Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)

2014-06-21 / 142. szám, szombat

SZALON 2014. június 21., szombat 8. évfolyam, 25. szám Kiszorul a magyar irodalom legfőbb könyves eseményéből és így szép lassacskán a kulturális tudatból is a fogalom: szlovákiai magyar könyvkiadás Mégis, kinek az ünnepe? Egyetlen ünnep sem mentes a kényszerű pó­zoktól és a megcsontoso­dott szertartásoktól, mégis rájuk fanyalodunk, ha keretbe akarjuk fog­lalni hétköznapi zakato­lásunkat. A magyar iro­dalom legnagyobb ünne­péről, az immár nyolc­vanötödiket taposó Ün­nepi Könyvhétről is le­hetnek vegyes érzéseink és véleményeink. SZALAY ZOLTÁN Visszatérő dilemma, vajon nem jobb-e a Könyvhéten kívül megjelenni, amikor egy-egy ki­advány nem veszik el a túlára­dó dömpingben. Mégis, van benne valami tagadhatadanul misztikus, felemelő, ami ilyen­kor a budapesti Vörösmarty te­ret minden irodalomban érde­kelt számára, sőt, alkalmasint a kevésbé érdekeltek számára is, szent hellyé teszi, beindítva a „most akkor megveszem azt is, amit máskor nem” reakciót, az olvasás édes bűnébe taszítva azokat az ezreket, akiknek ez­úttal nem kell szemben úszniuk az árral, elég, ha hagyják ma­gukat sodortatni. Ami pedig a könyvheti reklámhadjáratot il­leti: még ha, tegyük fel, nem vá­sárolunk egyetlen újdonságot sem, és ha esetleg úgy véljük, az ez évi felhozatal nélkülözi a va­lódi bombameglepetéseket, egy vagy több olyan megjelenést, ami kiforgatna bennünket ed­digi valóságérzékelésünkből, akkor is nehéz elkerülni (már ha az érdekeltek tágabban vett körébe tartozunk), hogy ne szerezzünk róla tudomást, kik épp az aktuális „könyvheti befutók”, akiknek a könyvét legalább megérinteni illik ki­adójuk standjánál. Mert ahogy az internet korában átértékelő­dött az „aktualitás” fogalma, ahogy a valamikor efemer kisü­léseknek számító események ma a mindennapjainkat megha­Tudjuk, kik épp az ak­tuális „befutók", akik­nek a könyvét legalább megérinteni illik kiadó­juk standjánál. tározó hullámverésként vesz­nek körbe bennünket, úgy ala­kul a könyvkiadók viselkedése is, és aki lemarad, az kimarad, így válik az Ünnepi Könyvhét szentimentális misztikumából kőkemény piaci - és ami egyes nézőpontokból sokkal kevésbé tűnik annak, de mi most el­játszhatjuk, hogy legalább annyira fontos: szakmai - való­ság, a magyar könyves szakma nem minden hátsó szándéktól mentes nagy bulija. Mindez tel­jesen rendben is van, így kell lennie, és sajnálnánk, ha nem így lenne, ám itt kezdődik a tör­ténetnek az a része, amely in­nen már egy specifikus közön­ség ügye. Hiába is próbáljuk fe­lülíratni baljós érzéseinket a legkülönfélébb könyvheti cso­dákkal, csak nem tudunk elsik- lani afelett, hogy van egy mos­tohagyerek, akinek a nagy la­komából koncok is alig jutnak: a szlovákiai magyar könyvki­adás. Ha végignézzük a könyvheti újdonságok listáját, nagyítóval is alig találunk rajta szlovákiai magyar kiadványt. Az AB-Art ugyan megoldotta, hogy több kötettel is jelen legyen a Könyv­héten (több verseskötet mellett egy prózakötet is akad tőlük), il­letve hagyományosan erős kép­viselettel vonul fel a Kalligram (szlovákiai magyar szerző: Grendel Lajos), fel-felbukkan még a somorjai Méty Ratio is, ám a többi szépirodalmi könyv­kiadó eltűnt a színről. Volt ugyan egy közös „felvidéki” stand a Vörösmarty téren, ám ez, a valódi könyvheti hírverés­ből kimaradva - komolyabb fi­gyelemfelkeltő újdonságok hí­ján - aligha ébreszthetett túl­Es beindul a „most akkor megveszem azt is, amit máskor nem" reakció (MTI-felvétel) zott érdeklődést egy átlagos könyvheti bóklászóban. így szorul ki az ünnepből, a magyar irodalom legfőbb könyves ese­ményéből és így szép lassacskán a magyar kulturális tudatból a fogalom: szlovákiai magyar könyvkiadás. A folyamatot egy alapos, mélyreható elemzésben lenne érdemes megvizsgálni, nem csupán egy ilyen felszínes szösszenetben; e keretek között is rámutathatunk azonban azokra a tényezőkre, amelyek a legszembetűnőbbek: azon valószínűleg hosszabb távon sem lehet változtatni, hogy a kisebb (ségi) könyvkiadók az ál­lami támogatási rendszer léle­geztetőgépére kötve létezze­nek, azon viszont annál több múlik, hogyan állítjuk be ezt a lélegeztetőgépet, mihez igazít­juk a működését. Amikor egy kulturális támogatást úgy osz­tunk ki, hogy a kiosztása üte­mezésével a támogatandó kul­Ha végignézzük a könyvheti újdonságok listáját, nagyítóval is alig találunk szlovákiai magyar kiadványt. turális ágat leválasztjuk annak életadó törzséről, többet ártha­tunk, mint amennyit haszná­lunk. Aprópénzre váltva ez annyit jelent, hogy ha a szlová­kiai magyar könyvkiadókat, a szlovákiai magyar szerzőket megfosztjuk a lehetőségtől, hogy részt vegyenek a magyar irodalom legnagyobb ünnepén, az a legjobb módszer a szlová­kiai magyar könyves szakma el­lehetetlenítésére és gyors elsor­vasztására. Ennek - korántsem az első - jeleit láthattuk a 85. Ünnepi Könyvhét és 13. Gyer- mekkönyvnapok rendezvé­nyén. Ha ez így megy tovább, nem nehéz megjósolni a folytatást. Csendes lesz a kimúlás, halál- hörgés és sikolyok nélküli, és a temetési menet nem fog hosszan kígyózni az olcsó fából összeeszkábált koporsó után. Harmadára fogyott a fesztivál ZENEBONA Michelangelo lelke Új-Zélandon Moszkva. Csaknem 750 film •jelentkezését vonták vissza a 36. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválról, amelyet csütörtökön nyitottak meg az orosz fővárosban. Kezdetben 1144 filmet regisztráltak a szemlére, de az Oroszország és Ukrajna közötti ellentétek közepette (a Krím félsziget elcsatolása és a kelet-ukraj­nai szeparatisták Moszkva ál­tali támogatása miatt) csak 397 film maradt a bemuta- tandók között - írta az aviapress.net című hírportál Nyikita Mihalkovnak, a fesz­tivál elnökének a tájékozta­tására hivatkozva. Ezek a számok az orosz állami sajtó­ban nem szerepeltek. „Furcsa lenne, ha épp a fesz­tiválra nem hatottak volna ki az Oroszország elleni bünte­tőintézkedések" - nyugtázta kesernyésen Mihalkov a megnyitó napján tartott tájé­koztatón. A Kremllel szoros viszonyt ápoló, annak Ukraj- na-politikáját is támogató orosz híresség nem titkolta csalódottságát, de hozzátet­te, hogy ennek is megvan a pozitív oldala, mert így „saját magukra" kellett támasz­kodniuk. Megjegyezte, hogy benne is kialakult közben a függetlenség igénye és az a gondolat, hogy tiltakozni kell Oroszország megbüntetése ellen. Kirill Razlogov, a fesz­tivál programigazgatója ko­rábban elmondta: Tarr Bélát is szerették volna vendégül látni a moszkvai filmes ese­ményen, a filmjeit versenyen kívül akarták bemutatni, de a magyar filmrendező más el­foglaltságára hivatkozva le­mondta a részvételt. A fesztivál nagyfilmes ver­senyprogramjába végül 16 film került be, köztük izraeli, lengyel, török, japán, görög és holland alkotás, de Ukraj­nából is neveztek filmet. Nyolc alkotás versenyez a legjobb dokumentumfilm­nek járó díjért. Versenyen kí­vül a Szabad gondolkodás szekcióban 14 filmet vetíte­nek, és külön esemény lesz a moszkvai fesztiválon a kínai filmek bemutatója. Krzysztof Zanussi tiszteletére pedig le­vetítik a 75 éves lengyel film­rendező több alkotását. A fesztivál idején a Moszkvai Magyar Kulturális Központ­ban Gál Franciska, az 1930- 40-es években a Szovjetunió­ban népszerű magyar szí­nésznő filmjeit tekinthetik meg az érdeklődők. (MTI) CSEHY ZOLTÁN Mi tagadás, az új-zélandi klasszikus zenéről keveset tu­dok: Garreth Fair néhány tényleg ütős ütőskompozíció- ján kívül más nem is jut eszembe. És most itt van Jack Body új CD-je, a Poems of Lo­ve and War (A szerelem és a háború versei). Már a cím is jelzi a zeneszerző költői beál­lítottságát, a zene és a szöveg egységként való kezelésének evidenciáját. A CD legkülönösebb része a Michelangelo-szonettekre írt zenei meditációk sorozata. A hét szonett körüli zenei serte- pertélés felettébb tapintato­sanjárja körül a szerelem kér­déskörét, az érzéki vágyak és a transzcendencia összekapcso­lásának lehetőségeit. A szob- rászi szigorral megformált versek neoplatonista szöveg­csapdáiba könnyű belesétálni, ám nehéz épségben kihozni onnan magát a vágyakozó tes­tet. A zene virtuális teste a szellem és az akarat pólusai között tévelyeg. Ezt jól mutat­ja a S’un často amor... kez­detű, Tommaso de’Cavalieri­hez írt szonett zenei megteste­sülése is. E szonettet Henry Thode az itáliai költészet egyik csúcspontjának tartotta, s joggal: bámulatos hajlé­konysága, illékony verselése bravúrosan természetes, a tűz sziporkázása és a lélekké absz- trahált test emelkedése az is­tenség örök megfoghatatlan­ságáig pedig olyan ívet jár be, amilyet költői szöveg koráb­ban még soha. Body a testre is figyel: a Pássá per gli occhi... kezdetű szonett pontosan az érzékiség kiirthatatlan ereje miatt kárhoztatott testre össz­Már a cím is jelzi a zene­szerző költői beállított­ságát, a zene és a szöveg egységként való kezelé­sének evidenciáját. pontosít. Az eleven vágyaktól a kővé vált, önmagába kövük tökéletes test képéig jutunk. A hegedűre és vonósokra kom­ponált meditáció lényegében lélektervezés, Michelangelo lelkének zenei megkonstruá­lása kíván lenni. Az ázsiai ze­nei hatásokra fogékony zene­szerző Alley című operájából három ária hangzik el: a szín­padi mű Rewi Alley életéről szóló portréopera, melynek kerettörténete az, hogy az öreg és az ifjú Alley - az új-zé­landi író, aki a kínai kommu­nista mozgalomnak szentelte élete jelentős részét - a kínai mitológia haláldémonának je­lenlétében viszszaemlékezik pályájára. A nem különöseb­ben fantáziadús zenei szövet nagyon hamar szétszálazódik, a három részlet kevés ahhoz, hogy a műről határozott vé­lemény alakulhasson ki. Ugyancsak politikai hátterű, ám feszesebb kompozíciójú a My Name is Mok Bhon (A ne­vem Mok Bhon) című alkotás, mely egy kambodzsai vörös khmerek okozta népirtás tra­gédiájának élő emlékezetét idézi. A zenei megformálás egzotikumát a kambodzsai zenei elemek testesítik meg: egzotikus hangzások, rituális jellegű gesztusok enyhítik a mű megcélzott patetizmusát. A jávai gamelánzene bűvö­letében fogant a Palaran: Po­ems of Love and War című opus. A palaran a szólóéne­kesre utal, aki arra hivatott, hogy jelezze a zenei változá­sokat. Ajávai énekelt költészet mitikus világa elevenedik itt meg a háború és a szerelem tematikus keretei között. A CD tartalmaz még egy művet: a Poems of Solitary Delights (A magányos élveze­tek versei) című kompozíció hol kántáló, hol beszélő nar­rátora Tacsibana Akermi ja­pán verseiből vett motívumo­kat helyez el a mű zenei min­tázata mögé, melyek meré­szen és titokzatosan sejlenek át a mű szövetén. És Body épp az átsejlésekben a legjobb. Jack Body: Poems of Love and War. Naxos, 2014.

Next

/
Thumbnails
Contents