Új Szó, 2014. június (67. évfolyam, 125-149. szám)
2014-06-06 / 129. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚNIUS 6. Vélemény És háttér 7 Az alapítók távozásával kiürült az SDKÚ, a kereszténydemokraták pedig lepaktáltak a Smerrel Sűrű hét, aminek még ára lesz A szlovákiai politika történetében ez a hét határvonal. Három, a jövőnket nagyban befolyásoló, bár most még nehezen elemz- hető döntésnek voltunk a tanúi. Egyik sem pozitív. LOVÁSZ ATTILA Kezdjük azzal, hogy Szlovákiában, a passzív választójog területén érvénybe lép egy cenzus. A polgármesterek megválaszt- hatóságát feltételező középiskolai végzettségről van szó. Sokan sokféleképpen magyarázták, egy viszont biztos: a szabad és titkos választójog korlátozását jelenti, még akkor is, ha sokan azt gondolják, néhány községet abszolút idióták vezetnek. A választójog ilyetén megváltoztatása precedens: nem a választó dönti el, képes-e valaki ellátni a polgármesteri feladatokat, hanem a parlament. S ha valamilyen cenzust be lehet vezetni, jogos a kérdés, milyen korlátozásról dönthet még a parlament. Módosul az alkotmány. A kereszténydemokraták egyetlen - szerintük fontos - mondatért biankó csekket adtak a mindenkori végrehajtó hatalomnak a bírói kar értékelésére. Nem, nem az a baj, hogy az alkotmány védené a családokat. De mégis, ettől az egy mondattól melyik családnak lesz jobb? Hány fiatalt buzdít majd a családalapításra? Jobb lesz a kismamáknak? Könnyebben jut lakáshoz a fiatal pár? Jobb feltételeket teremt a gyermekneveléséhez, eltartásához? Viszont ezért cserébe a Smer- KDH-paktummal lehetőséget kapott a végrehajtó hatalom, hogy közvetlenül nyúljon bele a bírói kar munkájába, s ez még akkor is baj, ha a bírói kar munkájával nagy az elégedetlenség. A bírói hatalom ettől nem lesz jobb, csak kiszolgáltatottabb. S ehhez járul a következő felismerés: a kereszténydemokraták, mint a rendszerváltás utolsó komoly parlamenti pártja, összeálltak egy olyan politikai erővel, amelynek a rendszerváltás semmit nem jelent. Legalábbis politikailag, mert anyagilag a háttérben álló korifeusoknak sokat. A KDH lépéseit sokszor bíráltuk, de jobbára a progresszió, az emberi jogok szélesítése, a jó törvények oldalán állt. Most meg úgy néz ki, hogy aki a pártban komolyan gondolta a demokráciát, rég másutt van, s már csak azok maradtak, akiknek semmi bajuk a magát baloldalinak nevező Smerrel. A KDH átlépett egy határt, ami a társadalomnak nem jó. Nekiksem, de ők megérdemlik. S végül: az SDKÜ-t alapító Mikuláš Dzurinda s az ő pénzügyi guruja, Ivan Miklós elhagyta a pártot. Hibáikról, botrányaikról eleget írtunk, de azt, hogy az SDKÚ, jókor, jó helyen” az eu- roatlanti integráció motorja volt, Szlovákia gazdasági fel- emelkedésének pedig politikai kezdeményezője, senki nem veheti el tőlük. Hogy Dzurinda nem tudott időben visszavonulni, nem tudott megbékélni Radi- čovával, hogy amikor már nem volt mondanivalója, még irányítani akart, személyes kudarc. De a korábbi távozók után az alapítók távozása már csak egyet jelent: a pártot elhagyta a tartalom. Csakis csodáknak köszönhetően maradhat fenn (akár épp Radičová nagy visszatérésével), csoda híján történelemmé válik, okkal. Helyette a NOVA vagy a Sieť? Az egyik sehol, a másik meg egy botrány kellős közepén. Lesz ebből demokratikus centrum vagyjobboldal? Nehezen. S ha hozzátesszük, hogy az anno nagy csinnadrattával eladott SPP „hazakerült”, persze annak csak a veszteséges ága, akkor nincs minek örülnünk. Mezsgyék, határkövek, nevezze, ki minek akarja, de jó hír sehol. Mi együtt sírunk és együtt temetünk (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Kukac és kender LAAAPL ZSUZSANNA Volt egyszer egy ember, szakálla volt kender, s ez az ember tegnap reggel mellém telepedett a villamoson (utálom azt a meke- gő nyelvet, szokta mondani az egyetemen egy lány, akit kiejtése miatt a tanárok gyakran magyarnak gondoltak, mire én mindig azt válaszoltam, hogy ez egy szabad nyelv, mert ha akarok, mekegek, s ha akarom, ugyanazt más sza- • vakkal, nem mekegve is ki tudom fejezni). Szóval mellém ült az ember, s azt látom, nyűvek laknak a szakállábán, merthogy mozgott a kender. Akkor nekem két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy a tisztaság fél egészség. A másik, hogy milyen kétéltű folyamat a fejlődés. Visszavágtázva a (közel) múltba, emlékszem, hogy az alapiskolában volt tisztaságfelelősünk. Reggelenként ellenőrizte, nem vagyunk-e büdösek, s tiszta-e a körmünk. Akkoriban még Pozsonyban sem volt mindenkinek fürdőszobája. Némely osztálytársaim mesélték, hogy ők hetente egyszer fürdenek. Először a gyerekek mennek a fürdővízbe, aztán felváltva, ugyanabban a vízben, mert spórolni kell, megmosakszik a család többi tagja. A körömtisztítás kész rítus volt. Vegyen anyukátok körömkefét, mondta a tanító néni, szappanozzátok be, és addig sikáljátok a körmötöket, míg tiszta nem lesz. El sem tudtam képzelni, mitől lehetne olyan koszos a körmünk, de aztán egyszer festettem, a festékbement a körmöm alá, és nem akart kijönni. Én meg nem akartam másnap iskolába menni, mert a koszos köröm nagy szégyen volt. Szerencsére a tisztaságfelelős tudott disztingválni, kijelentette, hogy a festéknem kosz, így nem végeztem a „szégyenpa- don”. Mert a koszos körműe- ket és a büdöseket a tisztaságfelelős a reggeli jelentés után név szerint beolvasta a tanító néninek az osztály nyilvánossága előtt. Persze amúgy is tudtuk, hogy a Ferikének megint koszosak és hosszúk a körmei, de a nyilvánosság, azért az más (egyedül a Ferikét nem zavarta, mindig derűsen mosolyogva nézett vissza az őt undorodva szemlélő osztályra, s végül úgy lett belőle részben tiszta gyerek, hogy az anyukák elmagyarázták az ő anyukájának, mit kell tenni). Ma már a férfiak is ápolják a körmüket (az elmúlt tíz évben kettőt láttam, aki nem, mindkettő orvos volt). Agyonsika- tyoljuk magunkat, van, aki naponta többször mosakszik, literszámra fogy a zuhanygél, sampon és a víz. Szegény bőrünk ^védőrétegének annyi, jöhetnek az allergiák, gyógyke- nőcsök (legyen mit lesikatyol- ni), bőrgyógyító kishalak. S mivel a társadalom is hasonlít az ingára, a nagy kilengés az egyik oldalon nagy kilengést szül a másik oldalon is. Voltak például diákjaim, akiktrucc- ból nem mosakodtak, öko-bio meggyőződésükre hivatkozva a ruhájukat is csak ritkán mosták. Lehet, hogy a kendersza- kállú is olyan öko-bio ember. Mindenesetre távoztam mellőle, mert a kukacokat a cseresznyében sem szeretem. KOMMENTAR Az év legjobb híre MOLNÁR IVÁN A lakosság számára az idei év legfantasztikusabb híre - vallja a Szlovák Gázművek (SPP) anyavállalatának államosításáról Robert Fico. A kormányfő szerint mostantól nem kell tartanunk a gáz további drágulásától. Az igazság ezzel szemben az, hogy ez az év egyik legrosszabb híre: a kormányfő teljesen hülyének nézi a választókat, a saját népszerűsítésére folytatott költséges rezsiharcát pedig végül az adófizetők fizetik meg. A hónapokig tartó előkészületek után az állam szerdán vette át a teljes ellenőrzést az SPP anyavállalata felett, a jövőben így egyedül az állami részvényestől függ, hogy a cég előhozakodik-e áremeléssel vagy sem. „Amíg én vagyok a kormányfő, nem nyújtunk be gázáremelésijavaslatoť’-jelentettebe a szerdai kormányülést követően Fico. A választók számára első hallásra rendkívüljó hír. Az igazság azonban az, hogy már az eddigi árszint mellett is veszteséges volt a gázszolgáltatás lakossági szegmense, hiszen a Fico-kabinet az általa uralt Árszabályozási Hivatalon keresztül az elmúlt években sem tette lehetővé a piaci árképzést. Az SPP anyavállalatát így eleve 120 millió eurós veszteséggel vette át az állam. Ráadásul Fico közvetve azt is elárulta, hogy a művileg fenntartott gázár miatt az ■ elkövetkező öt évben nem is lesznek képesek nyereségessé tenni a céget. Ha nem változnak a piaci árak, a cég vesztesége évi 60 millió euróval nő, így mindenki utánaszámolhat, mennyibe is kerül majd ez az államnak. Pontosabban az adófizetőknek, hiszen végeredményben velünk fizetteti mega kormány, a gázért közvetve azok is fizetnek, akiknél nincs is bevezetve. Mennyit takarít meg a lakosság az olcsóbb gázon? A válasz egyszerű: semmit. Ennél is rosszabb, hogy a Fico-kabinet a szocialista tervgazdaság idejébe röpíti vissza az országot. Szlovákia alkotmánya szerint az ország gazdasága a szociális és környezetvédelmi elveket is figyelembe vevő piacgazdaság. Márpedig a szociális piacgazdaság is a legfőbb értékek között tartja számon a piac- nakmegfelelő árakat. Fico e héten elismerte, hogy a gázárak alakulása mostantól teljes mértékben az államtól függ. Az államot azonban jelenleg egy párt, a Smer irányítja, ez utóbbi kizárólagos ura pedig Robert Fico. Az elkövetkező időszakban így egyetlen emberen múlik, mennyit fizetünk a gázért, vagyis könnyen megtörténhet az is, hogy az árak akkor sem csökkennek, ha erre egyébként lehetőség lenne, csak azért, hogy az így befolyt többletbevételeket a Fico-kabinet a saját népszerűségét biztosító, egyébként teljesen értelmetlen intézkedésekre fordítsa. Nos, akinek ez az év legjobb híre, azt vagy Robert Ficónak hívj ák, vagy valamit nagyon félreértett. FIGYELŐ Kivonulhat az RTL Klub? A Süddeutsche Zeitung német lap a tervezett magyar reklámadóról közölt cikket. A Nyomás alatt - a magyar médiumok tiltakoznak a politika ellen című írás kiemelte, hogy az Orbán-kormány négy évvel a nemzetközi tiltakozást és až Európai Bizottság eljárását kiváltó médiatörvény után ismét előveszi a médiumokat. A kínzóeszköz ezúttal a pénz és új jogi előírások, amelyekkel tovább nehezítik a kritikus újságírók munkáját. A reklámadó legfelső sávja ugyan csak az RTL Klubot érintheti, de az új teher miatt az állami reklámok nélkül megjelenő, kis független médiumoknak is a fennmaradásért kell küzdeniük. Az RTL Klub cáfolja, hogy kivonulna a magyar piacról, de éppen ez lehet a szándéka a kormánynak, amely évek óta államosítja a gazdaságot és a médiában is erősen kiépítette befolyását. A nem kormánypárti Origó főszerkesztőjének leváltásáról a lap megjegyezi, a hírportál a Deutsche Telekomhoz tartozik, amely februárban szép kormánymegbízást kapott: egymilliárd eurót a széles sávú hálózat kiépítésére. London lépjen ki az EU-ból! Michel Rocard volt francia kormányfő szerint Nagy-Bri- tannia csak saját kereskedelmi-pénzügyi érdekei miatt lépett be az EU-ba, és még azelőtt el kell hagynia, hogy komolybajt okoz. A 83 éves politikus a Le Monde francia lapban megjelent kommentárjában élesen ostorozta David Cameront. A brit kormányfő csak „színleli” az EU elhagyásának szándékát, valójában azért szítja a feszültséget, hogy kiszolgálja a brit bankok érdekeit. „Egyre élesebb nézeteltérés feszül köztünk, amitől Európa haldoklik. Lépjenek ki hát, mielőtt elpusztítanak mindent. Volt idő, amikor britnek lenni az elegancia szinonimája volt. Hagyják, hogy újraépítsük Európát. Nyerjék vissza eleganciájukat, s visszanyerik megbecsültségüket is” - írta a veterán EU-párti politikus. (MTI)
