Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-27 / 120. szám, kedd
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. MÁJUS 27. Az állampolgáronként! két preferenciaszavazat négy listavezető sorsát is eldöntötte Konzervatív győzelmek A szombati európai parlamenti választásoknak a Smer mellett a hazai liberalizmus is nagy vesztese, még akkor is, ha Szlovákia Richard Sulik személyében először küld liberális képviselőt az EP-be. A szlovákiai liberálisok két pártlistaelsőséget is elbuktak szombaton. KOCUR LÁSZLÓ Mindez elsősorban a hazai politikai élet látlelete, amelyen elsősorban Dániel Lipšic teszi jól, ha elgondolkodik, de Igor Matovič számára sem lesz haszontalan az önvizsgálat. Szombaton az állampolgárok - már az a kevés, aki grillezés előtt megállt a szavazóhelyiségben is - dönthettek arról, kit jutalmaznak meg preferenciaszavazatukkal vélt vagy valós politikai érdemeiért, illetőleg kit büntetnek meg, mert ez ugyanolyan erős motiváció lehet. Az állampol- gáronkénti két preferenciaszavazat - még ha az alacsony választási részvétel miatt messzemenő következtetést nem bátorkodnánk is levonni belőle - négy listavezető sorsát is eldöntötte, kettőét éppen a konzervatív-liberális tengelyen. Jozef Viskupič, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek listavezetője kapta a legnagyobb pofont. A pártlista élén már-már látta a brüsszeli repülőjegyét, de a negyedik helyre pozícionált, ultrakonzervatív prédikátor, Branislav Škripek lett az, aki pakolhatja a bőröndjét. A keresztény politizálást hitelesen megvalósító Škripek külön érdeme, hogy eredményét KDH-s pergőtűzben szerezte. A kereszténydemokraták ugyanis az összes létező csatornán azt mantrázták szavazóiknak, hogy aki hiteles konzervatív képviseletet szeretne, az rájuk szavazzon, mert a negyedik helyen levő Škripeknek úgy sincs esélye, és akkor a konzervatív szavazók Jozef Viskupič, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek listavezetője kapta a legnagyobb pofont. a liberális Viskupič győzelméhez járulnak hozzá. Ennek éppen az ellenkezője történt. Persze, savanyú a szőlő, a 15 583 keményvonalas konzervatív szavazat, amit Škripek vitt, meg all 320 töredékszavazat kis híján egy harmadik képviselői helyre is elég lett volna a KDH-nak. Szintén konzervatív irányból kapott egy sallert az ex SaS-es, most a konzervatív Új Többséget liberális frakcióként erősítő Jozef Kollár, akit az ex KDH-s Jana Žitňanská előzött meg, némileg feszesebben, mint a fentebb említett pártnál. Itt azonban valószínűleg ellenkező előjellel játszódott le az, ami az egyszerűeknél: a liberálisok nem akarták megkockáztatni, hogy a stabil szavazóbázissal rendelkező, a harmadik helyen sem esélytelen, egykor népszerű František Mikloškót vagy az Iveta Radičová támogatását bíró Žitňanskát juttassák be az EP-be szavazatukkal. így a liberális szavazatok egy részét könnyedén bezsebelte a Szabadság és Szolidaritás. A történtek függvényében érdemes elgondolkodni azon, működőképes lehet-e egy konzervatív-liberális együttélést zászlajára tűző párt? Az az elképzelés, amely szerint igen, olyan formában, hogy a konzervatívok majd a konzervatívokra, a liberálisok pedig a liberálisokra szavaznak, most nem jött be. KOMMENTÁR Tájkép csata után TOKÁR GÉZA Az európai parlamenti választásokkal kapcsolatban fussuk le gyorsan a kötelező kört: az, hogy a lakosság 13 százaléka vett részt a szavazáson, szégyenletes. Legnagyobb részt a politikai elitünk felelőssége. Nem indultak megfelelőjelöltek, ráadásul a politikusoknak az Európai Unió működését és jelentőségét sem sikerült tíz év alatt elmagyarázni a lakosságnak - kivéve, mikor az unióra (gyakran a saját inkompetenciájukat elkendőzve) a bűnbak szerepét hárították. Emellett viszont a társadalomnak, a saját, hiteles képviseletét kitermelni nem tudó közegnek és képviselőinek is mélyen el kell gondolkodnia arról, miért nem működikjól a szlovákiai demokrácia. Ajó demokrácia ugyanis öngyógyító, saját maga termeli ki a lejárt szavatosságú politikusok és kezdeményezések alternatíváit. így tehát akár tetszik, akár nem, a 13 százalékos részvételi aránnyal megtartott választások eredménye szolgál kiindulópontként a pártok számára a következő két évre. Ami a szlovákiai magyar viszonyokat illeti, az MKP teljesítette a minimális célkitűzéseket és egy mandátumot szerzett. A 6,53 százalékos eredmény nagyon impresszív, bár átváltva szavazatszámra - 36 629 - már nincs akkora ok a büszkeségre. Mentségként szolgálhat, hogy nem csak a magyar szavazók maradtak otthon, nemzetiségtől függetlenül jelentkezett az apátia. Csáky Pál Brüsszelbe távozásával a jelenlegi vezetés hatalmi ellensúlya tűnik el, tovább stabilizálódhat a párt belső helyzete. Ami aggodalomra adhat okot, hogy a legnagyobb magyar járásban, Dunaszerdahelyen még így sem sikerült nyerni. A Hídnak csak gondokat okozott a választás. A párt stratégái előzetesen tudatában voltak annak, hogy nehezebb mozgósítani a szavazóikat, ezért a választási listára egyenesen négy első vonalas politikus került fel. Ennek fényében azonban még fájóbb lehet, hogy Simon Zsolt és Bastmák Tibor gyakorlatilag megbukott, s bár František Šebej megőrizte az arcát, az a Nagy József mehet az EP-be, akiről továbbra sem tudni, egyáltalán milyen hosszú távú ambíciói vannak - fokozatosan építi fel magát, az európai parlamenti képviselőség pedig még mindig csak egy köztes lépcsőfoknak tűnik a számára. A Híd ráadásul kikapott az MKP-tól, a szimbolikus vereségek pedig soha nem jönnek jól. A szlovák formációk közül a választás leginkább a Lipšic-féle Új Többség és az egyedüliként értelmezhető programmalje- lentkező Szabadság és Szolidaritás számára járhatott valós haszonnal, mindkét pártnak égető szüksége volt arra, hogy valós támogatottságot mutassanak fel a közvélemény előtt. Az SDKÚ szintén jól jött ki a szavazásból, Pavol Frešo pártjá- naknagy szüksége volt egyjelképes győzelemre. A Smer pozícióvesztése borítékolható volt és örvendetes, hogy eltűnik az európai parlamentből a Rafael Rafaj magánakciói ellenére megújulásra képtelen SNS. Összességében Szlovákiát viszonylag értelmes, csak épp legitimitás nélküli személyek képviselik az EP-ben, de muszáj felnőniük a feladathoz. Részt kell vállalniuk az Európai Unió útkeresésében, s ami még fontosabb, négy év aktív szerepvállalás kell ahhoz, hogy végre Szlovákia lakossága is tudatosítsa a választások fontosságát. Marine Le Pen győzelmeként értékeli a francia sajtó a szélsőjobb Nemzeti Front elsöprő győzelmét - brit lapok: „Európa jobbra rántotta a kormányt" Robbanásszerűen terjed Nyugaton a jobboldali populizmus jelensége MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Európa éles ívben jobbra rántotta a kormányt - ezzel a szinte egybehangzó megállapítással kommentálja a tegnapi brit sajtó az EU-ellenes és szélsőjobboldali erők térnyerését az európai parlamenti választásokon. A konzervatív The Times is „Európa dühös peremvidéke” címmel közölt írást, amely megállapítja: az amerikai Tea Party- mozgalom kialakulása és az európai választások eredménye is jelzi, hogy a jobboldali populizmus számos fejlett gazdaságban robbanásszerűen terjed. Az erős gazdasági növekedés híján sokan egyszerűen megélhetési gondokkal küszködnek ezekjen az országokban is, és ennek egyik kirívó kísérőjelensége a jevándorlókkal szembeni tagyvonalúság hiánya, de a jóléti kiadásokra és a külföldi segélyekre költött pénzek miatti düh is - áll a The Times kommentárjában. A lap szerint egyesek abban reménykedhetnek, hogy ez a hangulat elmúlik, ha a fejlett gazdaságokban megindul a kilábalás, és több pénz lesz a társadalmi béke „megvásárlására”. Nem lehet számítani a régi idők politikai normalitásaihoz való gyors visszatérésre, mivel a takarékossági szigornak egészen addig folytatódnia kell, amíg nem sikerül az államadósság-folyamatokat ismét ellenőrzés alá vonni. Európa vezetőinek meg kell érteniük azt is, hogy a földrész egészén tapasztalható nyugtalanság okai túlmutatnak a gazdasági problémákon: sok választót például az zavar, hogy a bevándorlók nem integrálódnak a társadalomba, mások attól félnek, hogy a hagyományos keresztény értékeket félresöpri a liberális világiasság. A legnagyobb baloldali brit napilap, a The Guardian szerint Aber- deentől Athénig, Lisszabontól Lipcséig a 2014-es európai választások összehangolatlan, de közös lázadást jeleznek az egyes tagállamok kormánya, valamint az európai integrációs folyamatnak a válság utáni prioritásai ellen. Az EU-ellenes erők továbbra is eltörpülnek az európai folyamatot támogató pártok mellett, de már nem annyira, mint a múltban, és a választásokat morális értelemben nem lehet az EU-párti politika győzelmének tekinteni. Ha a rendszerellenes lázadás erői nem kerültek is többségbe, egyértelműen megváltoztatták Európa realitásait. Marine Le Pen személyes győzelmeként értékelték a tegnapi francia lapok a szélsőjobb- oldali Nemzeti Front (FN) földrengésszerű győzelmét. A Le Párisién címlapján a pártelnök fotója látható, s rajta az „ősrobbanás” felirat olvasható. A fővárosi napilap szerint a választási eredmény alapjaiban fogja átrendezni a francia belpolitikai életet. A Les Échos gazdasági lap „francia kivételként” értékelte címlapján a szélsőjobboldal győzelmét. A Le Figaro a francia politikusok által vasárnap este leggyakrabban használt földrengés szót tette címlapjára. A konzervatív lap úgy véli, a francia szélsőjobboldali győzelem, az euroszkepti- kus pártok európai megerősödése, a francia szocialisták veresége és a jobbközép megalázása sokként hatott Franciaországban. Az eredmény minden magyarázat mellett a Le Figaro szerint Marine Le Pen győzelme, akinek sikerült hatásosan megváltoztatni az FN-ről kialakult „ördögi” képet. „A vírus, amely évek óta fertőzi Francia- országot, az egész unióban elterjedhet, ahol a megszorító politikával szembeni harag süket fülekre talál, és ahol az idegenektől való félelem egyre növekszik. Csak a néphez beszélő demokratikus pártok remélhetik, legyőzik a rosszat” - írta a Libération. Nem okozott megrázkódtatást a választás Németországban, az eredmény és a részvételi arány arra utal, hogy az EU iránt elkötelezett „rendes polgárok” határozzák meg a politikát - emelték ki a tegnapi kommentárok. A konzervatív Die Welt A derék németek című vezércikkében hangsúlyozta, a német választók jelentősen emelkedő részvételi arány mellett megerősítették a pártrendszer hagyományos, mély társadalmi beágyazottságú szereplőinek az uniós integráció előmozdítását célzó politikáját. Az euroszkep- tikus Alternatíva Németországnak (AfD) - „amely korántsem annyira radikális” - még a 10%-ot sem közelítette meg - tette hozzá a Die Welt. A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung a Csak semmi kísérletezés című vezércikkében hangsúlyozta, az eredmény a várakozásoknak megfelelően alakult és nem vet nagyobb belpolitikai hullámokat. A liberális Süddeutsche Zeitung azt emelte ki, „a Grillók, a Le Penek” előhívták „Európa démonát, a populizmust”, amelyet csak az eddiginél „szenvedélyesebb politikával” lehet megfékezni.
