Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)

2014-05-28 / 121. szám, szerda

6 Kultúra RÖVIDEN Gömöri kézművesek Szepsiben Szepsi. A Gömöri Kézművesek Társulása tagjainak mun­káiból nyílik kiállítás ma 16 órakor a Szepsi Galériában (Fő utca 52.). A megnyitón Ulman István fafaragó népművész méltatja a válogatást. A kiállítás június 22-ig tekinthető meg hétköznapokon 8-15 óra között, (k) Sikeres osztálykirándulás Santiago de Chile. Egy legalább hétezer éves múmiát ta­láltak Chilében régészeti tagozatos általános iskolások egy osztálykiránduláson. A gyerekek az Atacama-sivatagban, a Morro-hegy és az El Laucho strand között „régészkedtek”, miután híre ment, hogy a térségben hat halottat követelő áp­rilisi földrengés okozta földcsuszamlás következtében régé­szeti leletek kerültek felszínre. Egy kutyaürülékkel borított zónát tisztogattak és kutattak át, amikor megtalálták a csak­nem teljesen épen maradt múmiát az i.e. 7020 és az i.sz. 1500 között virágzó csincsorró kultúrából. A csincsorrók az egyik legősibb tengerparti civilizációt alkották egész Dél- Amerikában. (MTI) Dagad a Kerényi-ügy Budapest. Az Együtt-PM Szövetség felszólítja Orbán Vik­tor kormányfőt, hogy haladéktalanul távolítsa el pozíciójá­ból Kerényi Imre miniszterelnöki megbízottat. Szabó Sza­bolcs, a szövetség politikusa, független országgyűlési képvi­selő szerint Kerényi Imrének nincs helye a közéletben, mi­után gyűlöletkeltő kijelentéseivel „kiírta magát az európai emberek sorából”. Az Országgyűlés kulturális bizottságának tagja szerint a miniszterelnöki megbízottról korábban is nyilvánvaló volt, hogy szakmailag alkalmatlan a feladatára, most azt is bebizonyította, hogy méltatlan arra. Szabó Sza­bolcs azt kifogásolta, hogy Kerényi nemrég egy nyilvános fó­rumon azt mondta, a színművészeti egyetem „a buzilobbi és a hipnotizőr dramaturgok kezében van”, ezért ellenegyete­met kell alapítani. Ettől a nyilatkozattól a napokban elhatá­rolódott Kulka János színész, Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója és a Magyar Színházi Társaság is. (MTI) Czóbel Béla három évtized után Szentendre. A Műcsarnokban rendezett 1971-es tárlat óta nem volt olyan, a Czóbel Béla-életművet egészében bemutató kiállítás, mint amilyen a szentendrei MűvészetMalomban lesz látható péntektől. A Czóbel, egy francia magyar című kiállítás csaknem kétszáz műalkotása révén a közönség újra együtt láthatja Czóbel Béla (1883-1976) jól és kevésbé ismert, illet­ve régen látott műalkotásait. (MTI) Retrospektív kiállítással mutatja be a Pozsonyi Városi Galéria Emst Fuchs világhírű képzőművész hetvenéves munkásságát. A Pálffy-palota termeiben látható műtárgy-válogatásban különféle technikával alkotott képek, szobrok, fotók, művészeti kiadványok és könyvek hozzák közel a pozsonyi közönséghez a sokoldalú oszt­rák művészt. Képünkön Emst Fuchs Maria Profetissa című, 2002-ben készült alkotása látható. A kiállítás szeptember 21-éig tekinthető meg. (Fotó:GMB) ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 28. www.ujszo.com A középosztály egyre kevésbé engedheti meg magának, hogy könyveket vásároljon A magyarok és a világirodalom M. Nagy Miklós a legtöb­bet foglalkoztatott ma­gyar műfordítók egyike volt, mielőtt átvette Bar­na Imrétől a főleg világ- irodalommal foglalkozó Európa Kiadó igazgatói posztját. Korábban fő- szerkesztő volt a kidó­nál. Oroszból, angolból és spanyolból is fordít. Munkájáért megkapta a József Attila-díj at. JUHÁSZ KATALIN Ön tavaly áprilisban került a kiadó élére. Akkor azt nyi­latkozta, újfajta hozzáállásra van szükség. Mik a tapaszta­latai egy év után? Az utóbbi években Magyar- országon is megváltoztak az ol­vasói igények. Az Európa Ki­adónak sok olyan híres és kiváló szerzője van, akiről kapásból azt gondolná az ember, hogy gond nélkül eladható nagy pél­dányszámban. Ilyen például Viktor Pelevin, Philip Roth vagy John Updike. Az értelmiségi kö­zéposztály viszont egyre kevés­bé engedheti meg magának, hogy könyveket vásároljon. Lát­juk, hogy van érdeklődés a szín­vonalas világirodalom iránt, mert egy-egy nagy leárazáskor pár száz forintért elfogynak a felsorolt szerzők könyvei, de üz­letileg erre a rétegre már nem lehet alapozni. Ráadásul a köz­ízlés is megváltozott, az olvasók másfajta irodalmat igényelnek. És csak az a kiadó tud talpon maradni, amelyik ki tudja elégí­teni ezeket az igényeket. A best­sellerekért óriási verseny folyik a kiadók között, és ebben az Eu­rópának is részt kell vennie. Időről időre meg tudunk sze­rezni egy-egy nagy bestsellert, amelynek a bevételéből kevés­bé ismert szerzők könyveit is ki­adhatjuk. Azaz többé nem mondhatjuk, hogy mi csak a magaskultúrával foglalkozunk, nem érdekel minket a fantasy, a sci-fi vagy az ifjúsági irodalom. Egyébként minden műfajban születnek színvonalas alkotá­sok. A magasirodalom és a lektűr közti határ mostanában amúgy is eltűnőben van, leg­alábbis ma már nem olyan egyértelmű, mint régebben. Mennyire egyezik a nyu­gat-európai és a magyar ol­M. Nagy Miklós szerint ma már a kritikánál is fontosabb, hogy a könyvek jelen legyenek a népszerű könyves biogokon (Fotó: nol.hu) vasók ízlése? Ha valami vi­lágszerte nagy siker, biztos, hogy magyarul is ugyanak­kora durranás? A legnagyobb bestsellerek esetében igen. De azért akad­nak érdekes különbségek. Ná­lunk például rendkívül népsze­rű az orosz Ljudmila Ulickaja, aki saját hazáján kívül sehol másutt a vüágon nem annyira sikeres, mint magyar nyelvte­rületen. És vannak olyan nem­zetközi sikerkönyvek is, ame­lyek nálunk nem működnek. Margaret Atwood például a fej­lett világban mindenütt nép­szerű szerzőnek számít. Mi is kiadtuk néhány könyvét, de gyakorlatilag semennyit nem tudtunk eladni belőlük. Ma­gyarország szerintem rosszabb helyzetben van, mint más kul- túmemzetek. Részben azért, mert nagyon rossz anyagi hely­zetben van az a középosztály, amely egyébként vásárolná a színvonalas irodalmat, más­részt nálunk a politika már-már betegesen leköti az emberek fi­gyelmét és a vásárlóerejét is. A politikai gyűlölködést kielégítő könyvek jól fogynak, miközben passzívak vagyunk politikailag, nem megyünk el szavazni. És az egész társadalom valamiféle mély depresszióban leledzik. Alig látunk ki ebből a kis or­szágból, a saját problémáink­ból. Ez szörnyű helyzet egy könyvkiadó nézőpontjából is. Ráadásul kezd kialakulni egy hivatalos kultúrpolitika Ma­gyarországon, amely rendkívül elavult értékrendszert és ízlés­világot támogat. Ez sincs jó ha­tással a nívós irodalommal fog­lalkozó kiadókra. Arra gondol, hogy a hivata­los kultúrpolitika néhány konkrét szerzőt preferál, a többieket pedig mellőzi? Ilyesmi mindig volt. De a magyar olvasók azért továbbra is jelentős százalékban olvas­nak világirodalmat, sokkal többet, mint például az ango­lok. Viszont elég régóta megfi­gyelhető, hogy egy-egy fontos világirodalmi műnek alig van recepciója Magyarországon, miközben egy-egy közepesen jelentős magyar regényről több tucatnyi kritika jelenik meg. Ez vajon miért van? Magyarország régóta nem vesz részt a fejlett világban fo­lyó diskurzusokban. A szocia­lizmus évtizedeiben eleve le­hetetlen volt lépést tartanunk a nyugattal, a rendszerváltás óta, egy rövid, optimista idő­szakot leszámítva egyre csak romlott a helyzet. Egyre in­kább beleragadtunk a saját kis vitáinkba, a magunk jelenték­telenségébe, amit valamiféle nacionalista pökhendiséggel ellensúlyozunk. Hogyan propagálják az Eu­rópa Kiadó könyveit a kriti­kusok körében? Egy magyar szerzőnek megvan a lehető­sége, hogy a haverjaival íras­son kritikát a könyvéről - persze, tudjuk, hogy ilyet csak kevesen tesznek -, a kül­földi írók érdekében azonban a kiadónak kell lobbiznia. Természetesen kapcsolat­ban vagyunk kritikusokkal is, bár mostanában már fonto­sabb, hogy a különböző köny­ves honlapokon szerepeljenek az új kiadványaink. Elsősorban azokkal kell jóban lennünk, akik ezeket szerkesztik, illetve a könyves biogokat írják. Nem mondom, hogy lényegtelen, ha az Élet és Irodalomban megje­lenik egy jó kritika, de az el­adás szempontjából nem sokat jelent. Míg egy népszerű blog sokat jelenthet. Egyre inkább igyekszünk eseményeket, ren­dezvényeket szervezni egy-egy könyv megjelenése köré. A ha­gyományos könyvbemutatókra kevesen jönnek el, kell valami plusz, ami odavonzza az embe­reket. Továbbá modem mód­szerekkel kell reklámoznunk a könyveket. Hatalmas verseny folyik a kiadók között az embe­rek figyelméért. Magyarorszá­gon az elsők között készítet­tünk például könyvtrailereket az internetre. Hány példányban kell el­fogynia egy könyvnek, hogy legalább a kiadás költsége megtérüljön? Ez sok tényezőtől függ, de körülbelül 1600-1700 eladott példány szükséges ahhoz, hogy egy kötet minimális nyereséget termeljen. Olyan könyvnél vi­szont, amelyet kifejezetten azért adunk ki, hogy nyeresé­get hozzon, 3000 eladott pél­dány a minimum. Ez alatt nem is érdemes belevágni. Vagyis nagyon ügyesen kell belőnünk az olvasói érdeklődést. Elhunyt Hollywood első fekete éneklő cowboya, Herb Jeffries, aki Duke Ellingtonnal is dolgozott A bársonyos hangú bariton MTl-HÍR Los Angeles. Százéves ko­rában elhunyt a hollywoodi filmek első fekete éneklő cow­boya, Herb Jeffries, aki később Duke Ellington zenekarának több sikeres lemezén is közreműködött. A szívelégtelenség következ­tében egy Los Angeles-i kór­házban elhunyt színész-énekes a harmincas években öt kis költségvetésű, kizárólag afro­amerikai színészekkel forgatott westernben, köztük a Harlem on the Prairie és a The Bronze Buckaroo című filmekben ala­kította a fehér Stetson kalapot viselő jófiút. Jeffries a The Terror of Tiny Town című, alacsony növésű sztárokkal forgatott western- ből kapta az ötletet a kizárólag afroamerikai szereposztású westernhez. Az ír anyától és vegyes etnikumú apától szár­mazó színész a filmhez a saját dalait is megírta. Lovagolni még gyermekkorában, tejter­melő nagyapja észak-michiga- ni farmján tanult meg. A hábo­rúban az amerikai hadsereg­ben szolgált, az ötvenes évek elején Franciaországba költö­zött és éjszakai bárokat nyitott. 1957-ben ismét a kamera elé állt, a Calypso Joe című roman­tikus drámában énekest alakí­tott Angie Dickinson oldalán, a hatvanas évektől pedig egye­bek mellett a Jeannie, a házi­szellem és a Hawaii Five-0 té­vésorozatban szerepelt. A bársonyos hangú bariton énekesként is szép karriert fu­tott be: Duke Ellington zeneka­rával olyan sikerszámokat adott elő, mint a Flamingo, az In My Solitude és az I Got It Bad and That Ain't Good. 1995-ben country-klasszi- kusokból adott ki albumot, amely hatalmas közönségsi­kert aratott, bár a kritikusok kevésbé lelkesedtek érte.

Next

/
Thumbnails
Contents