Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-12 / 134. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚNIUS 12. Vélemény És háttér 7 A futballipar jól fizető gépezetté vált, az ipar áldozataival azonban senki sem törődik Pénzvébé Közép-európai idő szerint ma este 10 órakor kezdődik a brazíliai foci-vb, a nyitómeccsen a házigazdák játszanak a horvátok- kal. Egy hónapig mindenki a fociról beszél majd. KISS TIBOR NOÉ Már hetek óta futballsztárok- kal és vébé-témájú reklámokkal bombáznak bennünket, vehetünk húszféle matricás albumot, és lassan már a mosóport is a brazíliai dzsungelek és stadionok fotójával adják el a szupermarketben. Alig vátjuk, hogy a riporterek egymást túlharsogva ünnepeljék a fantasztikus és lenyűgöző megnyitót. Alig várjuk a tömény giccset. Csakhogy a világ már nem olyan, mint volt - és a futball sem. Az 1950-es vb-döntőnek számító Brazüia-Uruguay mécsesén 175 ezer ember zsúfolódott össze a Maracanában, hogy aztán néma csend, majd hisztérikus hangulat kövesse a 90 percet, amelyen az uruk megverték a brazilokat, megszerezve a trófeát. Most viszont a brazilok jelentős része a vb-rendezés ellen tüntet. Brazíliában, ahol állítólag mindenki él-hal a fociért, ez elképzelhetetlennek tűnt. Tüntetnek az őslakosok, a szegények, a hajléktalanok, a nagyvárosokban rendszeresek a sztrájkok. Hol a rendőrök, hol a buszsofőrök tiltakoznak, de még a tanárok is beálltak a sorba: Rio de Janeiróban nemrég száz tanár vette körül a válogatott buszát, tiltakozó matricákkal ragasztották tele az ablakait. Rendszeresek az összecsapások, a rendőrség a .huligánokkal” szemben könnygázt is kénytelen bevetni. A vébé alatt 150 ezer rendőr vigyáz abiztonságra... Az embereket az zavarja, hogy az állam rengeteg pénzt költött erre a presztízsberuházásra (beleértve a 2016-os riói olimpiát is). A legutóbbi adatok szerint az összeg nagyjából 9 milliárd euró. Lélegzetelállító tétel, nem véletlenül írják a súlyos szegénységgel küzdő ország lakosai a transzparensekre, hogy „Kinek készül a vb? Nekünk biztosan nem! ”, vagy, hogy „FIFA-nívójú iskolákat és kórházakat!”. Miheztartás végett: ebből az összegből fel lehetne építeni a felcsúti futball- stadiont, méghozzá 700-szor! Hab a tortán, hogy a költségeket szinte teljes egészében a brazil államkassza állja, vagyis az érvelésjogos: ennyi pénzből az oktatást vagy az egészségügyet is lehetett volna fejleszteni. Nem kérdés, hogy ez mindenhol fontosabb, mint a futball. S akkor a brazüiai vébét övező korrupciós botrányokról még nem beszéltünk. Beszélnek helyette erről Katar kapcsán. Egyre több a bizonyíték, hogy az arab állam nagyrészt a megvesztegetéseknek köszönheti, hogy elnyerte a 2022-es vb rendezési jogát. A Sunday Times azt állítja, több milliónyi olyan dokumentumhoz, e-mail-üzenetek- hez, bankszámla-kimutatásokhoz, átutalási bizonylatokhoz jutott hozzá, amelyek bizonyítják a korrupt kifizetéseket. A futballipar jól fizető gépezetté vált, az ipar áldozataival azonban senki sem törődik: a katari kormány nemrég ismerte el, hogy a vb-vel kapcsolatos építkezések miatt eddig ezer (többségében indiai és nepáli), embertelen körülmények között dolgoztatott vendégmunkás halt meg. Azonban egyes becslések szerint a halottak száma ennek a négyszerese is lehet. És áldozat a futball is. A fut- ball-vb eddig sokunk számára valódi ünnep volt. Alig vártuk a mérkőzéseket, mindegyiket megnéztük, akkor is, ha hajnalban kellett felkelni. Látszólag most is minden szép és jó lesz. Sepp Blattért újraválasztják a FIFA elnökévé, a tüntetésekről szóló felvételeket a hírügynökségek kicenzúrázzák, és akkor is már csak legyintünk egyet, amikor a nigériai kapus ismét két kézzel dobja be a labdát - a saját kapujába...- Drágám, a szép és értelmes élet nem állhat pusztán abból, hogy szőke nők végeláthatatlan sorával naphosszat céltalanul szeretkezünk a tengerparton. Kell hozzá egy kis foci is. (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR Viszlát, Ivan! KOCÚR LÁSZLÓ „Mi szeretünk téged, búcsúzzunk szépen, Iván” - énekelte Magyarország talán legismertebb, máig aktív punkzenekara, az Auróra 1989-es, Viszlát Iván című albumán. Igaz, ők a szovjet csapatok kivonulására gondoltak, de most nekünk is van okunk leporolni a nótát. Ivan Gaš- parovičnak ugyan a protokoll szerint élete végéig kijár az „elnök úr” megszólítás, de a funkciót már csak négy napig tölti be, vasárnap az önálló Szlovákia 21 éves történelmének évtizedes fejezete ér véget, s kezdődik egy új. Gašparovič 2004-ben a kisebbik rosszként lett megválasztva, mintegy egymillió állampolgár támogatásával, akik közül nem mindenki meggyőződésből szavazott rá, sokan csak azt akarták elkerülni, hogy a végképp vállalhatatlan Vladimír Mečiar foglalja el az elnöki széket. Utólag - amikor már mindig mindenki okos - nehezen érthető, a 2004-es mezőnyből hogyan nyerhetett éppen ő, bár a választás tétje akkor a Mečiar vagy nem Mečiar kérdés volt. Nos, ő volt a nem Mečiar. Gašparovič igazából 2006-tól érezhette magát elemében, Fico első kormánya idején (noha abban helyet kapott Mečiar is). Minden szinten partnerre talált, így - fél szemmel már 2009- re tekintve - gondolkodás nélkül ki is szolgálta ót. A szlovák elnök, mivel az ország nem elnöki rendszerű, úgynevezett gyenge elnök, bár jogkörei nem jelentéktelenek, de meglehetősen korlátozottak. Igyjobbára csak gesztuspolitizálást folytathat. Hogy csak a legközismertebb példát említsük, a törvényalkotás gyakorlatából: a parlament által megszavazott törvényt az elnöknek kell aláírnia. Ha megvétózza, a parlament újratárgyalja és elfogadja, így az hatályba lép. De az elnök az aláírás megtagadásával morális üzenetet küldhet a társadalomnak, hogy valami nincs rendjén. Erkölcsi tartásával üzenhet. És éppen ez az, amit leginkább hiányolhatunk az elmúlt évtizedben. A tartást. Sorolhatnánk, hogy nem volt a nemzetiségek elnöke; nem állt ki Maiina Hedvig mellett; nem nevezte ki főügyésszé a parlament által megválasztott Jozef Čentéšt, viszont kinevezte a Legfelsőbb Bíróság elnökévé Štefan Harabint; lökdöste Iveta Radičovát; plágiummal gyanúsított docenseket nevezett ki professzorrá; főparancsnokként tétlenül nézte a hadsereg leépítését, a védelmi költségek szétlopását; összevissza beszélve hozta kínos helyzetbe az országot... Tíz év nagy idő, lenne miből válogatni. Az államférfiúi tartás, habitus hiánya azonban felülírja bármelyiket, így nem marad más, mint - ha már a tíz évet kibírtuk- kitartani vasárnapig, amikor fellélegezve mondhatjuk: viszlát, Ivan! FIGYELŐ Mégis, mitől fél? A Die Zeit című német lap Magyarországról közölt beszámolót. Kiemelte, Orbán Viktor kormányfőnek nagyobb a hatalma, mint bármikor, de továbbra is igyekszik pórázra fogni a reklámadóval a független médiumokat, továbbá a civil szervezeteket. A kérdés, vajon mitől fél. A kormány számára mindenki baloldali, aki bírálja, és nem csoda, hogy azokat a civil szervezeteket vette célba, amelyeket a Norvég Alap támogat, hiszen a Freedom House szerint ezeken kívül már nincs független szervezet Magyar- országon. A Fidesz vajon miért lép fel ennyire idegesen a megmaradt néhány független szellem ellen? (MTI) Az árak csökkenésével kapcsolatos félelem önbeteljesítő jóslatként sújthatja a gazdaságot - a beruházók kivárnak, a fogyasztók pedig nem vásárolnak Alacsonyabbak az árak, mint tavaly! Ebből még bizony komoly baj lehet ÖSSZEFOGLALÓ Szlovákiában az első negyedévben példáüan módon defláció volt, azaz az árak, ha minimális mértékben is, de összességében alacsonyabbak voltak, mint 2013 hasonló időszakában. A Szlovák Nemzeti Bank e heti prognózisa szerint éves szinten csupán 0,1%-os, azaz érzékelhetetlen infláció várható. Magyar- országon 1968 után idén köszöntött be újra a defláció, az eu- rózóna egészében szintén stagnálnak az árak. A helyzet ritkaságát talán az fejezi ki leginkább, hogy szinte meg kell magyarázni a defláció jelentését, miközben ennek ellentettje, az infláció, mindenki számára fájdalmasan közismert jelenség. Most akkor örüljünk az árak stagnálásának, sőt mérséklődésének? Ez érthető is volna, hiszen ennek köszönhetően ugyanannyi pénzért többet vehetünk. Sajnos, a helyzet ennél bonyolultabb, mivel hosszabb távon egyenesen káros a defláció a gazdaság számára. Az árak csökkenésével kapcsolatos félelmek önbeteljesítő jóslatként sújthatják az eurózó- na gazdaságát - véli Jeroen Dijs- selbloem holland pénzügyminiszter, az eurócsoport vezetője. Ugyanis a veszély emlegetése miatt a befektetők óvatosabbá válhatnak, azaz elkezdhetik halogatni beruházásaikat. A defláció egyik nagy káros hatása éppen az, hogy a befektetők az árak esésétől tartva nem vágnak bele új projektekbe, ami fékezi a gazdaság növekedését. Ugyanez a helyzet a fogyasztókkal, azaz velünk, polgárokkal, akik szintén halogatni kezdik vásárlásaikat - tovább lassítva a gazdaság bővülését. Márpedig ha a fogyasztás elodázása miatt újra lefékeződik a gazdaság, akkor kevesebb új munkahely születik, és a fizetések sem nőnek. Ez a halogatás, kivárás okozta gazdasági hely- benjárás ördögi spirállá alakulhat, akár évekig fékezheti a gazdaság fellendülését - erre példa Japán esete. A szigetország az 1990-es években került ebbe a csapdába, amiből a létező legalacsonyabb banki hitelkamatokkal, keresletösztönző állami beruházásokkal sem volt képes kilábalni. Talán nem véletlen, hogy már senki sem beszéljapán gazdasági csodáról.... Az egyik vezető londoni gazdasági elemzőház, a Capital Economics máris felvetette annak a veszélyét, hogy az euróövezet japán stílusú” elhúzódó árstagnálás előtt állhat, ami a gazdaság megtorpanását és az államadósság növekedését vonhatja maga után. Ez utóbbi gondról még nem szóltunk, pedig közismert, hogy az infláció az adósságot „elolvasztja”, magyarán az adósság tényleges értékét csökkenti, míg a defláció növeli. Összegezzük hát ajelenséget! Ugyan szinte mindig az infláció ellen küzdünk, de a folyamatot felvázolva kivüáglik, hogy a pénz erősödése legalább akkora probléma lehet, mint a romlása. Ha ugyanis a gazdaságból teljesen eltűnik az infláció, akkor a családok és a vállalkozások az egyre erősödő pénzre (a deflációra) megtakarításaik növelésével reagálnak. Hiszen miért is költekeznének, ha a pénzük vásárlóértéke napról napra nő? A folyamat eredményeként eltűnnek a beruházások, nem keletkeznek új munkahelyek, ezért lassul, illetve teljesen leáll a gazdasági növekedés. Ezért „egészséges” az évi 2 százalék körüli infláció, ami nem igazán bosszantó, másrészt valamelyest fogyasztásra, beruházásra sarkallja a gazdaság szereplőit. Úgy tűnik, a mostani csapdahelyzetből csak élénkítő, inflá- ciógeijesztő pénznyomtatással lehet kitömi. Az Egyesült Államok éppen ezt teszi, az eurózó- na pedig a jegybanki kamatok padlóra küldésével élénkítene. Majd kiderül, mire megyünk vele... (shz,ú)
