Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-28 / 121. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 28. Vélemény És háttér 7 A szerteágazó uniós szintű döntéshozatal az átlagos választónak átláthatatlanul bonyolult Lassú Eutanázia és okai Az európai választások iránti érdeklődés lassú kimúlása kapcsán nem kell bűnbakokat keresni, van elég reális magyarázatot adó tényező is. GÁL ZSOLT A demokratikus választások természetes velejárója, hogy az egyén részéről annál inkább ir- racionálisabbak, minél több a potenciális szavazó. Az Európai Unióban ez hatványozottan érvényesül: mit ér az én egy szavazatom a négyszázmillió lehetségesből és mit tud változtatni a 13 Európai Parlamentbe küldött képviselőnk, ha 751-en lesznek a testületben? - teheti fel a kérdést az egyszeri választó Szlovákiában. Természetesen nem sokat, de össztársadalmi szinten igenis van értelme, mert mivé lenne a demokrácia, ha mindenki így gondolkodna (otthon maradna). A részvételt nehezíti az is, hogy az uniós parlamentben gyakorlatilag nincs kormánypárti többség meg ellenzék, sem a többségtől függő miniszterelnök és kormánya (a demokráciák nagy részével ellentétben). A nagy pártcsoportok (főleg a jobb- és baloldal) kénytelenek együttműködni, egymással, meg a 28 tagállam nemzeti kormányait képviselő Tanáccsal is. A választó így nem szavazhat a szeretett vagy utált miniszterelnök által megszemélyesített kormánya ellen vagy amellett, mint egy „normális” tagállami választáson. Ráadásul európai nemzetről sem beszélhetünk, politikai értelemben sem, etnikailag meg pláne nem, az egyszeri választó így könnyen elveszhet a 24 hivatalos nyelv Bábelében. Ezt jól megmutatta a pártcsoportok által a Bizottság elnöki posztjára jelölt politikusok vitája, amelynek fele elveszett a tolmácsolásban, meg nem mellesleg a (félre) fordítás nézhetet- lenné tette, de ez még semmi az EP plenáris üléseihez képest. De ha még lenne egy közös nyelv és a többség ezt értené is (nyilván nincs ilyen), akkor is szinte lehetetlen a választónak átlátni az uniós szinten zajló bonyolult és rendkívül szerteágazó döntéshozatalnak még a töredékét is. Meg megérteni azt, hogy mi az, amiről hel yi/regionális/nemzeti/uniós szinten döntenek a politikusok. Sokszor még a szakértők is nagy bajban vannak, mert az EU-ban is divatba jöttek a több százoldalas jogszabályok. Ember legyen a talpán, aki az egésznek csak egy vékony szeletét naprakészen ádátja. A hazai médiák jó része sem javít a helyzeten, mert alig mutatják be, hogy mi zajlik az Európai Parlamentben, többségüknek nincs is brüsszeli tudósítója, ezt pénzhiány (kicsi a piac), hozzáértés és érdeklődés hiánya (hazai politikáról meg bulvártémáról írni hálásabb meg könnyebb feladat) egyaránt magyarázhatja. És végül döntésünket az uniós választásoknak többnyire program nélkül nekifutó, lanyhán kampá- nyoló, Brüsszelbe gyakran kiszolgált politikusaikat felfelé buktató pártjaink sem könnyítik meg (tisztelet a kivételnek, mint mindig). Hosszan sorolhatnánk még, de fölösleges, mert úgy járnánk, mint a Római birodalom bukásának okait kereső történészek: a végén annyi magyarázat született, hogy három birodalmat is simán sírba vitt volna. A végén a 13% nem is lenne olyan rossz arány. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója Jósé Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke úgy gondolja, az euroszkeptikusok előretörése az elitekbe vetett bizalom elvesztéséről tanúskodik Önelégültségre nincs ok, Brüsszelnek reagálni kell a polgárok lázadására MTI-OSSZEFOGLALO Súlyos, talán végzetes hiba volna, ha az Európai Unió tagállamainak vezetői nem foglalkoznának komolyan az EP-vá- lasztásokon előretörő politikai szélsőségesekkel, és mindent folytatnának tovább, mintha misem történt volna - írta a Financial Times véleményrovatában Gideon Rachman. A publicista szerint nem a populisták miatti hisztéria jelenti az igazi veszélyt, hanem a nyugalom, az önelégültség. ,Az EU-csúcs fő napirendi pontja valószínűleg egy jellemzően brüsszeli viaskodás lesz, hogy melyik ismeretlen bennfentes legyen az Európai Bizottság elnöke. Jelentős politikai korrekció nem lesz, ugyanis túl nehéz lenne megállapodni arról, hogy mit kellene tenni. Európa szokásosan ezzel az önteltséggel válaszol a felvilágo- suladan tömegek, más néven a választópolgárok politikai lázadására” - írja a szerző, majd hozzáteszi: ezt most nem szabad megengedni. Rachman úgy értékeli, hogy bár a populisták, szélsőségesek gyűlölik egymást, bizarr és egymásnak ellentmondó dolgokat követelnek, kottájuk alaphangja azonos: az EU túl nagy hatalmat kapott a nemzetállamok rovására. Rachmann úgy véli, hogy azon országokban, amelyek a schengeni övezetnek és az eu- rózónának is a tagjai, immár jórészt az EU határozza meg azt a két kérdést, amely hagyományosan a nemzetállamok szuverén joga: a határaik és költségvetéseik fölötti ellenőrzést. „Az EU vezetői azzal a kihívással néznek szembe, hogy vissza kellene állítani a nemzeti, demokratikus szuverenitást ezeken a területeken, anélkül, hogy magát az uniót lebontanák” - írja Rachman. Az euroszkeptikus pártok európai parlamenti választásokon elért eredményei azt mutatják, hogy az állampolgárok elvesztették bizalmukat a hatalmon lévő elitek iránt - vélte Jósé Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke. „Rendkívül aggasztónak találjuk ezt a tendenciát” - mondta a portugál politikus. Hozzátette, hogy a kontinens az európai integráció kezdetei óta az elmúlt évtizedek legsúlyosabb pénzügyi, gazdasági és szociális válságából lábalt ki. Barroso ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy az euroszkeptikusok előretörésében szerepet játszó tényezők túlmutatnak az európai országok adósságválságán. Emlékeztetett a munkanélküliségre, az idegenekkel szembeni ellenérzésekre és a bevándorlás problémáira. Hangsúlyozta, „mindez a populizmus és a nacionalizmus termékeny táptalaja”. Az Európai Bizottság elnöke elmondta, a szélsőjobboldali pártok a válság előtt is jelentős erőt képviseltek Európában, hiszen 2002-ben Jacques Chirac francia elnök kihívója az elnökválasztás második fordulóján a szélsőséges nacionalista Nemzeti Frontot (FN) vezető Jean-Marie Le Pen volt. Már az EP-választások utáni történésekre, az Európai Bizottság elnökének közelgő megválasztására összpontosít a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FÁZ) német konzervatív lap. A német újság Orbán megtagadja Magyarország szavazatait Junckertől címmel közölt írást, amely kiemelte, Orbán Viktor az EP-választási kampányban ugyan kelledenül, de támogatta az Európai Néppárt csúcsjelöltjét, Jean-Claude Junckert, a választás után viszont „revansot vesz”, amiért a luxemburgi politikus bírálta a budapesti jobboldali fordulatot. A FÁZ hangsúlyozta, az európai szocialisták és a néppártiak várható „hatalmi pókerjátszmájában lehet még szerepe” Orbán állásfoglalásának, hiszen a Fidesz szavazatai nélkül megfeleződik az Európai Néppárt előnye a szocialistákkal szemben. Martin Schulz, a szocialisták „dörzsölt taktikus” csúcsjelöltje ezt bizonyára számításba vette, ugyanakkor meglehet, hogy Orbán csak Juncker fideszes támogatásának „az árát akarja felsrófolni” - írta a FÁZ. Magyarország miniszterelnöke továbbra is Európa-elle- nes irányvonalat követ - véli a Deutschlandfunk. „Aki nem harcol, az lúzer” címmel közölt összeállítást, ebben kiemelte: a Fidesz utcahosszal nyert az EP-választá- son, és Orbán Viktor a választás után is kitart az EU-val konfrontálódó politika mellett, amelyet az utóbbi években folytatott. Egyben ismertette a miniszterelnöknek a Jean- Claude Juncker támogatását elutasító állásfoglalását. Hernádit felmentették A budapesti törvényszék megszüntette az eljárást Hernádi Zsolt Mól elnök-vezérigazgató ellen a nemzetközi kapcsolatban elkövetett hivatali vesztegetés bűntette miatt indított büntetőperben első fokon. A tárgyalás után Hernádi úgy fogalmazott: ő az ügyben járulékos veszteség” volt, miután az a vád, hogy megvesztegette Ivó Sanader hor- vát miniszterelnököt azért, hogy a Mól megkapja az irányítást az INA felett, megdőlt. A horvát hatóságok körözik Hernádit, de ezután a döntés után meg kellene szüntetni a körözést. (MTI)- Ki az a Juncker, akivel versenyeznem kell? (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Csokielnök VERES ISTVÁN Ha létezhet csokimikulás meg csokinyúl, miért ne lehetne csokielnök is? Az ukránok éppen a W hétvégén választottak maguknak egyet. Petro ' 1*0 Porosenko óriási csokoládékonszernt birtokol, minek következtében egyesek afféle kelet-eu- rópai Wüly Wonkaként tekintenek rá. Talán H már nem kell sokat várni arra, hogy a turisták az ukrán városok szuvenírboltjaiban a matrioska babák mellett csokielnökot is vásárolhassanak. Ahhoz viszont, hogy erre sor kerüljön, leginkább turistákra lenne szükség, Ukrajnába viszont néhány hónapja (és még egy darabig) csak a katasztrófaturisták j árnak. Van valami bájosan oroszos (na jó, ukrános) abban, hogy egy kettészakadás előtt álló ország a polgárháború idején nagy fölénnyel elnöknek választ egy csokigyárost. Mi késztethette erre a jobb sorsra érdemes ukránokat? Talán az, hogy szeretik a csokoládét? Meglehet. A csoki ugyanis gyors energiát adhat a (például polgárháborútól megfáradt) szervezetnek, és feldobhatja a hangulatát azoknak, akiknek már mindenből elegük van. Ezekre a problémákra persze a vodka a legelterjedtebb orvosság azokon a vidékeken, de a csokiról tudjuk, hogy soha nem lehet belőle elég a kredencfiókban, mert úgy is elfogy. És ez nyilván Ukrajnában sincs másképp. A csoki diplomáciai fegyvernek sem utolsó. Ha a Tokajival meg a gázzal lehetett eredményeket elérni, nyilván a csokival is lehet. Putyin korábban azzal hálálta meg Ukrajnának, hogy Janukovicsot választotta, hogy akciósán, leárazva küldte nekik a gázt. Porosenko cége az oroszországi csokipiac legnagyobb külföldi szereplője, így könnyen megszorongatja az oroszokat azzal, hogy sokak kedvenc csokifajtáinak árát megemeli, neadj’ isten leállítja az egész csokiexportot. Vagy ha a polgárháborút nézzük: az új elnök kiszúrhatja a szakadár keleti megyék szemét azzal, hogy olcsóbban szállítja nekik a csokit (vagy épp rájuk zúdíthat a katonasággal néhány üst forró csokit, mint az Egri csillagok várvédői tették). Ha egy ártatlanul elítélt ukrán rab lennék, bizony írnék az elnöknek, hogy részesítsen kegyelemben. Vagy ha arra nincs ideje, legalább küldjön egy tábla csokit, az is valami. FIGYELŐ
