Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-13 / 135. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚNIUS 13. Vélemény És háttér 7 A gazemberek nagy menedéke a hazafiaskodás, s meglovagolni az elégedetlenség hullámait A nemzetmentő valódi arca Ilyenkor kell az igazi gazemberségeket elkövetni. Az ország a távozó és érkező államfővel van elfoglalva, a férfipopuláció a foci- vébé lázában ég. Most kell egy megyei vállalathoz rokont küldeni igazgatónak. LOVÁSZ ATTILA Maga a nevezés jóformán senkit nem lepett meg, aki két percnél tovább foglalkozott életében közügyekkel. Az aktus nem is lenne érdekes józan polgár nem is várta, hogy a besztercebányai megyefőnök tisztességes, átlátható, a köz számára előnyös és jó lépéseket tesz. Csak az várhatta tőle a felsoroltakat, aki vagy tájékozatlanság, vagy kiábrándultság (ez a jobbik és megbocsátható eset) miatt nem tudta felmérni, menynyire nem igaz mindaz, amivel a populisták és a szélsőségesek érvelnek a hatalom felé vezető úton. Merthogy - s ezt nem először ajánlom az olvasó figyelmébe - a túlfűtött nemzeti érzés kiváló a nagy gazemberségek elfedésére, ahogy azt egy okos ember mondta, a gazemberek nagy menedéke a hazafiaskodás. A populista és szélsőséges politikusok és pártok kiválóan lovagolják meg a jogos elégedetlenség hullámait, a megyefőnök úr spéciéi a szociális problémákon és a romakérdésen lovagol, de megoldást egyikre sem kínál, legfeljebb a létező problémák mellé gyárt újabbakat. A megyefőnök nem fog romakérdésben megoldani semmit, a kiabálás és a romák elleni uszítás lehet hangzatos és valakik számára lelket melengető, de ezzel az eszköztár ki is merült. Ugyanaz, mint arra mutogatni, mekkora a szegénység, de halovány elképzelésekkel sem rendelkezni arról, mi a forrása és merre a kivezető út. Nem ismerős egy kicsit? A közelmúlt történelméből ismerünk néhány olyan esetet, amikor a diktatórikus rezsim az első években látványos sikereket tudottfelmutatni. Ahogyan a nácik felszámolták a munkanélküliséget, ahogyan a kommunisták látványosan kiegyenlítették a társadalmon belüli vagyoni és jövedelembeli különbségeket, a történelemkönyvekből ismert. Meg ismert mindezek ára is. Aki komolyabban elgondolkodik a nácik és a bolsevikok sikerein és kormányzásuk következményein, könnyen észreveszi, hogy csalás volt az egész. De a besztercebányai megyefőnök még csak nem is erőlteti meg magát, hogy valamit felmutasson. Zsebnácit tett meg hivatalvezetőnek, most meg a testvérére bízza a megyei útkezelő vállalatot, ahol egy tapasztalt és jó menedzsernek sem könnyű elérnie, hogyne lopják ki az orrát a szeme közül. Közben sikeresen megszerkesztett és kinyomtatott egy fasiszta helyi újságot. Ennyire tellett néhány hét alatt. A szokványos politikai pártok lenyúlásait próbálják elfedni, takargatják, letagadni, eltussolni, másra kenni, de ilyen Besztercebányán nem fordulhat elő. Transzparensen és nyilvánosan kell vállalni a testvér igazgatói posztját, hiszen „általa jobban belelátok majd a pénzelésbe és jobban tudom ellenőrizni a céget, hiszen megbízom benne,” hogy a megyefőnök családi vállalkozásba illő igéjét idézzük. Meg amúgy is a jogszabályok értelmében jártak el... Tudjuk. Amikor Slotáék lenyúlták a kvótapénzt, akkor is jogszerű volt minden. Meg a fa- liújságtenderbenis. Tanulság? Nos, az most van. Nagy. Legközelebb az aranyszájú nemzetmentőknek nem kell hinni! Egyedüli hatalmas képességük ugyanis a feszültségek szítása, majd lopás közben tolvajt kiáltani. Köszönjük meg neki, hogy nem kifinomultabban csinálja. így legalább mindenki láthatja, kit nem szabad soha és semmilyen körülmények közt megválasztani. Búcsúzóul azt kívánom, akiK5 nem képesek egész gyárakat vagy erdőket ellopni, viselkedjenek ^törvénytisztelő polgár módjára! (Cartoonizer) JEGYZET Nem vagyunk piramis LAMPL ZSUZSANNA Képzeljünk el egy létrát. Amikor fel akarunk valahova mászni, a magasabb fokokra igyekszünk, de szükség van az alsóbb fokokra is, hogy visszafelé ne a magasból kelljen le- ugornunk, esetleg zuhannunk, hanem nyugodtan lépegethessünk vissza a földre. A társadalmi rétegzettség is ilyen létra, fel-le vezet, a különbség csupán annyi, hogy vagy felfelé igyekszünk, vagy legalább az adott fokon akarunk maradni, lefelé haladni azonban senki sem vágyik. S ez így van jól, merthogy épeszű, szárnyalni vágyó emberek vagyunk. A szociológusok ennek a létrának a kutatásával is foglalkoznak, s ilyenkor az a nagy kérdés, hogy a kutatott csoport tagjai melyik létrafokon helyezkednek el életük adott szakaszában. Ezt vagy úgy állapítjuk meg, hogy besoroljuk őket bizonyos mérhető szempontok, mint például az iskolai végzettség, foglalkozás, munkahelyi pozíció alapján, vagy pedig megkérjük őket, hogy mondják meg, a feltüntetett réte- gek-osztályok közül hova sorolják magukat. A leggyakoribb azonban, hogy a két módszert kombináljuk. Egyrészt teljesebb képet kapunk a társadalmi rétegződésről, másrészt többféle érdekes ellentmondásra derülhet fény. Szlovákszociológusokpéldául rámutattak: a lakosság abban a hiszemben él, hogy a rendszerváltás előtti társadalmi rétegződés volt az ideális, vagyis az ún. rögbilabda alakú, amikor is a középrétegek a népesek, a legfelső és a legalsó lépcsőfok pedig aránylag szűk. A legkevésbé elfogadott réteg- ződési modell a piramis alakú, amikor kevesen vannak a csúcson, és sokan alul. Nos, a lakosság szerint ez a rétegződés jellemzi a mostani társadalmat. A rétegződés szubjektív megítélése szerint tehát a szocialista társadalom rétegződése ideálisabb volt a mai rétegződésnél, s a mai rétegződés a lehető legigazságtalanabb. Csakhogy az objektív mérések ennek épp az ellentetjét mutatják: a piramis a szocializmusra volt jellemző, s csak a vállalkozói réteg megjelenésével kezdődött el a középosztály fejlődése, ami egyébként a mai napig tart! Tehát a mai társadalmi rétegződés valójában az ideálisnak tartott rögbilabdára hasonlít. Mi okozza ezt az „optikai csalódást”? A szociológusok szerint egyrészt a múlt általános idealizálása, az, hogy befolyásos személyiségek is . megszépítik a messzeséget. A másik ok: a volt szocialista országokban az emberek inkább elfogadják az egyenlőséget egy szegény társadalomban, mint az egyenlőtlenséget egy jóléti társadalomban. Ez is elég nagy ellentmondás. Mert igazából senki sem akar szegény lenni. Én így mondanám: mindenki gazdag akar lenni, de senki se legyen nála gazdagabb. Ha már épeszű emberek vagyunk. És szárnyalni vágyók. KOMMENTAR Jönnek az oroszok MOLNÁR IVÁN Oroszország új ütközőzónát épít a Nyugat ellen, befolyási övezetét Európában igyekszik a lehető legnyugatabbra tolni, a volt szocialista blokk országaira ezért a jövőben nagyobb nyomás nehezedik. A többség - Lengyelországgal és Romániával az élen - keményen ellenáll, az oroszok ezért igyekeznek éket verni közéjük. A világ legfőbb geopolitikai kihívásainak elemzésével foglalkozó amerikai agytröszt, a Stratfor Intézet alapító főigazgatója, a magyar származású George Friedman,Ä következő 100 év” című könyvében már évekkel ezelőtt megjósolta, hogy ez az ék Szlovákia lesz. Vlagyimir Putyin orosz elnök leghatékonyabb fegyvere régiónk országai ellen ezen államok súlyos orosz energiafüggősége. Márpedig e tekintetben Szlovákia a leggyengébb láncszem: a gáz 96%-át Oroszországból importálja, a kőolaj esetében még ennél is rosszabb a helyzet. E héten ráadásul kiderült, hogy az olasz Énei az ország áramtermelését biztosító Szlovák Villamos Művekben birtokolt többségi részvény- csomagjának eladását fontolgatja. A legesélyesebb vevő a száz százalékban orosz állami kézben lévő Roszatom, Putyin így a jövőben a szlovák áramtermelésre is ráteheti a kezét. Az oroszok azonban már most is nagy befolyással bírnak az ágazatban, hiszen a szlovák atomerőművek fűtőanyagát kizárólag ők biztosítják, a félig orosz állami tulajdonban levő Sberbank pedig a napokban adott 870 millió eurós hitelt a szlovák áramtermelő cégnek, amely a hitelnyújtással járó ellenőrző szerep miatt a jövőben nyitott könyv lesz az oroszok számára. ' Ilyen helyzetben egy erősen Nyugat-barát kormánynak is rendkívül nehéz dolga lenne, Szlovákiának azonban ebben sincs szerencséje. Robert Fico kormányfő már a múltban is többször bebizonyította, hogy a nagy szláv testvér közelebb áll a szívéhez, mint a Nyugat, az elmúlt hónapokban pedig számtalanszor jelezte, hogy Szlovákia - vagy legalábbis ő és a kormánya - ellenzi az Ukrajnát lerohanó oroszokkal szembeni keményebb fellépést. Vagyis egyelőre minden jel arra utal, hogy az oroszoknak nem is lesz szükségük nagyobb erőfeszítésre ahhoz, hogy meggyőzzék a szlovák vezetést. Robert Fico egész biztosan megtiszteltetésnek veszi majd az oroszok Szlovákiába vetett bizalmát, hiszen ha csak rajta múlott volna, Szlovákia ma nem az Európai Unióban, hanem az oroszok által uralt Eurázsiái Unióban lenne, ami ráadásul a lakosság egyjelentős részének sem jelentene nagyobb gondot. Egyelőre így minden adott ahhoz, hogy Friedman Szlovákiáról vallott jóslata valóra váljon: tátrai kistigris helyett nagyon gyorsan az oroszok trójai falova lehetünk. FIGYELŐ Gyilkos válság Több mint 10 ezer öngyilkosságot okozott a gazdasági válság Európában és Észak- Amerikában 2008 és 2011 között egy átfogó brit elemzés adatai szerint. Láthatóan több lett az öngyilkosság - írta a BBC hírportálja. A kutatók szerint a halálozások egy része elkerülhető lett volna, hiszen egyes országokban nem emelkedett a számuk. Az Oxfordi Egyetem és a London School of Hygiene and Tropical Medicine munkatársai 24 európai ország, az Egyesült Államok és Kanada adatait elemezték. Megállapították, hogy Európában az öngyilkosságok aránya 2007-ig csökkent, azonban 2009-ben 6,5 százalékkal emelkedett, és ez a szint fenn is maradt 2011-ig. Ez 7950-nel több öngyilkosságot jelentett Európában, mint amennyire a korábbi trend alapján számítani lehetett. Korábban Kanadában is mérséklődött azok száma, akik maguk vetettek véget az életüknek, ám érzékelhetően, 240 esettel nőtt 2008ban, amikor a recesszió érezhetővé vált. Az öngyilkosok száma már emelkedőben volt az Egyesült Államokban, ezt a folyamatot gyorsította fel a válság: 4750-nel több eset történt. A fő kockázati tényezők az állás és az otthon elvesztése, illetve az eladósodás. Svédország, Finnország és Ausztria azonban a válság éveiben is elkerülte az öngyilkosságok számának növekedését. „A társadalompolitika és a pszichiátria nagy kérdése, megelőzhető-e az öngyilkosságok szaporodása. Egyes országoknak sikerült, ez pedig azt mutatja, a politika képes tenni ellene. Ebben a három országban sokat fektettek például abba, hogy vissza segítsék az embereket a munkába tanácsadással, képzésekkel, anyagi támogatással” - magyarázta az egyik kutató, Aaron Reeves, az Oxfordi Egyetem munkatársa. ,A tanulmányazt állapította meg, amitől régóta féltünk: a munkahely bizonytalansága vagy elvesztése és a válsággal összefüggő tényezők rossz lelki egészséghez és öngyilkossághoz vezethet. (MTI)
