Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-14 / 136. szám, szombat
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. JÚNIUS 14. www.ujszo.com Tegnap délután befejeződött a 51. Jókai Napok versenyprogramja, ma este ünnepélyes díjkiosztással zárul a fesztivál A füleki csoportok ellopták a show-t ■UH Szép magyar könyvek Budapest. A 85. Ünnepi Könyvhéten adták át a Szép Magyar Könyv 2013 verseny díjait Budapesten. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tájékoztatása szerint a gyermekkönyvek kategóriájában Tóth Krisztina A londoni mackók című könyvét (kiadó: Csimota) találták a legjobbnak. Az ismeretterjesztő kiadványok mezőnyében két díjazott is volt: A történeti Műegyetem - The Historic Campus (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) című kötet, valamint Kömer András Hogyan éltek? (Corvina) című könyve. A szépirodalmi és ifjúsági könyvek kategóriájában, valamint a művészeti könyvek és albumok mezőnyében nem osztottak ki díjat, csak elismerőokleveleket. (MTI) Bárdos Judit új szerepben Pozsony. A július 4-én kezdődő Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál közönsége láthatja először a Csendben (V tichu) című új szlovák filmet, amelynek egyik főszerepét Bárdos Judit játssza. A megtörtént eseményeken alapuló film nálunk csak szeptemberben kerül a mozikba. A második világháború idején játszódó történet öt tehetséges zsidó zenész sorsának alakulását mutatja be. Bárdos Judit egy fiatal zongoraművésznőt alakít, akinek nevét a nácik örökre ki akarták törölni a zenetörténetből. A filmet a négyszeres Cseh Oroszlán díjas Zdeňek Jirásek rendezte. (TASR) Tegnap délután véget ért a 51. Jókai Napok versenyprogramja. A ma esti ünnepélyes díjkiosztás előtt a szervezők további kulturális programokkal várják a fesztiválozókat. Azután búcsú, de mi még a legutóbb látott előadásokat emésztjük. HORVÁTH GERGŐ Csütörtök délután a komáromi VISZTA - Vidám Iparisták Színjátszó Társulata mutatkozott be. A Kiss Péntek József vezette csoport hazai terepen, az Ipari aulájában Shakespeare- Tom Stoppard-Viszta Hamlet- variációk című játékával lépett színpadra. Az előadás narrátora maga Shakespeare, aki gyakran már-már parodisztikus elemekkel lazította a dán királyfi drámáját. A színpadkép furcsa kettősséget mutatott, hiszen amíg a szereplők egy része parókákban és többé-kevésbé korhű jelmezekben, mondhatni, korhű díszletek előtt játszott, addig Hamlet meztelen felsőtestén csak egy vörös zakót, később pedig egy nadrágtartót viselt. Az előadást énekes betétek tarkították - néhol az volt az érzésünk, hogy beiktatásukat csak az egyébként kiváló hangú fiatal előadó jelenéte indokolta. A Hamlet-variációk háromszor, egyre rövidebben mesélte el a dán királyfi történetét, és az utolsó percekben pörgött fel igazán. Abszurd a liftben A losonci Kármán József Színház minden évben eredeti koncepcióval készül a Jókai Napokra, nem volt ez máshogy idén sem. A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő társulat Peter Cibula rendezésében Albin Medúz A reykjavíki lány című darabját mutatta be, egy ahhoz a műfajhoz, amiben igazán otthonosan mozog. Az Örömmesék című, népi ihletésű előadás ismét hozta a már jól ismert, és a csapat védjegyévé vált „apropós” hangulatot. A meglehetősen pajzán előadás kimondva-kimondatlanul korhatáros, de egy percig sem ízléstelen vagy közönséges jeleneteit Szvorák Zsuzsa érzéssel, az egyszerű színpadi kellékek igen kreatív felhasználásával szerkesztette és rendezte meg, így a fülekiek idén újra igazi örömjátékkal szórakoztatták a közönséget. Erőszak és szerelem Tegnap kora délután a fennállásának 10. évfordulóját ünneplő dunaszerdahelyi Novus Ortus Diákszínpad mutatta be Biljana Srbljanovič Családtörténetek című drámáját. A háromtagú társulat és Takács Tímea rendező súlyos témához nyúlt, a családon belüli erőszak különböző formáit dolgozta fel, a lelki terrortól a tettlegességig. Az előadásban a szereplőknek a darab mindhárom szerepében meg kellett mutatkozniuk, ami koncepciónak izgalmas, de érzésem szerint megnehezítette a dolgukat: több főbb motívum is közvetítetlen maradt, ezáltal pedig a kettős gyilkosság sokkoló végkifejlete nem tudott kellő súllyal érvényesülni. A fesztivál utolsó versenyelőadásán a királyhelmeci Sy- corax Diákszínpad a Szerelem című lírai összeállításával lépett színpadra. Pekárovics Marianna a tavalyi, igen súlyos téma- választás után idén a diákokhoz sokkal testhezállóbb előadást rendezett: a magyar irodalom legszebb szerelmes verseiből válogatott. A versek között elhangzó élőzenés betétek nem feltétlenül erősítették a versek hangulatát, ezzel szemben remekül működtek az előadást keretbe foglaló, kíséret nélküli, borongós népdal lágy dallamai. Erős képi koncepció jellemezte a Kármán József Színház előadását A JÓKAI NAPOK MAI MŰSORA 4 10.00-12.00: vmk, Szakmai értékelés 4 14.00: vmk-kamara, 12 hét (a budapesti Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközép- iskola másodikos színészosztályának előadása; rendezte: Novák Eszter) 4 16.00: vmk-kamara, Felvidék - Horná zem (doku- mentumfilm-vetítés; rendezte : Vladislava Plančíková) 4 18.00: Múzeumkert, Jókai Mór szobrának megkoszorúzása 4 19.30: vmk, Ünnepélyes díjkiosztás 4 22.00: Rév, Fesztiválklub liftben rekedt férfi abszurd történetét mesélte el. Az előadásban a valóság és képzelet határán táncolva alakulnak az események, eldöntetlenül hagyva, mi igaz abból, amit látunk, és mi nem. Sőt, igaz-e mindebből bármi is? Végül a meghajlás is elmaradt, mintha minden csak a néző tudatában zajlott volna le. Ahhoz azonban, hogy kritika nélkül elhiggyük, a színpadon látottak mind bennünk történtek, az előadás némileg nagyobb hangsúlyt fektethetett volna arra, hogy a nézőt személyében, létében szólítsa meg. Az alakításokra természetesen idén sem lehet panasz: Setényi Öcsi, Pünkösdi Mária, Csák Évi, Sándor Zsombor alakítása az előadással kapcsolatos minden (Molnár Mónika felvétele) fenntartásunk ellenére is erősebbé tudta tenni az összképet. Vaginák és örömmesék A füleki Édes Kettes az Eve Ensler Vagina Monológok című műve alapján szerkesztett előadással érkezett a Jókai Napokra. Az Alávalók egyszerre volt humoros és megrendítő, őszinte vallomás a női szexualitás összetettségéről. Az előadást a két szereplő, Bódi Andrea és Gyetvai Viktória szerkesztette és rendezte, ez azonban egyáltalán nem hátráltatta őket, sőt! A parádés lendület, az alakítások, az igényes szövegválogatás és a jól időzített drámai vagy épp humoros csúcspontok egységes és érett koncepciót tükröztek. A füleki Apropó Kisszínpad a tavalyi kitérő után visszatért A Szlovákiai magyar szép irodalom című válogatásban negyven hazai magyar szerző folyóiratokban megjelent alkotásai kaptak helyet Antológia a mi kis rezervátumunkból Tóth László felolvas (A szerző felvétele) JUHÁSZ KATALIN Dunaszerdahely. A Szlovákiai Magyar írók Társasága évente kiadja a Szlovákiai magyar szép irodalom című antológiát, amelyet íróink és költőink hazai és magyarországi folyóiratokban közölt műveiből válogat a szerkesztő (ezúttal Nagy Erika). Tekintélyes tömeg gyűlt össze kiadvány bemutatója alkalmából a dunaszerdahelyi Arthe Caféban. Az antológia hálás műfaj - ha csak a szerzők összejönnek, már telt ház van. Ebben a kötetben például negyven szerző szerepel, közülük tizenegyen tették tiszteletüket, többen kísérettel. A kötet méltatását általában egy-egy magyarországi kollégára bízzák, ami azért jó ötlet, mert ők egy nagyobb rezervátumból érkeznek. És bár a rézbőrűék életmódja, értékrendje itt is, ott is hasonló, és közös a törzsi nyelv is, messziről jött testvéreink nem ismerik a mi kis rezervátumunk összes harcosát. Jász Attila, alias Csendes Toll az irodalomban képviseli azt a fajta indiánosdit, melyről Cseh Tamás révén sejthetünk egyet s mást. A hagyományokat törzsi kultúraként kezeli, az idegenek sápadtarcú- ak, a rezervátum pedig maga az ország. „Egy jó antológia önös célja, hogy olvasható legyen. Hogy ne a nevek listája fusson a fejünkben. És itt nem a szakmabeli, hanem a normális olvasóra gondolok, ha van ilyen egyáltalán - elmélkedett Jász Attila költő, író, az Új Forrás főszerkesztője a Szlovákiai magyar szép irodalom 2014 című antológiáról. -Az a cél, hogy megjegyezzük, hogy tudod, az a stoppos szöveg, na, az nagyon... Azt érdemes elolvasni, érdemes megjegyezni a szerző nevét. Meg az is erős, tudod, a híres költő fia, aki nem akart felolvasni a múltkor a Mediawave- en, de milyen kemény az a há- nyós írása! Meg a megjegyezhetetlen számozású kamerás versek, és a barát halálára írott vers is brutális, a vízihulla kezén a jelentéktelen száraz sávval, a gyűrű nyomával. Valahogy így képzelem a normális olvasót.” A helyszínen felmerült a kérdés, hogy a szerkesztő miért ábécésorrendben rakta össze a kötetet, és vajon működik-e úgy is, ha „a normális olvasó” az elejétől halad a vége felé, azaz nem „ugrálva” olvas. Jász Attila szerint működik, annak ellenére, hogy a szerkesztési elv mechanikusnak tűnik. A kötetnek szerinte van egyfajta lüktetése, hullámzása, amely megfelel „a normális olvasó” ritmusának: prózák és versek váltják egymást, egy hosszabb történet után általában egy rövidebb jön, majd egy illatos verscsokor. Nagy mázli ez, az ábécésorrend mázlija. A szerzők közül többen megjegyezték: szükség lenne néhány soros ismertetőkre, életrajzi adatokra, hogy fény derüljön a kötetben szereplők szakmai előéletére. Mert így csupán annyi tudható, hogy mind ugyanabban a kis rezervátumban élnek. Jász Attila számára azonban ez pont elég információ, hiszen az indiánok kultúrája is azért maradt fenn, mert fontos volt számukra a törzs, amelyhez tartoznak. (Egyébként a rezervátum-fílinget erősíti az a tény is, hogy a Magvető által az idei könyvhétre kiadott Szép versek című antológiába egyetlen szlovákiai magyar szerző sem került be.) A szerzők végül felolvastak a friss kötetből, sőt olyan is akadt, aki két új verssel ajándékozta meg a publikumot. Tóth László költő nagy derültséget keltve nem saját, hanem Barak László egyik versét választotta ki, és egy járási szavalóverseny győztesét is leköröző profizmussal és beleéléssel interpretálta. Ä szép kivitelű antológia felkerülhet a polcra a többi mellé. De előtte remélhetőleg sok éjjeliszekrényen, strandlepedőn és kádszélen is megtalálható lesz.
