Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-14 / 136. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚNIUS 14. Szombati vendég Tóth Orsi: „Általában úgy alakulnak a munkáim, hogy sokáig szinte alig dolgozom, aztán hirtelen meglódulnak a dolgok, és egyszerre jön minden..." Kézről kézre adják őt a külföldi filmrendezők Most játszik ötödször Mundruczó Koméi színházi rendezésében. A jégben, A Nibelung-lakó- parkban, a Nehéz Istennek lenniben, a Szégyenben kapott szerepet, legutóbb pedig a Demen- ciában, amellyel Pozsonyban vendégszerepeit a Proton Színház. SZABÓ G. LÁSZLÓ Szellemileg leépülőfélben levő betegek klinikája a Demen- cia kórháza, Otília (Tóth Orsi) az ápoltak legfiatalabbja. Szappanbuborékokat fúj, szívókázik, idegileg kész van, már belépett az amnézia birodalmába. Zárt világ, elvan magával. Bebújik a takaró alá, és átlép egy másik dimenzióba. Elnéztem abban a kórházi ágyban, ahogy senkire sem figyelt... ... nagyon jókat tudok ott aludni. Posztmodem valóság, mentális problémák, szürreális végjáték, amnézia, zeneterápia... voltaképpen hány éves ez a nő, akit játszik? Igazából nem lett meghatározva. Először arról volt szó, hogy nagyon öregeket játszunk. Aztán nem lett fontos a kor. Mo- nori Lili mellett egyébként sem lehet öreget játszani, legfeljebb ábrázolni. Főleg egy kortalan színésznőnek, aki felnőttként is kislányos külsővel jelenik meg a színen. Ez azt jelenti, hogy már harminc körül is jelentkezhet az embernél a demencia? Több helyen is utánanéztünk ennek, és bizony láttunk harminc-negyven körülieket is, akiknél a kezdeti állapot már észrevehető volt. Láttam egy negyvenes nőt nyolcéves kislánnyal, és már súlyos volt az állapota, sok mindeme nem emlékezett. Mindig valami extrát kap Koméitól. A Demencia Otija is különleges figura, hiszen ritkán szólal meg, de intenzíven jelen van az előadásban. Nem lehet nem figyelni rá, hogy mi történik vele. Maga a darab is extra, a témájánál fogva. Esszenciálisán foglalkozik a demenciával. Élvezné, ha holnap egy Jó- kai-regény hősét kellene megformálnia? Megpróbálnám. Azt még soha nem játszottam. Zsótér Sándor rendezésében, a nemzeti színházi Pentheszileiában is extra volt? Amazonként? Hogyne lettem volna az? Szent Johannát is eljátsz- hatná. Már eljátszottam. Kornélnál. A 78-as Szent Johannája című filmben. Csak más közegben, másképp. Könnyű volt ráhangolódnia Koméi színpadi stílusára? Koméi megmondja, mit hogyan, de a jeleneteket mi csináltuk meg a Demenciában is. Kiad témákat, feladatokat, és mi arról hozunk anyagot. Csinálunk egy jelenetet, amit megnéz, és húzogat a felkínált dolgokból. Csak azt hasznosítja, ami kell neki. Rögtön az első próbán elmondja, miről szól a darab? Kapunk egy szinopszist, egy jelenetsorrendet, amelyből kiderül, hogy ki melyik képben j át- szik, de még ahhoz képest is lehet bármi. Amit a Demenciához kaptunk, abból nagyon kevés maradt az előadásban. Eltérhettünk a megadott helyzetektől, nem volt az, hogy ezt mindenképpen meg kell csinálni. Kornélnál elég nagy a szabadság. Le van írva, hogy mi az, aminek mindenképpen meg kell történnie? Nincs leírva. Az sem, hogy .Otília ilyen, olyan vagy amolyan? Az sem. Csak annyi, hogy az ápoltak egyike. Az nagyon fontos, hogy ezek a jelenetek úgy jönnek létre, hogy mi nagyon sokat vagyunk együtt. Ha próbálunk, reggel tíztől akár hajnalig is együtt vagyunk. Olyankor szinte együtt élünk a helyszínen. Vannak hullámvölgyek, amikor mindenki alszik a színpadi ágyban, de a jelenetek többsége abból alakul ki, amit közösen hozunk létre. Nem az történik, hogy folyamatosan kutakodunk a neten, hanem a próbák elkezdése előtt készülünk fel nagyon sok anyagot gyűjtve, de személy szerint tőlünk is sokat kap az előadás. Van egy elég vastag háttérmunka. Dokumentumfilmeket nézünk, a témába vágó cikkeket olvasunk, inspi- rálódunk, aztán a végén mégis saját magunkból építkezünk. A Demenciában például két százalék, amit megírva kaptam, az összes többi az enyém a figurával kapcsolatosan. Nagyon tudja ezeket a szerepeket. Keveset beszél, de szavak nélkül is irtózatosan erős a karakter. Intenzíven jelen kell lenni. Szinte beleépülsz a díszletbe. Mert az is fontos, hogy első naptól fogva álló díszletben próbálunk. Nem jelzésekben, hogy itt lesz majd egy ágy... az már ott is van, használhatod. A díszletelemek tőlünk függően alakulnak végig. Filmben legutóbb a Deltában dolgozott Mundruczó Kornéllal. Annak is lehet már öt-hat éve. Új filmjében, a Fehér Istenben is forgattam egy napot. Megijeszt benne egy kutya. Nem tudom, benne hagyta-e. Más, ha színpadon rendezi? Ha filmet forgat, végig ott van. Ha színházban dolgozik, nem mindig. A főiskolás időszak egy bizonyos részéhez tudnám hasonlítani, ott működött majdnem ugyanígy a dolog. Ki van adva egy téma, egy feladat, dolgozzatok, aztán majd jövök és megnézem, a végén összerakjuk. A Demenciában az első anyag, amelyen végigmentünk, öt-hat óra volt. Abból aztán elkezdett húzni. Megszerkesztette. Az az ő része. Petrányi Viki és Wéber Kata nagyon sokat segít neki. De hogy ott legyen egy hatalmas anyag, az a mi feladatunk. Első közös munkájuk, a Szép napok óta tizenkét év telt el. Azóta alaposan megismerték egymást. Nem fékezi ez a kölcsönös inspirálást? Én nagyon szeretek Kornéllal és ezzel a csapattal dolgozni. Ha ilyen jellegű feladatok találnak meg, az nyilván az alkatomból is adódik. Közben értem, és úgy gondolom, változtam is annyit, hogy lenne igényem másfajta szerepekre is. Csak nem tudom, hogy ez a másfajtaság, épp az alkatom miatt, hihető lenne-e. Az is kérdés, hogy egyáltalán beilleszthető vagyok-e egy ilyen darabba. A Mikvében is egy lelkileg sérült, szótlanságba burkolózó bakfist játszik a Pesti Színházban. Az is illik ebbe a sorba, a meg- alázottak, elesettek, kiszolgáltatottak sorába. Keresi a másfajta lehetőségeket? Nem lehet azt keresni. Én legalábbis azt gondolom, hogy ebben nem én döntök. Ezt nem lehet erőszakolni. Nem mondhatom senkinek, hogy engem válasszon egy bizonyos szerepre. Ilyen nincs. Ha én kellek neki, akkor úgyis hívni fog. Ismerünk azért színészeket, akik tálcán kínálják magukat a rendezőknek. Nem biztos, hogy az jó. Nekem nem. Én erre alkalmatlan vagyok, és nem hiszem, hogy ha megtenném, hasznos lenne. Játszott egy olasz filmben is nemrég. A tenger összes hangja. Federico Brugia első játékfilmje. Egy magyar lányt alakít benne, akit emberkereskedők visznek prostinak Olaszországba. És most jön a fordulat: a lány és az őt szállító sofőr között intim kapcsolat szövődik. Pontosítsunk. Csak összebarátkoznak. Hogyan kapta meg a szerepet? Kihívtak próbafelvételre, és engem választott a rendező. Érdekes munka volt. Federico energikusan, sőt megszállottan dolgozik, és nagyon jól lát bizonyos dolgokat. Az operatőr, Pohárnok Gergő is érzékenyen vette a jeleneteket. Például ülök egy váróteremben, ahova bevittek a rendőrök, és nem tudom, mi lesz. Ehhez nem lehet instrukciót adni, ezért csak úgy idegesen matattam magamon. Nem volt olyan, hogy ezt csináld, vagy azt csináld. Gergő vette, amit negyed órán át mutattam. Nem állított le, tetszett neki. Erőszakból, gondolom, jutott itt is. Egyszer volt egy durvább rész, de nem az jellemzi a filmet. Nyúlszáj szerepében A nagy füzetben egy egész tanknyi szovjet katonát „szolgál ld”. Nézőként hogy fogadta ezt a jelenetet? Nem szeretem nézni magamat. Semmiben. Az erőszakot pedig mindenbe bele lehet rakni. Nemes Gyula új filmjében, a Zéróban is feltűnik. Ez visszautalás Gyula korábbi filmjére, az Egyetleneimre. Ott a szerelme voltam a főhősnek, itt már a felesége vagyok. Külföldi munkáiban mekkora szerepe van annak, hogy évekkel ezelőtt Shooting Star volt Berlinben? Berlinnek csak az osztrák filmet köszönhetem. A Talán egy másik életbent. Holokauszt- történet. De jó pár felkérést Kornél filmjei hoztak. A Delta sok helyre eljutott a világban, de már más filmek visznek előre. Az iráni, a holland, az osztrák. Nők férfiak nélkül, Csendesek, Lourdes. És most megint külföldön fog forgatni. Kemény hónapok várnak rám. Sokat fogok utazgatni. A több hónapos szüneteket jól bírja? Nekem a munka nagyon tud hiányozni. Hogy az film vagy színház, teljesen mindegy. Még fizikai munka is jöhet, csak ne kelljen otthon ülni és várakozni. Az teljesen kizsigerel. Egyébként elégedett a foglalkoztatottságával? Általában úgy alakulnak a munkáim, hogy sokáig szinte alig dolgozom, aztán hirtelen meglódulnak a dolgok, és egyszerre jön minden. A Deltát és az iráni filmet például párhuzamosan forgattam, s még előadásaim is voltak Pesten. Az osztrák film és az iráni is egy időben készült, hónapokig ingáztam. Egyik éjjel még forgattam, de hajnalban már kocsiban ültem, és vittek a másik film helyszínére. Ezek az időszakok olyan szinten merítenek ki, hogy kell utána a rehabilitáció. Á zűrösebb időszakokat mindenesetre jobban viselem, mint az üresebbeket. Érdekli még valami annyira az életben, mint a színészet? Vannak másfajta örömei? Szeretek élni. Jól elvagyok magammal. Keresi a helyzeteket, amelyek feltöltik? Nem kell keresnem. Megtalálnak. Nem retten meg olykor? Próbálok óvatosan élni, csak nem mindig sikerül. Ha a következő szerepét szabadon választhatná meg, mi lenne az? Nem filmben, színházban. Hamletet szívesen eljátszanám. Shakespeare-rel jó viszonyban vagyok. Cordelia is volt már Zsótér Sándor rendezésében. De Lear király még nem. Jöhetne az is, érdekel.
