Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-21 / 142. szám, szombat
SZALON 2014. június 21., szombat 8. évfolyam, 25. szám Kiszorul a magyar irodalom legfőbb könyves eseményéből és így szép lassacskán a kulturális tudatból is a fogalom: szlovákiai magyar könyvkiadás Mégis, kinek az ünnepe? Egyetlen ünnep sem mentes a kényszerű pózoktól és a megcsontosodott szertartásoktól, mégis rájuk fanyalodunk, ha keretbe akarjuk foglalni hétköznapi zakatolásunkat. A magyar irodalom legnagyobb ünnepéről, az immár nyolcvanötödiket taposó Ünnepi Könyvhétről is lehetnek vegyes érzéseink és véleményeink. SZALAY ZOLTÁN Visszatérő dilemma, vajon nem jobb-e a Könyvhéten kívül megjelenni, amikor egy-egy kiadvány nem veszik el a túláradó dömpingben. Mégis, van benne valami tagadhatadanul misztikus, felemelő, ami ilyenkor a budapesti Vörösmarty teret minden irodalomban érdekelt számára, sőt, alkalmasint a kevésbé érdekeltek számára is, szent hellyé teszi, beindítva a „most akkor megveszem azt is, amit máskor nem” reakciót, az olvasás édes bűnébe taszítva azokat az ezreket, akiknek ezúttal nem kell szemben úszniuk az árral, elég, ha hagyják magukat sodortatni. Ami pedig a könyvheti reklámhadjáratot illeti: még ha, tegyük fel, nem vásárolunk egyetlen újdonságot sem, és ha esetleg úgy véljük, az ez évi felhozatal nélkülözi a valódi bombameglepetéseket, egy vagy több olyan megjelenést, ami kiforgatna bennünket eddigi valóságérzékelésünkből, akkor is nehéz elkerülni (már ha az érdekeltek tágabban vett körébe tartozunk), hogy ne szerezzünk róla tudomást, kik épp az aktuális „könyvheti befutók”, akiknek a könyvét legalább megérinteni illik kiadójuk standjánál. Mert ahogy az internet korában átértékelődött az „aktualitás” fogalma, ahogy a valamikor efemer kisüléseknek számító események ma a mindennapjainkat meghaTudjuk, kik épp az aktuális „befutók", akiknek a könyvét legalább megérinteni illik kiadójuk standjánál. tározó hullámverésként vesznek körbe bennünket, úgy alakul a könyvkiadók viselkedése is, és aki lemarad, az kimarad, így válik az Ünnepi Könyvhét szentimentális misztikumából kőkemény piaci - és ami egyes nézőpontokból sokkal kevésbé tűnik annak, de mi most eljátszhatjuk, hogy legalább annyira fontos: szakmai - valóság, a magyar könyves szakma nem minden hátsó szándéktól mentes nagy bulija. Mindez teljesen rendben is van, így kell lennie, és sajnálnánk, ha nem így lenne, ám itt kezdődik a történetnek az a része, amely innen már egy specifikus közönség ügye. Hiába is próbáljuk felülíratni baljós érzéseinket a legkülönfélébb könyvheti csodákkal, csak nem tudunk elsik- lani afelett, hogy van egy mostohagyerek, akinek a nagy lakomából koncok is alig jutnak: a szlovákiai magyar könyvkiadás. Ha végignézzük a könyvheti újdonságok listáját, nagyítóval is alig találunk rajta szlovákiai magyar kiadványt. Az AB-Art ugyan megoldotta, hogy több kötettel is jelen legyen a Könyvhéten (több verseskötet mellett egy prózakötet is akad tőlük), illetve hagyományosan erős képviselettel vonul fel a Kalligram (szlovákiai magyar szerző: Grendel Lajos), fel-felbukkan még a somorjai Méty Ratio is, ám a többi szépirodalmi könyvkiadó eltűnt a színről. Volt ugyan egy közös „felvidéki” stand a Vörösmarty téren, ám ez, a valódi könyvheti hírverésből kimaradva - komolyabb figyelemfelkeltő újdonságok híján - aligha ébreszthetett túlEs beindul a „most akkor megveszem azt is, amit máskor nem" reakció (MTI-felvétel) zott érdeklődést egy átlagos könyvheti bóklászóban. így szorul ki az ünnepből, a magyar irodalom legfőbb könyves eseményéből és így szép lassacskán a magyar kulturális tudatból a fogalom: szlovákiai magyar könyvkiadás. A folyamatot egy alapos, mélyreható elemzésben lenne érdemes megvizsgálni, nem csupán egy ilyen felszínes szösszenetben; e keretek között is rámutathatunk azonban azokra a tényezőkre, amelyek a legszembetűnőbbek: azon valószínűleg hosszabb távon sem lehet változtatni, hogy a kisebb (ségi) könyvkiadók az állami támogatási rendszer lélegeztetőgépére kötve létezzenek, azon viszont annál több múlik, hogyan állítjuk be ezt a lélegeztetőgépet, mihez igazítjuk a működését. Amikor egy kulturális támogatást úgy osztunk ki, hogy a kiosztása ütemezésével a támogatandó kulHa végignézzük a könyvheti újdonságok listáját, nagyítóval is alig találunk szlovákiai magyar kiadványt. turális ágat leválasztjuk annak életadó törzséről, többet árthatunk, mint amennyit használunk. Aprópénzre váltva ez annyit jelent, hogy ha a szlovákiai magyar könyvkiadókat, a szlovákiai magyar szerzőket megfosztjuk a lehetőségtől, hogy részt vegyenek a magyar irodalom legnagyobb ünnepén, az a legjobb módszer a szlovákiai magyar könyves szakma ellehetetlenítésére és gyors elsorvasztására. Ennek - korántsem az első - jeleit láthattuk a 85. Ünnepi Könyvhét és 13. Gyer- mekkönyvnapok rendezvényén. Ha ez így megy tovább, nem nehéz megjósolni a folytatást. Csendes lesz a kimúlás, halál- hörgés és sikolyok nélküli, és a temetési menet nem fog hosszan kígyózni az olcsó fából összeeszkábált koporsó után. Harmadára fogyott a fesztivál ZENEBONA Michelangelo lelke Új-Zélandon Moszkva. Csaknem 750 film •jelentkezését vonták vissza a 36. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválról, amelyet csütörtökön nyitottak meg az orosz fővárosban. Kezdetben 1144 filmet regisztráltak a szemlére, de az Oroszország és Ukrajna közötti ellentétek közepette (a Krím félsziget elcsatolása és a kelet-ukrajnai szeparatisták Moszkva általi támogatása miatt) csak 397 film maradt a bemuta- tandók között - írta az aviapress.net című hírportál Nyikita Mihalkovnak, a fesztivál elnökének a tájékoztatására hivatkozva. Ezek a számok az orosz állami sajtóban nem szerepeltek. „Furcsa lenne, ha épp a fesztiválra nem hatottak volna ki az Oroszország elleni büntetőintézkedések" - nyugtázta kesernyésen Mihalkov a megnyitó napján tartott tájékoztatón. A Kremllel szoros viszonyt ápoló, annak Ukraj- na-politikáját is támogató orosz híresség nem titkolta csalódottságát, de hozzátette, hogy ennek is megvan a pozitív oldala, mert így „saját magukra" kellett támaszkodniuk. Megjegyezte, hogy benne is kialakult közben a függetlenség igénye és az a gondolat, hogy tiltakozni kell Oroszország megbüntetése ellen. Kirill Razlogov, a fesztivál programigazgatója korábban elmondta: Tarr Bélát is szerették volna vendégül látni a moszkvai filmes eseményen, a filmjeit versenyen kívül akarták bemutatni, de a magyar filmrendező más elfoglaltságára hivatkozva lemondta a részvételt. A fesztivál nagyfilmes versenyprogramjába végül 16 film került be, köztük izraeli, lengyel, török, japán, görög és holland alkotás, de Ukrajnából is neveztek filmet. Nyolc alkotás versenyez a legjobb dokumentumfilmnek járó díjért. Versenyen kívül a Szabad gondolkodás szekcióban 14 filmet vetítenek, és külön esemény lesz a moszkvai fesztiválon a kínai filmek bemutatója. Krzysztof Zanussi tiszteletére pedig levetítik a 75 éves lengyel filmrendező több alkotását. A fesztivál idején a Moszkvai Magyar Kulturális Központban Gál Franciska, az 1930- 40-es években a Szovjetunióban népszerű magyar színésznő filmjeit tekinthetik meg az érdeklődők. (MTI) CSEHY ZOLTÁN Mi tagadás, az új-zélandi klasszikus zenéről keveset tudok: Garreth Fair néhány tényleg ütős ütőskompozíció- ján kívül más nem is jut eszembe. És most itt van Jack Body új CD-je, a Poems of Love and War (A szerelem és a háború versei). Már a cím is jelzi a zeneszerző költői beállítottságát, a zene és a szöveg egységként való kezelésének evidenciáját. A CD legkülönösebb része a Michelangelo-szonettekre írt zenei meditációk sorozata. A hét szonett körüli zenei serte- pertélés felettébb tapintatosanjárja körül a szerelem kérdéskörét, az érzéki vágyak és a transzcendencia összekapcsolásának lehetőségeit. A szob- rászi szigorral megformált versek neoplatonista szövegcsapdáiba könnyű belesétálni, ám nehéz épségben kihozni onnan magát a vágyakozó testet. A zene virtuális teste a szellem és az akarat pólusai között tévelyeg. Ezt jól mutatja a S’un často amor... kezdetű, Tommaso de’Cavalierihez írt szonett zenei megtestesülése is. E szonettet Henry Thode az itáliai költészet egyik csúcspontjának tartotta, s joggal: bámulatos hajlékonysága, illékony verselése bravúrosan természetes, a tűz sziporkázása és a lélekké absz- trahált test emelkedése az istenség örök megfoghatatlanságáig pedig olyan ívet jár be, amilyet költői szöveg korábban még soha. Body a testre is figyel: a Pássá per gli occhi... kezdetű szonett pontosan az érzékiség kiirthatatlan ereje miatt kárhoztatott testre összMár a cím is jelzi a zeneszerző költői beállítottságát, a zene és a szöveg egységként való kezelésének evidenciáját. pontosít. Az eleven vágyaktól a kővé vált, önmagába kövük tökéletes test képéig jutunk. A hegedűre és vonósokra komponált meditáció lényegében lélektervezés, Michelangelo lelkének zenei megkonstruálása kíván lenni. Az ázsiai zenei hatásokra fogékony zeneszerző Alley című operájából három ária hangzik el: a színpadi mű Rewi Alley életéről szóló portréopera, melynek kerettörténete az, hogy az öreg és az ifjú Alley - az új-zélandi író, aki a kínai kommunista mozgalomnak szentelte élete jelentős részét - a kínai mitológia haláldémonának jelenlétében viszszaemlékezik pályájára. A nem különösebben fantáziadús zenei szövet nagyon hamar szétszálazódik, a három részlet kevés ahhoz, hogy a műről határozott vélemény alakulhasson ki. Ugyancsak politikai hátterű, ám feszesebb kompozíciójú a My Name is Mok Bhon (A nevem Mok Bhon) című alkotás, mely egy kambodzsai vörös khmerek okozta népirtás tragédiájának élő emlékezetét idézi. A zenei megformálás egzotikumát a kambodzsai zenei elemek testesítik meg: egzotikus hangzások, rituális jellegű gesztusok enyhítik a mű megcélzott patetizmusát. A jávai gamelánzene bűvöletében fogant a Palaran: Poems of Love and War című opus. A palaran a szólóénekesre utal, aki arra hivatott, hogy jelezze a zenei változásokat. Ajávai énekelt költészet mitikus világa elevenedik itt meg a háború és a szerelem tematikus keretei között. A CD tartalmaz még egy művet: a Poems of Solitary Delights (A magányos élvezetek versei) című kompozíció hol kántáló, hol beszélő narrátora Tacsibana Akermi japán verseiből vett motívumokat helyez el a mű zenei mintázata mögé, melyek merészen és titokzatosan sejlenek át a mű szövetén. És Body épp az átsejlésekben a legjobb. Jack Body: Poems of Love and War. Naxos, 2014.
