Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-03 / 126. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚNIUS 3. Vélemény És háttér 7 A vezetői képesség nem feltétlenül a megszerzett képesítés függvénye Szegénységi bizonyítvány A közbeszédben érdemtelenül kevés szó esik a szlovákiai választásitörvénymódosítás pontos következményeiről, de az egyik rendelkezésről még sokat fogunk hallani. TOKÁR GÉZA A polgármestereknek legalább középfokú végzettséggel kell majd rendelkezniük. A módosításhoz az Alkotmánybíróságnak is lehet még pár szava, de a változtatás nem előzmények nélküli, több évre visszanyúló története van, és szoros összefüggésben áll a többségében romák lakta települések vezetésével. Először a 2010-es önkormányzati választások után alakult ki kisebb vita az ügíben. Az egész országot bejárta a František Žigáról, az iglói járásbeli Ágostháza (Bystrany) polgár- mesteréről készült videó, melyen a falu első embere megpróbálja felolvasni hivatali esküjének szövegét - kevés sikerrel. Érdekes adalék, hogy Žiga akkor már második megbízatási időszakát kezdte a falu élén. Az általános felzúdulás hatására Anna Belousovová és az akkori SNS vetette fel a polgármesterek számára bevezetendő iskolázottsági minimumot, s a közhangulatot jellemzi, hogy a kezdeményezés a jobboldalon sem találkozott ellenállással. Csak Daniel Lipšic kifogásolta nyilvánosan a végzettségre vonatkozó korlátozást. A törvénymódosítás kimondatlanul is egy területre irányul: az elgettósodó falvak megrend- szabályozására. Azok a települések érintettek a leginkább, amelyekben a roma közösség lé- lekszáma elég nagy ahhoz, hogy polgármestert válasszon magának, vagy szervezetten leszavazza a többség kisebbségbe kerülő tagjait. A jelentős roma lakossággal rendelkező falvakban így olyan személyek kerülnek a döntéshozó tisztségekbe, akik - legalábbis a többség véleménye szerint - nem képesek megfelelően, a lakosság érdekében ellátni a feladatukat. A probléma ugyanakkor túlmutat a romák ügyén: nem hivatalos kimutatások szerint a lakosság 15 százaléka, illetve a romák 80 százaléka válik alkalmatlanná a polgármesteri tisztségbetöltésére. A vezetői képességek és a polgármesteri poszt betöltésére való alkalmasság nem feltétlenül függ a megszerzett képesítéstől, ezért veszélyes a feszegetése. Egy egyetemi diploma semmit nem árul el az érintett személy alkalmasságáról egy község vezetésére, ahogy az általános iskolai végzettség sem annak a garanciája, hogy az adott személyből rossz polgármester lenne, aki nincs tisztában a lakosok problémáival. Nem lesznek jobb önkormányzataink attól, ha szűkítjük a lehetséges jelöltek számát és kizárjuk őket megválasztható személyek köréből. Arról nem is beszélve, hogy hosszú távon milyen feszültségek forrása lehet a központilag irányított demokrácia, amelyben valaki beleszokik, hogy mivel hátrányból indult, nem választható, az ő szavazatáért viszont sokan versengenek. Nem lesznek jobb polgármestereink a választási reform következtében, de az könnyen lehet, hogy akad majd pár frusztrált helyi aktivista. KOMMENTÁR Erősödő szélsőjobb? NAGY ANDRÁS Ján Slota újratöltötte magát és ismét pártelnök, ám a Keresztény Szlovák Nemzeti Párt (KSNS) nagyjából már senkit sem érdekel. A környező országokkal ellentétben Szlovákiában az EP-választáson sem termett igazán babér a szélsőséges pártoknak, egyik formáció sem tudta megközelíteni az ötszázalékos Pedig a rettentően alacsony részvétel egy jól szervezett csapatnak megadta volna az esélyt a mandátumszerzésre, hiszen elég volt 28 ezer szavazatot összehozni. Marian Kotleba a tavalyi megyei választáson ennek a háromszorosát szerezte csak Besztercebánya megyében, pártja viszont a mostani választáson az egész országban alig tízezer szavazatot tudott összeszedni. Slota nélkül a Szlovák Nemzeti Párt is csak 3,6 százalék körül tudott teljesíteni, pedig elvileg elég stabil a szavazóbázisa. Emellett az SNS-nek még képviselője is volt az előző EP-ben, és Jaroslav Paška nem annyira ismeretlen figura. Sőt, talán sokan emlékeznek arra, hogy a tavalyi megyei választásokon Pozsony megyefőnöki posztjáért indult, s jól megszórta a postaládákat közérdekűnek álcázott reklámanyagaival, a számlát természetesen az EP állta. Hiába - nem jött össze a győzelme. Ám még mielőtt örömtáncba kezdenénk, érdemes végiggondolni, mit is jelent az EP-választási eredmény. Az új szélsőséges pártok támogatottsága Szlovákiában nem olyan stabil, mint a hagyományos pártoké, így szavazóik nem igazán mennek el választani, ha olyan ügyről kell dönteni, amit nem tekintenek a sajátjuknak. Am bizonyos esetekben, mint például a tavalyi megyefőnök-választáson egy „megfelelő jelölt”, Marian Kotleba simán tudott dobbantani. A jelenlegi eredmény azt mutatja, hogy ha Kotleba nem indul, listája harmatgyenge. Persze kérdés, mennyire kívánkoztak valóban az Európai Parlamentbe, mert ha egy kicsit is előre gondolkodnak, először idehaza építik fel pártjukat. Nem sokkal az EP-választás előtt jelent meg a IVÓ társadalomkutató intézet felmérése, amely 15 ezer középiskolással játszotta le a választást. Az eredmények megdöbbentőek voltak. A diákok közel 11 százaléka Kotleba pártjára szavazott volna, s több mint 6 százalékuk a Jozef Go- lonka által vezetett, a vicc kategóriába tartozó SMS nevű formációra. A felmérésbe bevont diákok nagy része 2016-ban már választójoggal fog rendelkezni. Hibáztatni nem őket kell, az ifjúság mindig könnyebben radikalizál- ható, vevő az egyszerű vagy hangzatos megoldásokra. A többi párton múlik, hogy két év múlva az akkori elsőválasztókat meg tudják-e nyerni, vagy Szlovákia is elindul abba az irányba, amerre a környező államok tartanak, vagyis országosan is megerősödik egy szélsőséges, radikális, ám egyben fiatalos párt. küszöböt. 1. János Károly 1981-ben az alkotmányos intézményrendszer megőrzéséért fellépve maga törte le a katonatisztek puccskísérletét A király, aki a legnépszerűbb spanyol volt Lemondott a király, éljen a király! (SITA/AP-felvétel) MT1-PORTRÉ I. János Károly spanyol király, teljes nevén Juan Carlos Alfonso Victor Maria de Borbón y Borbón-Dos Sicilias 1938. január 5-én született Rómában Barcelona grófja és Orleans hercegnője első gyermekeként. Pacelli bíboros, a későbbi XII. Pius pápa keresztelte meg. János Károly nagyapjának, a Bourbonok spanyol ágából származó XIII. Alfonz királynak 1931-ben, a köztársaság kikiáltásakor kellett elhagynia Spanyolországot. A család 1941- ben a semleges Svájcba, 1946- ban a portugáliai Estorilba költözött, az ifjú herceg iskoláit Svájcban kezdte. Tízéves korában visszatért hazájába, a katonai, a tengerészeti és a repülőtiszti akadémián is tanult, és mindhárom fegyvernemben tiszti rangot szerzett. Ezután alkotmányos és nemzetközi jogi, valamint közgazdasági tanulmányokat folytatott Madridban. 1962-ben Athénban vette feleségül Zsófia görög és dán hercegnőt, három gyermekük született: Elena 1963-ban, Cristina 1965-ben, a trónörökös Fülöp pedig 1968-ban. A polgárháborúban győztes Francisco Franco tábornok diktatórikus rendszere 1947-ben névleg visszaállította a monarchia intézményét, de az ország király nélküli királyság maradt. Az 1969-ben elfogadott utódlási törvény János Károlyt Spanyolország hercegévé és leendő királyává nevezte ki. Ezután gyakran utazott külföldre hazája hivatalos képviselőjeként, és magánjelleggel is sok politikai vezetővel találkozott. I. János Károly két nappal Franco halála után, 1975. november 22-én lépett trónra. A parlamentben elmondott első beszédében a demokrácia visszaállítását tűzte ki célul, kifejezve, hogy minden spanyol királya akar lenni. Az 1978-ban megszületett új demokratikus alkotmány inkább jelképes szerepet adott az uralkodónak, aki fontos helyet töltött be a demokratikus politikai átmenetben. Az utolsó bizonytalankodókat is a maga oldalára állította, amikor 1981. február 23-án az alkotmányos intézményrendszerért fellépve maga törte le a katonatisztek puccskísérletét. A 190 centiméter magas uralkodó a spanyol mellett angolul, franciául, olaszul, portugálul és katalánul is kiválóan beszél. Szereti a gyors autókat és motorkerékpárokat, lelkes pilóta, síelő és rádióamatőr. Vitorlázóként részt vett az 1972-es nyári olimpián, 15. helyezést ért el, felesége az 1960-as olimpián, fia az 1992-es barcelonai olimpián indult. A király az ezredforduló táján egy felmérésben minden idők legnépszerűbb spanyolja lett, de azóta a súlyos gazdasági visszaeséssel küszködő spanyolok bizalma megrendült benne. Szemére vetették fényűző életvitelét, nehezen átlátható pénzügyeit és a politika érzékeny területeire tett kirándulásait. A király lánya, Cristina és egykori válogatott kézilabdázó férje ellen idén csalás és pénzmosás miatt vádat emeltek. A királyt azért bírálták, mert a gazdasági válság tetőpontján luxuskörülmények között elefántvadászaton vett részt Botswanában. Egy év elején közzétett felmérés szerint a spanyolok 62 százaléka már azt szerette volna, ha lemondana a trónról, ugyanakkor a válaszadók kétharmada jó véleménnyel volt a trónörökös Fülöp hercegről, aki helyreállíthatja a spanyol korona fényét. Az 1968-ban született Fülöp herceg 2004-ben egy közembert, Letizia Ortiz újságírót vette el feleségül. Házasságukból két kislány született: Eleonóra 2005-ben és Zsófia 2007-ben. A fiatal család mindeddig távol élt a pompától. Ortiz a kilencvenes években a CNN+ nevű televíziós csatornánál helyezkedett el riporterként és bemondónőként, majd 2003-ban a TVE spanyol állami televízióhoz igazolt át. így a spanyolok már azelőtt megismerhették Letiziát, hogy összekötötte volna életét a spanyol királyi sarjjal. Mielőtt 2002-ben találkozott volna Fülöp herceggel, 1999-ben házasságot kötött Alfonso Guerreróval, korábbi irodalomprofesszorával, akitől egy év múlva elvált. Mivel Guerreróval csupán polgári esküvőt tartottak, a katolikus egyház nem emelt kifogást az ellen, hogy hozzámenjen a spanyol trónörököshöz.
