Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-07 / 130. szám, szombat
Szalon 21 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚNIUS 7. MEDIATER Mi a szösz: a méret a lényeg? A különböző mérettarMilliméteres mérettartomány: a villangók már a fűben vannak (Képarchívum) tományokkal való játék a populáris kultúra egyik legszórakoztatóbb dimenziója. Különösen akkor izgalmas, ha a méretek között nagyságrendi ugrás tapasztalható. H. NAGY PÉTER A liliputiaktól a Godzilláig vagy a kaijukig, a törpéktől az óriásokig terjedő skála középső harmada tehát szempontunkból kevésbé érdekes, ugyanis ezekben a történetekben a kicsi és a nagy az egymás számára látható és közvetlenül érzékelhető tartományban helyezkedik el. Sokkal izgalmasabb, ha a szóban forgó jelenség távlatváltásokkal jár együtt. Nézzünk is gyorsan egy-két példát erre a szemléletre. Galaxis az Orion övén A Men in Black - Sötét zsaruk széria első részében fontos szerepet játszik egy „galaxis az Orion övén”. Mint kiderül, Orion egy cica, akinek a nyakörvén lóg egy medál, a galaxis ebben helyezkedik el. A film egy zoomolással zárul, egy olyan folyamatos képsorral, melyet nem könnyű elbeszélni. Ügynökeinktől indul a látószög tágítása, a New York-i utca, a város, Amerika, a Föld után a teljes Naprendszer következik, majd a Tejutat látjuk. Aztán galaxisunk csupán egy pötty lesz a Virgo galaxishalmazt alkotó több száz között, majd a Virgo is szerény méretűvé zsugorodik a galaxishalmazok között. A megfigyelhető univerzum határán aztán egy váratlan dolog történik: golyó alakú világegyetemünket felkapja egy furcsa kéz, és berakja egy zsákba a többi golyó közé. Vagyis univerzumunk is csupán egy miniatűr alakzat a multiverzumban, és ebből a perspektívából nézve olyan, mint a macska nyakörvén lógó világ. Párhuzamként álljon itt egy irodalmi példa Terry Pratchett Korongvilág-ciklusából: „Végigmentek a rakparton - olvasható A mágia fényében -, aztán be a városba, két pötty a kisebbedé látképben, ami, ahogy a látószög kiszélesedik, magában foglal egy csöpp hajót elinduló- ban a széles, zöld tengeren keresztül, ami csak része a fényes, mindent körülölelő óceánnak egy felhők koronázta Korongon, négy óriási elefánt hátán, amik maguk egy roppant tek- nőc páncélján ácsorognak. Ami hamarosan csak egy csillanássá válik a csillagok tömegében, végül elenyészik.” Ez a pár mondat ugyanarra épül, mint a Men in Black zoomolása: a horizont tágulása következtében minden elem valamilyen nagyobb struktúra részeként mutatkozik meg. És mindegyiknél van nagyobb. Ahogy a képlet fordítva is működik: a kicsiben a még kisebb foglal helyet, és így tovább. Átjáró és médium Az alábbiakban három könnyed példa alapján illusztráljuk a szóban forgó jelenség produktív alkalmazhatóságát: a méretkérdés összefonódását a történetalakítással. Luc Besson családi mozijában, az Arthur- trilógiában (a könyvsorozat négyrészes) a villangók világamivel a milliméteres mérettartományban helyezkedik el - csak néhány beavatott számára érzékelhető. Egy titokzatos törzs és Arthur nagypapájának feljegyzései az útmutatók a másik világ elhelyezkedéséhez, melybe egy optikai médium segítségével lehet bejutni. Bár a két tartomány oda-vissza átjár- hatónak bizonyul, a kisebb úgy képezi a nagyobb részét, hogy beleolvad annak egy szinte láthatatlan szegletébe (a nagymama kertjének talajszintjébe). Ehhez részben hasonló, de átfogóbb koncepciót valósít meg A zöld urai című animációs film. Eszerint az erdő mélyén létező mikrovilágban örökös küzdelem folyik a természet megújhodása és a rothadás között. Előbbit a levélőrök, utóbbit a bogánok képviselik. A küzdelem sokak számára láthatatlan marad, egy hóbortos kutató azonban a nyomaira bukkan, de a lánya sem hisz neki; az indítja a történetet, hogy Mary Katherine belecsöppen a természet jövőjéért folyó harc kellős közepébe. A látószögváltás A zöld uraiban arra is kiterjed, hogy a két világ egymáshoz képest eltérő tempóban működik, a levélőrökhöz képest az emberek lassúak, esetlenek (ezért könnyű őket megtéveszteni) , míg az utóbbiakhoz képest az előbbiek gyorsan pattognak és illékonyak (ezért szinte észrevehetetlenek). Mindez persze nehezíti a két civilizáció kapcsolatfelvételét, a köztük lévő kommunikáció csakis erre alkalmas médiumokon keresztül jöhetlétre. Ez az utóbbi szempont egyebek mellett azért is lényeges, mert sok esetben megfeledkeznek róla az alkotók, s ezzel óhatatlanul azt sugallják, hogy a közvetítőcsatornák kiiktathatók. Vagy arra is akadt példa, amikor a történet éppen abból indul ki, hogy az érintetteknek nem áll a rendelkezésére semmilyen, a kommunikációt megkönnyítő médium. Ebben az esetben marad a kiabálás, a tülkölés, a dobolás stb., ahogy ez a Horton című animációs mesében látható (és hallható). A címszereplő elefánt felfedez egy várost egy porszemben (az onnan érkező hangok alapján), és megpróbálja biztos helyre szállítani a lakóival együtt. Az akció sikeréhez nagyban hozzájárul Kifalva polgármesterének egyetlen fia (96 lánytestvére van), aki a csillagvizsgálóban létrehoz egy multifunkcionális „zenegépet”. Ám mivel ez sem elég, szükség van még egyetlen erős hangra, amely áttöri a légteret. JoJo belekiabál a hangkürtbe, és kiderül, hogy „az a kis plusz juhu, az kellett”, így Horton mellett mások is meghallják a kifalvaiak zenebonáját. A láthatatlan tartományról tehát az összhangzat tudósít. Penészes makaróni Végül érdemes hivatkoznunk ebben a kontextusban egy remek magyar alkotásra is. Kertész P. Balázs Különös mendemondák Hallgatag Erikről című elbeszélésfüzérében szerepel egy rendkívül szellemes történet, mely a vertikáliai nép ere- detmondáját tartalmazza. A Szabadító Ötök és a Dicső Elődök kultuszára épülő civilizáció az űr mélységeiből származik: „az Ötök vaskos termetének elképesztő erejét megfeszítve, útnak indította a Dicső Elődöket, akik áthaladtak a Sűrű Gázok, majd a Dermesztő Tér övezetein, végül eljutottak erre a földre, ahol értelmes lényhez méltóan felegyenesedett, letelepedett és sokasodott a vertikálok népe.” A monda (pontosabban: mende) szerint a vertikáliaiak szent mondata egy a Dicső Elődök után szálló rejtélyes kiáltás: „Megpenészedett a makaróni! ” Kertész P. iróniája remek: jelzi, hogy a mérettartományokkal való játék kiválóan alkalmas a parodisztikus mozzanatok kiemelésére is. A Különös mendemondák Hallgatag Erikről egyébként a Delfin könyvek között látott napvilágot. Abban az ifjúsági könyvsorozatban, mely e sorok írója számára rendkívüli jelentőséggekbír, ugyanis anno ezen a sorozaton tanult meg olvasni. Másrészt ugyanitt jelent megaMézga Aladár különös kalandjai című klasszikus is, melynek főhőse joggal pályázhatna A Magyar Populáris Hős címre (erre majd egy másik szövegben visszatérünk), ugyanakkor Aladár űrhajójának már a neve is (Gulliverkli) megidézi azt a hagyományt, melyről az imént volt szó. EKHO Függőség és függetlenség KACSINECZ KRISZTIÁN Scherer Péter - Pepe - fellép valami darabbal a Marianum- ban. Hol? A Marianumban? Igen, egy drogos fiú apját játsz- sza. Megyünk? Menjünk. Előbb azért még rákeresek. Agyává. Kétszereplős iskoladráma, a helyszín a komáromi Marianum Egyházi Gimnázium. Két előadás, délelőtt a diákoknak is eljátsszák. Vagyis hát főleg nekik -ők az elsődleges célközönség. Másnap a komáromi ipari és a pozsonyi Duna utcai gimi tanulóinak is lesz szerencséjük hozzá. Korán érkezünk, hogy mindenképpen bejussunk. Akkora tolongás azért nincs. Van még jó húsz perc „kapunyitásig”, lő- dörgünk addig kicsit. Eszembe jut, hogy a napokban kezdték felújítani a Víztotony környékét, hát arra vesszük az irányt. Nem mindenkinek jött be az ötlet, mármint a nagytakarításé. Elhányt üres üvegek, a megtisztított falakon ismét ott virít egykét falfirka. Pedig a helyreállítást még be sem fejezték. Mi lesz ezekből afiatalokból? Csak a pia megadrog... Scherer Péter fogad szívélyesen az osztályteremben. Inger- szegény környezet, egy ódivatú zöld tábla, felette az elmaradhatatlan címer-zászló-nadtatrou- sza szentháromság, jobb kéz felől Himnusz-poszter. A szék- és padsorok elé egyszer csak betámolyog egy szakadt, nem túl szalonképes srác. Zavaros tekintete, gesztusai összefüggéstelen szövegelésénél is árulkodóbbak. Helybenvagyunk. Néhány perc után az a fura érzésem támad, hogy mi, a nézők csak kellékek vagyunk, egy zavaros elme agyszüleményei. A leszokóban levő srác ugyanis a színművészeti felvételijére készül, s nyilván könnyebb, ha monológjához elképzel magának egy közönséget, amelynek tagjai közül egyiket-másikat akár be is vonhatja fiktív előadásába. Megpörgetheti, „pókversenyre” invitálhatja vagy el- kunyerálhatja az óráját. Termékeny hallucinációit a szobába betörő apa zavarja meg két alkalommal - előtte már nem megy úgy a monológ, akadozik, elcsuklik a hang. Ordítozásba, sőt dulakodásba fulladó közös jeleneteik mégsem zökkentenek ki, a fiú itt is inkább saját démonaival küzd, az apa is csak az elméjében létezik. A felvételiből persze semmi nem lesz, a közönség azonban még mindig itt van, valamit kezdeni kell vele. A srác elmeséli hát mélyrepülését, az utcán töltött hónapokat, az öt liter kannás bort, ahogyan összeverték, levizelték és elnyomták arcán a csikket. Aztán a kórházi kezelés meg a rehab tortúráját. Végül elege lesz, és ha mi nem mozdulunk, akkor inkább ő megy ki, soha többé nem akar látni minket. Állítólag már tiszta. Rögtön az elején valami rossz érzés kerített hatalmába, amely kitartott a végéig, és nem tűnt el akkor sem, amikor nevetni kellett. Nem szánalom, a legkevésbé sem. Sokkalinkábbaza-még a táblán csikorgó körmöknél is borzongatóbb és kínzóbb- gondolat, hogy „drogos Krisztián” akár én is lehetnék. Hogy mindannyiunknak megvannak a saját démonai, és isten tudja, mikor fognak össze ellenünk úgy, hogy már nem lesz erőnk ellenállni. És teljesen mindegy, hogy a heroinra, az alkoholra, a gyógyszerekre vagy más egyébre állunk rá, az eredmény ugyanaz: többé már nem leszünk szabadok. Nem leszünk képesek többé szabadon szeretni, alkotni, élni, mert bezárkózunk önmagunkba, aholmárcsakafájdalomésa fájdalomcsillapítás őrjöngő vágya létezik, ördögi körforgásban. Ezt jelenti a függőség - a függetlenségelveszítését. Félek azonban, hogy manapság már az efféle belső démonok vagy a külső körülmények kényszerítő hatása sem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy valaki a szer után nyúljon. Sokan puszta szórakozásból teszik. Ha Scherer Péter, Kovács Krisztián és Gyulay Eszter közös alkotása elér annyit, hogy a fiatalok gondolkodni kezdenek, például arról, hogy hol húzódik a határ függőség és függetlenség között, vagy hogy a szabadság valóban kimerül-e abban, hogy vakon és felelőtlenül beleugrunk mindenbe, amit a csordaszellem diktál, csak mert „jó bulinak" tűnik, már megérte tető alá hozni az előadást. Ehheznagybanhozzá- segít Kovács Krisztián elképesztően hiteles játéka, amelyről csak annyit, hogy a darabot követő beszélgetés első kérdése rögtön az volt, vajon a főszereplőnek van-e„drogosmúltja" (avá- lasz: nem). Hazafelé a párommal intenzív beszélgetésbe merültünk a drogok egyes fajtáiról, a heroin és a kokain közötti különbségekről, a drogfogyasztás lehetséges okairól és a drogfogyasztási szokásokváltozásáról. Nálunk tehát megtette hatását A gyáva. Kívánom ugyanezt minden bátor nézőnek, aki szembe mer nézni saját démonaival és függőségeivel! SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
