Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-13 / 135. szám, péntek
Közélet 3 www.ujszo.com UJSZO 2014. JUNIUS 13. £z mindkettőjüknek nehéz kézfogás lehetett. A kormányalakítás előtt 2010-ben. (Funtól-fotó) Számtalanszor nyilatkozott arról, hogy a magyarok nem elég lojálisak Gašparovič sosem kedvelte a magyarokat Az államfő emlékezetes kijelentéseit évek múlva sem felejtjük el Gašparovič: „Két szóban igen, igaza van!” Pozsony. Amilyen a főnök, olyanok a beosztottak - mondhatnánk Dárius Rusnáknak „a magyar irritál” kijelentéssel indított támadása után. A vasárnap hivatalától búcsúzó Ivan Gašparovič nem ápolt jó kapcsolatot a kisebbségekkel, különösen nem a magyarokkal. MÓZES SZABOLCS Ehhez egyrészt hozzájárult, hogy mindig azon pártok és koalíciók érdekeit képviselte, amelyek magyarellenes politikát folytattak, másrészt Gašpa- rovičtól sosem állt távol a zsigeri, plebejus szlovák nacionalizmus. Nem csak a hagyományos szlovák kisebbségi kliséket ismételgette („a magyaroknak átlag feletti jogaik vannak Szlovákiában”), volt úgy, hogy kijelentéseivel komolyabb vihart kavart. Ilyen volt egy évekkel ezelőtti, már államfőként tett megállapítása, miszerint Szlovákiában valójában csak 250-300 ezer magyar él, ugyanis a magukat magyarnak vallók fele roma. De számtalanszor nyilatkozott arról is, hogy a magyarok nem elég lojálisak az államhoz, illetve, hogy a magyar pártok és politikusok - beleértve a magyarországiakat is - okozzák a szlovák-magyar kapcsolatokban a feszültséget. Házelnökként, majd államfőként is kézjegyével szentesítette - és ha kellett, védte is - az összes magyarellenes törvényt. Az általunk megkérdezett hazai magyar politikusok sem tudnak jót mondani róla. .Amikor magyar vidékre ment, megpróbálta eljátszani, hogy a magyarok barátja, de nem volt az. Mindig ott tett be nekünk, ahol csak lehetett” - mondta Bárdos Gyula, aki az MKP frakcióveze- tőjeként a parlamenti elnök, majd az államfő Gašparovičcsal volt kapcsolatban. Szerinte mindenben Mečiartóľ függött, később pedig Ficótól, ezen nem tudott és nem is kívánt változtatni. „Kétszínűség, semmittevés, alibizmus, képmutatás” - ezekkel a szavakkal jellemezte a távozó elnököt Bárdos. Bugár Béla szerint, aki képviselőként, valamint koalíciós és ellenzéki pártelnökként állt kapcsolatban az államfővel, ki lehetett érezni, hogy Gašparovič nem kedveli a magyarokat. „Minimális jóakarat sem volt benne. 2010-ben, amikor megegyeztünk, hogy újraalakul a környezetvédelmi minisztérium, amelyet a Híd kap meg, kértük, hogy ne akadályozza feleslegesen a folyamatot. Miatta késett az egész két-három hónapot” - mondta Bugár. A Híd elnöke szerint Gašparovič nem volt őszinte. , Alakoskodott” - tette hozzá. Bárdos egy apró pozitívumot tudott említeni vele kapcsolatban az elmúlt húsz évből. „Házelnökként igyekezett viszonylag korrekt lenni, ez volt az egyedüli időszak, amikor emberi hangot ütött meg” - emlékezett vissza a volt frakcióvezető, hozzátéve: a mečiari időszakban kevéssel is ki lehetett tűnni a HZDS-es gépezetből. „Csak a hangnem volt más, elintézni semmit sem lehetett nála” - tette hozzá Bárdos. Bugár egy „pozitívumot” említett: azt, hogy 2009 óta nem szólalt fel a parlamentben, így a képviselőknek nem kellett végighallgatniuk az államfő „értékelését”. válaszolok: DEMECS PÉTER Pozsony. Nem ültetett fákat az elnöki palotában, nem fényképezett anakondákat és nem is égetett sompálinkát úgy, mint elődje. Ivan Gašparovič leköszönő államfő sportautók vezetésében és fujarázásban nyújtott kiemelkedő teljesítményt, mégis nyelvbotlásai tették ismertté, nemcsak idehaza, de külföldön is. Felszólalásainak mondanivalóját gyakran saját maga sem értette. A közösségi portálokon ranglistákat állítottak össze Gašparovič bakijaiból; s ötleteket is adtak a leköszönő államfőnek, milyen címen jelenhetne meg könyve. Míg elődje, Rudolf Schuster Anya ne sírj, apa még él című könyvet adott ki, egy felhasználó szerint Gašparovič könyvének címe egyik híres mondata lehetne, „Két szóban válaszolok: igen, igaza van!”. A leírtat is gyakran félreolvasta Gašparovič beszédeinek egyik érdekessége, hogy bár a szöveget mindig olvasta, gyakran teljesen értelmetlen mondatokat mondott. Egyszer például az alábbi, egyébként sem könnyen értelmezhető mondatott kellett volna felolvasnia: ,A védelmi szektor reformja a konfliktusok utáni fejlődés és a működő jogállam kulcsfontosságú összetevője.” Helyette ezt mondta: „a szektor reformja ... a kulcsfontosságú összetevője... a védelmi szektornak a kulturális összetevője... kulcsfontosságú a működő jogállam fejlesztésénél és megalkotásánál”. További közismert nyelvbotlásai közé tartozik az, amikor Nyugat-Balkán helyett nyugatbalkont mondott, Radičovát a Smer elnökének titulálta, Benedek pápát Domonkos pápának nevezte, John Major egykori brit miniszterelnököt Tony Blaimek hívta, a Lisszaboni szerződést Libanoni szerződésre keresztelte át. Egy parlament által elfogadott törvényről például azt mondta, hogy nem ért egyet azokkal, akik szerint a jogszabály alkotmányellenes, mert csak az alkotmány két cikkelyével ellenkezik, nem pedig az egész alkotmánnyal. Nehéz földrajz és számtan Gašparovič hivatalos látogatásokon is tudott olyat mondani, ami alapján felmerült a kérdés, hogy egyáltalán tisztában van-e azzal, mely országról beszél. A horvát államfő jelenlétében egyszer összekeverte Horvátországot Szerbiával, amikor a szerb tengerpartról beszélt. Az, hogy a leköszönő államfő nem igazán van tisztában az internet világával igazolta a Markíza vitaműsorában tett kijelentése, amikor a műsorvezető kérdésére, hogy tudja-e, mire használj ák a Google-t, azt válaszolta, hogy „természetesen, ez is az interneten keresztül való társalgásra szolgál”. Az már más lapra tartozik, hogy néhány évvel később valóban megjelent egy Google-t- nevű szociális háló, amelyen internetes társalgásra is lehetőség van, azt viszont mégis nehéz elhinni, hogy évekkel korábban Gašparovič tudott volna erről a projektről. Most pedig jöjjön a számtan, szintén egy olyan szakterület, amely nem igazán állt közel az államfőhöz. Amikor azt akarta bizonyítani az öt évvel ezelőtti választási kampányban, hány napot töltött úton, hogy a lehető legtöbb állampolgárral találkozzon, azt mondta, hogy „majdnem 400 napot töltöttem utazással Szlovákiában, ami majdnem egy egész év”. A választási kampányban sikerült összekevernie saját mottóját, amely úgy hangzik, hogy nemzetileg gondolkodom és szociálisan érzek. Ehelyett azt mondta, hogy „szociálisan gondolkozom és szociálisan érzek és nemzetileg gondolkodom”. Majd nem sokkal később magabiztosan kijelentette, hogy az „államfő elnökének” jelölteti magát. A szomorúság örvendezési forma Még a legtragikusabb pillanatokban sem tudott koncentrálni, nem tudta elkerülni a kínos kijelentéseket. Miután kiderült, hogy a hejcei repülőszerencsétlenség során 42 szlovák katona vesztette életét, sajnálattal közölte: „Egy asztalnál kellett volna örvendezniük. Ez most más örvendezés lesz. Szomorúság.” Gašparovič sohasem szerette, ha az újságírók ezekről a bakikról tájékoztattak, egyszer a Joj televízió riporterét sem engedték be az elnöki palotába sajtótájékoztatóra, amiért egy nappal korábban az elnök nyelvbotlásairól készített tudósítást. Azt vallotta, hogy „a személyem elleni támadás, az az állam elleni támadás ”. ♦ „Nicholson úr most a pionírpalota előtt szervez tüntetéseket.” ♦ „Ma már ennek nincs jelentősége, de lehet, van jelentősége, de nem olyan nagy.” ♦ „Engedjék meg, hogy ismét megnyissam a Bé- kemaratont. Tisztelet a győzteseknek, dicsőség a veszteseknek.” ♦ „Nekem mindig muszáj, és az, amit gondol, hogy a gondolatait mondom, vagy az övét, tudom, hova akar ebből kihozni.” ♦ „Én inkább a helyzet megnyugtatásához, mint alakulásához járulok hozzá.” ♦ „Másrészt azt gondolom, hogy Szlovákia, néha sajnos, és néha hála istennek, hogy sajnos, hogy Szlovákiában a munkaerő még mindig olcsóbb és most, hála istennek, olcsóbb.” ANKÉT Milyen köztársasági elnök volt Ivan Gašparovič? Iveta Radičová volt miniszterelnök: Ivan Gašparovič tíz évét az elnöki palotában nem szeretném részletesen értékelni, mert a 2009-es választások után magam is versenybe szálltam ezért a posztért, úgyhogy logikusan nekem teljesen mások az elképzeléseim ezzel a tisztséggel kapcsolatban, mint Gašparovičnak. Ebből kifolyólag én sok mindent máshogyan csináltam volna. Berényi József az MKP elnöke: A leköszönő elnök nagy kérdésekben nem kezdeményezett társadalmi vitákat, nem javasolt megoldásokat, a legtöbbször csak passzívan szemlélte az eseményeket, csak az alkotmányból kifolyó kötelességeinek tett eleget. Nemzetiségi szempontból fontos elmondani, hogy ő volt az első elnök, aki újévi beszédében nem említette az itt élő kisebbségeket, egy időben csak szlovák nemzetről, és nem állampolgárokról beszélt, ami visszalépés volt. Grigorij Mesežnikov § az IVÓ lomkutató véleményem van róla. Tisztségében nem vált államférfivá, nem volt független, hanem annak a pártnak a meghosszabbított keze volt, amelyik az első és a második elnökválasztás során is támogatta. Nem járult hozzá a jogállam működéséhez úgy, ahogyan egy államfőnek kellene. Egyedüli pozitívumként csak az említhető, hogy tiszteletben tartotta az ország külpolitikai irányultságát. Czajlik József a Thália Színház igazagtója: A leköszönő köztársasági elnököt tömören csak így jellemezném: láthatatlan és életképtelen. Zuzana Wienk a Fair-Play Szövetség vezetője: Ivan Gašparovič nemcsak az elmúlt tíz évben, hanem gyakorlatilag egész politikai pályafutása alatt jelentős mértékben hozzájárult a demokratikus értékek leépüléséhez Szlovákiában. Meggyőződésem szerint gyakran visszaélt hatásköreivel, ezért csak pozitívan tudom értékelni, hogy 10 év után végre távozik az elnöki palotából, és befejezi politikai tevékenységét. Összeállította: B. Szentgáli Anikó
