hogy Stoker hősétől és Friedrich Wilhelm Mumau 1922-es Nosferatujától (Stoker örökösei nem engedték, hogy a Drakula nevet használják) az Alkonyat-filmekig hosszú út vezet, melyet azonban a mindenkori társadalmi és kulturális normákban beállt változások határoznak meg. Szexuális forradalom vámpír módra A vámpír az egyéb szimboli- kus-fiktív lények közül (boszorkányok, zombik, farkasemberek stb.) kétségkívül a legrugalmasabb. Ez teszi alkalmassá arra, hogy a kulturális kontextus változásával ő maga is mutálódjon, és figurája a legkülönbözőbb mozgóképes műfajokba is könnyedén adaptálható legyen. (Gondoljunk csak az Engedj be!, a Drakula, a Vámpírok bálja, a Penge, az Underwolrd , az Alkonyat, az Interjú a vámpírral, az Alkonyaitól pirkadatig, a Legenda vagyok vagy a Drakula halott és élvezi című filmek közti markáns műfaji különbségekre). A rugalmasságot másfelől a vámpír és az ember közti pszichológiai hasonlóság is garantálja. A vámpír a pszichoanalitikus irodalom közkedvelt figurája, ahol mint az ember ösztön-énjének kivetülése jelenik meg: gátlásoktól mentes, nem érvényesek rá a társadalmi normák. A 20. század utolsó harmadára a vámpírok elsősorban nem félelmet keltő démoni teremtményekként jelentek meg a filmvásznon, hanem olyan emberi tulajdonságokkal felruházott lényekként, akikkel a néző azonosulni tud. Werner Herzog 1979-es Nosferatu-fel- dolgozása az ötven éyvel korábbi filmmel szemben például már radikálisan más módon tematizálja főhősét, akárcsak Francis Ford Coppola, aki Bram Stoker eredeti Drakula- történetét meglehetősen vitatható módon szerelmi szállal bővítette. A 70-es évektől fogva a vámpírok fokozatosan kiszorultak a kastélyaikból, elveszítve ezzel arisztokrata státusuAz Alkonyat-sorozat vérszívói már nem az emberi ösztönvilág reprezentánsai, szinte semmilyen értelemben nem normaszegők kát, ezzel egy időben pedig egyre erőteljesebb moralitással ruházták fel őket. Kivételek értelemszerűen ekkor is akadtak. Ilyen volt Richard Mathe- son 1954-es posztapokaliptikus regénye, a Legenda vagyok (2007-ben nagy sikerű holly- wodi feldolgozást ért meg), amely megfordította a vámpír kontra emberek konfliktusának alapfelállását, miközben ötvözte a vámpírok és a zombik klasszikus attribútumait. A 20. század mindkét szexuális forradalma (az első világháború utáni, valamit a 60-as és 80-as évek közötti) egyértelmű hatást gyakorolt a vámpírkultuszra is. Anne Rice a 70-es években megjelent számos vámpírregényében (a Vámpírkrónikák című sorozat első kötete az Inteijú a vámpírral) meghatározó szerepet tölt be a vámpírok szexuális identitásának (homoszexuális, leszbikus, biszexuális) bemutatása, illetve a szexuális szabadság hirdetése. Rice regényeiben felértékelődtek a női karakterek, és nála, valamint az őt követő generációban a nők a vámpírtörténetekben már többek pusztán áldozatoknál. Anne Rice nem mellesleg már azzal megreformálta a zsánert, hogy a történet középpontjába magukat a vámpírokat helyzete, és nem azokat, akik rájuk vadásznak. A True Blood - Inni és élni hagyni vagy a Vámpírnaplók sokszor túlfűtött erotikus miliője jól mutatja, hogy a szexualitás és az erotika az elmúlt évtizedekben a korábbinál is erőteljesebb szerepet kapott a vámpíros történetekben, filmekben. Pedagógiai üzenet tinédzsereknek Ugyan az Alkonyat-könyvek és a filmes adaptációk soha nem látott magasságokba emelték a vámpírok népszerűségét, Stephanie Meyer valójában nem sokat tett hozzá a kultikus figurákhoz, sőt! A befelé forduló hős, az identitást problémaként tematizáló figura már a Vámpírnaplókból is ismerős lehet. Az identitáskeresés jellemezte már az Interjú a vámpírral főszereplőjét is, aki azon elmélkedett, miképp egyeztethető össze Isten és a vámpírok léte. A tini vámpír a 90-es években futó Buffy, a vámpírok réméből lehet ismerős, de a vámpírok és a farkasemberek közötti harc sem új keletű - elég csak az Under- worldre gondolnunk. Az viszont tény: az ezredforduló éveiben a vámpíros műfaj alapvető változásokon esett át. A vérszívók horrorisztikus jegyei egyre inkább háttérbe szorultak, az írók és a filmesek a fiatalabb közönség felé nyitottak. Az új tendencia egyik zászlóvivője Stephanie Meyer lett, aki a tinédzserekre fókuszálva a vámpírokat megfosztotta vadságuktól és szexuális ösztöneiktől, és a konzervatív amerikai elvárásoknak megfelelő morállal ruházta fel őket, ügyelve arra, hogy műveiben ne szerepeljen explicit szexualitás vagy vulgaritás. A vegetáriánus, vagyis emberi vért nem fogyasztó központi karakter, megtagadva saját természetét, Meyer morális nevelési célzatának üres bábuja lett. Az írónő regényeiben a vámpírok többé nyék a Johnny Depp által megformált Bamabas Collinsszal sem a kritikusoknál, sem a közönségnél nem aratott sikert, az Abraham Lincoln, a vámpírvadász szintén csalódást okozott. Ugyan a Fright Night, amelyet 2011-ben, az Alkonyat-éra kellős közepén mutattak be, korrekt film volt, de ha a bevételeket nézzük, nyüvánvalóan nem találkozott a közönségigényekkel. Ádám, Éva és az öröklét perspektívája Izgalmas megközelítések mindig adódnak. A közelmúltban mutatták be Jim Jarmusch Halhatatlan szeretők című filmjét, amely ugyan nem lesz kasszasiker, de kiváló alkotás, és újszerűén viszonyul a vámpírléttel járó halhatatlanság kérdéséhez, miközben markáns társadalomkritikát fogalmaz meg. Jarmusch az öröklét perspektívájában ábrázolja két főhőse, a már évszázadok tapasztalatával bíró Ádám (Tom Hidd- leston) és Éva (Tilda Swinton) viszonyát az egyre inkább elértéktelenedő világhoz. (A két hős az embereket nemes egyszerűséggel csak zombiknak A Halhatatlan szeretők több és - szigorúan pozitív értelemben kevesebb is, mint egy sima vámpírfilm nem az emberi ösztönvilág reprezentánsai. Szinte semmilyen értelemben nem normaszegők, és ezzel egyik fő karakterüket és vonzerejüket is elvesztették, miközben sokszor kifejezetten feminin jellegűek. Az Alkonyat tinédzserrománca a szexualitást leginkább pedagógiai jelleggel kezeli. A 21. századra a házasság előtti nemi élet társadalmilag elfogadottá vált. Voltaképpen semmi nem indokolja a szexuális vágyak elfojtását, így a hangsúly áttevődött a szexuális életre való felkészítésre és a tinédzserkori szexuális feszültség ábrázolására. Az utolsó Alkonyat-film 2012-es bemutatásával nem zárult le a vámpírok térhódítása, habár Meyer opusáéhoz fogható anyagi sikerek messze elkerülik a zsánert. Az Éjsötét árhívja.) A harmadik szereplő Éva húga, Ava (Mia Waskikowska) ellenpólusként tűnik fel a színen, felbolygatva a két arisztokrata vámpír mindennapjait. A halhatatlan szeretők melankolikus narratívája görbe tükröt tart a 21. századi civilizáció elé, és olyan témákat sorakoztat fel, mint a háborúskodás (a következőket már a vízért fogjuk vívni), a dekonstrukcióra való emberi hajlam, a létüresség és a magány, de felsejlik a modernség mint értékválság toposza is. A halhatatlan szeretők valódi szerzői film, amely kiválóan illeszkedik Jarmusch filmográfi- ájában, de elvitathatatlan érdemei mellett is csak részben tekinthető a vámpíros műfaj revíziójának. Ettől egyszerre több és - szigorúan pozitív értelemben-kevesebb is.
