Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-07 / 130. szám, szombat
20 Szalon nagy magyar (Szigeti László 65 éves) ESTERHÁZY PÉTER Tulajdonképpen azt kéne elemeznem, mért nem jó ez a cím, a nagy magyar. Nem mintha nem volna igaz, de mégiscsak mintha elfogadná ezt a mai, bornírt magyarmérősdit, hogy a magyarok közt volnának magyarabbak, kevésbé magyarok, sőt, olyan magyarok is, akik nem is magyarok. (Tudjuk, kik.) Pedig ez, nemdebár, hülyeség. A magyar az magyar (az magyar) . Amúgy se Szigeti magyars ágát akarom hangsúlyozni, hanem a nagyságát. Ez a nagyság éppen abban is áll, hogy ki tud tekinteni (pislogni, bámulni) ebből a magyarkalickából (amely természetesen gyémánt félkrajcárokkal van kiverve és végtelen és... és így tovább, magyarságdicséretben bárkivel leállók szkanderezni, ehhez nem kell a pecsenyekacsaperiodika). Ebből a helyzetéből adódóan nemcsak az egyik legfontosabb magyar, de az egyik legfontosabb szlovák kiadó is lett. 1 nagy, ha nem is szlovák, de 1 nagy szlovák állampolgár. Szigeti nem célmagyar. Magyar, mert annak született, magyar az anyanyelve, a kultúrája, a közösségi emlékezete. Nem mint magyar van (él, ügyködik, a dolgozik szót későbbre tartogatom), hanem van, és még magyar is. Ami persze befolyásolja a vanást - értelemszerűen. Magyarnak (szlováknak, angolnak etc.) lenni nem egy etvasz; fantasztikus lehetőségeket jelent, és fantasztikus lehetőségek hiányát jelenti. Mindenki valami (sőt, több valami, magyar és szakács és féllábú és okos és csúnya és vonzó, hogy csak a legkézenfekvőbb példát említsem), és így más és így hasonló. Szigeti eminensen közép-európai is, Havel és Michnik barátja, Schwarzenberg herceg társa a munkában. És bizony: európai. Ezt kellett volna rögtön írnom: 1 nagy európai. És ekképp magyar. Ezért is tud úgy nézni az anyaországra, ahogy mi belülről nem. így származik előnyünk az ötágú sípság eredendően kizárólag drámai sokféleségéből. Mondtam én már rá mindent, négyszemközt, mikrofonba, írva, a széles látóköréről, sokrétű műveltségéről (a Kalligram programja olyan, mintha egyben volna a Magvető, az Atlantisz meg mondjuk a Typotex), szakmai és személyes nagyvonalúságáról - és hogy ez a nagyság valódi, azt az is mutatja, hogy a közelében megnő minden, nagyvonalúbbak leszünk, nagyra látóbbak és talán még szerényebbek is. De bárhány éves volt is, van és lesz, Szigetiről mindig a munka jut az eszembe. A dolgosság. Tele vagyunk kérkedőkkel, a kereszténységgel kérkedőkkel, a hazafiassággal kérkedőkkel. Fejétől kérked a hal. Akérkedővel állítom szembe a dolgost. Tiszteletet a magyaroknak? Igen. Szigeti dolgos élete mutatja nem a választ, de az irányt: dolgozz, legyél művelt, szorgalmas, szeresd felebarátodat, mint tenmagad - és aztán ki-ki alapon lehet folytatni. Sokat köszönhet a magyar kultúra ennek a duna- szerdahelyi embernek, köszönjük meg hát neki. Megjelent az Élet és Irodalom május 30-ai számában. Az írást a szerző és a szerkesztőségjóváhagyásával közöljük. Egy élő műalkotás - Vincent van Gogh füle a karlsruhei ZKM Center for Art and Media kiállítótermében. A posztimpresszionista mester legendás levágott fülét Diemut Strebe kortárs képzőművész alkotta meg amerikai tudósok segítségével. A híres testrészt gondos mérnöki munkával tervezett porcszövetből növesztették 3D nyomtatóval. A fül élő sejtekből áll és igazi van Gogh- féle genetikai információkat is tartalmaz - a genetikai minta Liuwe van Gogh (Vincent testvérének, Theónak a közvetlen leszármazottja) testéből származik. Van Gogh fülébe egy mikrofonon keresztül beszélni is lehet. (TASR/AP-felvétel) ÚJ SZÓ 2014. JÚNIUS 7. www.ujszo.com Losoncról és környékéről mintegy 2500 zsidó lakost hurcoltak el, alig 10%-uk tért vissza Holokauszt Nógrádban Nógrád területén a 18. század előtt csak elvétve találunk zsidó családokat. 1780-ban Nógrád megyében 1263 zsidó lakos élt. II. József 1783-as zsidórendelete a bányavárosok kivételével itt is lehetőséget adott a zsidók letelepedésére. Ennek eredményeként a 19. század első felében Losoncon és Losonc-Tugá- ron, Füleken, Gácson és Poháron alakultak ki nagyobb zsidó közösségek. PUNT1GÁN JÓZSEF Losonc-Tugáron Szilassy József (1755-1836), a település földesura volt a zsidó lakosok patrónusa, aki engedélyezte, hogy a városkába az arra érdemesek letelepedjenek. A fokozatosan Losoncra is kiterjedt közösség létrehozta egyesületeit, kialakította temetőit, első zsinagógájuk 1863-ban épült fel. A 19. század második felében felszínre került belső ellentétek eredményeként a losonci és losonc-tugári zsidóság kétfelé szakadt. Többsége az ún. status quo irányzathoz csatlakozott, a kisebbség ortodox maradt. Füleken a 19. század első évtizedében kezdtek letelepedni a zsidók. A kezdetben a losonci rabbisághoz tartozó ortodox zsidó közösség 1840 körül hozta létre saját szervezeteit, alakította ki temetőjét, zsinagógája 1873-74-ben épült fel. Éledő antiszemitizmus Nógrád megyében a 2. világháború kezdetéig csak elvétve találkozunk zsidóellenes megnyilvánulásokkal. Ezt erősíti meg Vladimír Polívka tanár is, aki 1928-ban, Nógrád megyét bemutató könyvében ezt írja: „A zsidókérdést nem lehet néhány üres jelszóval elintézni, csak valami pozitívval. Az egészséges konkurencia érdekében sok mindent kellmegtanulniazsidóktól.” Hitler hatalomra jutása ezt az állapotot változtatta meg, és a megyében is felélesztette a zsidóellenességet. A bécsi döntés értelmében Losonc és Fülek is Magyarországhoz került. Nem csak a füleki magyarság nézetét tükrözi az az 1938 novemberében Füleken kelt dokumentum (szerzője ismeretlen), amelyben ezt is olvashatjuk: „... követeljük a zsidóktól, akik örökösen a szegény keresztény nép kiszipolyozását tartották szem előtt, hogy az új népi Magyarországon a visszacsatolás felett érzett örömünket ne zavarják kellemetlen jelenlétükkel. (...) Nyilvános ünnepségektől tartsák távol magukat. (...) mint benesi csatlósok, kövessék őt a legrövidebb időn belül, mert hiszen velük akarnak maradni jóban-rosszban. ” Az első bécsi döntés után sok losonci zsidó család tagja rekedt a Szlovák Államban és lett áldozata az ott már 1942-ben végrehajtott deportálásoknak. Az erősödő zsidóellenesség hatására többen elvándoroltak, voltak, akik református hitre tértek át. Az egyházi anyakönyvek adatai szerint Losoncon 1938 és 1944 között összesen 50 személy keresztelkedett meg. Az evangélikus egyházba csak azokat vették fel, „akiknek múltja biztosította azt”, hogy az egyház hithű tagjaivá válnak. A római katolikus egyházhoz csak elvétve tértek át zsidók. Zsidóellenes fellépések Az első nyílt zsidóellenes fellépésre Losoncon 1940 áprilisában került sor, amikor a csendőrség és katonai bíróság több személyt elfogott, közülük Kohn Bélát halálra verték. Az Egyesült Magyar Párt 1940 februárjában egy nyilatkozatot tett közzé, amely szerint január 31-ai hatállyal az addigi nem- zethűségi igazolások érvényüket vesztették.„Tudatjukaz illetékesekkel, hogy semmiféle kérelmet nem vállalunk el a zsidó iparengedélyek és a zsidótörvény alóli mentesség tárgyában” - olvashatjuk. 1941-ben zsidó kereskedőket tiltottak ki Losoncról, mert a tiltás ellenére árusítottak Sacher házának bejárata alatt. A Baross Szövetség helyi szervezete követelte a zsidók vásárlási időpontjának meghatározását (10 óra után). A zsidó tulajdon kisajátításáról és elkobzásáról szóló első közleményeket 1942 júliusában tették közzé, decemberben már konkrét intézkedések követték. Az 1943-ban kiadott rendelet a zsidó értelmiség foglalkoztatását szabályozta. Az év áprilisában az orvosok és gyógyszertárosok kivételével behívták az 1906/07-ben született zsidókat. .Antifasiszta szövegű gramafónlemezek tiltott terjesztése” miatt letartóztatták Blau Ödönt. A megszállás után A megye 1944. március 19-ei német megszállása súlyos következményekkel járt a zsidó lakosok számára. Füleken megtiltották a zsidók letelepedését, Losoncon áprilisban bezárták a zsidó iskolát, a többi iskolából kizárták a zsidó származású tanulókat, betiltották a zsidó szervezetek működését. A zsidók nem vásárolhattak húst, a kiutalt jegyekre csak konzerveket kaphattak, azt is csak ideiglenesen. Az orvosok kivételével nem végezhettek szellemi munkát, nem lehetett a tulajdonukban „átlagon felüli” lakás. A losonci neológ hitközségnek ekkor 1400 tagja és 388 adófizetője, az ortodox hitközségnek 325 tagja és 59 adózója volt. Füleken kb. 160 zsidó élt. (A különböző kimutatások adatai eltérnek egymástól - a gettósítási terv adatai szerint Losoncon 1808, Füleken 242 zsidó lakost vettek számba.) Kötelezővé tették a sárga csillag viselését. A magyar királyi államrendőrség losonci kapitánysága az 1310/1944. M. E. számú kormányrendelet értelmében 1944. április 7-én 24 órán belüli hatállyal elrendelte a zsidók rádiókészülékeinek beszolgáltatását. A megyei főispán 1944. április 4-i hatállyal felmentette szolgálatuk alól a zsidónak tekintett tisztviselőket. A Központi Zsidó Tanácsnak 1944. április közepén elküldött jelentés összeállítói Fülekkel kapcsolatban jegyezték meg: „A túl nagy összegben megállapított adóalapok ellen fellebbezések vannak folyamatban, akik a gyárban voltak alkalmazva, azoknak felmondtak, akinek földjei voltak, azt már elvették, és a kereskedők üzleteinek egy része le van zárva.”Nógrád megye alispánja az 1610/1944. M. E. számú kormányrendelet 8., 9. és 10. szakaszai alapján 1944. május 3-ai keltezésű táviratában rendelte el „a zsidóknak Nógrád vármegye valamennyi községéből való kitelepítését, a három megyei városban pedig meghatározottlakótelepekreva- ló teljes elkülönítését. (...)Eztaz A. Ami a losonci zsinagógából megmaradt (Ján Krošlákfelvétele) intézkedésemet a járási főszolgabíróknak és a városok polgármestereinek a csendőrség és rendőrség igénybevételével és közreműködésével nyolc nap alatt kell végrehajtani akképpen, hogy 1944. évi május 10-ének reggeli 9 órájától kezdve zsidó másutt nem tartózkodhatok és nem lakhatók, minta hatóságilag kijelölthelyen.” A rendelet végrehajtásával Losonc polgármestere egy hattagú, zsidó lakosokból álló bizottságot bízott meg. A zsidó gettó helyének a Tugár patak jobb oldalán fekvő városrészt jelölték ki. Ide érkezett azután a környékbeli települések, így Fülek zsidósága is. A kényszerű költöztetésnek szemtanúja volt Márai Sándor, aki április 13-án érkezett Losoncra, és több hetet töltött ott. „Losoncon ma reggel kezdték meg az átköltöztetést. Amíg írok, ablakom előtt zörögnek a kordék, melyekennyomorultemberektol- ják szegényes, rongyos holmijukat. (...) A. zsidó orvost elvitték munka táborba, ötéves gyermekét a gettó lakosaival együtt vagonban Lengyelországba; de a rendelő helyén maradt. Az iskolatársam volt. Rendelőjét korszerűen rendezte be, röntgengéppel, elektrokardiogrammal. Mindez vidéken ritkaság. A rendelőért, a röntgengépért, a felszerelésért ketten vetélkedtek: a helybeli tisztiorvos, s egy belgyógyász. A rablók nem tudtak megegyezni. A vitából lovagias ügy keletkezett, párbaj. Mert mi lovagias nép, úri emberek vagyunk, kérlekalássan” - olvashatjuk Márai naplójában. A losonci gettóban A korabeli dokumentumok és tervezetek adatai szerint 1944. május 8-án és 9-én Etes községből, a Karancssági és a Sóshar- tyáni körjegyzőségből 10 családot (37 személyt), Szécsényből és az Endrefalvai, a Nógrádme- gyeri, a Rimóczi, a Nagylóci és a Ludányi körjegyzőségből 118 családot (327 személyt), a Bus- sai körjegyzőség területéről pedig 13 családot (36 főt) szállítottak Losoncra. Egy május 25-i füleki jelentés szerint 40 füleki családot vittek Losoncra. Koltai Ernő, Losonc polgármestere a Nógrád megyei főispánt úgy tájékoztatta: a gettó területén 2034 zsidó lakott. A házak 70%-a egyszobás volt, melyekben lakásonként 6 zsidó személyt helyeztek el, szobánként átlag 4-5 főt. A gettóból 1944. június 4-én közérdekű munka- szolgálatra, illetve hadiszolgálatra 78 személyt vittek el Jols- vára, további csoportokat pedig mezőgazdasági munkák elvégzésére válogattak ki. Losoncon egy 1944. május 27-én készített kimutatás szerint 348 zsidó család 1124 tagjának 118 házát (443 szobát) ürítették ki. A gettóból először az egykori Zólyomi úti téglagyár épületébe terelték át a zsidókat. A jeruzsálemi Yad Vas- hem Intézet által kiadott könyv szerint a losonci téglagyárból 1944 júniusában két vonattranszporttal vitték el a zsidókat Auschwitzba. Az első transzport 1970 személlyel június 9-én hagyta el Losoncot, ezt néhány nap múlva követte a második. A losonciak első csoportja július 13-án érkezett Auschwitzba, ahol Josef Mengele szelektálta őket. A háború után felvett halotti anyakönyvi bejegyzések adatai szerint sokuk élete már azon a napon a gázkamrában ért véget. Június 19-én a losonci gettó már üres volt, a városban nem maradt zsidó lakos. Erre utal a város tisztiorvosánakjelentése: „Tisztelettéljelentem, hogy az intézkedések kivétel nélkül folyamatba tétettek, azonban a zsidók időközben történt eltávolítása folytán azok egy része befejezést nem nyert, másik része pedig nem volt foganatosítható. ” A városból és közvetlen környékéről mintegy 2500 zsidó lakost hurcoltak el, alig 10%-uk tért vissza a háború befejezése után. (Elhangzott a Holokauszt a mai Dél-Szlovákia területén című konferencián, Kassán, május 22-én.)
